Figyelem! Közérdekű Közlemény!
A blogunkat új felületre helyeztük és új nevet adtunk neki. 2021. októberétől az alábbi linken olvashatóak a bejegyzéseink: www.aborondomesen.com
A travelbug.blog.hu oldalon nem jelennek meg az új írásaink, viszont a régi posztok természetesen továbbra is elérhetőek lesznek itt.
Gabi és Miklós
Nosztalgikus hangulat lett úrrá rajtam, ezért sokadszor, újra elővettem a texasi fotókat. Valamiért sosem írtunk az Austintól 75 percre levő San Antonióról. Pedig sokszor jártunk ott, voltak visszatérős helyeink, mindig sétáltunk a River Walk-sétányon, ott láttunk először fekete korpuszt és nagyon finom mexikói fogások is eszembe jutnak ha a városra gondolok.
Látkép az Amerikák Tornyából
Három éve költöztünk el Austinból, de még mindig sokszor kerítenek hatalmukba ezek az érzések. Sok minden hiányzik. A hozzánk legközelebb állók eddig minden évben hívtak és már döntésre is vittük a dolgot: ha nincs a vírus, ezen a nyáron visszarepültünk volna egykori otthonunkba. Tavalyi első vendégeink is texasiak voltak és olyan jó volt az a néhány nap, amíg itt időztek, azt a nyelvet beszélték, felelevenítették azt a gondolkodásmódot. (Valószínűleg őket is megérintette a velünk együtt tötött idő, mert idén ha nem szól közbe a Covid-19, európai kirándulásuk során Budapestre is elmentek volna - és hozzánk is vissza. Richardot nagyon vonzotta a konstans 20 fokos alsó szoba.)
A világ egyik legnagyobb cowboycsizmája is itt várja a látogatókat.
A következő élmények és képek tehát nem egy bizonyos utazásról szólnak, hanem több kirándulásunkról Texas második legnépesebb városába. Miklós többször járt már ott a költözésünk előtt is, hiszen alaplátványosságai megkerülhetetlenek, ha valaki jobban érdeklődik Texas iránt, illetve annyira a szívébe zárta, mint ő. Alamo, La Villita, SeaWorld kalandpark, missziós templomok, River Walk, mexikói piac, japán teakert, csak az elsők között felötlő nevezetességek.
River Walk nyáron...
... és télen, karácsonyi fényekben
Sosem térképeztük fel módszeresen a várost, előre keresgélve, érdeklődve, hogy mit érdemes megnézni. Inkább akkor autóztunk át (az egyébként szörnyű daráló 35-ösön), ha akartunk egy hosszút sétálni, egy jó mexikóit enni, mogyorót törni és zenét hallgatni a Durty Nelly's-ben, illetve a nálunk vendégeskedő testvéreméket is elvittük San Antonióba. Viszont nem voltunk Spurs-meccsen, se a vidámparkokban, sőt az outleteket is kihagytuk mindig. Egyszer szükségünk volt egy kis gyógyító, léleksimogató eltávolodásra, emlékszem, akkor is San Antoniót választottuk.
Alamo
A Google magyar változata szerint:
Zarándokhelyre emlékeztető, kicsi erőd és emlékmű Texas történelmének múzeumával, műtárgyakkal, kertekkel. (Ez annyira viccesen hangzik, hogy nem tudtam kihagyni az idézését.)
Ha járt ott az ember akkor különösen. Igen, alapvetően egy megerősített missziós központ volt az eredeti épület, amit a spanyol telepesek a XVIII. században megépítettek. Ma azonban nem az eredeti falakat láthatjuk, hanem inkább a jelentős történelmi esemény köré kreált konzumamerikai plázát. A csata, amelyet megvívtak itt egymással a texasiak és a mexikóiak részben a kegyetlensége miatt emlékezetes. Másrészt pedig az évtizedekig virágzó közösséget teremtő központ startégiai szerepe okán. A mexikói függetlenségi háború egyik legelkeseredettebb és legádázabb csatája zajlott ezért a misszióért 1836. február 23. és március 6. között. A texasiak szó szerint az utolsó golyóig, az utolsó leheletig, ajtótól ajtóig harcoltak, de végül győzött a mexikói túlerő.
A 13 napig tartó ostrom során szinte a földdel vált egyenlővé a missziós templom, az erődfal, a telepesházak és a gazdasági épületek nagy része. Az itt állomásoztatott mexikói katonák nagyjából újjáépítették és Alamo szerepet kapott még a mexikói-amerikai és a polgárháborúban is. A komplexum ma történelmi emlékhely a városban és 2015 óta a világörökség része. Évi 4 millió látogatójával (országos szinten) népszerűbb látványosság pl. a Rushmore-hegynél. Pedig igazából alig pár kiállított tárgy, a rekonstruált kápolna és kisebb melléképületek, valamint egy kellemes, árnyas park képezi az európai mércével igen szerény látnivalót. San Antonio környékén egy egésznapos kirándulást is tervezhet a látogató az Alamóhoz hasonló négy másik missziós központ megtekintése céljából.
Az Alamo kertje
La Villita
A több mint 300 éves múlttal büszkélkedő városrész (San Antonio városmagja) az Alamo misszió földjein dolgozó földművesek kis kunyhóházaiból nőtt ki. Nem volt itt könnyű az élet, hiszen a lakók folyamatos háborúk árnyékában vigyázták vagyonukat, állataikat, háztartásukat. Az idők folyamán természeti csapások, elvándorlók és újabb telepesek alakították San Antonio de Béxar képét, legtöbben mindig mexikóiak, németek és amerikaiak voltak. Generációkon át öröklődő műhelyeik és ezekhez kapcsolódó kisméretű házaik jellemezték leginkább a macskaköves Villita negyedet. Szorgalmas és takarékosan élő szerszámkészítők, asztalosok, órásmesterek, kőfaragók lakták a vasútépítési láz és a vadnyugat meghódításának idején a környéket. Később további városi kisiparosok, szolgáltatók és hivatalnokok szaporították a takaros portákat, gondosan művelt kerteket.
A városrész ma is tükrözi a praktikumot és a sokféleséget. Csillaga a világválság idején leáldozott, azonban Maury Maverick nevű polgármesterének köszönhetően visszanyerte régi dicsőségét és szépségét a Villita. Ma galériák, kézműves műhelyek, éttermek, kávézók, közösségi terek, színház, koncertterem és templom alkotja az épületek, s a bennük alkotó és élő művészek, tulajdonosok, örökösök az együtt, egy célért dolgozó emberek közösségét.
A látogató szabadon nézelődhet, sétálhat, megpihenhet a kis tereket (plázákat) díszítő parkokban, az ezeket körülvevő nyitott galériákban, üzlethelyiségekben, műhelyekben. A Villita kalendáriuma telistele van koncertekkel, fesztiválokkal, utcai tárlatokkal, vásárokkal, szem előtt tartva a negyed sajátosságait (nem kamionok érkeznek és dj-k hangolnak a sokezres tömegnek, nincsenek százával parkoló autók és sátoros, olajbűzös zabáldák).
Találunk viszont színes kerámiákat, mariachi-zenészeket, hangulatos apró kávézókat, gyönyörű virágokat és barátságos embereket. A már említett lélek-kisimító kirándulásunk túlnyomó részét itt töltöttük.
Ha a kommentmezőkön túl szeretnél velünk kapcsolatba kerülni (bármi kérdésed van vagy csak szeretnél velünk megosztani egy történetet) akár írhatsz is nekünk a hellotravelbughu@gmail.com email címre!
Ha pedig követnél minket, megtalálsz minket facebookon, instagramon és néha youtube-on is!
River Walk
Ha a turista nyüzsgőbb, élettelibb élményre vágyik, csak a San Antonio folyót követő sétányok valamelyikén kell elindulnia, szinte biztos, hogy órákra beszippantja a rengeteg látni-, csinálni- és kóstolnivaló. Lehet hajózni, várost nézni idegenvezetővel, luxusszállodák teraszain ücsörögni, enni, inni, ajándékboltokban elcsábulni. Illatok, ízek, színek, nyelvek, zenék, nemzetek kavalkádja az egész. Talán a képek jobban visszaadják, mintha szavakba próbálnám önteni.
Amiért mi mindig eltérültünk ide, az a Durty Nelly's Pub volt. Náluk hamisítatlan (amerikai) ír kocsmahangulatot talál az ember: lehet hangosan bandázva énekelni, sörözni, enni, (ingyen) mogyorót törni-ropogtatni a földre szemetelve.
Csak 3 alapszabály van:
- egy bárszéken csak max. ketten ülhetnek
- aki rumot iszik, az egyedül tegye és lehetőleg az ablak közelében
- nem beszélhet senki politikáról és vallásról
Mindig jó volt ide betérni a hosszú séták során és egy pohár Guinness mellett feltöltődni-lehűlni. Én a River Walk-on hallottam először élőben mariachi muzsikát. S a városban éltem át megannyi első élményt az amerikai tartózkodásunk során. Nyilvánvalóan ezért is olyan kedves számomra megidézni ezeket a tapasztalatokat. 
Southtown
Ebben a városrészben egy a Rosario's mexikói étteremben elköltött ebéd után bóklásztunk kicsit, hiszen sokkal jobban el tudjuk képzelni hogyan élnek a városlakók, ha a házukat, udvarukat, kertjüket nézzük meg. Bár láttunk már hasonlót New Yorkban és New Orleans-ban, itt is belefeledkeztünk a félig vagy 3/4 részben erkéllyel körülvett házak nézegetésébe.
Belülről persze mindig csak múzeumként vagy műemlékként funkcionáló lakóházakat tudtunk megnézni, de a képzeletünket ezek is kellően felgyújtották. Azóta is sokszor viccelődünk azon, hogy míg Texasban (ahol sivatag, szárazság, 40+ fok van hónapokon át) sok esetben fatüzelésű valódi kandallók vannak az apartmanokban és házakban, míg Nebraskában (kemény telek, metsző, jeges széllel, sokszor - 10 C alatti hőmérséklettel) inkább csak látvány- vagy gázkandallók - ez utóbbiak lényegesen kevésbé járulnak hozzá a hőérzethez.
Ezek az erkélyek egykor hozzájárultak a házak hűvösebben tartásához - a légkondis korszakot megelőzően -, illetve a déli ültetvényes kúriák esetében a gazdagságot jelezték a látogatónak, vendégnek. Vakítóan fehér oszlopsorok, hintaágyak, kényelmes kertibútorok és virágözön jellemezték ezeket az erkélyeket. A városi ember számára, pl. San Antonióban pedig sokszor a zsebkendőnyi kertet, az elvonulás helyszínét testesítik meg.
Rosario's chips, salsa és margarita
Mindenmás
Kedvenceink közé tartozott még a városban az óriás cowboycsizma és az Amerikák Tornya (Tower of the Americas). Előbbi mert vicces. Az utóbbi pedig, mert zászlajára tűzte annak a gondolatnak a megjelenítését, hogy Észak-, Közép- és Dél-Amerika egyetlen földrészt, egy entitást jelent. Az üvegfalú lift nagyban hozzájárul a látogatói élményhez. A 228,6 m magas tornyot 952 lépcsőfok megmászásával is el lehetne érni. A torony tetején levő étterem és kilátóterasz kibérelhető családi, céges, privát rendezvények megtartására.
Bár együtt nem voltunk, Miklós üzleti útjai egyikén meglátogatta a SeaWorld-parkot. Teljesen érthető, hogy kisgyerekes családok kedvelt célpontja, vidáman el lehet egy teljes napot szórakozni a parkban. Pár kedves fotót azért választottam ebbe a posztba, mert mi általában kihagyjuk az ilyen élményeket. Talán az omahai állatkert az egyetlen kivétel.
Nem egyszer beszélgettünk már nosztalgiánkról Texas iránt, hiszen azért az első otthonunk volt az óceánnak ezen a partján. Órákon át tudnánk sorolni a pozitívumokat, amiért érdemes ellátogatni vagy csillagtúrákat, hosszabb utakat tervezni az Államok második legnagyobbjába.
San Fernando katedrális
Néhány más egyedülálló emlék Texasból: Elvarázsolt Kőszikla, karácsonyi hangulatképek, a világ cowboy-fővárosa, óriás bolhapiac, fegyverviselés és barbecue.
