Figyelem! Közérdekű Közlemény!

A blogunkat új felületre helyeztük és új nevet adtunk neki. 2021. októberétől az alábbi linken olvashatóak a bejegyzéseink: www.aborondomesen.com

A travelbug.blog.hu oldalon nem jelennek meg az új írásaink, viszont a régi posztok természetesen továbbra is elérhetőek lesznek itt.

Gabi és Miklós

A fegyvershow eddig kimaradt az életünkből - bár aki rendszeres Olvasónk, tudja, hogy sokféle rendezvényre elcsábultunk már (Füles-fesztivál, rodeó, balkáni táncház, trivia, MLK-nap, stadionbejárás, sörfőzde, állami vásár) - , mert ugyan az év során többször is megrendezik, mi mindig elmentünk valahová éppen akkor. Ezen a hétvégén is mást terveztünk, de aztán a nagy viharok és a tornádóriasztás miatt lemondtunk a város elhagyásáról.

Memorial Day hétvégéjén nem meglepő, hogy Texasban egy fegyverkiállítást és - vásárt is szerveznek a megemlékezések részeként. Az első meglepetés a bejáratnál ért minket: a biztonsági ellenőrzés részeként ugyanis közölték, hogy fotózni tilos, tehát az egész fotósfelszerelés a csomagtartóban landolt. Így ez a poszt kevés képet tartalmaz, csak telefonnal és az eladók engedélyével fotóztunk, valamint névjegykártyákat és prospektusokat gyűjtöttünk. Természetesen fegyverek szempontjából vizsgáltak át mindenkit elsősorban, illetve aki magával hozta kedvenc darabját, azt egy rendőr is megnézte, hiszen csak töltetlen fegyverrel lehetett belépni a vásár területére.

Mindezek és a tavalyi lövöldözés hírei ellenére kiváncsian láttunk a standok feltérképezéséhez. Nemcsak az asztalokat, hanem a mögöttük ülő-álló eladókat is érdemes volt figyelni - és elmerülve a tömegben egyre inkább sajnáltuk a fényképezés kihagyását, ugyanis nagyon érdekes arcokat lehetett volna megörökíteni.

Texasban egyébként is rendkívül hangsúlyos része az eladásnak a vevővel való kapcsolatteremtés. Az élet minden területén fontosnak tartják a kötelező How is it going? kérdésen túl a személyre szóló kiszolgálást. Errefelé nem terhes a szupermarketben, étteremben, fotósboltban, orvosi rendelőben, bármilyen üzletben, autókereskedésben az alkalmazottak számára a kedvesség, az udvariasság és az odafigyelés. S ha azt gondoljuk, hogy persze jócskán meg vannak ezért fizetve, akkor meg kell mondanom, hogy óriásit tévedünk! Ez itt az üzleti kultúra része és hatékony marketingfogás, hiszen egy mosolygó, érdeklődő és előzékeny eladóhoz / pincérhez / kereskedőhöz / fogorvosi asszisztenshez szívesebben megy vissza bármelyikünk. Nagy kár, hogy ezt a mi hazánkban nem tudják (tanulják, gyakorolják) az emberek!

A standokon fellelhető volt számtalan (és számunkra rengeteg ismeretlen) fegyvertípus, tartozék, lőszer, kés, tartók és tokok, kiegészítők, önvédelmi eszközök, éjjellátók és távcsövek, órák, lámpák, vadászfelszerelések. Voltak persze történelmi fegyverek is súlyosabb összegekért, töltényből készült ékszerek, iparművészeti remekek, festmények, könyvek, gépszobrok, bőrtáskák, valamint kóstolnivalók: füstölt húsok, sajtok, kolbászok. Szolgáltatásokat is kínáltak: egyedi fülvédőket, szemüvegkészítést, fegyverhasználati kurzusokat és tanácsadást, lelkisegély-szolgálatot, lőtérbérlést, lézergravírozást. Egyszóval mi szem-szájnak ingere. 

Az első rosszalló tekintet után rájöttem, hogy hiba volt a tulaj megkérdezése nélkül felemelnem egy csinos kis női revolvert. Csak a súlyára voltam kiváncsi.  Ámulatunkra lőszert ömlesztve is lehetett venni - hiszen így olcsóbb. Ha akartunk volna, lőfegyvert is vehettünk volna, szabályosan egy érvényes Texas ID kell hozzá, ha magánembertől vesszük, meg persze pénz. A boltban történő vásárlásnál végeznek egy átvilágítást (NICS background check) a kötelezően kitöltendő (4473 form) formanyomtatvány alapján és bizonyos korhatár-szabályok is vannak, de ha a texasiakat megkérdezzük, azt mondják a fegyverek birtoklása nem engedélyköteles, csak a viselésük.

Ebben az államban magánál tarthatja az ember a kézifegyverét rejtve - még az autóban is -, a puskák és vadászfegyverek esetében pedig még ez a megkötés sem szerepel. Texas-ban nagyon sok nő is rendelkezik fegyverrel és engedéllyel, ami az állam természeti adottságait és történelmi múltját tekintve nem akkora meglepetés. Sokszor mondják is itt, hogy egy igaz texasi feleség biztos ismertetőjele, hogy nem habozik meghúzni a ravaszt és többnyire nem véti el a célt. Régóta napirenden van, hogy eltöröljék törvényben rögzítve a viselés rejtett módját, azaz, hogy szabadon lehessen töltött fegyvert viselni a mindennapokban. Már hallom is a sok pro és kontra érvet az Olvasóktól, ez természetes, ezek a kérdések itt is megosztóak. Szintén viták kereszttüzében áll a tanárok fegyverviselésének lehetősége. Utahban és Dél-Dakotában tarthatnak maguknál rejtve az oktatók  fegyvert az iskolákban. Nem csak a fejünkben megragadt klisékre (aktív vagy veterán katonákra, vadászokra, bankrablókra, maffiózókra, stb.) kell gondolni, pl. Miklós kollégái között többen vannak, akik tartanak fegyvert önvédelmi céllal. Nehéz és elgondolkodtató kérdések ezek.

Nem ez lesz az az esemény, ahová még biztosan visszatérünk, de mindenképpen érdemes volt ott eltöltenünk 3 órát. Közelebb jutottunk az itteni gondolkodásmód megértéséhez. Azt nem is említve, hogy itt is találkoztunk egy eladóval, akinek van magyar barátja és ismeri a pálinka jó és rossz oldalait egyaránt, s csillogó szemmel említette a finom ételeket, amiket általa megkóstolt.

Ha tetszett a cikk, kövess minket a facebook-on is!