Figyelem! Közérdekű Közlemény!
A blogunkat új felületre helyeztük és új nevet adtunk neki. 2021. októberétől az alábbi linken olvashatóak a bejegyzéseink: www.aborondomesen.com
A travelbug.blog.hu oldalon nem jelennek meg az új írásaink, viszont a régi posztok természetesen továbbra is elérhetőek lesznek itt.
Gabi és Miklós
Az éves összefoglaló posztokat eddig Miklós írta rendszeresen. Azért vállalkoztam rá most én, mert ő más feladatokkal van jobban elfoglalva. Fotót azért választottam az övéi közül is, így követjük végig a képekhez fűzött gondolatok révén az én szememmel az elmúlt, embert próbáló esztendőt . Az egész Covid-évet Nebraskában töltöttük, illetve a járvány épp kitörőben volt, amikor otthonról visszautaztunk. Aztán az események inkább csak márciusban pörögtek fel, azaz lassultak le és záródtak be.
Március
Nem volt vitás, hogy egy rövidhajú képpel kezdjük, mivel mi valóban távolmaradtunk a fodrász-szalonoktól, így az eltelt 15 hónap után nagyon vágyott állapot már az alábbi hosszúság. Kezdetben persze bíztunk abban, hogy nem kell majd ennyit várnunk, de az év sok más meglepetést is tartogatott: Covid-hippik lettünk.
A tavaszi hónapok Nebraskában még sok téli élményt tartogatnak számunkra, egy hevesebb vihart követően kellett közelebbről megnézni a tetőt, így a bátrabb fél feláldozta magát és megtette a lépéseket felfelé. Ezeket a lépéseket aztán többek követték még a ház környékén és a kertben. Egyikünktől sem áll távol a csináld magad, de Miklós igazán profivá képezte magát - bár a tető javítását még elhalasztottuk egyelőre.
Április
Április ide vagy oda, minden évben esett még egy nagy adag hó a hónap közepén ... szépnek szép, de azért a hóvirágnak és az aranyesőnek jobban örülünk már ilyentájt! Nem is említve a lapátolást!
A Scrabble az egyik legjobb barátunk lett ezévben, több más játék mellett sokszor jól szórakoztunk általa. Most hallottam egy újabb változatról, a kiejtés szerinti inglisről, nemsokára azt is kipróbáljuk!
Valóságos hajtóvadászatot kellett indítanunk a járvány okozta pánikvásárlók miatt. Hetekig nem találtam élesztőt, búzadarát vagy fertőtlenítőt aranyért sem. Aztán kevés nehézség után Amazon barátunk szolgált megoldással és lett nedves törlőkendő Kaliforniából, búzadara Olaszországból és élesztő Wisconsinból.
Ha a kommentmezőkön túl szeretnél velünk kapcsolatba kerülni (bármi kérdésed van vagy csak szeretnél velünk megosztani egy történetet) akár írhatsz is nekünk a hellotravelbughu@gmail.com email címre!
Ha pedig követnél minket, megtalálsz minket facebookon, instagramon és néha youtube-on is!
Érdekes módon vannak olyan árucikkek, amik teljesen eltűntek a polcokról, de ez igazából csak rámutatott arra, hogy talán nem is kellett az nekünk mindenáron. Vásárlási, ételkészítési, tervezési szokásaink jelentősen megváltoztak - erről egy korábbi bejegyzésben ezen a linken lehet olvasni.
Május
Az ünnepi sütemények / kedvencek megreformálódtak kissé a 2020-as évben, több találékonyság és humor került a tányérra melléjük!
Kenyeret és csírát magunknak "állítunk elő" a járvány kezdete óta folyamatosan és mindkettőről bizton állítom, hogy messze megtérítik a befektetett munkát. Étel- és pizzarendelésben, szusi-, fánk- és sajtsüti-evésben, sörfőzde-látogatásban pedig zéróra redukáltuk a vágyainkat. Egyiket sem tartjuk biztonságosnak ma sem. Szerencsére a sörfőzők nem szabnak határt a fantáziájuknak, ezekből továbbra is tudtunk újdonságokat, meglepetéseket kipróbálni palackozott formában.
Június-július
Erre a hónapra terveztük a mulcs megújítását - bár kicsit csodálkoztunk látva a környéken szorgoskodók ilyetén munkáját április végén. Aztán arra jutottam, hogy amikor mi csináltuk már pokoli meleg napok voltak, valamelyest igazuk volt az előrelátóbb szomszédainknak. A vártnál több is lett vele a munka, s az időjárás sokkal inkább strandolós-horgászós volt semmint kertben görnyedős. De a kész munka kárpótolt, az eredményt ugyanis még idegen kutyasétáltatók is megdicsérték.
Rózsát metszeni is megtanultunk némi szülői segítséggel skype-on, aminek az lett a vége, hogy késő őszig friss virágunk volt az asztalon és a ház körül is.
Az egyik enyhébb kora estén szalonna- és pillecukor-sütögetésbe vágtunk, aminek sok nevetés lett a vége, mert az általunk ismeretlen fafajta (amit egyébként a ház előző lakója hagyományozott ránk) könnyezésre ingerlően szúrós-kellemetlen füstöt eregetett és a szomszédokat is bekergette a teraszukról, kertjükből! Jóféle szíverősítő is akadt és akkoriban olyan kevés okunk volt ünneplésre...
Miklós tovább folytatta a házfelújítási projekteket, kisebb volumenű, de aprólékosabb és türelmet igénylő feladatokkal, mint pl. a zsaluk lefestése, a kerti kavicságyak felfrissítése, a külső burkolat egyengetése / tisztítása.
Otthonról nagyon sokszor kaptunk kedves vagy vicces fotókat és gyerekrajzokat mindenféléről és ezúton is köszönjük a jó kedvre derítést, kedélyjavítást, feszültségoldást a családtagoknak, a gyerekeknek, a barátoknak és ismerősöknek! Nekünk az is segített, hogy igyekeztünk egymást támogatni az eddiginél jobban figyelve, többet beszélgetve-meghallgatva. A közös főzések is pozitívan hatottak, meg-megújítottunk egy-egy ételt vagy kipróbáltunk mást (hagymás bab à la Bud Spencer), illetve elővettünk régi kedvenceket (lapcsánka, rizskoch, tejbegríz).
Természetesen sokszor menekültünk az elmúlt utazások emlékeihez, képeihez, felvételeihez, ha már a valóságban önszántunkból bezárkóztunk. Ez az időszak könnyebb volt, mivel nem érte még el a szűkebb családunkat a vírus. Persze ez csak utólag derült ki, akkor nem éreztük könnyűnek. A saját szabályainkat ma is betartjuk és nem bántuk meg, ahogyan döntöttünk, de azt beismerhetjük, hogy voltak mélypontok.
Még egy tapasztalat, amit szeretnénk megosztani. Először voltunk itthon a július 4-i hétvégén és az eddig inkább elmondás alapján ismert óriási tűzijáték-parádét most saját érzékszerveinkkel élhettük meg. Kora délutántól kezdve másnap hajnalig égzengető robbantásokkal, füsttel, családonként többszáz petárda felengedésével ünneplik a Függetlenség Napját. Másnap az utcák, a kertek, az erkélyek tele vannak lövedékmaradványokkal. Annak aki élvezi, ez biztosan fantasztikus élmény. Nekem épp fordítva: fefoghatatlan, hogy miért dobnak ki ennyi pénzt az ablakon és miért nem tisztelik a PTSD-ben szenvedő szomszédaikat és az "imádott" kutyáikat (akik füldugóval / nyüszítve menekülnek és bújnak el a hang-, fény- és füstorkán háborút idéző, nyomasztó világától).
Augusztus-szeptember
Ezekben a hónapokban bátrabban kimozdultunk a négy fal közül, de csakis emberek által nem látogatott helyekre mentünk (tengeripart). Vagy nem szálltunk ki a kocsi nyújtotta biztonságból. Hosszabb-rövidebb körutakat autóztunk és meglepően helyes-bájos-marasztaló falvakra, utakra, dombokra akadtunk. Rendszeresen elmentünk csillagokat bámulni messzebb a várostól. Olyan értékekre bukkantunk a szűkebb környezetünkben, amelyek felett szinte biztosan elsiklunk, ha nincs a bezárkózás. A beszűkülést ekkor látószög-tágulás váltotta fel, de van még hova fejlődnünk ezen a téren. Az omahák rezervátuma a legszebb vidék szűkebb pátriánkban - a legjobb példa az előbb említett rácsodálkozásra.
Számomra ez az egyik legszívfájdítóbb kép, mert a nyárnak olyan sok vonatkozását megeleveníti, amit 2020-ban csak feledhettünk: barackillat, szedés, napmeleg barackok majszolása a kertben, lekvárfőzés, őszre készülés, méhzümmögés.
A szeptember családi ünnepek és évfordulók hava hagyományosan, most persze skype-on koccintottunk, köszöntöttünk, örültünk együtt annak a kevésnek, aminek lehetett. Ugyanez ismétlődött decemberben, számunkra megintcsak sok családi alkalommal.
Október-november
Újabb kisgéppel gazdagodott DIY-mesterünk műhelye. Az elszáradt fű kigereblyézését magunk is megpróbáltuk kézi erővel, de végül megrendeltük a karizomkímélő változatot és általa jóval hatékonyabban is tudtuk elvégezni a gyepszépítés eme fázisát. Hálával fogunk gondolni erre az évre, hiszen megtanulhattunk sok ház és kert körüli munkát és élvezhettük a kis kert és a szép környezet minden áldását!
Miklós újabb ötlete és műhelymunkája a házi edzőtermünk volt. Mivel a rengeteg szeles nap miatt a kerékpárt egyre kevésbé használtam rendeltetésszerűen, kitalálta hogyan alakítsa át szobabiciklivé. Azóta mindketten tekerünk kisebb-nagyobb rendszerességgel, stresszlevezetőként és kedélyjavítóként.
Bár ezek a hónapok már élénkebbek voltak, minket is elértek szomorú hírek avagy az utca árnyékos oldala. Szerencsére mindig jött segítség - családi, baráti fotók, kitartó-együttérző-bátorító üzenetek, vicces mementók. Hála és köszönet jár ezért a családtagjainknak, barátainknak, ismerőseinknek és hűséges Olvasóinknak egyaránt! Egyszer sem kellett feltárcsáznunk Mr. Wolfot, végül.
Ahogy már korábban írtam a kézműves és mikrosörfőzdék látogatásáról teljesen lemondtunk, de a boltban fellelhető új fajtákat ki-kipróbáltuk azért. A kerti munka szépségét csodálandó és kipihenendő vagy csak hétvégi jó ebédhez társítva szintén hálával gondolunk a legtöbb helyi vagy távolabbi sörfőző csapatra.
November elején sokadmagunkkal napokon át lógtunk a hírtévéken és híroldalakon az amerikai elnökválasztás eredményére várva. Nagypolitika ide vagy oda, ez az eredmény befolyásolja az életünket, akár szeretnénk, akár nem, és nemcsak ezen a földrészen.
Nem ehhez a hónaphoz, inkább a témához kapcsolódik, részben az alábbi kép. Tankoláskor örökítette meg Miklós a megdöbbentő számokat: 28 Ft / l-re jön ki a benzinár, ha átszámítjuk (amit mi nem sokszor teszünk meg, mert nincs értelme, de ez olyannyira történelmi pillanat volt)! Az igazsághoz hozzátartozik, hogy vásárlással nyert bónuszpontokat is elszámolhattunk a fenti mennyiség kifizetésekor.
December
Ez a hónap (igazából már a Hálaadásra készülő utolsó novemberi héttől kezdve) egy folyamatos ünneplés errefelé, sok-sok családi, baráti, céges partival, összejövetellel, adakozással, ételmegosztással, ajándékvásárlással. Az emberek, hogy magukat és egymást felvidítsák, már októberben kirakták a dekorációt, hagyományosan a Halloween-, majd a Hálaadás-napi figurákat, zászlókat, megvilágított díszeket. Mi is tettünk több sétát, illetve autóztunk is hogy megnézzük ezeket. Sokszor túlzó vagy giccses, de ebben az évben minden apró momentumnak örültünk, aminek csak lehetett. Megcsodáltuk a cukorka-adagoló masinákat a házak előkertjében, a hóban rendületlenül mosolygó figura-seregeket és a rémisztő hangokkal hívogató Halloween-ballonokat.
A karácsonyfákat is sokkal hamarabb elővették vagy befaragták a szomszédaink, mi azért saját szokásunkhoz híven december elején választottuk ki a közeli farmon azt a fenyőt, ami alatt sokat üldögéltünk az elkövetkező időszakban. Talán több fényfüzért tettünk ki mint máskor, minden lehetőséget megragadtunk az apró örömök begyűjtésére. Ajándéknak értékeltük, hogy Miklós először kapott szabadnapot december 24-én családi együttlevés és lelki gyarapodás céljából. Készítettünk hagyományos és rendhagyó fogást is, de semmit nem vittünk túlzásba. Erről a karácsonyról a csendek és a hiányok emlékét fogjuk őrizni a családi legendáriumban.
Január-február
Híroldalak újra és újra. Reménykedés. Eredmények, tapasztalatcsere. Kiábrándulás. Várakozás. Türelem. Latolgatás. És mindez előlről, újrakezdve. Minden elérhető beszélgetést, felvételt meghallgattunk a vakcina magyar kutatójával és nagyon sokat kerestünk, hogy minél több információt nyerjünk a lehetőségekről. Talán könnyebb volt már a kitartás és a várakozás.
Farsangkor életemben először ráálltam a fánksütésre. Van még mit tanulnom, bár saját mércém szerint csak egy közepes minőséget sikerült összehoznom, két nap alatt elfogyott az összes!
Az éveleji téli hónapok legemlékezetesebb momentumai közé fog tartozni, hogy majdnem társul szegődött hozzánk két négylábú: először egy kutya tűnt fel többször a kertben, pár nappal később pedig egy macsek óvatoskodott a teraszon. Végül egyikük sem maradt, továbbálltak és mi nem bántuk.
Március-április
A tömérdek hó sokszori lapátolása, elovadása és a tavasz utáni epekedés végre meghozta a kikeletet, s vele a kerti munkák is újrahangolódtak. A madarak visszatértek hozzánk (sajnos a csupakártékony nyulak is). Hosszú év után köszöntött be újra az élet. Május van már és itt még csak most borultak virágba a tamariskabokrok és az íriszek!
Amit már nem gondoltam volna, sajnos még a húsvéti istentiszteletet (a karácsonyiakhoz hasonlóan) is online követtem, nem voltam bátor, hogy élőben társuljak az egyházi év jeles napjához.
Visszagondolva és összegezve hosszú, küzdelmes, nehéz év van mögöttünk, mint oly sok mindenki más mögött is. Tartalékainkat újratöltve, veszteségeinket elgyászolva, könnyeinket mosolyra cserélve kell reménykednünk egy következő szép esztendőben. Köszönöm, hogy végigolvastátok ezt a bejegyzést!
