Figyelem! Közérdekű Közlemény!
A blogunkat új felületre helyeztük és új nevet adtunk neki. 2021. októberétől az alábbi linken olvashatóak a bejegyzéseink: www.aborondomesen.com
A travelbug.blog.hu oldalon nem jelennek meg az új írásaink, viszont a régi posztok természetesen továbbra is elérhetőek lesznek itt.
Gabi és Miklós
Kansasről a legtöbbünknek Dorothy jut eszébe és az Óz, a nagy varázsló. Kansas City azonban nem ennek az államnak a székhelye (mint a neve sejtetné), hanem a szomszédos Missourié. Többször voltunk már a városban annál a nyomós oknál fogva, hogy van IKEA. Kollégák, ismerősök szerint a legizgalmasabb, Omahából hamar elérhető város, hiszen a szabad alkoholfogyasztós szórakozónegyed (Power & Light District), Legoland, csomó jazzklub és barbecue-étterem egy amerikainak már több mint elég a kikapcsoláshoz. Mi még nem "amerikanizálódtunk" annyira, hogy egy pohár sörért és egy marhaszegyért hat órát autózzunk, de Kansas City ezeken túli vonzereje megér pár sort. Tartsanak velünk, ha kiváncsiak arra az amerikai városra, ahol a legtöbb egy lakosra jutó barbecue-kajálda van, s amelynél több szökőkúttal csak Róma, több sugárúttal pedig csak Párizs büszkélkedhet!
2017 őszén, öt, avarillat és levélhullás nélküli, Texasban töltött év után minden alkalmat megragadtunk, hogy kiránduljunk és bepótoljuk az áhított érzéseket. Első, Omahából tett kiruccanásunk félelmetesen ugyanúgy indult, mint Austinból számtalanszor: Autozone és Miklós a kocsi alatt! Egy meglazult borítást kellett rögzíteni, hogy senkit ne találjon telibe, ha az autópályán leszakadna.
Ezután azonban röpke 3 óra múltán leparkoltuk Bedekót a belvárosban és megintcsak Austin jutott eszünkbe a tömegektől kavargó, zenétől hangos, színesfényes P&L negyedről. Az irodaépületek között több utcában izzók miriádjai, villódzó fények és árnyékok keltettek sejtelmes vagy félelmetes hangulatot. Kicsit belemerültünk, de ez nem igazán a mi világunk, nekünk nem eget rengetően fontos, hogy koktélos / boros / söröspohárral andaloghatunk a tömbök között. Egy Central Marketra emlékeztető boltban kerestünk egy ismeretlen márkát: Richard barátunknak nagy örömet szerezve a róla megosztott képpel és már csak a szoba elfoglalása után szisszentettük fel.
KC Power & Light District szórakozónegyed
Hétvégi piacozás dixie-vel
Szombat reggel a városi piacon sétáltunk először, ismét tobzódva a színekben, illatokban, amiket sokáig mellőzni kényszerültünk. Kellemes meglepetés volt, hogy a tömérdek Halloween-tököt leszámítva otthon éreztük magunkat: halomban állt a paprika, padlizsán, uborka, paradicsom, cukkini és más otthon megszokott zöldség.
Legalább két vagy három kört tettünk, nem bírtunk betelni a látvánnyal. Miklós eszmélt rá előbb, hogy nem country szól, mint eddig (Austinban), hanem dixie.
A piac területén van az Arabia gőzhajó mentő-kutatóexpedíciójának emléket állító múzeum, ami egyébként az első célpontunk volt. Korábbi erről írt bejegyzésünket az előbbi linkre kattintva olvashatják, itt csak annyit említenék meg ismét, hogy példát vehetünk arról az eltökéltségről, ami ennek az expedíciónak a történetéből sugárzik.
Az Arabia rakományából megmentett savanyú uborka és ketchup ehetőnek tűnt!
Az amerikai álmot megvalósító kincsvadászok (a fent megjelölt linkre kattintva sok érdekesség kiderül az expedícióról)
Ebédre a Kansas City-nevezetességek között top helyet elfoglaló BBQ-éttermek egyikét céloztuk meg, az ajánlatot még Miklós egy austini barátjától kaptuk. KC arról is híres, hogy rengeteg ilyen várja a betérőket, valamint magáról a barbecue-ról, ami errefelé szinte bármilyen húsból készülhet (sertés, marha, csirke, pulyka, bárány, hal). Társul hozzá az egyedi szósz, ami kevésbé édes, viszont sűrű, paradicsomos és jó fűszeres, valamint jó néhány köret: hússal készült bab, almával bolondított káposztasaláta (coleslaw), meleg krumplisaláta, sajtos kukoricasaláta, sültkrumpli vagy hush puppies.
Burnt End Burger
A Q39 nekünk bejött: nem kellett sokat várni az ételre annak ellenére, hogy rengetegen voltak, Miklós abszolút kedvence is szerepel az étlapon, a burnt end burger és nem füst-égés-alkoholszag terjeng ott, ahol eszünk, hanem finom ételillat.
Főszakácsa, Rob Magee magasan képzett a szakmában és büszke a fine dining világában töltött inaséveire. Szíve csücske persze a barbecue, amelyben rangos versenyeken ért el sikereket.
Délutánra a város ikonikus, 18th & Vine jazznegyedét választottuk. Hamar kiderült, hogy rendezvény lesz a jazzmúzeumban és a környező utcákban, de nem zavartak el minket, épp ellenkezőleg: biztattak, hogy maradjunk ameddig akarunk, hisz sem az épület, sem a múzeum állandó és időszakos kiállítása nem zár be.
Blue Room
Karneváli résztvevő
Így esett, hogy tényleg sok időt tölthettünk a koncertjeiről híres Blue Roomban és a tárlatokon, sőt utcai karnevált és a nem mindennapi vendégsereget is megbámulhattuk miközben végig élőzene szólt. E paradicsomi múzeumlátogatásról korábban jegyzett posztunkat a linkre kattintva olvashatják el.
Kansas City pályaudvarát azért akartuk megnézni, mert a különösebb látnivalók közé sorolta az Atlas Obscura. Felkerestük ahol csak alkalmunk nyílt a történelmi állomásokat (New York, Santa Fe) korábban is, de a Középnyugatra költözve láttuk csak meg milyen fontos szerepet tölt be ma is az USA gazdaságában a vasút. Hogy végül itt is legalább két órát maradtunk azért volt, mert rábukkantunk egy kisebb Walt Disney-tárlatra, egy vasúttörténeti és egy modellvasút-kiállításra.
Az épület modellje az alagsori kiállításon
A belváros látképe a pályaudvarról
Walt Disney ugyan nem Kansas City szülötte, de kilencéves korában ide költözött a családja, itt járt suliba és kezdett rajzolni. A városi legenda úgy tartja, hogy az itteni stúdiójában alkotta meg Mickey Egér figuráját Ub Iwerks nevű alkotótársával 1928-ban. (Találtam ennek ellentmondó információt is.)
A Union Station ma már sokkal inkább közösségi élettér, mint pályaudvar (bár a honlap szerint évente több százezren utaznak át a városon), ottjártunkkor is rendezvénynek adott otthont - mellesleg meglehetősen érdekes hangulattal. Persze megvannak az egykori kiszolgálóegységek - jegypénztár, várótermek, csomagmegőrző, posta, étterem, cipőtisztító székek - de a legtöbben már nem utazás céljából keresik fel, hanem turisták, vendégek, meghívottak.
3 pillanatkép az állomás történetéből
Ha a kommentmezőkön túl szeretnél velünk kapcsolatba kerülni (bármi kérdésed van vagy csak szeretnél velünk megosztani egy történetet) akár írhatsz is nekünk a hellotravelbughu@gmail.com email címre!
Ha pedig követnél minket, megtalálsz minket facebookon, instagramon és néha youtube-on is!
Esküvői fotózásba is belefutottunk a felső szintjén, illetve modellvasút-kiállításba egy alagsori teremben. Az volt az érzésünk, hogy olyan, mint egy kisebb város: minden sarkon befordulva, minden emeleten belebotlottunk valami érdekesbe.
A tehervonatok 5 percenként húztak el
Bár itthon információt keresgélve inkább azt szűrtem le, hogy tudatosan igyekeznek legendákat építeni köré. Ilyen például az 1933-as vérfürdő. Kansas City az 1910-es évektől a szervezett bűnözés középnyugati központja volt. Az alkoholtilalom idején zavartalanul virágzott a csempészet, a prostitúció és a szerencsejárék. A város legtöbb bárja, kocsmája sosem zárt be a fogyasztás tiltása ellenére, sőt bővültek, prosperáltak. Ezt persze nem mindenki nézte jó szemmel, s idővel a hatóságok is egyre többet vegzálták a bandatagokat, civileket, bártulajdonosokat. A Kansas City-vérfürdő néven elhíresült ügyet számos forrásban csak városi legendaként, az FBI oldalán igaz történetként találtam meg. Frank Nasht hosszú és változatos bűnlajstrommal épp egy kansasi börtönbe készültek visszaszállítani vonattal. Barátai tudtak a szökése utáni újabb letartóztatásról és Kansas City-t célozták meg a Nash kiszabadítási terve helyszínéül.
Az akcióban számos bűnöző részt vett, közülük a legismertebbek Adam Richetti és Pretty Boy Floyd voltak. Egész fegyverarzenállal és több lopott autóval készültek Nasht kiszabadítani. A jelenlévő 7 rendőr és speciális ügynök nem észlelt gyanús dolgot. Már az állomásépületen kívül jártak az őrizetessel, amikor megtámadták őket Nash fegyverfölényben lévő bűntársai. Az alig egyperces lövöldözésben Nash is életét vesztette, így társai hamar menekülőre fogták a dolgot. Később a konspirálókat kivétel nélkül letartóztatták vagy "akció közben eltalálták" a hivatalos FBI-verzió szerint.
Lego gőzhajó
Hogy ez az eset bekerült a történelembe (ha egyáltalán igaz volt) az azért történt, mert hozzájárult annak a kivívásához, hogy a nyomozóiroda munkatársai hivatalból viselhessenek fegyvert és kezdeményezhessenek letartóztatást. Az erről szóló törvényt az amerikai kongresszus 1934 nyarán fogadta el. Bár az erről a bűnügyről készült filmet is KC pályaudvarán forgatták, a missouri-i rendőrség azóta lefolytatott több hivatalos vizsgálata közül egyetlenegy sem erősítette meg a lövöldözés tényét.
Személyzethívó gong a békeidőkből
Pávamintás készlet és ezüst evőeszköz az étkezőkocsiból
Amennyire lehetett bejártuk az egész épületet - és bizony többször úgy éreztük, ez egy labirintus - nem láttuk viszont a peronokat, mert oda csak biztonsági ellenőrzés után, jegy birtokában lehet belépni. Egy külső, a vágányok egy része felett átmenő hídról láttuk csak az elrobogó teherszerelvényeket.
Az este további részét egy sörfőzdében töltöttük, amelyről én akkor még nem tudtam, hogy a Középnyugat legnagyobb és legnépszerűbb ilyen intézménye - a gyár területén több, kóstolópulttal ellátott kisebb-nagyobb terem van rendezvényeknek, csapatépítőknek, esküvőknek... Gyárlátogatni is lehet, de erről azon a szeptemberi estén már lecsúsztunk, így csak kóstolgattunk - és eldöntöttük, hogy egyszer biztosan visszajövünk egy túrára. A Boulevard Brewing Company mellett Kansas City még jó néhány ismert cég székhelye (otthona): Garmin, Sprint (mobilszolgáltató), Chiefs, IKEA.
Következő Kansas City-ről szóló bejegyzésünkben - amely egy másik, háromnapos kiruccanás leírása - szó lesz a Boulevard-túráról, a lepusztult ipartelepekről, a pénzmúzeumbeli aranyrúd-emelgetésről és más érdekességekről.
Ezen utazás harmadik napját, az egész vasárnapot a Nelson-Atkins Múzeumban töltöttük. Az intézmény alapjait egymástól függetlenül, két művészetpártoló civil rakta le a világválság idején. Azóta persze sok áldozatos munka fekszik az öt földrészt, jó néhány művészeti ágat és korszakot bemutatni igyekvő tárlatokban. Klasszikus és modern festmények, szobrok, bútorok, kerámiák, fotók, nép- és iparművészeti remekek, ritkaságok, installációk között böngészhetnek-sétálhatnak a múzeumlátogatók.
Maga az épület is egy installáció tulajdonképpen: egy képzeletbeli pályán a hálót jelképezi a körülötte "repkedő" tollaslabdák között. Korábban írtam már bejegyzést két figyelemre méltó fotókiállításról (a linkre kattintva nézegethető). Ekkora gyűjtemény esetén nem tudunk mindent befogadni egyszerre, tehát válogatni szoktunk, fotók, teáskészletek, Távol-Kelet, kortárs amerikai szerepelt a listánkon először. A termekben járkálva megfogalmazódott bennünk, hogy érdemes lesz visszatérnünk még. Amikor már a szemünk kopogott az éhségtől, kerestünk egy kajáldát (tacót vételeztünk) és ezután a lovak közé csaptunk, hogy még emberi időben hazaérjünk.
Források:
https://kcparent.com/christmas-in-kc/30-fun-facts-about-kansas-city/
https://www.mentalfloss.com/article/66779/25-things-you-should-know-about-kansas-city
https://www.fbi.gov/history/famous-cases/kansas-city-massacre-pretty-boy-floyd
