Figyelem! Közérdekű Közlemény!
A blogunkat új felületre helyeztük és új nevet adtunk neki. 2021. októberétől az alábbi linken olvashatóak a bejegyzéseink: www.aborondomesen.com
A travelbug.blog.hu oldalon nem jelennek meg az új írásaink, viszont a régi posztok természetesen továbbra is elérhetőek lesznek itt.
Gabi és Miklós
Longhorn-vigyázzállás, azaz fotózásra várva Bandera központjában
Ez a bejegyzés egy álmos-poros, amerikai kisvárosról szól. Részben azért, mert Banderát a világ cowboy-fővárosaként ismerik Texasban, másrészt azért, mert nekünk nagyon jó élmény volt. Hónapok óta az első munka nélkül töltött hétvége volt ez Miklós számára, s miután péntek este egy austini programajánlót lapozgatva rátaláltunk a Texas Derby Day rendezvényre, úgy döntöttünk, megnézzük. Egy Bandera-közeli ranchre szólt a meghívó viselt cowboycsizma- és kalap-szépségversenyre, valamint lovak és longhornok (hosszúszarvú texasi szarvasmarha) gyorsasági futamaira. A birtokra érve azonban kiderült, hogy a programot tavaszra halasztották, csak elfelejtették ezt megosztani a megfelelő helyeken.
Bármerre pillantunk, cowboyokra lelünk
Nem keseredtünk el nagyon, Bandera már rég szerepel a bakancslistánkon: Texasban élve ki nem lenne kiváncsi igazi cowboyokra? A városka rendszeresen kínál programokat a látogatóknak, legtöbbjük a hagyományokhoz és az ünnepekhez kapcsolódik: állatvásár, felvonulás, BBQ-napok, rodeó, koncertek. Aki szeretne, itt alhat Jesse James vagy Annie Oakley "szobájában", lasszót vethet, lovastúrázhat vagy a dude rancheken úgy élhet a nap 24 órájában, ahogy a cowboyok egykor (és ma is!!) éltek a vadnyugaton. Az alig ezerfős városka lakossága ezeken a hétvégéken többezerre duzzad.
Bandera a 16-os út mentén fekszik, Texas középső, dimbes-dombos Hill Country részén
Amikor mi ott jártunk nem ilyen hétvége volt, de egyáltalán nem bántuk, hogy az igazi Banderát látjuk meg: a szombat délelőtti kis termelői piacával, kedves, minket széles mosollyal üdvözlő lakosaival, kisboltjaival, az utcákon ráérősen guruló, duruzsoló truckokkal, a pónit házikedvencként sétáltató idős hölggyel.
Elég csak kitenni a lábunkat Austinból, máris ilyen szombat délelőtti nézelődőkkel akadunk össze.
Texasban minden nagyobb (ahogy a mondás tartja) - a házikedvenc is! A lovacska és gazdája a háttérben álló szürke Chevy-truck felé tart: azt a néhány tonnát ők ketten mozdították meg!
Betértünk a Frontier Times Múzeumba (amelynek honlapja szerepelt az újságban, mint további infók lelőhelye), az alkalmazott elismerte, hogy nem volt pontos a tájékoztatás és ha már ennyit autóztunk Austinból felkínálta, hogy belépő fizetése nélkül nézzük meg a múzeumot. Meglepődtünk, bár az ilyen hozzáállás errefelé nem ritka és természetesen maradtunk is. S milyen jól tettük! Olyan kincsekre bukkantunk, amiket szeretnénk is megmutatni az Olvasóknak, mert valóban egyediek. Persze azonnal eszembe jutott kedves szolnoki helytörténész barátom, akinek szintén nem mindennapi tudásanyag és kincsestár van a birtokában.
Ez a múzeum Bandera, Kerville és a környékbeli kisebb települések lakóinak szorgos gyűjtése és felajánlásai révén, valamint természetesen egy lelkes történész-újságírónak köszönhetően működik. J. Marvin Hunter saját gyűjteményét bővítette fokozatosan múzeummá. 13 évig élt Banderában, s már életében eldöntötte, hogy az itt épülő múzeumnak ajándékozza majd a hagyatékát.
Indián emlékek
Big Foot Wallace, nyomkereső
Ebből a korszakból kevés tárgyat és fotót találtunk. Legérdekesebbnek ezt a két képet ítéltem már csak azért is mert az indiánokról köztudomású, hogy nem szeretik ha fotózzák őket. Ezek szerint azért van ellenpélda.
Ez a kép 1915-ben készült Montanaban a Feketeláb törzs tagjairól. Nem ez volt az őseik földje, ide már rezervátumba kerültek. A fotó abszolút beállított kép, jelmezekkel és sosem lakott tipikkel: egy történelmi tárgyú könyv írója kérésére /számára készítette Roland Reed.
Telepesek (1870-1920)
A mindennapok fontos eszköze volt a szögesdrót: az állatok birtokon belül és a nemkívánatos személyek azon kívül tartása végett. Nem ez az első ilyen gyűjtemény, amivel találkozunk Texasban.
Zárak, vasalatok a XIX. század végéről
Nyergek és lasszók - ezek nem túl régiek, de ide illenek: a Banderában rendszeresen megrendezett rodeók győzteseinek relikviái.
Dr. A. J. Greer fogászati eszközei és fogorvosi széke. Az 1800-as években ő amolyan utazó gyógyító volt Texas elég nagy kiterjedésű középső (Hill Country) részén.
Többnyire kézzel megmukált használati eszközök
Hajbodorító kínzóeszköz (nem volt rajta évszám)
Viasztekercses hangíró
A hangszer már nem működik, de nagyon szép.
Az első inkubátorok egyike (1900-as évek eleje)
Fő a biztonság!
Házassági anyakönyvi kivonat; a cédulka szerint 1817-ben Ohióban készült
Kézzel készített esküvői koszorú, amelyet 1873. július 3-án Miss Rosa Notter viselt férjhezmenetelekor.
Szívküldi - Valentin-napi ajándéktárgyak
"Be my Valentine!"
Apró női kézitáska
Modernebb emléktárgyak (1920-)
Egy terem a múzeumépületben
Milyen kár, hogy a szép, kézzel írott, személyes üzeneteket rövidített szavakra és ikonokra cseréltük!
Bankjegyek és érmék a világ minden tájáról - természetesen otthonról valót is találtunk!
Egymilliárd milpengő
Texas aranya / Texas teája, az olaj
Bombaszilánk Pearl Harborból
A Frontier Times Múzeumban jelentős teret kap egy művészetkedvelő házaspár családi hagyatéka. G. Keith és Louisa Gordon mintegy 50 éven át vásárolta, gyűjtötte, rendszerezte a (mű)tárgyakat. A férj a brit haditengerészet tisztje volt, így szinte minden kontinensen megfordultak. Louisa Gordon túlélve a férjét 1941-ben halt meg San Antonio-ban. Végrendeletében J. Marvin Hunter múzeumára hagyta az összes tárgyat.
Mrs. Gordon a többszáz darabos harang-, gong- és csengőgyűjteményére volt a legbüszkébb.
Teknőspáncél fésűk
Elefántcsont-faragványok Indiából
Övcsatok a Brit-szigetekről; ezeket a 2 szimmetrikus részből készült, jellegzetes ezüstcsatokat képzett nővérek viselték. Iskolájukat vagy kórházukat reprezentálták velük, illetve a szigorú egyenruha talán egyetlen személyesebb része volt a csat.
A gazdag és ápolt gyűjtemény megtekintését bárkinek bátran ajánljuk!
Ha viszont csak hátradőlni szeretne a Kedves Olvasó, azt is megteheti: csak élvezze a vidéken autózás szempihentető és lélek-kisimító képsorait a kora őszi Texasban!
Ha tetszett a poszt, kövess minket a facebook-on is!
