Figyelem! Közérdekű Közlemény!

A blogunkat új felületre helyeztük és új nevet adtunk neki. 2021. októberétől az alábbi linken olvashatóak a bejegyzéseink: www.aborondomesen.com

A travelbug.blog.hu oldalon nem jelennek meg az új írásaink, viszont a régi posztok természetesen továbbra is elérhetőek lesznek itt.

Gabi és Miklós

Egészen pontosan Amerikában látott képzeletfoszlányok Puerto Rico-i művészek palettájáról. Magam nagyon szeretek albumokból, múzeumokban, galériákban benyomásokat gyűjteni. Ha ott járok, legtöbbször nem jövök el fotók nélkül (ha megengedett a fotózás). Szívesen és sokszor visszanézem ezeket a képeket. Virtuálisan is nagyon jó belemerülni művészek, albumok, múzeumok világába, hiszen az ember nem tud jelen lenni sok fontos kiállításon a világ különböző pontjain. Tartson velem, ha kedveli a hasonló időtöltést! Ebben a bejegyzésben Puerto Rico képzeletvilágába utazhatunk. A műalkotásokat Chicago Paseo Boricua negyedében láttam a Puerto Rico-i művészetek és kultúra múzeumában, 2018 júliusában. 

Chicago nem virtuális utazás volt számunkra, hanem nagyon is valós: 2018-ban, a Középnyugatra költözésünket követően az egyik első felfedező kirándulás, amit Texasból nehézkesnek tűnt kivitelezni. Az amerikai nemzeti ünnep hosszú hétvégéjén 4 napot töltöttünk a Szeles Városban, aki kiváncsi jó és rossz élményeinkre, kalandjainkra a linkekre kattintva elolvashatja az első és a második részt.

A múzeum épülete

A Puerto Rico-i múzeumot akkor találtam, amikor a város 200 negyedének listáját böngésztem, illetve a ritkaságszámba menő látványosságok között is ráakadtam. Miamiban is elmentünk a kubaiak lakta negyedbe és nagyon jó volt belemerülni a mienktől annyira eltérő világba! Erre számítottam a Paseo Boricua esetében is.   

Mintegy kapuként a negyed határát a Puerto Rico-i nemzeti lobogó jelzi

Mit tudtam ezt megelőzően erről az államról? Nagyon keveset, képzőművészt vagy fotóst pl. egyáltalán nem tudtam volna megnevezni. Egyedül José Felicianót. Itt róla is kiderült, hogy nemcsak énekel, hanem szobrászkodik is! Persze kamaszként nagy kedvencem volt a West Side Story című amerikai film, ami pl. bepillantást engedett (korlátozottan persze) a Puerto Rico-i kultúrába. Az Egyesült Államok társult tagja, de önállóságát számos területen őrzi. Spanyolul és angolul beszélnek a lakói. Karib-tengeri sziget, tehát egzotikus utak célpontja. Ja és persze a rum! Amit nem kóstoltam még.

José Feliciano: Holdfény-öböl

Puerto Rico nem szövetségi állam, lakói mégis amerikai állampolgárok. Nem fizetnek szövetségi adót és nem szavaznak, de fizetőeszközük az amerikai dollár és elnökük az aktuális amerikai elnök. Amikor gyalog megérkeztünk Chicago Puerto Rico-i bevándorlók lakta részébe, a legfeltűnőbb különbség az volt, hogy ott minden ezer színben pompázik. A padok, virágládák, spaletták, graffitik, feliratok, táblák telefestve / rajzolva virágokkal, arcokkal, zászlókkal, életképekkel - és mind-mind a szivárvány minden színében. Én ettől azonnal felvidultam! Plusz az előbbiekhez nem társult az, hogy minden szemetes, elhanyagolt, gazos, lepusztult. 

Guavás "rétes"

Séta közben betértünk egy cukrászdába-pékségbe és megkóstoltunk két süteményt (guavával és sajttal töltve) valamint a kávét. A kubai emlékezetesebb, ez túlságosan amerikanizálódott volt. Persze ha talán máshol próbáljuk, más lett volna az élmény. Az viszont nekem mindenképpen meghatározó, hogy a boltban 85%-ban spanyolul, avagy keverék nyelven beszélnek miközben az Államok földjén vagyunk. A keverék nem negatív jelző egyáltalán, inkább egy szerencsétlen megragadása (általam) a helyzetnek: a Puerto Rico-i spanyol bátran használja a taíno (őslakos indián), az angol és nyugat-afrikai (behurcolt rabszolgák) nyelvek szókincsét.

Szépségek a cukrászda falán

Ha elvonatkoztatunk az utazási katalógusok azúrkék tengervíz-szikrázó égbolt-fehér napernyők-pálmafák közhelyeitől és lejjebb görgetünk a keresők fotótárában, akkor sokkal színesebb, sokrétűbb és érdekesebb képeket nézegethetünk! Ahogy a sziget maga kultúrák, nyelvek, népek, vallások, szokások és hagyományok kavalkádja, úgy a művészetük is sokoldalú, vibráló, változatos. Sok különféle hatás nyoma felfedezhető benne.

Graffitik a Divison Streeten

Nyilvánvalóan nem tisztem megítélni azt a véleményt, hogy a sziget(ek) lakói azon kevesek közé tartoznak a világon, akik a legboldogabbnak vallják magukat. Ennek több összetevője van: az őslakosok bírnak egyfajta egészséges túlélőképesség-csomaggal, amelyben van

• kreativitás
• nyugalom
• találékonyság
• józanság
• hit
• jókedv
• a dolgok megélése
• a mindennapos örömök felismerése.

Ezt Puerto Ricóban boricua teremtőkészségnek hívják (boricua a szigetlakók neve a bennszülött taíno nyelven) - és szó sincs arról, hogy ez valamiféle földöntúli vagy isteni erő lenne. Az a megtartó és továbbvivő erő, amely évszázadok során alakul ki egy nemzetet ért pozitív és negatív hatások következtében, egyszerűbben szólva mindazok az élmények és tapasztalatok, jók és rosszak egyaránt, amik életünkben érnek minket, s megtanítanak a túlélésre. Arra hogy mi a fontos. Hogy merre kell tartani. Hogy előre nézünk és megoldásra törekszünk. Ilyen egyszerű lenne?

Magam úgy érzem, hogy ez a nézet mélységesen tükröződik a látott művekben. Jöjjön tehát a képzeletbeli séta múzeumban!

A képeket és szobrokat a La Diáspora című vándorkiállítás keretében láttam Chicagóban. Rendezője az orlandói (Florida) Puerto Rican Arts Diaspora volt, kurátora Yasir Nieves. A kiállítás célja az volt, hogy minél szélesebb közönséghez eljuttassák a Puerto Rico-i származású művészek munkáit.

Domingo García-Dávila a tárlat legnagyobb neve, tulajdonképpen az ő tiszteletére is rendezték ezt az utazó tárlatot. 1932-ben született, festeni Londonban, New Yorkban és Chicagóban tanult. Számtalan projektben vett részt a világ minden táján és egész pályafutása alatt a hazája kulturáját népszerűsítette. Díjait és tárlatait felsorolni az egész poszt kevés lenne. Majdnem az összes többi résztvevőt tanította valamelyik amerikai vagy Puerto Rico-i városban. Ma San Juanban él.

Hommage à Domingo García, Felipe Morales szobra

Rafael Rivera Rosa (1942) az ötvenes évek művészgenerációjának tagja. Gyerekként 13 évig élt Kelet-Harlemben, fiatal felnőttként tért vissza a szigetre. Tanulmányait Puerto Ricóban és New Yorkban végezte. Sokoldalú művész, pályája kezdetén óriási vásznakra festett, aztán rájött, hogy hihetetlen energiáját kisebb felületen is átadhatja. Megtartotta a színek tobzódását, képei mély líraiságát és erőteljességét. 

Carmen Rojas Gines (1969) magát egyszerű embernek tartja, alkotásaiban a leghétköznapibb tapasztalatokat, érzéseket, történéseket tolmácsolja. Acélszobrokat készít, amelyeket meg is fest - egy újabb textúrával és jelentésréteggel felruházva azokat. Szobrász- és tanári diplomáját a Puerto Rico-i egyetemen szerezte, sokáig tanított kisiskolásokat. Kül- és beltéri szobrokat egyaránt készít. A kétezres évek elején Floridába költözött a családjával, ahol a tanítás és tanulás újabb inspirációt jelent számára: újabban üveggel is dolgozik.

Feltarisznyázok az útra(Embarking My Roots)

Mozgó diaszpóra (Diáspora en movimiento)

Angel Rivera-Morales (1981) San Juanban született és ott járt egyetemre. 2003 és 2006 között megszállottan dolgozott és számos kiállításon, árverésen, showműsorokban "népszerűsítette" magát. Hamar felhívta magára jó néhány neves magángyűjtő és galériavezető figyelmét. 2012-ben Floridába költözött és tovább növelte ismertségét és hírnevét. Ma Orlandóban él (Florida) és a New Concept Barbershop and Art Gallery nevű üzletben dolgozik borbélyként és művészként is. 

Túlélni Floridát (Surviving Florida)

Kapcsolatépítés (Deconstrucción Social)

A kozmopolita Pedro Brull (1938) művei a legvidámabbak, legvibrálóbbak, legpozitívabbak - első pillantásra. Aztán ha közelebb lépünk, óriási mélységekbe merülhetünk vele / általa. Hazája Képzőművészeti Főiskoláján falfestészetből diplomázott. Mai napig készít freskókat a vászonra dolgozás mellett. Képeinek lelke van, annyi melegség, humánum, bölcsesség és humor árad a befogadóra, hogy ezek feldolgozásához időre, összpontosításra és lelkierőre van szükség. Engem foglyul ejtettek a múzeumban, gondolkodás nélkül elhoztam volna bármelyiket, ha lehet.

Ébredő Brooklyn (Wake Up Brooklyn: Hommage à Basquiat

A kesudió érkezése - ez a szó szerinti cím, sajnos nem tudom van-e más értelme a spanyolban / Puerto Rico-i spanyolban (eredeti címe: El pajuil llegó a la sala)

Brull a 90-es évek végén költözött Floridába és bár beilleszkedett, máig bevándorlónak érzi magát az Államokban (holott nem az, hiszen állampolgár). Ennek ellenére csodálatosan és egyedülálló módon ötvözi a sokat látott, világjárt énjét a szívét mindig az otthoni melegségben tartó családiasságával. A két egymástól elkülönülő világot úgy dolgozza egybe, hogy nem vesszük észre, egyből otthon érezzük magunkat az ő világában. Lehetetlen kivonni magunkat lebilincselő képei hatása alól.

Ennek a képnek sajnos nem hoztam el a címét

Pablo Rubio (1944) szintén a fővárosban, San Juanban született és művészeti tanulmányait hazájában, valamint az Államokban végezte. Fest, szobrászkodik, műszaki rajzol, tervez, épít, kiállítást rendez és tanít. Legismertebb alkotásai a köztéri szobrai Amerika több országában, Spanyolországban és Dél-Koreában.

"A műveim én magam vagyok. Üzenetek a múltból, jelenből, jövőből, halálról, életről, térből és időből, gondolatból, árnyékból, fényből - érkezőben vagy indulóban magamon átengedve" - vallja ars poeticájaként. Művei nem ismernek határokat vagy a határok elmosódását, átjárhatóságát hangsúlyozzák.

Karib-tengeri hajózás (Sailing In the Caribbean)

Felipe Morales (1949) bár San Juanban született, már gyerekként New Yorkba került. Iskolát ott végezte és Bronxban élve, dolgozni is ott kezdett művészként és tanárként. Más művészeti ágakban is kipróbálta magát, pl. készített dokumentumfilmet és sokat tett az El Museo del Barrio létrehozása érdekében. Ez New York latin-amerikai, latino és karibi kultúrájának fellegvára, gyűjtőhelye. 1980-ban a floridai Orlandóba költözött, mert ott működött a legizgalmasabb szellemi és alkotóműhely a Puerto Rico-i művészek számára. Megélhetését ékszer- és ruhatervezésből finanszírozta sokáig, később újra visszatért a katedrához. Ma is Orlandóban él, pezsgő környezetben, az utóbbi időben leginkább szobrokat és krétarajzokat készít.

Morales egyik képe volt az, amely elől Miklós sokáig nem mozdult, mondván, hogy annyira a sajátjának érzi a világát. Talán az összes kép közül ez fejezte ki leginkább a bevándorlólét lényegét: egymásra (és önmagadra) utaltság, fájdalom, veszteség, teherviselés. magány, félelem, kiútkeresés, nélkülözés. Valóban ezen a képen kutatni kell a reményt.

 Főúri lovagok (Imperial Bachelors)

 Sajnos ennek a képnek is elhagytam a címét (mea culpa)

Remélem sikerült némi örömet és kikapcsolódásra alkalmat nyújtanom mondazoknak, akik fogékonyak a fenti mondanivalóra. A címeket magam fordítottam, nem hivatalosak. Azért adtam meg az angol vagy a spanyol eredetit, mert mások talán mást értenek, éreznek ki belőlük. Ha korábban írt, hasonló posztokra is kiváncsi az Olvasó, a következő linkekre kattintva böngészhet: nappali design Latin-Amerikából, lotería, mexikói bingójáték, Come As You Are, a 90-es évek művészete, a Hard Rock Hotel zenei gyűjteménye Las Vegas-ban, Fabergé-tojások Houstonból, ásványok a termtud múzeumból, mexikói betlehemek, Elfújta a szél, az austini szemétkatedrális, repülőmúzeum, fekete-fehér fotók, Stevie Ray Vaughan, SouthPop Austinban.

Ha a kommentmezőkön túl szeretnél velünk kapcsolatba kerülni (bármi kérdésed van vagy csak szeretnél velünk megosztani egy történetet) akár írhatsz is nekünk a hellotravelbughu@gmail.com email címre!

Ha pedig követnél minket, megtalálsz minket facebookon, instagramon és néha youtube-on is!