Figyelem! Közérdekű Közlemény!
A blogunkat új felületre helyeztük és új nevet adtunk neki. 2021. októberétől az alábbi linken olvashatóak a bejegyzéseink: www.aborondomesen.com
A travelbug.blog.hu oldalon nem jelennek meg az új írásaink, viszont a régi posztok természetesen továbbra is elérhetőek lesznek itt.
Gabi és Miklós
Utolsó két napunk a fentiek jegyében telt St. Louis-ban. Tartsanak velünk, ha bármelyik a kedvencük, nem fognak csalódni! Az utazás első részében jártunk világörökségi helyszínen, a 66-os úton, csodáltunk hidakat, házakat és autókat, megfordultunk a Csillagok utcáján és párszor átkeltünk a Mississippin. A linkre kattintva elolvashatják a kalandjainkat, véleményünket.
A Sakkmúzeum előre tervezett látnivaló volt a városban, de nem amiatt kedveltük, amit a legfőbb vonzerejeként írnak le: a világ legnagyobb sakkbábuját fotózhatja le a turista. Sokkal inkább a boltjában található ritkaságok és az nyűgözött le minket, hogy a munkatársak bármikor készen álltak egy partira. Amit viszont szívesen felrovunk hiányosságként az a tény, hogy Polgár Zsuzsa St. Louis lakója, rengeteget tesz a sportágért város-, állam- és országszerte, ennek ellenére még csak meg sem említik a nevét a múzeumban. Kicsit korábban odaértünk, minthogy kinyitottak volna, így tettünk egy kört a környéken. Nagyon kellemes, sétálható, kirakatnézős rész volt takaros házakkal és rendezett kertekkel, udvarokkal.
A múzeum, illetve egészen pontosan Hírességek Csarnoka (World Chess Hall of Fame) ingyenesen látogatható intézmény. Rendezvényeket, sakk-klubokat, versenyeket, workshopokat, kamarakoncerteket is tartanak az épületben, amelynek érdekessége, hogy régi típusú zegzugos lakóház lévén, több szinten, kisebb termeket és szobákat járhatunk be meredek és keskeny lépcsőkkel összekötve.
Mindenféle kedvencekkel díszített sakk-készletek közül válogathatunk a boltban.
December elsején, amikor a posztot írtam épp Garry Kaszparovval lehetne zoom-beszélgetésen résztvenni bárkinek, a honlapról elérhető volt a felület - egyébként élő kamerakép is van ha a weboldalra látogatunk a bejárat előtt magasodó figurával. Egyébként a sportággal kapcsolatos képeket, könyveket, plakátokat nézhettünk végig, emlékezetes partikat több TV-n, relikviákat, fura sakk-készleteket. Pozitívum volt, hogy inkább egy találkahely és eseményközpont, mintsem vitrinek mögé rejtett régiségek gyűjteménye.
Ha a kommentmezőkön túl szeretnél velünk kapcsolatba kerülni (bármi kérdésed van vagy csak szeretnél velünk megosztani egy történetet) akár írhatsz is nekünk a hellotravelbughu@gmail.com email címre!
Ha pedig követnél minket, megtalálsz minket facebookon, instagramon és néha youtube-on is!
Különlegesebb készletek is voltak
A végére hagytuk a boltot, de aztán sokat időztünk, mert meglepő és vicces készleteket árultak, a fotók is leginkább erről a részről szólnak. A bejegyzés végén megtalálhatóak a Polgár Zsuzsához köthető weboldalak.
Ebédig úgy döntöttünk hosszabb sétát teszünk a környező lakóövezetekben, mert ismét egy új arcát mutatta St. Louis: magánutak és kerítéssel védett házak, valamint a bazilika környéke.
Nem emlékszem igazán kinek vagy minek a hatására mentünk el a Pappy's Smokehouse-ba, de - és ez a fontosabb - az élmény a jók fiókjában raktározódott el mindkettőnk számára. Nem füstszagban pácolódtunk, amíg sorban álltunk a rendeléshez. Frissnek találtuk az ételt és gusztának a tálalást. Kicsit talán édesebb és füstösebb volt, mint az én szám íze, de ez abszolút szubjektív. Nem locsolták viszont a húsra a szószt és ez nekem fontos, nem mindegyik szószt kedvelem egyből, inkább csak megkóstolni szeretem.
A Pappy's-ban Memphis-stílusú barbecue-t ehetünk, azaz elsősorban sertéshúst és oldalast bedörzsölés után lassan sütve-füstölve, jellegzetes szósszal. Ez utóbbi eléggé ízkavalkád, hagyma, fokhagyma, bors, ecet és mustár kerül a meglehetősen sűrű paradicsom-alapú mártásba. Számomra a texasi BBQ első helyét ez sem hódította el, de az oldalas szósz nélkül a zöldbab körettel emlékezetes maradt. Pulykát, kolbászt vagy marhát is kínál persze az étlap, sőt a hagyományos mellett szendvicsformában is.
A kép jobb oldalán Jim Pappy Emerson
A étterem alapítója, Jim Pappy Emerson szerette a dolgok alapformáját, egyszerűségét megtartani és azt tökélyre fejleszteni, szerinte ez már elegendő recept volt a finom étel, jó társaság, jó hangulat szlogennel a sikerhez. Igaza volt.
A Pappy's szmókerei...
... szósz-gyűjteménye ...
... egy illusztris vendége
A nap további részében beszálltunk egy időgépbe és visszautaztunk kicsit az elmúlt két században - egyikünk sem bánta, én csak még inkább örültem, hogy Miklós is szívesen csatlakozik.
A blues múzeuma szintén tervezett célpontunk volt, mert én rajongok a műfajért. A St. Louis-i csak pár éve nyitotta meg a kapuit és amerikai szokás szerint nem annyira a történelmi mélységre és hitelességre, inkább a szórakoztatásra és a lenyűgözésre fektették a hangsúlyt. Ennek legnagyobb előnye az, hogy számos olyan fevételt lehet meghallgatni, amiket máshol a világon nem. A tárlókban képek, dokumentumok, relikviák navigálnak minket az idővonalon és az egész utazás során mindig mindenhol lehetőség van zenehallgatásra.
Gyapotföldön és forró déli ültetvényeken, vasárnapi igehirdetésen és családi ünnepeken, útmenti kocsmákban és ivókban, borbélyműhelyekben és cipőtisztító standokon, majd a világot jelentő deszkákon és lemezstúdióban is kísérjük és hallgatjuk az ismert és kevésbé híres fekete énekeseket, zenészeket. Érdekes, látványos állomásokon tölthetünk annyi időt amennyit csak szeretnénk és közben tanulhatunk, elandalodhatunk, rácsodálkozhatunk, belefeledkezhetünk ebbe az egyedülálló zenébe.
Sokáig nem talákozunk fehér művésszel és ez rendjén is van. Gondolataikon, fotóikon, kottáikon, írásaikon, leveleiken, felvételeiken keresztül ismerhetjük meg a blues feledhetetlen alakjainak történetét. Az én utamba akkor délután Lead Belly, Robert Johnson, Ma Rainey, Muddy Waters, Sonny Boy Williamson, Bob Dylan, a Beatles, Keith Richards, Janis Joplin, Hendrix és Johnny Winter került. Szerencsémre Miklós türelmes volt és hagyott bóklászni, visszafordulni, újabb kört tenni, ha ahhoz volt kedvem.
Az egyik legemlékezetesebb tárló több mint 900 szájharmonikát mutatott be: a St. Louis-ban született Jim McClaren hangszerei ezek, aki ma is legalább két zenekarban játszik és mindent megtesz azért, hogy a lélek zenéje a lehető legtöbb hallgatóhoz eljusson. S persze kihagyhatatlan opus Barack Obama jam session-részvétele egy 2012-ben, a Fehér Házban felvett estén.
A műfaj nagyjai az emlékezetes 2012-es koncerten a Fehér Házban: az örömzenélésbe Barack Obama is beszállt.
Időutazásunk következő állomása egy történelmi emlékhellyé nyilvánított intézmény, a Missouri Athletic Club volt. Előző sétáink során valahogy mindig elmentünk előtte, ezen a szombat délutánon aztán be is sétáltunk az általunk szimplán szállodának vélt épületbe.
A MAC röviden nehezen leírható hely ebben a városban. Igen van hotel részlege, de emellett rendezvényközpont, sportkomplexum, leginkább a funkcióival jellemezhető civil intézmény, nagybetűkkel. 1903-as megnyitását egy elhívatott szervezőnek (Charles Henry Genslinger) és a következő évben megrendezett Nyári Olimpiának és Világkiállításnak köszönhette.
Pihenősarok a női mosdóban
Szivarszoba
Lépcső karácsonyi fényekben
A MAC tagjának lenni ma már nem kiváltság Missouriban, de mindenképp dicsőség. Amatőr sport- és játékklubok, asztaltársaságok, étterem, találkozók, nonprofit szervezetek, jótékonysági rendezvények, kamarakoncertek, magánpartik, táncestélyek, felolvasóestek helyszíne a tízemeletes komplexum 15 tagú irányítótestülettel és komplett kiszolgálószemélyzettel. Többoldalas öltözködési és viselkedési szabálykönyvével bizonyosan unikum az Államokban (kb. 150 részben hasonló, Platinum klub működik az országban).
Szintén egyedülálló volt az utolsó hely, amit kiválasztottunk STL történelmi, Soulard negyedében. Az 1860 Saloon, Game Room & Hardshell Café is sokkal több, mint egy bár, saját játéktermekkel, New Orleans-stílusú és cajun konyhás étteremmel (kül- és beltéren egyaránt), valamint az 1860-as éveket idéző, élőzenés söntéssel. Mi elsősorban az élőzenét akartuk élvezni, nem próbáltuk ki a másik két részt, de azt megtapasztaltuk mennyire népszerű és a városban bulizó bármely korosztály részére "kötelező" megálló. Jó arcok, dögös zene, klassz italválaszték - beértük aznap este ezzel a pazar kínálattal.
Egy napunk volt még St. Louis-ban és erre is igyekeztünk maradandó élményt levadászni. Sikerült is: a Budweiser Sörgyár bekerült nagy családi mesekönyvünkbe, bár nem a sörnek köszönhetően. Sorozatunk utolsó részében ennek a kirándulásnak lehetnek részesei, ha velünk tartanak!
https://gamesmaven.io/chessdailynews
http://www.susanpolgar.com
