Figyelem! Közérdekű Közlemény!

A blogunkat új felületre helyeztük és új nevet adtunk neki. 2021. októberétől az alábbi linken olvashatóak a bejegyzéseink: www.aborondomesen.com

A travelbug.blog.hu oldalon nem jelennek meg az új írásaink, viszont a régi posztok természetesen továbbra is elérhetőek lesznek itt.

Gabi és Miklós

Július 30-án ünnepeltük a 3. évfordulónkat Texasban. 3 év. Másfélszerese az eredetileg tervezettnek. 40000 autóval megtett mérföld. Számtalan város, nemzeti park, jónéhány meglátogatott állam. Ki tudja mennyi beszélgetés, több gigabyte fénykép, egy életre szóló emlékek, tapasztalatok.

A három év alatt egyre komolyabb hobbim lett a fényképezés - most már két kiállítást tudhatok magam mögött. Texast elég sokan a vadnyugattal azonosítják vagy éppen az olajból meggazdagodni akaró szerencsevadászok földjének.

Az egy év képekben posztok nyomán jöjjön most egy összeállítás az én Texasomról, az én vadnyugatomról... 

Akit egy kicsit is megérintett már a vadnyugat szele, érteni fogja ezt a képet. Eladó csizmák egy vintage boltban. Nem csak kirakati dísz és vasárnapi viselet - ezek a lábbelik ugyanúgy részei a mai mindennapi viseletnek, mint száz évekkel ezelőtt a marhapásztorokénak. 

2008  januárjában jártam először Texasban. Valami ilyesmit képzeltem az államról - végtelenbe nyúló utak, kék ég, szabadság... Az igazság az, hogy csak el kell szakadni (50-100 mérföldre) a város közelségétől, nem is olyan nehéz ezt megtalálni!

Szellemváros Nyugat-Texasban

Ez a valóság, nem filmbeli díszlet. A kis kocsmában az élethez szükséges legfontosabb dolgok beszerezhetőek: kötszer, babkonzerv, sör, tampon, gázfőző készülék, lehet hitelkártyával fizetni és a fák mögött kemping található. Az autók pedig kétkezi munkából élő emberek (munka)eszközei.

Texas állam egyik szimbóluma és büszkesége: a Longhorn.

A vidéki élet nagyon más Texasban. Ha elhagyjuk a nagyváros zaját, letérünk egy alacsonyabb rendű útra megváltozik a táj, az utazás sebessége. Egy-egy vidéki településhez közeledve pedig egyre jobban növekszik a truck-ok száma. És az élet lelassul. Mindenki türelmesebb, nincs rohanás. 

Rodeo vidéken. "Ha igazi rodeót akartok látni, gyertek vissza július 4-én!" - kaptuk a tanácsot első látogatásunk során Wimberley-ben egy ex-chicagói gengsztertől. És milyen igaza volt! Itt valahogy hitelesebb az egész. Ha az austinival össze kéne hasonlítanom, azt mondanám, ott valóságshow-t láttunk, vidéken pedig valóságot.

Fontosak a hagyományok. A Gruene Hall az egyike a több mint száz éve működő tánctermeknek. Nem csak a helyieknek és a környékbelieknek nyújt szórakozási lehetőséget. Az Austintól 90 km-re található táncterembe gond nélkül ellátogatnak városunk lakói egy esti koncertért, de beszélgettem már olyan emberrel, aki San Angelo-ból autózott ide. Neki 350 km (!) volt  az út - egy irányba.

 Ivy's London Dance Hall, Gruene Hall, Luckenbach Dance Hall, Broken Spoke. Mindegyik eredeti állapotában fenntartott, régi szórakozóhely, ahol esténként idősek és fiatalok egyaránt cowboy csizmában és farmerben szántják a táncparkett recsegő deszkáit élő country zenére.

Miért is szeretünk annyira vidékre járni? A lelassult életet már írtam és talán ez a legjobb indok is. A Stetson kalapok alól kinéző marcona arcokról elég gyakran kiderül, hogy barátságos emberek, akik egy sör mellett szívesen mesélnek történeteket.

Még mindig a tánctermeknél maradva - rengeteg a zenész. Willie Nelson és George Strait csak két név az igazán ismertek közül. Azt szoktam mondani - kis túlzással - minden sarkon hallható élő zene és itt nem szégyen egy bárban úgy játszani, hogy csak 10 ember hallgatja a dallamokat - mindenkinek el kell kezdeni valahol. A kép Dale Watson koncertjén készült - a 29 lemezt jegyző énekes a koncertjére a bandájával minden  különösebb felhajtás nélkül saját maga hozta be a hangszereket.

Karácsony egy vidéki városban (Fredericksburg). A felvonuláson - amit a hozzánk hasonló turistákon kívül jórészt helybéliek néztek végig a truck-ok platójáról, italtartós karosszékből - minden és mindenki fényekbe öltözött. És mindenki valaki - a helyi farmer épp akkora tapsot kap, mint a szupermarketlánc kocsija vagy a motorosok kilenc tagú alakulata.

Texas szerintem legszebb tengerpartja a South Padre Island. Ez ugyan nem az a vakító fehér homokos, pálmafás, fűszoknyás lányokkal tűzdelt vidék, mint Miami Beach, de Texas legdélebbi strandja így is évente több mint 1 millió látogatót vonz.

Ha valakinek azt mondom, Texasban élünk, az első dolog, ami eszébe jut a Magyarországon a 90-es évek elején vetített tv sorozat, a Dallas. Aztán az olaj. Nos, ebből tényleg van, sokszor ott is, ahol nem kéne - a Mexikói-öböl tele van olajfúró tornyokkal és a 2010-es katasztrófa nem múlt el nyomtalanul.

A 21. század cowboy-ai már nem csak lovagolnak és marhákat terelnek, hanem pick-up truck-on járnak a ranchükön, kamionnal szállítják az olajat a finomítóig vagy éppen csónakukkal a nemzeti parkok tavait mutatják be a turistáknak. A képen Billy Carter látható, aki épp így fuvarozza a látogatókat a Caddo Lake-en.

2010 tavaszán, egy üzleti út magányos hétvégéjén jöttem rá, mennyire jók a nemzeti parkok az Egyesült Államokban. A belépőjegy pár dollár, a parkolás ezután ingyenes, a parkőrök kedvesek (mindaddig amíg betartjuk a szabályokat) és a látvány szinte mindig pazar. Texas szerencsés hely - márciustól októberig bármikor lehet találni egy parkot az idő kellemes eltöltésére.

Ez a kép ez első itt töltött évünkben készült és sokáig úgy gondoltam, igazi vadnyugati hangulatot áraszt, pedig díszlet az egész - Wimberley-ben egy múzeumfaluban lőttem.

Ez viszont már korántsem díszlet - Gonzales, a városi börtön női részlege (ma már múzeumként szolgál). A vidéki városok főterén egyébként vagy bíróság vagy börtön áll.

Texas, én így szeretlek. Péntek este ha kilépek a munkahelyről és a szél az orromba fújja a BBQ illatot, úgy érzem, itthon vagyok. És ez már hét éve tart - azóta járok vissza munka kapcsán. Igaza volt annak az embernek, akivel az első hónapokban egy számítógép-múzeumban beszélgettem - el kell telnie 2-3 évnek, hogy igazán magunkénak érezzük ezt az államot. Igaza lett abban is, hogy lesz csizmánk, kalapunk és egy éve egy nagy Lone Star csillagot is beszereztünk Wimberley bolhapiacán.

Ha tetszett a cikk, kövess minket a facebook-on is!