Figyelem! Közérdekű Közlemény!
A blogunkat új felületre helyeztük és új nevet adtunk neki. 2021. októberétől az alábbi linken olvashatóak a bejegyzéseink: www.aborondomesen.com
A travelbug.blog.hu oldalon nem jelennek meg az új írásaink, viszont a régi posztok természetesen továbbra is elérhetőek lesznek itt.
Gabi és Miklós
A Pony Express legendája az amerikai történelem egyik legszínesebb és legérdekesebb epizódja. Amellett, hogy sok meseszerű, tényekkel alá nem támasztott sztori kering vele kapcsolatban, múlhatatlan érdeme az, hogy számos adalékkal szolgál a vadnyugat meghódításához, a vasútépítéshez, a postai szolgáltatások fejlődéséhez. Mint Amerikában minden ez a történet is szól pénzről, életről, halálról és fegyverekről. Tartsanak velünk a legenda nyomában!
Idilli életkép Nyugat-Nebraskából az 1800-as évekből
A nyomot (és a hírt, a futárszolgálat mai hagyományőrzéséről) követve jutottunk el St. Joseph városba, Missouri államba, ami első pillantásra egy átlagos középnyugati város lepusztult ipartelepekkel, gettósodó belvárossal, elvándorló lakosokkal. Omahától kétórás autóútra van, dél-kelet felé. Viszont jó néhány felettébb érdekes gyűjteménnyel büszkélkedik, köztük például a vadnyugati futárszolgálat, a Pony Express, Jesse James vagy a Patee Hotel múzeumával.
A Pony Express az Államokban 1860-61-ben működött lovas futárszolgálatként Missouri és Kalifornia között. Fennállása 18 hónapja alatt nem lett nyereséges üzlet, pedig indulásakor ígéretesnek tűnt. A nyugatra áramló tömegek, a földből kinövő városok, a rohamléptekben fejlődő ingatlanbiznisz és a vasútépítés egyre sürgetőbb igényt mutatott a meglévőnél gyorsabb küldeménytovábbító módszer kidolgozására. A levelek, hírek, újságok, üzenetek, pénzküldemények vagy Panamán keresztül jutottak el a nyugati partra hajóval, lovasokkal, vonattal vagy a még lassúbb és sokkal több veszélynek kitett postakocsikkal szárazföldön. A legoptimistább becslés szerint is 3-4 hétbe telt amíg a levelek New York-ból Kaliforniába értek. Épült már mind nyugat, mind kelet felől a távíróoszlophálózat (1861-ben Salt Lake City-ben értek össze) és végül ez volt az egyik ok, ami miatt a Pony Express csődbe ment.
Piros vonal: Oregon-California-út
Sárga szaggatott vonal: Santa Fe-út
Fehér pontozott vonal: Mormon ösvény
Az 1847-es mormon exodus Utahba, az 1849-es kaliforniai aranyláz és a földrészre érkező európai telepesek tömeges nyugatra áramlása mind hozzájárult a Pony Express létrejöttéhez. A szélesedő üzleti lehetőségek, a tény, hogy 1860 körül már több mint fél millió ember lakta a nyugati államokat és a közelgő háború előszele szintén sürgette a gyors és hatékony küldeménytovábbítást. Volt még egy érdekes tényező a szolgáltatás igénykörében: egyre több vadnyugatot felfedező-feltérképező expedíciót indítottak, kormányszervek, üzletemberek és civilek közreműködésével. Nekik is szükségük volt új kommunikációs csatornára.
Átkelő Nebraska és Wyoming között
A Pony Express valamennyi versenytársánál kétszer gyorsabb volt. William Russell, William B. Waddell és Alexander Majors számára nem volt ez ismeretlen terület: 1853-tól részt vettek már a hadsereg ellátásában és a nyugati parton létesülő erődítmények felszerelésében. Eleinte postakocsikkal juttatták el a küldeményeket a címzettekhez, míg az utánpótlást szekérkaravánokkal. Azonban ezek gyakran estek áldozatául rablótámadásnak. A brilliáns ötlet miszerint egyedülálló futárok, rendszerbe foglalt és jól felszerelt állomásokon biztosított pihent, váltott lovakon utazva sokkal gyorsabban tudják célba juttatni az üzeneteket, leveleket, bár hivatalosan Russellnek tulajdonítják, a cég egyik alkalmazottja, Benjamin Ficklin fejéből pattant ki.
St. Joseph indítóközpontja a mai Patee Hotel Múzeumban
Az út nebraskai szakaszának hozzánk legközelebb eső része
Az 1850-es évek végén kezdték tevőlegesen megtervezni a hálózat kiépítését. Kiválasztották a keleti és a nyugati végállomást. Keleten tökéletesen alkalmasnak bizonyult St. Joseph, amelyet ekkorra már elértek a távíróoszlopok és a vasúti sínek. Utóbbi pedig Kalifornia állam mai székhelye, Sacramento lett. Meghatározták az útvonalat Missouri - Kansas - Nebraska - Colorado - Wyoming - Utah - Nevada - Kalifornia (mai) államokon áthaladva. Ha megnézzük a mai térképen, kb. ugyanaz az útvonal a legideálisabb a 2 város között, mint az egykori lovasfutároké. Nem kisebb kihívásokkal kellett szembenézniük, mint a Platte folyó völgye és a végeláthatatlan préri, aztán a Sziklás-hegység, a Nagy-Sóstó medencéje, a nevadai sivatag és a Sierra Nevada (ezt télen elkerülték, mert lehetetlen volt átkelni rajta).
Váltóállomás képe a Pony Express Múzeumban
Nagyobb fogadó- és kisebb váltóállomásokat (összesen kb. 180-at) hoztak létre, indulásként 400 lovat vettek, lovasokat és az állomásokat működtető személyzetet toboroztak. A valamivel több mint 1800 mérföldet 10 napra tervezték a két végpont között úgy, hogy a váltóállomásokon lovakat, a fogadóállomásokon pedig lovast is váltott expressz küldetés. A küldményeket nyeregtáskába (mochilla) rakták, ami percek alatt átdobható volt a friss lóra. Az cég eredeti neve Leavenworth & Pike's Peak Express Company volt, csak később híresült el Pony Express-ként. S hogy miért nem lett végül nyereséges a vállalkozás? Hetekkel a beindítás után a kormány és az paiute indiánok között fellángoló harcok (Pyramid Lake War) miatt sokáig csak félgőzzel üzemeltek és egyetlen, állandó megbízásokat jelentő postaszolgálati megállapodást sem sikerült nyélbe ütniük a szövetségi kormánnyal. 1861-ben 200 000 dolláros veszteséggel mentek csődbe. (forrás: history.com)
A szobron jól látszik a nyeregtáska, amiben a futárok a küldeményeket szállították
Ha a kommentmezőkön túl szeretnél velünk kapcsolatba kerülni (bármi kérdésed van vagy csak szeretnél velünk megosztani egy történetet) akár írhatsz is nekünk a hellotravelbughu@gmail.com email címre!
Ha pedig követnél minket, megtalálsz minket facebookon, instagramon és néha youtube-on is!
Történelmi pillanat: az első futár indítása St. Joseph-ből
Az első lovasfutár, (egyes források szerint Johnson William Richardson, mások szerint Johnny Fry) 1860. április 3-án hagyta el a St. Joseph-i istállót, nézőközönség éljenzésétől és ünnepi ágyúlövéstől kísérve. Sacramentóban a küldeményt április 14-én vették le a nyeregről szintén tömegek lelkendezése közepette. A St. Joseph-ben található múzeum sok tárlót szentel a lovasok bemutatásának. A honlapon 228 futár van felsorolva (többük neve 2X is), de ez az adat valószínűleg pontosításra szorul. A névsorban szerepel Buffalo Bill Cody is, bár állítólag mindössze 1 utat teljesített.
Toborzáskor feltétel volt a fiatal kor, a kis testsúly, a nőtlenség, a fegyverrel és lóval való biztos bánás és a halált megvető bátorság. Ez utóbbira minden bizonnyal szükségük volt, hiszen éjjel is haladniuk kellett és egyedül kellett minden veszélyt elhárítaniuk. Testsúlyukat 57 kg-ban maximalizálták és max. 9 kg egyéb terhet (levelek, újságok, dokumentumok) vihettek a lovak az elvárt sebesség megtartása mellett. A fentiek mellett csak fegyverük és vizestömlőjük lehetett még. A keresetük havi 100 dollár volt (egy szakképzetlen munkás napi bére ekkor 0,43-1 dollár volt). Majors volt a toborzások felelőse, minden új lovassal esküt tetetett szóban és írásban (amelynek része volt, hogy nem isznak alkoholt, nem káromkodnak és nem bocsátkoznak harcba a társaikkal) és valamennyiüknek adott egy Bibliát.
Többen életüket vesztették a küldetés során és volt, amikor a küldemény sem érkezett meg - ezt a lovasoknak életük árán is védelmezni kellett, s persze célba juttatni. Rekordjaik közül a legnevezetesebb Robert "Pony Bob" Haslam 380 mérföldes oda-vissza útja volt, miután egy társa megtagadta a staféta átvételét az indiánok támadására hivatkozva, Haslam az ő penzumát is teljesítette, valamint az ellenkező irányt kevesebb mint 40 óra alatt. A legjelentősebb Pony Express-küldetés pedig minden bizonnyal az az 1860-as volt, amely során Abraham Lincoln elnökké választásának hírét vitte egyetlen futár Fort Kearny-ból (Nebraska) Placerville-be (Kalifornia) 7 nap 17 óra leforgása alatt.
A teljes útvonal kinagyítva végigsétálható a múzeumban
A már említett lovasokon kívül érdekes még Broncho Charlie Miller története. Ő volt a Pony Express legfiatalabbként beállt futára, a 11. életévét töltötte be, amikor beugrott valaki helyett. Először csak ilyen esetekben hívták, később hivatalosan alkalmazták, elsősorban a Sacramento - Placerville - Carson City távon ingázott. A Pony Express megszűnése után volt postakocsi-hajtó, vadlovak betörője, nyomkereső a seregben és szerepelt Buffalo Bill vadnyugati showjában. 81 évesen pusztán kalandvágyból ellovagolt New York-ból San Franciscóba 7 hónap alatt. 105 éves korában halt meg NYC-ben 1955-ben, ő volt az utolsó élő Pony Express-futár.
James Butler "Wild Bill" Hickok nem futárként dolgozott, hanem egy állomáson azon egyszerű oknál fogva, hogy korosabb és súlyosabb volt, mint a megkövetelt szint. Hickok a törvény mindkét oldalán állt életében és a legenda szerint kb. 100 embert küldött át a másvilágra. Deadwoodban lőtték agyon kártyázás közben, sírja az ottani temetőben van.
Thomas Owen King alakja köré is legenda szövődött egy útja után. 48 órás ébrenlét és közel 300 mérföld lovaglást követően Salt Lake City-be visszatérve, mintha mi sem történt volna, úgy randevúzott szíve hölgyével ahogy azt napokkal előbb megígérte. King Angliában született és az élete kisgyerekkortól állandó veszélyben volt (hajótörés, hóvakság, indiánok támadása), mindig az isteni gondviselés mentette meg - ahogyan ő maga tartotta. Mélyen hívő mormon volt egész életében. Utolsó éveiben idahói ranchén gazdálkodott és magas pozíciót töltött be a mormon egyházban.
Bár a kutatók nem biztosak 100%-ban benne, de a legenda mégis úgy tartja, hogy Johnny Fry volt az első nyugatra induló futár a Pony Express történetében. Érdekes módon ő az egyetlen, akinek életrajzában külön kitérnek arra, hogy rendkívül tehetséges lovas volt. Számos versenyt nyert, egy ilyen után kereste meg őt Alexander Majors, hogy a Pony-hoz hívja futárnak. Egész pályafutása során kiemelkedően megbízhatóan teljesítette az útjait, később a polgárháborúban is lovasfutárként szolgált. 1863-ban útközben támadták meg a déli katonák és a közelharcban életét vesztette. Kansasben nyugszik.
Számos szobor, kép, emlék elevenítette fel a futárok alakját, életét, nehézségeit
Az Amerikai Legendák weboldalon még számos lovasról olvashat az érdeklődő Olvasó: https://www.legendsofamerica.com/we-ponyexpressriders/
Érdekesen alakult még Benjamin Ficklin életútja, aki tehát az ötlet valódi atyja volt. A rendszer kiépítésén aktívan dolgozott a cégben és ma azt mondanánk általános menedzseri feladatokat látott el. A Pony Express után, lévén virginiai születésű, a déliek oldalán kapcsolódott be a háborúba. Asztmája miatt azonban nem a harcmezőn, hanem íróasztal mellett (más forrás szerint titkosügynökként) szolgált. Robert E. Lee fegyverletétele előtt Washingtonba küldték (titkos béketervvel) Lincoln elnökhöz. Míg az audienciára várt, Lincolnt meggyilkolták és váratlanul Ficklint is letartóztatták, mint gyanús elemet, akinek köze lehet az összeesküvéshez. 2 hónapig volt börtönben, végül sikerült magát tisztáznia. A háborút követően Texasba költözött és postakocsikat vett, s újra az információ- és küldeménybizniszbe vágott. Sikeresen is működtette a sorozatos támadások és veszteségek ellenére mintegy 4 évig. 1871-ben Washingtonba utazott üzleti ügyben és egy vacsora során a torkán akadt egy halcsontdarabka. Az orvos, aki segíteni próbált rajta, elvágott egy artériát és a nagy történelmi események tanúja orvosi műhiba következtében elvérzett és meghalt.
Az ekhósszekérre nem lehetett felmászni, csak bepillantani és elképzelni milyen volt benne a sokhetes utazás
Nem is tudom már hány órát töltöttünk el a múzeumban, de immár sokadszor bebizonyosodott, hogy egy vidéki kisváros muzeológusainak áldozatos munkája mennyi értéket képvisel.
Leveleket minden rendes éves lovastúrán újra kézbesítenek a bátor vállalkozók
A Pony Express bukásához a futárok járultak hozzá a legkevésbé. Az útvonal egyre rövidült ahogyan a távíróállomások közeledtek egymás felé a kontinens 2 széléről épülve. Russell csalás és sikkasztás vádjával börtönbe került, s ez nemcsak a személyes, de a cég presztízsét is megtépázta. A lovasok közül sokan az első hívó szóra csatlakoztak a sereghez futárként, nyomkeresőként. A Pony Express története hivatalosan 1861 októberében ért véget. Átlagemberek egyébként ritkán használták a szolgáltatásukat, pl. azért, mert kezdetben egy max. 14 g súlyú levél kézbesítési díja $5 volt.
Egy tornádó-űzte Pony Express-futár
A Nemzeti Park honlapja szerint az útvonal néhány eredeti szakasza már csak Utah és Kalifornia államokban lelhető fel. Az idei lovastúrát a vírus miatt törölték. A vállalkozó szelleműek Sacramentóban pattannak nyeregbe és indulnak kelet felé. Lehet levelet küldeni velük, hiszen a lovasok nemcsak passzióból teszik meg a majd 2000 mérföldet, hanem a régi küldetéssel és az 1860-as esküvel:
“I,___________, do hereby swear, before the great and living God, that during my engagement as a member of the National Pony Express Association Re-Ride, I will under no circumstances use profane language, that I will drink no intoxicating liquors, that I will not quarrel or fight with any other member of the Association, and that in every respect, I will conduct myself honestly, be faithful to my duties and so direct all my acts as to win the confidence of my associates. So help me God.”
Források:
https://postalmuseum.si.edu/research/articles-from-enroute/the-story-of-the-pony-express.html
https://www.nps.gov/poex/learn/historyculture/index.htm
