Figyelem! Közérdekű Közlemény!

A blogunkat új felületre helyeztük és új nevet adtunk neki. 2021. októberétől az alábbi linken olvashatóak a bejegyzéseink: www.aborondomesen.com

A travelbug.blog.hu oldalon nem jelennek meg az új írásaink, viszont a régi posztok természetesen továbbra is elérhetőek lesznek itt.

Gabi és Miklós

Szó szerint. A Cockpit Craft whiskey-lepárló valóban alig nagyobb, mint egy pilótafülke. Amikor a pultoslány bemutatta a helyet és mesélt a tulajról, a történetéről és az italról, magunk is meggyőződhettünk erről: a túrán vele együtt öten voltunk, de már nem tudtunk lépkedni a helyiségben. A nevét mégsem ennek köszönheti. Ha kiváncsiak a sztorira, a tulajra, a párlatra, tartsanak velünk és egy igazi unikummal gazdagodhatnak Coloradóból!

2019 júliusában volt szerencsénk Colorado Springs nevezetességeit megnézni és a Sziklás-hegységben túrázni. Régi vágyunk volt maga az állam és a hegyek, a Cockpit Craft lepárlót már habnak tekintjük a tortán. Leengedős-iszogatós estének képzeltük, csak ezzel a céllal mentünk és jól is sikerült.

Ha a kommentmezőkön túl szeretnél velünk kapcsolatba kerülni (bármi kérdésed van vagy csak szeretnél velünk megosztani egy történetet) akár írhatsz is nekünk a hellotravelbughu@gmail.com email címre!

Ha pedig követnél minket, megtalálsz minket facebookon, instagramon és néha youtube-on is!

Texasban azt szoktuk meg, hogy ha megállunk egy vendéglátóhelynél, a parkolóban álló autók számából leszűrhetjük jó-e a hely. Itt majdnem üres volt a parkoló. Belépéskor épp erről beszélgettünk, amikor rögtön egy fából faragott medvébe ütköztünk. Ok, biztos, hogy nem Texas. Vele együtt épphogy elfértünk a helyiségben, amiből 2 ajtó nyílt: az egyik a bárba, a másik a lepárlóba. 

Szerencsét hoz, ha megsimogatjuk a kedves mackó orrát vagy fülét.

A bárpultnál ketten ültek és a többi helyiség teljesen üres volt, bár az előző vendégek nyomai még látszottak, üres poharak, vízkörök az asztalokon, csálén álló székek. Mi is a pulthoz telepedtünk le és a szokásos semmitmondó csevejen túl, tanulmányozni kezdtük az itallapot. A pultban álló fiatal lány azt mondta bármit szívesen elkészít, nem kell ragaszkodnunk a leírtakhoz. Nem tudta, hogy számunkra ez nem igazán segítség: nincsenek ugyanis bevett koktéljaink, megszokott rendeléseink. Így aztán választottunk valami extra hagyományosat: Old Fashioned-t, mindketten. Ezután a vártnál is meghökkentőbb kérdés következett: milyen fával füstölje meg a poharat. Igazából arra számítottunk pl. hogy az üzemben készültekből melyik whiskey-t szeretnénk kipróbálni. Ekkor elnevettük magunkat és elhatároztuk, hogy aznap este már nem lepődünk meg többet. 

Míg az első kört elkészítette végignéztük a műveletet és be kell valljam, nekem ez új volt. A további körökben többféle fát is kipróbáltunk: alma, pekándió, juhar, tölgy - ezekre emlékszem. Aztán rövid ejtőzés és az ízekben, illatokban elmerülést követően körbenéztünk kicsit.  A helyiségek falán pilótafülkét imitáltak a fotók, de egyébként minden inkább laza rendetlenségben volt, fotókat, dedikációkat, relikviákat nézegettünk. A honlapról  csak utóbb derült ki, hogy a tulaj veterán katona és a Légierőnél szolgált - innen jön tehát a név és a design. A helyszínen tett túrából pedig az, hogy szinte minden az ő keze munkáját dicséri: az épület átalakítása, a lepárlóedények és a rendszer összerakása, a kerthelyiség bútorozása.

A honlap szerint a katona 10 évet szolgált a Légierőnél, megjárta Afganisztánt és életének ebben a periódusában jött rá, hogy mivel is akar foglalkozni ha leszerelt. Múltja, szakmája és tapasztalatai mind hozzájárultak az elért eredményeihez. Minden italt kis mennyiségben, válogatott alapanyagokból, nagy odafigyeléssel, többszörös minőségellenőrzéssel készítenek. 

Valamennyi munkafázisban személyesen részt vesz, persze az egész csapat nem nagy, mindenki többfunkciós munkatárs. Joggal lehet büszke a 100%-ban kézzel végzett munkára és a valóban finom párlatokra. Nemcsak többféle whiskey-t készítenek, hanem rumot, agavé-párlatot, gint, moonshine-t - ez utóbbi hasonlít leginkább a mi pálinkánkra. Minden ital nevében is kapcsolódik a repüléshez (P-38 Lightning Moonshine, FG-1D Corsair Sweet Tea Rum). A bárt is egy C-45 farkából ötletelte a házigazda. 

Baráti közösséget működtet nemcsak virtuálisan, hanem a valóságban is: rendszeres veterán-találkozóknak ad helyet és erejéhez mérten segíti ismert és ismeretlen társait. Hordóklubokat működtet: végzősöknek, házasulóknak, bevetésről hazatérőknek, saját, névreszóló hordóban érlelve a szolgálat / fősuli/ egyetem évei alatt, majd lézergravírozott üvegekbe töltve adja át a különleges italokat. Mi látogatók hálásak lehetünk ennek a fiatalembernek a kitartásáért és az igényességéért, ő pedig igazán megérdemli a sikersztorit! Ha arra járnak, térjenek be hozzá egy italra!