Figyelem! Közérdekű Közlemény!

A blogunkat új felületre helyeztük és új nevet adtunk neki. 2021. októberétől az alábbi linken olvashatóak a bejegyzéseink: www.aborondomesen.com

A travelbug.blog.hu oldalon nem jelennek meg az új írásaink, viszont a régi posztok természetesen továbbra is elérhetőek lesznek itt.

Gabi és Miklós

Te mit tudsz Nebraskáról? Ez a kis állam az USA közepén jó néhány egyedi vonással dicsekedhet. Ha érdekel és tovább olvasol, ebből a bejegyzésből kiderül, hogy

• milyen a nemek megoszlása Nebraska egykamarás parlamentjében
• kik kapnak helyet a Hírességek Csarnokában 
• miért érdemes meglátogatni a törvényhozás helyszínét Lincolnban
• hogyan működik a diákparlament
• mire használható a személyin lévő szám (azonosításon túl)

Nem volt mindig egykamarás a nebraskai parlament. Miután csatlakozott az Egyesült Államokhoz 1867-ben, 68 éven át a hagyományos alsó- és felsőházzal működött a törvényhozás. Csak 1934-ben szavazták meg a parlament egykamarássá változtatását. Persze a folyamat sokkal korábban kezdődött és bőven szükségeltetett hozzá a híres nebraskai szívósság és céltudatosság.  Nem volt híján e két tulajdonságnak John N. Norton az ötlet kezdeményezője, sem George Norris, McCook szenátora, akit tulajdonképpen az egykamarás parlament atyjának tekintenek. Jól érzékelteti a küzdelmet és a sok befektetett munkaórát utóbbi egyik kedvenc mondása:

Norris végső érvei között szerepelt a hatékonyabb működés, a nagyarányú költségcsökkentés, valamint a tény, hogy szerinte a brit parlament (amely az amerikai államok többségében mintául szolgált) Alsó- és Felsőházával nem testesíti meg az egyenlőség demokratikus ideálját. 1934-ben tehát 286086 igen szavazattal 193152 ellenében a nebraskai választók az egykamarás, pártsemleges parlament mellett döntöttek. Norris állhatatosan dolgozott azon, hogy kivonja a pártérdekeket a törvényalkotásból, s ez meg is valósult. Ebben is egyedülálló Nebraska. A hároméves átmeneti időszak múltán a képviselők száma 133-ról 43-ra csökkent, a bizottságoké 61-ről 18-ra. 1937-ben a működési költségek 103445 dollárt tettek ki, szemben az előző évi 202593-mal. Ma Nebraska törvényeit 49 szenátornak köszönhetjük, közöttük 14 nőnek. 

Munkahelyük, a Nebraska State Capitol az állam székhelyén, Lincolnban található és látogatható bejelentkezés nélkül tulajdonképpen bárki által. Átvilágítás vagy különösebb biztonsági ellenőrzés sem történik, ha a látogató bemerészkedik az épületbe. Ha héköznap nézzük meg biztosan össze is futunk a képviselőkkel és egyéb állami alkalmazottakkal. Mint sok más helyen, itt is önkéntesek adnak útbaigazítást vagy tanácsot, hová érdemes bekukkantani.

Mindenképp megéri csatlakozni egy vezetett túrához, hiszen sokkal több információ jut a birtokunkba magáról az épületről, illetve a falak között folyó munkáról. Az üléstermekbe is beléphetnek az érdeklődők (hacsak nem zárt az ülés) és a karzatról figyelhetik a bizottsági vitákat, nyilvános meghallgatásokat, sőt nem lehetetlen, hogy a saját képviselőnkkel is találkozzunk.

Érdekesség, hogy a jogalkotó munkafolyamatokban asszisztensként rendszeresen részt vesznek, besegítenek főiskolások és egyetemisták. Nebraskában ehhez követelmény, hogy napi 4, heti 20 órában dolgozzanak januártól áprilisig, s persze nem lehet akármilyen a tanulmányi átlaguk sem. Adminisztratív, technikai és "mindenmás" feladatot látnak el, s ezért fizetést és kreditet is kapnak. Kiválasztásuk pályázat útján történik.

Az egykamarás diákparlament a felnőtt mintájára működik minden júniusban egy négynapos táborozás keretében. A törvényalkotó munka minden szakaszába bepillantást nyerhetnek a vállalkozó középiskolások, aktívan bekapcsolódva a vitákba, előterjesztésekbe, meghallgatásokba. A tábor a Capitol épületében zajlik, a legelső szenátori gyűlés helyszínét is használják a diákok (Warner Chamber). Nemcsak találkoznak, hanem együtt dolgoznak a szenátorokkal, ombudsmannal, auditorral, közjegyzőkkel.

Nebraska hivatalos referencia kézikönyve, a Nebraska Blue Book megvehető,  közkönyvtárból kikölcsönözhető vagy online olvasható (az archívum is). Amit tudni akarsz az államról, minden egy helyen fellelhető temérdek hasznos infóval. Csak egy kis mellékzönge: ebben a kis államban rengeteg hivatalos (nem nyilvános) adatbázis elérhető a NebraskAccess-en keresztül a személyin levő számmal: kormányzati, levéltári, könyvtári, múzeumi források, ún. elsődleges forrás- és kutatási dokumentumok.

A Capitolt Bertram Goodhue tervei alaján építették 1922-32 között. Az építész kilenc másik pályázóval vívott csatát a lehetőségért. Ez azért érdemel említést, mert az ő neve mellett már nagyon komoly projekteket jegyeztek (Los Angeles Közkönyvtára, San Diego-ban a Panama-California Világkiállítás a Balboa Parkban). A parlamenti munka folyamatosan működött az építkezés folyamán, minden idegenvezető úgy meséli, hogy a dolgozók köré húzták fel az épületet.

Goodhue a Capitol művészeti megvalósításába bevonta a kor egyik legnevesebb art deco mozaikkészítőjét, Hildreth Meiere-t, aki mindig élete egyik főművének nevezte a nebraskai parlament óriási faliképeit és padlódíszeit. A szobrász Lee Lawrie-vel hármasban országosan elismert alkotóműhelyt hoztak létre és számos egyéb projektben kamatoztatták a gyümölcsöző közös munkát. Utóbbi készítette a Capitol tetején álló majd 6 m magas acélos izmú és elszánt arcú magvető szobrát.

Talán már a képek alapján is kiderült, hogy számunkra a belső szebb és érdekesebb volt, mint az épület külseje vagy környezete. Az idegenvezetőkkel körbejártuk már többször is a folyosókat, bementünk az ülésterembe, amely - minő meglepetés - pont olyan, mint a filmekben: inkább praktikus mintsem fényűző. A látogatónak az az érzése a szenátorok épp csak elhagyták a termet.

A belső design teljesen arra hívatott, hogy reprezentálja a nebraskaiak etnikai sokféleségét: kezdve az őslakos indiánokkal, az érkező európai telepeseken át, a keleti partról a nyugati felé induló kalandvágyó amerikaiakkal bezárólag. Ezt szolgálja a sok mozaik, a felhasznált színek és anyagok sokfélesége. Európai szemmel nézve mondhatnánk, hogy csak giccses zagyvalék az egész, de érdekes módon, nem: összeáll egységgé és letisztult, felépített stílusúvá válik. Még az állam szimbóluma, a kukorica is megtalálja maga szerves helyét az épületben.

Természetesen kiemelten kezelik a már említett Warner Chamber-t az első történelmi ülés helyszínét.  Bár nem látogatható szabadon, tagállami rendezvények, beikatatási ünnepségek helyszíneként gyakran hasznlják.

A Warner Chamber bejárati ajtaja

Beengednek viszont a Legfelsőbb Bíróság üléstermébe, ami nagyon szépen megmunkált kazettás mennyezettel és két régi textil faliképpel büszkélkedhet. Itt kifejezetten gazdagon tobzódik a kukoricacső, a címer és a napraforgó virága lámpákon, fafaragványokon, díszeken.

Hétköznap látogatható a jogi könyvtár (erről már régebben írtam, a linkre kattintva megtalálható). Nem szokványos közkönyvtár és a legviccesebb része a polcvégeken lévő, ma is használatos kézilámpák sora, hiszen velük sokkal könnyebb keresni a kis folyosókon, pl. a legalsó polcokon.

A folyosókon sétálva is változatos arcokkal, a nebraskai történelem és közélet szereplőivel találkozhatunk. Mindig elgondolkodtat az ige, amit angolul használnak az ő munkásságukra: szolgálták a nemzetüket (serve). A földszinti és emeleit hall falairól többek között

• George Norris, az egykamarás parlament atyja, McCook szenátora
• Mari Sandoz, írónő és történész
• Willa Cather, írónő
• Buffalo Bill Cody, katona, bölényvadász és showman 
• Flanagan atya, katolikus pap, a Boys Town nevelőintézet megalapítója
• Álló Medve, ponca törzsfőnök
• Grace Abbott, szociális munkás
• Bess Streeter Aldirch, írónő, Nebraska narrátora
• John J. Pershing, tábornok, az amerikai haderő európai főparancsnoka az I. világháborúban
• Edward Creighton, üzletember, a Creighton Egyetem névadója
• Suzette LaFlesche Tibbles, omaha indián szónok, Álló Medve tolmácsa az omahai per során és az indián jogok élharcosa
• Vörös Felhő, oglala sziú törzsfőnök
• Charles E. Bessey, a Nebraskai Egyetem növénytan-professzora
• Alvin Saunders Johnson, közgazdász, kutató, a modern felnőttoktatás prókátora 
• Arthur Weimar Thompson, árverező, több mint 7500 marhavásár levezetője

tekint le ránk és ad példát. Azt hiszem nem kell túl sok mindennel magyarázni a sokszínűség előnyeit.

A Capitol 76 m magas tornyába lifttel juthatunk fel és nem is szabad kihagynunk e lehetőséget részben az ott található festmények, részben a Lincolnra nyíló kilátás okán. A kiállítóteremben nyolc nagyméretű falfestmény kapott helyet, melyek központi témája a hétköznapi ember hősiessége. Érzékletesek a címek: A szabadság ideálja (Ki mást is ábrázolhatna Nebraskában, mint Álló Medvét?), A világbéke idálja, Az éhség korbácsa, A tűz veszélyei. Idealisztikusak, modernek, néhol naivak, megmosolyogtatóak. Nebraskaiak. Középnyugatiak.

A külső kilátóról körültekinthetünk a város és az állam felett: az egyetemi campus, termőföldek, vasúti rendezőpályaudvar, vagyis a mindig-szorgos-dolgos-serénykedő nebraskaiak és az állandóan fújó szél biztosan társul szegődik hozzánk a nézelődés során.

Ha tetszett a poszt, kövess minket a facebook-on, instagram-on is!