Figyelem! Közérdekű Közlemény!
A blogunkat új felületre helyeztük és új nevet adtunk neki. 2021. októberétől az alábbi linken olvashatóak a bejegyzéseink: www.aborondomesen.com
A travelbug.blog.hu oldalon nem jelennek meg az új írásaink, viszont a régi posztok természetesen továbbra is elérhetőek lesznek itt.
Gabi és Miklós
Álló Medve törzsfőnök története nemcsak a Ponca indiánok és Nebraska, de az Egyesült Államok vonatkozásában is precedens értékű. 1879. május 12-én először ejtette ki amerikai bíróság képviselője a száján a következő szavakat: az Amerikai Egyesült Államok földjén született őslakos indiánok a törvény szerint természetes személyek - nem jogi nyelven: emberek - és a fehér emberhez hasonlóan megilleti őket a jog, hogy vitás ügyükkel bírósághoz forduljanak. Egy nem független nemzet tagjaként ez elidegeníthetetlen joguk, mint ahogyan az is, hogy az Egyesült Államok lakosságának részét képezik. A Poncák és Standing Bear (Álló Medve) abban reménykedett, hogy elhangzik a szó: amerikai állampolgárnak tekinthetőek az őslakosok, de ez nem történt meg; a Kongresszus csak 1924-ben foglalta ezt törvénybe.
Álló Medve Ponca törzsfőnök
Forrás: indianaffairs.state.ne.us
A Ponca törzs az 1600-as évek végén érkezett a Missouri völgyébe (a mai Iowa és Nebraska területére) a Nagy-Tavak vidékéről. Félnomád tagjai nyáron saját kezűleg épített, bútorozott házaikban (log cabin) laktak, földet műveltek, kukoricát és gyümölcsöt termesztettek; télen vándoroltak, tipiben laktak és bölényvadászatból tartották fenn magukat. Legközelebbi rokonaik az Omaha törzs tagjai voltak, velük egy nyelvet is beszéltek és sokszor voltak egyformán szenvedői a portyázó Sziúk rajtaütéseinek. A Ponca törzs igyekezett a konfliktushelyzeteket békésen megoldani, a számukra előírt rendelkezéseket betartva éltek. Mint a síksági indiánok mind, ők is hamar bekapcsolódtak a többi törzzsel és az érkező telepesekkel való kereskedésbe, pl. első lovaikat a Komacsoktól vették. A fehér ember területükre lépése előtt csak ritka járványok és a hegyvidéki indiánok támadásai veszélyeztették a Poncákat. Sziú és Pawnee törzsekkel a vadászterületek határvitái miatt kederedtek harcba. Történetük legvéresebb ilyen csetepatéjában majdnem az egész törzs megsemmisült, ezért területeiket hátrahagyva nyugatabbra költöztek, a Niobrara folyó mentén (ma Nebraska észak-nyugati része). Itt egy ideig ismét békésen élhettek, a hagyományos módon földet műveltek és vadásztak.
Álló Medve mellszobra a nebraskai törvényhozás épületében, a State Capitol Halhatatlanok Csarnokában
1854-ben (néhány reménytelenül nehéz év, terméskimaradás, sáskajárás, szárazság és egy súlyos himlőjárvány után) az Omahákkal közösen szerződést írtak alá az amerikai kormánnyal, melynek értelmében földjeik egy részét átengedték a telepeseknek. A fehér ember és a katonák érkezésével új dolgokat tanultak meg: az ügyeikkel foglalkozó kirendelt hivatalnok korruptságát, az adott szó semmissé tevését és sorozatos igazságtalanságokat. 1868-ban a kormány egy máig kiderítetlen eredetű (valószínűleg hamis) paktum értelmében földjeiket beolvasztotta a Sziú Rezervátumba. Vadászterületeik, földjeik tovább zsugorodtak. A minden oldalról szorongatott Ponca törzs főnökei (köztük Álló Medve) 1875-ben újabb szerződést írtak alá és beleegyeztek, hogy elköltöznek a számukra kijelölt új élőhelyre (Indian Territory), amelynek pontos földrajzi meghatározása valahogy elsikkadt a szövegben. Ekkor még nem tudták, mennyire előnytelen egyezséget kötöttek. Az új terület (a mai Oklahoma északi részén) az általuk megszokottól teljesen eltérő időjárással, földművelésre alklamatlan volt, vadászterületük pedig olyannyira szűkös lett és más törzsekkel kellett osztozniuk rajta, hogy a Poncák hamar megismerkedtek az éhhalál fogalmával. 1878 őszén, több hónapig tartó vándorút végén a vetéshez már későn érkeztek, a kormány ügynöke pedig nem gondoskodott az ellátásukról. Rövid idő alatt a törzs 200 tagját vesztették el, köztük Álló Medve 16 éves fiát (betegség és éhezés miatt). A Poncák ekkor szegültek ellen először a hivatalos döntésnek: Álló Medve elhatározta, hogy a fiát a szülőföldjén, a Niobrara felső folyásánál temeti el, ezért 1879 januárjában 29 társával útra kelt, hogy ezt az elkeseredett tettet végrehajtsa.
Igen viszontagságos gyalogos vándorlás után március elején érkeztek az Omahák rezervátumába. Az Omahák testvérként fogadták a Poncákat és felajánlották nekik a területük megosztását (alapvetően nem nagy létszámú két törzsről van szó). A rezervátum engedély nélküli elhagyása okán George Crook tábornok parancsot adott Álló Medve és társai letartóztatására. Ez napokon belül megtörtént, az indiánokat az Omaha erődbe szállították.
George Crook
Forrás: civilwartalk.com
A polgárháborús veterán Crook tapasztalt katona volt, a West Point Akadémián végzett. Az indiánok iránt mindig tisztelettel viseltetett, bátor harcosoknak és kitartó, szinte tévedhetetlen nyomolvasónak tartotta őket. Az ellenük hozott intézkedés személyesen nem volt ínyére, mivel nagyrészt tisztában volt a kormány Poncákkal szembeni becstelen eljárásával. A parancsot teljesítette, ám magánbeszélgetésekben többször hangot adott valódi véleményének: az amerikai jogrendszer egyik legfurcsább alaptétele az, hogy az a nép, amely ősidőktől fogva birtokolja a földet a törvények szerint nem rendelkezik jogokkal. Crook titokban találkozott a Poncák és az Omahák képviselőivel, illetve megkérte újságíró ismerősét, Thomas Henry Tibbles-t, hogy tegyen valamit az indiánok érdekében. Tibbles először is támogatókat szerzett Omahában, majd az indiánokkal történt többszöri beszélgetés után április 1-jén többoldalas cikkben a Poncák egész kálváriáját megírta az Omaha Heraldban, sőt azt is elérte, hogy a cikk rövidített változata New York, Washington és Chicago olvasóinak is a kezébe kerüljön.
A sajtó bevonása természetesen fordulatot eredményezett a történetben. Két tekintélyes és befolyásos omahai ügyvéd, John Lee Webster és Andrew Jackson Poppleton díjazás nélkül elvállalta hogy keresetet nyújt be Álló Medve és társai ügyében Crook tábornok ellen a Habeas Corpus elv mentén. Elmer Scipio Dundy lincolni bíró április 8-án megerősítette a Habeas Corpust, május 1-re pedig maga elé idézte az Álló Medve kontra Crook tábornok ügy szereplőit nyilvános tárgyalásra Omahába. Dundy eléggé ellentmondásos megítéléssel bírt társai körében és abban a hírben állt, hogy nem tart a precedens nélküli esetektől.
Standing Bear és Crook tábornok a bíróság előtt a State Capitol egyik festményén
Mindkét peres fél az alkalomhoz illően öltözve jelent meg: Crook teljes díszegyenruhájában; Álló Medve pedig szarvasbőr köpenyben, amelyet gyöngyökkel kivarrt öv és medvekarmokból készült nyaklánc ékesített. Webster és Poppleton beszéde során többször elhangzott az állampolgár szó a Poncák vonatkozásában. Az egész tárgyalás különös hangulatban folyt, hiszen az indiánok számára szokatlan volt a mód, a stílus (egy indiánnak nincs szüksége senkire, hogy a nevében, helyette beszéljen) és persze az angolt sem értették. Az ékesszólás mestereként emlegetett Poppleton zárszavában hangsúlyozta: ha eddig nem létezett az amerikai jogrendben szabály arra vonatkozóan, hogy egy őslakos adhat be bírósági keresetet, akkor ideje alkotni egyet.
Álló Medve utolsóként kapott szót és kezét felemelve a következő szavakat intézte a jelenlevőkhöz:
“That hand is not the color of yours. But if I pierce it, I shall feel pain. If you pierce your hand, you also feel pain. The blood that will flow from mine will be the same color as yours. I am a man. The same God made us both.”
"Ez a kéz nem olyan színű, mint a tiétek. De ha megsebzem, fájdalmat érzek. Ha ti megsebzitek a kezeteket, ti is fájdalmat fogtok érezni. A vér, amely az enyémből folyik ugyanolyan színű, mint a ti véretek. Ember vagyok. Ugyanaz az Isten teremtett engem is, mint titeket." (saját fordítás)
Álló Medve legismertebb képe
Forrás: nativeheritageproject.com
Dundy május 12-én kihirdetett ítélete a következőket szögezte le:
- Az amerikai földrészen született őslakos természetes személy / ember.
- Crook tábornok törvénytelenül járt el, amikor letartóztatta az indiánokat.
- Fogva tartásuknak semmilyen törvényes indoka nincs, ezért azonnal szabadon bocsátandók.
- A Poncák nem kötelezhetőek arra, hogy visszatérjenek a délen fekvő rezervátumba.
- Az őslakosoknak elidegeníthetetlen joga van az élethez, a szabadsághoz és a boldogság megteremtéséhez.
"An Indian is a person."
Álló Medve Ponca társaival a tárgyalóteremben megnyert csata után szabadon távozhatott és nem tért vissza a kijelölt területre. A (média beavatkozásának köszönhető) szenátusi vizsgálatot követően 1881-ben az amerikai kormány önálló törzsként ismerte el a Poncákat, kárpótlást és földeket kaptak vissza őseik vadászterületén. Törzsi központjuk ma Niobrara településen működik Nebraskában. A törzsfőnök nevét Omahában iskola és utca is viseli.
Ha tetszett a poszt, kövess minket a facebook-on is!
Források:
https://www.nps.gov/mnrr/learn/historyculture/upload/Standing%20Bear.pdf
http://plainshumanities.unl.edu/encyclopedia/doc/egp.pd.053
