Miért éppen Nebraska?

2017. szeptember 28. - Árva Gabriella

Figyelem! Közérdekű Közlemény!

A blogunkat új felületre helyeztük és új nevet adtunk neki. 2021. októberétől az alábbi linken olvashatóak a bejegyzéseink: www.aborondomesen.com

A travelbug.blog.hu oldalon nem jelennek meg az új írásaink, viszont a régi posztok természetesen továbbra is elérhetőek lesznek itt.

Gabi és Miklós

Közeli és távolabbi ismerősök, blogolvasók, Travelbug-követők gyakran kérdezték az elmúlt hónapokban, hogy hová tűntünk, mi történt velünk, hazaköltöztünk Magyarországra, miért nem frissül a blog. Ez a bejegyzés, remélem választ ad a kérdéseitekre. Megtisztelő volt a figyelmetek, a hűségetek és a kitartó érdeklődésetek. Köszönjük az aggódást és a sokféle módon kifejezett szeretetet. Így vagy úgy sokaknak megválaszoltunk már kérdéseket, most egy lazább szerkesztésű gondolatfüzért adnánk át.

Könnyű és egyértelmű volt a Miklós munkahelyváltása köré szövődött történetekre alapozva azt mondanunk: eltűntünk a Vadnyugaton és élvezzük. Ez volt az első lépés. Aztán valahogy a többi következett az első után. Elköltöztünk Austinból egy időre - butaság lenne kijelenteni, hogy örökre - megtanultuk, hogy a döntések nem örökre szólnak és nem végletesek. A váltás gondolata régebben érlelődött már bennünk, hasonlóan az öt évvel ezelőtti helyzetünkhöz: valami menthetetlenül rossz irányba fordult, ezért megértettük, hogy váltani kell: életteret, lakhelyet, munkát, mindennapokat, új célokat kell kitűzni és új utakat kipróbálni. Hogy mindez meg is adatik, ráadásul az általunk elképzelt irányban - ezt az élet ajándékának fogjuk fel és nem felejtünk el hálát adni érte.

"... a másikat biztatni repülni át egy világon."

"Változást is csak ajándékba kapunk, ha arra végre méltók vagyunk."

Kowalsky meg a Vega dalszövege sokszor eszembe jutott ebben az időszakban. S persze ezerszer meghallgattam a dalt. Nem könnyű döntéseket kellett meghoznunk és immár sokadszor kiderült, hogy leginkább saját magunkra, illetve egymásra számíthatunk és támaszkodhatunk. Nem könnyű az ajtót magunk mögött bezárni még akkor sem ha már látjuk a kinyíló újat magunk előtt. Egy ekkora váltás magában rejti a bukás esélyét is, ma még nem mondhatjuk meg jó vagy rossz döntést hoztunk-e. Próbára tesz mindkettőnket és az emberi kapcsolatainkat is. Ugyanakkor tudjuk, hogy a dolgok 80%-a rajtunk múlik; az unalomig ismert hasonlattal: félig tele van a pohár avagy félig üres. Mi hisszük, hogy félig tele van erővel, kitartással, bizalommal, hittel, elkötelezettséggel ... a többit pedig beleöntögetjük ahogy szembejön. Lehet, hogy nem lesz tökéletes, de a saját utunk, a mi választásunk és döntésünk. Bízunk benne, hogy méltók leszünk a változás ajándékához.

Hiszem, hogy az sem véletlen, hogy éppen most akadtam rá erre a gondolatra az Ízek, imák, szerelmekből:

"Ha elég bátor vagy ahhoz, hogy hátrahagyj mindent, ami biztonságot nyújtott, és lehet az bármi: az otthonod vagy a kedvenc éttermed; és elindulsz, hogy megtaláld önmagad, legyen az egy belső utazás, vagy igazi út, tekints mindenre, ami az út során veled történik úgy, mint a kirakós egy darabjára, és fogadj úgy mindenkit, mintha a tanárod volna. Ha készen állsz arra, hogy egyszer és mindenkorra elfogadj néhány kellemetlennek tűnő igazságot magaddal kapcsolatban, akkor biztosan megleled, amit keresel."

A blogbejegyzések tehát folytatódnak csak nem Texasból, hanem egy sokkal kisebb közép-nyugati amerikai államból. Nebraska Omaha városa a mostani bázisunk, munka- és életterünk. S hogy miért éppen Nebraska?

Belváros by Gabi

Gondolom sokakban felmerül a kérdés, hiszen költözhettünk volna Kaliforniába, Floridába, Alaszkába is. Az előző kettőbe nem vágytunk élni, Alaszka egy kicsit hideg nekünk, bár a Dalton Highway szerepel a bakancslistán. Texasnál kisebb és északabbra fekvő államot céloztunk meg, ezekből persze van jó néhány a térképen. A kínálkozó munkalehetőség volt az, ami a mérleget először Nebraska oldalára billentette. Pályáztunk, elnyertük, lakást béreltünk, majd visszamentünk Austinba a holminkért. S a kaland azóta is folytatódik! A négy államot érintő 23 órás utazásról valószínűleg külön posztot írunk majd.

Mit remélünk Omahától?

Élvezhető, kellemes, lassúbb életet.
Négy évszakot és fehér karácsonyt.
Karnyújtásnyira került célpontokat az utazásainkhoz. Sok-sok posztban írtunk arról, hogy Texasból kiérni lehetetlen 10 órán belül. Omahából gyalog átmehetünk a szomszéd államba, Iowába.
Az amerikai vidék vagy ha úgy tetszik a vidéki Amerika megismerését.
Az előző pontra alapozva feketeretket az avokádó helyett, barackot a mangó helyett és sárgadinnyét a papaya helyett.

Austini barátainktól búcsút véve valódi útravalót kaptunk: jó és rossz is van az eljövetelünkben, de a nyertesei mi leszünk; megismerhetjük a közép-nyugati emberek életmódját és gondolkodását; új értékeket fedezhetünk fel és új életet építhetünk. Az erős alap megvan bennünk, csak nyitnunk kell és befogadnunk mindazt, ami adatik. Azt hiszem ez az, amire belül a legtöbben vágyunk, csak nem lépünk túl a kötöttségeinken. Remélem nekünk sikerül.