Figyelem! Közérdekű Közlemény!
A blogunkat új felületre helyeztük és új nevet adtunk neki. 2021. októberétől az alábbi linken olvashatóak a bejegyzéseink: www.aborondomesen.com
A travelbug.blog.hu oldalon nem jelennek meg az új írásaink, viszont a régi posztok természetesen továbbra is elérhetőek lesznek itt.
Gabi és Miklós
Megírtuk már hány utazásunknál játszott szerepet egy klasszikus társasjáték, a Ticket to Ride. Omaha teljes meglepetés volt mindkettőnknek a játéktáblán. Hol van pontosan ez az alig hallott város és miért került ide? A pár perces netes keresés után elszégyelltük magunkat: egyikünk sem tudta, hogy Omaha milyen fontos szerepet tölt be az amerikai vasúti közlekedésben / szállításban. Ideköltözésünk után persze még több infóval gazdagodtunk. 1 évig a diszpécserközpont közelében laktunk, napont eljártunk mellette. Láttuk, hogy karácsony este is tele van a parkoló és pár héttel ezelőtti városi körutunkon is ugyanez volt a helyzet: láthatóan rengetegen dolgoztak az épületben a vírus okozta korlátozások ellenére is.
Amikor kitűztük célpontként az autósatlaszban a Bailey Yardot, már némileg felkészültebbek voltunk: fotókat, videófelvételeket néztem és olvastunk a teherpályaudvarról. S persze változatlanul sokat játszottunk és utaztunk keresztül-kasul az Államokban a kis színes műanyagvonatokkal. Aztán a helyszínen, hosszú percekig nem jutottunk szóhoz, nem szégyellem bevallani: ekkora csomópontot én elképzelni sem tudtam. Bizonyosan nem véletlenül választotta Grenville Dodge, a Union Pacific vezető mérnöke North Platte városát félúton Denver és Omaha között, illetve a Platte folyó két ága közötti enyhén dimbes-dombos részt a megépítéséhez. Egy képzeletbeli nagy X metszéspontjában fekszik a város és a hozzáépült teherpályaudvar. Kereskedelmi, közlekedési és szállítási csomópont.
Névadója, Edd H. Bailey valószínűleg érdekes / ellentmondásos személyiség lehetett, alig találtam róla megbízható forrásból elérhető életrajzi adatokat. A könyvtáram pedig sajnos nincs nyitva. Cheyenne-ben (Wyoming) került először kapcsolatba a vasúttal: 1922-ben 18 évesen kisegítőként kezdett egy javítóműhelyben 38 centes órabérért. A következő évtizedekben végigjárta a vállalati szamárlétrát - úgy is fogalmazhatnék: minden volt csak akasztott ember nem - 1965-től a Union Pacific Railroad elnöke és ügyvezető igazgatója lett. Önéletrajzának (A Life with the Union Pacific: The Autobiography of Edd H. Bailey, 1989) legnagyobb pozitívuma az, hogy bepillantást enged egy óriáscég működésének bürokratikus útvesztőibe.
A Bailey történetében vízválasztó volt 1971, ekkor állították le a személyforgalmat 105 év működés után. Ezután csak teherforgalmat bonyolít a csomópont. Kanada és a Mexikói-öböl valamint a keleti és a nyugati part között nyersanyagot, acélt, gabonát, szenet, cukrot, vegyi anyagokat, s természetesen készárukat (autók, műszaki cikkek, ruházati termékek, stb.) szállítanak a vonatok.
A látogatóközpontban a fejünk felett zakatolnak a szerelvények.
Borús májusvégi napon jártunk North Platte-ban, a kilátóból majd' elfújt az ismerős, prérin vágtázó szél. Mondhatni személyes idegenvezetőt kaptunk egy volt alkalmazott személyében, ugyanis nem tülekedtek a látogatók azon a napon. Kicsit várnunk kellett, hogy bemehessünk vele a toronyba és szétnézhessünk a magasból a rendezőpályaudvar felett. A Golden Spike Tower linkjére kattintva élőben nézhetjük a vonatokat mindennap. Nem állítom, hogy a világ legtökéletesebb túravezetését hallottuk, de épp ez volt benne jó: amikor az öregúr megérezte, hogy nem a szokásos egymillió számadatot tartalmazó beszámolóra vágyunk, inkább személyes sztorikat és emlékeket osztott meg velünk.
Az arcán láttuk, hogy akkor is olyan szemmel nézte a haladó vonatokat és a történéseket, mint aki 5 perc alatt vissza tudna állni bármikor, ha szükséges a munkába. Megmondta az egyes vonatokról, hogy hová tartanak és mit szállítanak (ez utóbbi talán nem olyan nehéz, hisz vannak tipikus, szén-, gabona- vagy olajszállító tartálykocsik). Nem szavakkal fejezte ki, inkább gesztusaiban és a hangjában éreztük a féltő - múltba révedő nosztalgiát. Hiába, akit a mozdony füstje egyszer megcsapott...
A UP szerelvényeit általában 2-3 mozdony húzza, s 95-115 vagon hosszúságúak
Tőle tudtuk meg azt is, hogy a Bailey Yard minden évben tart nyílt napot. Olyankor a látogatókat beviszik a javítóműhelyekbe, közelebbről meg lehet nézni a gurítódombokat és a dolgozók szívesen válaszolnak bármilyen kérdésre. Ha már a munkatársakat említjük: a Bailey Yard működését 2600-an biztosítják. Francis (az idegenvezetőnk) szerint ez is változóban van, nem olyan egységes és erős a szakszervezet, bár kisebb létszámban, de csökkentik a foglalkoztatottak számát. S ez szerinte szomorú.
A Bailey számokban:
- 4 forgalmas vonal csomópontjában van
- 17 fogadó- és 16 indítóvágány
- több száz egyéb vágány (sajnos 3 különböző oldalon 3 különböző adatot találtam)
- 14000 vagont mozgatnak meg minden 24 órában
- 14 percenként érkezik újabb vonat
- napi 120-140 szerelvényt raknak össze célirányosan
- 8500 mozdonyt szervizelnek havonta
- az év 365 napján 24 órában működik
A fentiek is alátámasztják miért nevezik a Bailey-t Amerika gazdasági barométerének. Soha nem állt még le, ha ez bekövetkezne, annak óriási súlyú következményei lennének. Ahogy a UP-nél mondják: a társaság agya Omaha, szíve pedig a Bailey Yard.
Dízelmozdony műhely
A Golden Spike- toronyból ameddig a szem ellát kísérhetjük a keletre vagy nyugatra induló szerelvényeket. A humán erőforrás mellett világszínvonalú technika segíti a napi folyamatokat. A kerékhibák kiszűrésére a vasúttársaság saját fejlesztésű, a világon egyedülálló, ultrahanggal működő ellenőrző-megfigyelő rendszert használ. A meghibásodott kerékpárok cseréje az autóversenyeken látottakhoz hasonlóan rendkívül gyorsan végezhető hidraulikus emelő és mindössze 4 ember segítségével. A Bailey-nek természetesen saját vezérlőrendszere van, amely közvetlenül kapcsolódik az Omahában levő Harriman Diszpécserközponthoz, ahol naponta több száz szerelvény mozgását hangolják össze a társaság működési területét jelentő 23 amerikai államban. Innen szinte karnyújtásnyira található a Union Pacific 18 emeletes központi irodaháza Omaha belvárosában.
A toronyból a legérdekfeszítőbb a gurítódombok működése volt. A szétkapcsolandó szerelvényeket távvezérlésű (ember nélküli) mozdony tolja fel a dombra, a munkások a vezérlőtől kapott utasításnak megfelelően lekapcsolják az adott kocsikat, s ezek szép lassan a saját súlyuknál fogva legurulnak a nekik előírt vágányra. S így rendeződnek össze új irányba tartó szerelvénnyé.
Nem túl sok képet készítettünk, mert arra játszottunk, hogy valamelyik évben visszamegyünk a nyílt napra. Ez eddig még nem sikerült, mint kiderült hétfői napra teszik ezeket a látogatóprogramokat, ami nekünk nem szabadnap. Remélem azonban az érdeklődést sikerült így is felkelteni e páratlan látnivaló iránt. A bejegyzés végén az összes általam megtalált forrást felsoroltam, van közöttük magyarul olvasható is.
A toronyból kelet felé induló szerelvények, a távolban North Platte városa
Ha tetszett a poszt, kövess minket a facebook-on, instagram-on is!
Források:
https://en.wikipedia.org/wiki/Bailey_Yard
http://vilagvasutai.hu/amerikai/amallomas/bailey/baileyteny.html
