Figyelem! Közérdekű Közlemény!
A blogunkat új felületre helyeztük és új nevet adtunk neki. 2021. októberétől az alábbi linken olvashatóak a bejegyzéseink: www.aborondomesen.com
A travelbug.blog.hu oldalon nem jelennek meg az új írásaink, viszont a régi posztok természetesen továbbra is elérhetőek lesznek itt.
Gabi és Miklós
Aki szívesen olvasná az előző részeket vagy nem rendszeres travelbug-olvasó: az első rész az Arches Nemzeti Parkról; a második rész Salt Lake City-ről és az Antelope Island-ről; a harmadik rész a Bryce Canyonról, a negyedik rész a Zion Nemzeti Parkról, az ötödik rész az Antelope Canyonról és a Mojave-sivatagról a linkeken elérhető. Ha tetszenek az írások és a képek, kövess minket a facebook-on és youtube-on is!
Július 6.
Las Vegas, Nevada
Las Vegas-ba idén másodszor volt szerencsénk időt tölteni. A mi találkozásunk a várossal nem igazán szokványos: először 2016. január végén szállt le a gépünk, ekkor a szórakozás-kikapcsolódás volt a célunk egy rendkívül sok munkával és családi feszültséggel teli, hosszú december / január után. Ez sikerült is: belemerültünk a csillogó talmi világba, szájtátva szédültünk kaszinóból ki, kaszinóba be, csináltunk őrültséget - emellett persze magunkhoz is hűek maradtunk, mert megnéztük a Hoover-gátat és a Hardrock Hotel egyedülálló gyűjteményét (a linkekre kattintva olvashatóak a posztok).
Miért tértünk vissza? Amerikai ismerőseink kérdései is szolgálhatnának alapul: Ugye játszottatok? Megnéztetek egy showműsort? Nos, bevallhatom, hogy showműsort egyik alkalommal sem néztünk, pedig valószínűleg láthattunk volna egykori magyar élsportolókat; játszani is csak kis tétekben játszottunk a félkarú rablókon - ezek a szórakozási módok azonban egyikünket sem kötik le igazán! Amiért visszamentünk, vagyis a nyárra tervezett hosszabb road tripbe belevettük a Bűn Városát a következő volt: egyikünknek meghatározóan jó volt a leengedés-feszültséglevezetés-pihenés aspektusa, másikunk pedig nagyon szerette volna megnézni a történelmi Las Vegas-t és a Szervezett Bűnözés Múzeumát. Júliusban minden összejött: újra becsekkolhattunk a Strip egyik meglepetés-szállodájába, pihentünk, játszottunk, újra lejártuk a lábunkat és minden év elején elmaradt látnivalót is bepótoltunk!
Best Western Plus Casino Royale, ahol mindkétszer laktunk a Strip frekventált helyén tiszta, kényelmes, csendes szobában elfogadható áron ($87 januárban; $109 júliusban / éj)és amelynek kaszinójában csak nyertünk (bár a képen látható nyeremény nem lett a miénk)!
Az is életünk legmaradandóbb eseményei közé raktározódik el biztosan, hogy milyen élmény begurulni saját autóval egy sokszor elképzelt-megálmodott utazás során addig csak filmekben látott, híres amerikai nagyvárosba! Szerencsésnek érezzük magunkat, mert megadatott, hogy lehúzott ablakkal, izgalomtól és örömtől majd kiugró szívvel hajthattunk be Las Vegas-ba és Miami Beach-re - egyetlen percre sem feledve persze, hogy honnan indultunk.
Szerda reggel egy jó kis IHOP-reggeli után nyakunkba vettük tehát a várost, leginkább gyalog a rekkenő hőség ellenére. Az első úticélunk a Little Church of the West volt.
Az 1942-ben kaliforniai vörösfenyőből épült kis fatemplom volt az első, amelyet kizárólag esküvők lebonyolítására szántak. Voltak már ilyen "intézmények" LV-ban, de mindegyiket valami más épületből alakították át vagy a szállodák egy termében rendezték be. Ma a Strip legrégebbi épülete is egyben.
Látogatni bármikor lehet nyitvatartási időben, csak meg kell várni a ceremónia végét. A hangulatos kápolna olyan celebek esküvői helyszíne volt, mint Gabor Zsa Zsa és George Sanders; Angelina Jolie és Billy Bob Thornton; Cindy Crawford és Richard Gere; Meg Matthews és Noel Gallagher!
A hőség elől egy szűk órára a kocsiba "menekültünk" és már többedszer végiggurultunk Las Vegas megunhatatlan főutcáján. Íme az eredmény:
Tovább folytatva a különlegek Vegasban kirándulásunkat az óváros felé vettük az irányt. Mondanom sem kell, egyetlen hozzánk hasonló őrülttel sem akadtunk össze, aki kerítésekkel körülvett telkeket, bontásra ítélt épületeket, régi cégéreket, lehangoló utcarészleteket fotózott a perzselő napsütésben. Az összkép talán szomorkás, de szerintem mindenképpen megérte: egy olyan arcát dokumentáltuk a városnak, amely eltűnőben van.
Tudjuk, hogy az életben kizárólag a változás állandó, azért kár, hogy épületek, városképek örökre veszendőbe mennek. Semmi jelét nem láttuk a megőrzésnek, az egyemeletes, verandás régi szállodák és kaszinók eltűnnek, hogy a helyükre a minden szórakozási igényt kielégíteni igyekvő megaresortok épüljenek. Amikor kedves önkéntes tanárom mesélt erről az eltűnő világról, akkor merült fel bennem először, hogy próbáljunk felkutatni még létező nyomokat a kaszinók aranykorából: sajnos azt kell mondanom a változás mindent elnyelt, az egykori híres kaszinók (egy kivételével) csak képeken, felrobbantásuk videófelvételein, koncertfelvételeken maradtak meg.
A város régi központjában kevés szálloda, étterem, igazi közösségi teret adó kiskocsma vagy klub maradt meg. Ma már megmosolyogjuk a szállodai reklámot a színes tévéről vagy a klub fő műsorszámaként hirdetett meztelen táncosnőket. Bár nekünk inkább a szívünk facsarodott, amikor az utcán mindenhol harsogó, falméretű tévék fényében százával árulták a csettegő kártyákkal mindenféle korú és nemzetiségű hölgyek szolgáltatásait.
A Fremont Street a régi hangulatból a legtöbbet megőrző része a városnak , egészen más itt a közönség, a kaszinók törzsjátékosai, szerintem még a fények is, mint a Stripen! Aki teheti, ne hagyja ki az ajánlók által Fremont Street Experience-ként emlegetett élményt!
Itt érdemes a színfalak mögé tekinteni: figyelmesen ránézni a kaszinókban dolgozó 50+ korú pincérnők sokat megélt arcára, végigtekinteni a Binion's sarkában békésen vacsorázó hajléktalanokon; belegondolni az utcán jelmezek és álarcok mögé bújt embertársaink sorsába...
A Fremont Street-en vele is találkoztunk!
Az egyetlen, régi alapjait ma is őrző, fennmaradt kaszinó is itt található: az El Cortez-ben még találunk igazi csilingelő (pénzérméket kidobó) félkarú rablókat, vehetünk ki vintage-szobákat, magunkba szívhatjuk az "egykoron"-élményt!
Az épp 75. születésnapját ünneplő El Cortez Hotel és Kaszinó halljába belépve ez a látvány fogadott minket.
El Cortez Casino
A délutáni legforróbb órákat (ismét 42 fok körüli volt a hőmérséklet) a Szervezett Bűnözés és Bűnüldözés Múzeumában töltöttük. Véleményünk szerint ez egy teljes külön írást megérdemel, ezért a részletes bemutatása a következő posztban történik majd.
A Fremont Street-i kikapcs után - ami számunkra kevés játékot, pihenős sörözést, estebédet és emberek nézegetését jelenti - újra autóba ültünk és az esti Stripet is megörökítettük, mert érdemes.
Persze a nagyvárosi dugó, tömeg és türelmetlenség már itt sem kihagyható, alig vártuk, hogy mindebből kiszállhassunk és a januárban kihagyott Caesars Palace-t céloztuk meg esti ereszd-el-a-hajam-programként. Begyűjtöttük az addigi legmagasabb nyereményösszeget, valamint a mindenből egy kicsit nagyobb, mindenből egy kicsit túlzóbb-élményeket és jó későn kerültünk ágyba utolsó vegasi esténken.
Játéktér a Caesars Palace-ban
A következő napon viszont még mindig okozott meglepetést a Bűn Városa! A tripadvisort böngészve találtam rá egy figyelmet érdemlő és elismerő értékeléseket kapó kis családi vendéglőre, elhatároztuk, hogy kipróbáljuk a továbbindulás előtti reggelen.
Vickie középen (háttal) és a törzsvendégek
Őszintén bántuk, hogy a korábbi napokon nem a Vickie's-ben ettünk! Hagyományos amerikai reggelit kértünk, amerikai kávéval és mindkettőnknek nagyon ízlett a görög származású tulajdonoshölgy által saját kezűleg elkészített palacsinta-tükörtojás-marhahús-pirítós kombó. Nemcsak friss és finom volt, de extrakedves kiszolgálás is párosult a reggelihez. Nem utolsó sorban nem kellett hangos, reklámokkal teli rádióadást hallgatnunk, hanem csak a betérő törzsvendégek görög csevegését és évődését! Bárkinek bátran ajánljuk a Vickie's Dinert kipróbálásra!
Búcsút véve Las Vegas-tól immár dél-délkeletnek, azaz hazafelé vettük az irányt! A következő részben azonban még Vegasból jelentkezünk és a Szervezett Bűnözés Múzeumát mutatjuk be. Tartsanak velünk akkor is!
Az utazást folytató leírás hetedik fejezete ezen a linken olvasható.
