Figyelem! Közérdekű Közlemény!
A blogunkat új felületre helyeztük és új nevet adtunk neki. 2021. októberétől az alábbi linken olvashatóak a bejegyzéseink: www.aborondomesen.com
A travelbug.blog.hu oldalon nem jelennek meg az új írásaink, viszont a régi posztok természetesen továbbra is elérhetőek lesznek itt.
Gabi és Miklós
Ez már a harmadik rész... Az előző évek tapasztalata és visszajelzései alapján ez az összefoglaló poszt az egyik legnépszerűbb az Olvasóink körében - ezt Gabi nem is igen érti: annyi sokféle programon veszünk részt, szép és / vagy érdekes helyeken járunk, miért a mindennapjaink vonzzák a legtöbb érdeklődőt?
Az összegzés arra is jó alkalom, hogy ezúton is megköszönjük minden kedves Olvasónknak az egész éves figyelmet, véleményezést, bátorítást és építő kritikát!
Újra hosszú bejegyzés tehát naplószerűen megörökítve a harmadik Texasban töltött évünk eseményeit.
Augusztus
2014-ben augusztus elsejére esett a sör nemzetközi ünnepnapja. Texas-ban az az érzésem, hogy a magyar átlagnál is jobban szeretik a söröket és sokkal több fogy belőlük. Nem volt nehéz az ünneplésre alkalmas helyet találni - a kép a The Flying Saucer teraszán készült., amely 300 különböző sörrel várja a "másnaposság világnapjára" készülőket...
Csak úgy, mint a 2013-as évben, az NI Week most sem maradhat ki a hónapból. Ebben az évben azonban már nem csak látogatóként vettem részt - ugyanis megcsapott az Amerikában oly divatos önkéntes munka szele - két nap is vállaltam önkéntes műszakokat.
Texas-ban minden évben van egy hétvége, amikor az iskolakezdést támogatva ruhát, cipőt és egyéb, iskolakezdéshez szükséges dolgokat általános forgalmi adó nélkül lehet vásárolni. Ezt a boltok még további hatalmas akciókkal, árleszállítással fejelik meg. Nem kell hozzá semmilyen igazolás, egyetlen megkötés, hogy csak $100 alatti termékekre igaz a mentesség. Ilyenkor hétvégén kicsit megbolydul a város - simán megéri elautózni a 60 mérföldre lévő outletbe. Ezt tettük mi is - a kép az I-35-ös autópályán készült. Az első pillanatban azt hittem, megbolondultam a 40 perc küzdelemben a "soccer mom"-okkal, ugyanis úgy tűnt, a teherautó szembejön velem az autópályán.
2014 augusztusában előléptettek. Hol máshol ünnepelhettük volna ezt, mint a Broken Spoke-ban, Austin legrégebbi és legjobb western kocsmájában.
Újra elővettem az állványt és készítettem néhány éjszakai képet Austinról.
Az új főnök nemcsak előléptetést hozott, hanem számos új projektet is - így júniustól elég sokat túlóráztam és/vagy kellett a hétvégén is dolgoznom. Így sokáig váratott magára, mire eljutottam a Dick's Classic Garage-ba, San Marcos-ba. Megérte-e ennyit várni rá? Mindenki döntse el magának - szokás szerint poszt is készült róla.
Ugyan Halloween még 3 hónap, de az üzletekben már augusztusban megjelentek a dekorációk és ami még ennél is jobban meghökkentett minket...
... Gruene-ben felöltöztetett karácsonyfát találtunk. Nem, ez nem állandó dekoráció a boltban - 2015 májusában újra jártunk ott és akkor nyoma sem volt a fának.
Szeptember
Projektmunka mellett nem sok idő jutott az utazásra - az egyetlen út Mike és Shridar barátommal volt Luling-ba. A város (számunkra) legnagyobb nevezetessége a BBQ - igen jelentős húsmennyiséggel sikerült rombolni az egészségünket.
Egy Austinban élő magyar barátunk - aki tudja, hogy bontogatom a szárnyaimat a fotózás terén és egyébként fodrászként dolgozik - megkért, hogy készítsek néhány képet egy modellről. Haj, smink, csak egy pár kép. A pár képből egynapos fotózás lett (+X nap utómunka). Az akkori helyszín - egy épülő ház helyiségei - azóta saját szalonjának is helyet ad.
Texas-ban szinte nincs tömegközlekedés. Austinban - a város, ahol lakunk - csak bizonyos részeken jár busz, elképzelhetetlen az élet autó nélkül, nem lehetne nélküle munkába járni, bevásárolni, orvost látogatni, hivatali ügyeket intézni. A városok közötti közlekedés is hasonlóan fejletlen - a "szomszéd" nagyvárosba naponta 1 vonat jár csak. Erre kínálnak alternatívát a Greyhound járatok - ez az egyik legrégebbi, távolsági buszokat üzemeltető cég Észak-Amerikában.
Szeptember végén egyik napról a másikra beköszöntött az ősz: beborult az ég, szakadni kezdett az eső és a hőmérséklet 30 Fahrenheitet esett.
Október-November (munka és családi okok miatt összevonva)
Az ősz otthon ért minket. Hiányoztak már nagyon az otthoni ízek, illatok, levegő, napfény...
Pár napot Budapesten is töltöttünk - ekkor sikerült végigmenni (és fényképezni) a 4-es metró vonalán, valamint pár olyan helyet meglátogatni, amire régóta készültünk de idő valahogy sohasem jutott.
S persze jutott idő a családra is - bár az előbb azt írtam, hogy hiányoznak az ízek, az otthoni levegő, azért a leginkább az otthon maradt szeretteink hiányát nehéz itt elviselnünk...
... és ha már család: szüleimmel a nyíregyházi Vadasparkban. Amíg Debrecenben laktunk, mindig csak terveztem a látogatást, aztán 2012-ben, amikor egyik napról a másikra eldőlt a külföldre költözésünk kisebb gondunk is nagyobb volt mint a Vadasparkba menni. Most végre ez is összejött.
Nem szeretném kihagyni a barátokat sem. Mióta elköltöztünk, a kapcsolatok nagyon leépültek. Azzal a kevéssel is, akivel még úgy-ahogy fennáll, ritkán sikerül találkozni. Ha hazamegyünk, csak rohanunk, sokan nem hiszik el, hogy ezek a látogatások nem céges utak: saját zsebből kell kigazdálkozni a repülőjegyet és az utazás egyéb járulékos költségeit és talán a legnehezebbet: az időt. 15 nap szabadságom van egy évre, amiből általában egy hetet tudok kivenni az otthon töltött időszakra. Ezen túl dolgozom, amerikai munkaidő szerint (ez délután 2 órától éjfélig tartó műszakot jelent, ha épp nincs túlóra), hogy ne csak egy hét legyen az otthon töltött idő.
2014-ben végre úgy álltak a csillagok, hogy újra egy bogrács felett koccantak a Várda Keserűvel töltött poharak :)
Ez a kép leginkább számomra fontos - amikor otthon vagyunk mindig apa kocsijával járunk. Így történt ez most is. A Golf már elmúlt 10 éves. Annó én tettem meg vele az első kilométereket. A 100000-ről lemaradtam, de a 150000 nálam lett meg :)
Örülök, hogy szabadon próbálkozhattam (megfelelő hely és idő is volt) a "paint with the light" technikával (bár ez inkább "steel wool" photography).
Még egyszer Budapest - búcsút a fővárostól a Szimpla Kertben vettünk...
December
Pesttől a búcsú a közelgő indulást is jelezte. Ez a kép Debrecenben készült a Csülök büfénél - hagyomány lett belőle, hogy ott ebédelünk egyszer a régi-új debreceni kollégákkal.
Londonról mindig az eső, a köd jut eszünkbe. Visszaúton ritka arcát mutatta: napsütés és tiszta levegő várt minket a Heathrow reptéren.
Ez már a London-Austin járaton készült. Valami csoda folyán sikerült az első osztály mögötti sorba foglalni a helyünket. Így "fejedelmi" kényelemben volt részünk a 9 órás repülőút során :)
A felhők felett - naplemente 12 km magasságban, valahol Grönland közelében.
A karácsonyt már Austinban ünnepeltük. Keep Austin Weird jegyében feldíszített fák a 360-as út mellett (pár sarokra onnan, ahol mi is lakunk). Ez a dekoráció minden évben az ünnep része.
2014-ben amerikai szokás szerint nálunk is állt a fa már karácsony előtt. Mellesleg, nem is rossz sokás - igen jóleső meleget hozott a nappaliba!
Ha karácsony, akkor Trail of Lights. A belvárosban, a Colorado folyó partján minden évben megrendezik, feldíszített fák, mesehősök, szolgáltatók logói fényben pompázva tárulnak elénk. Az esemény olyannyira népszerű, hogy erre az időre teljesen bedugul a belváros közlekedése.
December, január, február és március kandalló (előtt töltendő) időszak Texas-ban.
Megpróbálkoztunk a kenyérsütéssel is, hagyományos brit recept alapján.
Ha karácsony, akkor (végre) Diótörő!
Január
Januárban sikerült kiállnunk egy igazi austini próbát - reggel héttől délelőtt 11-ig sorban álltunk Franklin-nél. Mindezt miért? 60 deka lassú tűzön elkészített füstölt húsért.
Vízi... kajaklabda? Aki tudja a nevét, kérem írja meg kommentben. Mindenesetre januárban, hiába Austinban vagyunk és 14 fok van, nem szívesen játszanék ilyet!
Az egyirányú parkolóból kihajtva megtaláltuk a világ végét. Balra nem lehet menni, mivel egyirányú. Jobbra nem lehet fordulni, mivel tiltja a tábla. Vissza sem lehet fordulni, mivel egyirányú a parkoló :)
Ha már BBQ, akkor... Januárban itt járt pár kolléga Magyarországról, és kötelességemnek éreztem megmutatni nekik, milyen érzés az, ha nem az alkoholtól másnapos az ember. A Salt Lick BBQ korlátlan fogyasztással kecsegtet és ha már kihozták, nemigen szoktuk otthagyni... Csakhogy itt mindig újratöltenek!
2015 januárjában a benzinár elérte az általam eddig látott minimumot: 16.7 gallon (kb. 63,2 liter) benzint önthettem a tankba 26 dollárért.
Február
Január, február, itt a nyár... Legalább is azt hittük. Első túránk a Palmetto State Parkba vezetett.
Egyik kedvenc képem Gabiról az előbb említett parkban.
Ekkor már tényleg azt hittük, vége a télnek.
Van egy mondás: ha nem tetszik az időjárás Texas-ban, várj 5 percet és megváltozik. Nem 5 perc, de 5 nap alatt a tavasz visszafordult télbe...
... és nem is sejtettük, hogy egészen május végéig, június elejéig tart majd az esős, borús, vacak idő!
Március
Márciusig kaptunk mindent - volt már hideg, tavaszi napsütés, és őszt idéző lombhullás is.
Aki olvasta a korábbi posztjainkat, tudja, hogy a legutóbbi Road Trip óta Colorado-ba vágyom - beleszerettem a hegyekbe, a rengeteg zöldbe, a tiszta levegőbe. Ez a kép Austinban készült, de nagyon emlékeztet az új kedvenc államomra.
SXSW. Márciusban 5 napig fotóztam az észak-amerikai kontinens egyik legjelentősebb interaktív / film / zenei fesztiválján!
Április
A már oly sokat látogatott Wimberley. Ez nem csak ódonnak néz ki, tényleg az is - egy régi istálló fa elemeinek újrahasznosításával készült
Áprilisban a MotoGP kapcsán a belvárosban ingyenesen látogatható motorkiállítást tartottak. A felhozatal elég vegyes volt - az épített motorokon át a tökéletesen restaurált (hírnevéhez méltóan olajfoltot gyártó) brit motorokig elég sokféle kétkerekűt lehetett látni. A képen a kiállítás legJAWA látható.
Texas-ban nem nehéz belefutni egy autóstalálkozóba. Az idén már 14. alkalommal rendezték meg a Lonestar Round Up fesztivált. Csajok...
... öreg szivarok ...
... és autók minden mennyiségben!
Még mindig április - becsületkönyvtár a környékünkön.
Április a bluebonnet időszaka. A rengeteg eső miatt mindenhol virágzott. A kék virág - ami egyébként Texas egyik szimbóluma is - néha fehérben is előfordul. A legenda szerint a fehér szerencsét hoz.
Franklin BBQ egy igazi legenda - már reggel 6-7 óra körül sorbanállnak az emberek. Áprilisban majdnem két hétig folyamatosan tréningeken voltunk, illetve itt jár Buka Balázs kollégám is Debrecenből. Nem volt nehéz szponzort találni egy igazi texas-i Happy Hour-höz.
Május
On the Road again! Végre újra úton! Szabadság nem volt májusig, ez csak egy hosszú hétvége, de sikeresen beletekertünk vagy 1000 mérföldet Bedekó órájába Nyugat-Texasban koptatva az aszfaltot.
Fort Stockton. Igazi, kihalt város, napközben alig lézeng pár ember az utcákon vagy a boltokban és az utakon tényleg ördögszekerek kergetig egymást (illetve akadnak fel az autó elején, ami már tényleg olyan kráteres, mint egy 13 éves kamaszfiú arca).
Ez év májusa igen emlékezetes marad számunkra, ekkor kezdődött 2 teljes hónapig tartó kálváriánk az esővel - ami egy vasárnap reggel a hálószobában csepegve (az ablakon és a falon lefolyva) ébresztett - és az apartman menedzsmentjével a javítás, majd a kártérítés vonatkozásában. Július elején elmondhattam magamról, hogy "Győztem!", azóta nincs beázás, penész és az államban elérhető legmagasabb összegű kártérítést kaptuk meg a 10 hét kellemetlenségeiért.
Szülinapomat rendhagyó helyen, egy kis kézműves sörfőzdében ünnepeltük. Színek, illatok, ízek kavalkádja a poharakban, klassz személyzet a csapoknál, barátságos helyszín és ajándék pohár - ez az Adelbert's Brewery! Kedvencemet, a Tripel B-t (ami egy 9,3%-os, sokszoros díjnyertes ale) sokakra gondolva többször is megkóstoltam.
Három év után még mindig vannak "első" élményeink: május végén fegyverkiállításon és -vásáron jártunk, ami bizton mondhatom, hogy az egyik legmaradandóbb élmény mindkettőnk számára Texas-ból.
Június
A rajzot és a köszönő sorokat (azóta is a kockám falán mosolyogtat meg minden reggel) egy kollégám kisfiától kaptam, mert egy csapatépítőn kiderült, hogy nagyon szereti a magyar kolbászt. Vettem és küldtem neki ajándékba itt készült, de az otthonira erősen emlékeztető füstölt gyulait - ő pedig megajándékozott engem a rajzával és a barátságával.
Július
Lyndon B. Johnson (aki az Államok 36. elnöke volt 1963 és 1969 között) útlevelét a róla elnevezett elnöki könyvtár múzeumában fedeztem fel. Érdekessége a bepecsételt dátum és a megjegyzés, miszerint az útlevél nem érvényes Magyarországra utazáshoz.
Képeim újra kiállítva! Ezúttal a munkahelyemen, egy ígéretes kezdeményezés első meghívottjai között szerepeltem és mi tagadás, boldogan söpröm be nap mint nap a fotózáshoz értők elismerő szavait, illetve az amatőrök csodálatát.
A megérkezés öröme a houstoni repülőtéren. Családtagjaink látogatásával már egy új történet kezdődik...
Ha tetszett a cikk, kövess minket a facebook-on is!