Figyelem! Közérdekű Közlemény!
A blogunkat új felületre helyeztük és új nevet adtunk neki. 2021. októberétől az alábbi linken olvashatóak a bejegyzéseink: www.aborondomesen.com
A travelbug.blog.hu oldalon nem jelennek meg az új írásaink, viszont a régi posztok természetesen továbbra is elérhetőek lesznek itt.
Gabi és Miklós
Egyik pénteki nap ebédből jöttünk vissza a kollégáimmal, amikor az egyikőjük megkérdezte, milyen autó is amiben épp ülünk. Néha nagyon fárasztanak már az ezután következő faviccek, miszerint "You have a cop car!" (Rendőrautód van!) hiszen a Mercury Grand Marquis soha nem volt az, az enyém pedig LS, bőrüléssel, napfénytetővel, ekkora luxus soha nem járt a rend éber őreinek.
Milyen autóm is van? "It's a Wednesday Car!" válaszoltam a kérdésre Johnny Cash The Rambler albumáról idézve.
Honnan is a Wednesday Car? Pontosan nem tudom már honnan ered a legenda, viszont elég sokáig tartotta magát, hogy a legjobb autók azok, amik szerdán gördültek le a gyártósorról. Akkor, az ebédről úton a munkába ugrott ez be nekem: Granny is ilyen, hiszen 10 éve tartja magát és lassan 170000 mérföldet (272000 km) tudhat maga mögött. Eredeti motorral, nem tekert órával.
A facebook ma szólt: 1 éve posztoltam ezt a képet. Ez volt az első nap, amikor Austinban az apartmanunk előtt állt Granny. Az elő közös napunk - emlékszem, otthonról dolgoztam, de nem igazán érdekelt a munka. Nem sokat reméltem tőle: 161000 mérfölddel olcsó volt, a kínálat aljáról megkaparintva. Elég sok fórumon azt írták, ez az autó elpusztíthatatlan, csak megy, megy, megy - ez a széria elég sokáig szolgált taxiként, rendőrautóként (igaz, ez utóbbi Ford és enyhén módosított a polgári változathoz képest). A másik oldalról viszont ott motoszkált a fejemben: az amerikai autók - azon túl, hogy sokat fogyasztanak - megbízhatatlanok, folyton szerelni kell őket.
Az első napok öröme után azzal nyugtattam magam: sebaj, amíg lehet szerelem, aztán továbbadom. Ha más nem, alkatrésznek megveszi valaki. Ennél nagyobbat nem is tévedhettem volna... Azóta 7285 mérföldön (11724 km) vagyunk túl.
Granny ugyanis olyan lett, amit nem reméltem volna tőle soha. Egyrészt - ahogy már írtam korábban - régóta az első dolog volt, aminek igazán örültem és egy elhúzódó betegség után elkezdte visszaadni a mosolyom. Egyre többet használtam a másik kocsi helyett. Egy hónap után már ezzel vittem a csapatomat ebédelni, ezzel jártam bevásárolni, és igen, ha befért volna még oda is, ahová a király is gyalog jár.
Az első igazán hosszú túrája kb. 200 mérföld volt - észre sem venni benne a mérföldeket, vagy amikor hegynek (ok, dombnak) felfelé 95 mérföldről még meg tud indulni. Nem, nem erős autó, minden lassan történik benne, de mégis, ahogy megy, azt... ki kell próbálni!
Gabival pedig újra elkezdtünk vele "date-night"-okat tartani: mindig találtunk indokot az öreg V8-cal gurulni, beülni egy sörözőbe, lemenni a folyópartra sétálni, vagy csak a tetőablakon át az egybepardól nézni a csillagokat.
Májusban voltunk vele a Lonestar Round Up-on: tudom ez nem egy Hot Rod, de egy V8-cal gurulni az autók között teljesen más érzés volt, mint a korábbi években Bedekóval. Gabi pedig a tetőablakon kiállva videózott és fényképezett. Először félt, óvatos volt, aztán belejött és nagyon élvezte a dolgot.
S ha már fényképezés: nekem még nem volt olyan autóm, amit fényképezni akartak. Ha Magyaroszágról jött egy kolléga, ezzel mentünk ebédelni, este sörözni. Soha nem maradt el a próbakör és a fotózás. Holott ez csak egy unalmas, nyugdíjas autó...
Javítások? Azért annak őszintén örülök, hogy mégsem erről szólt az elmúlt egy év és nem fordult át a blog Csikós Zsolt-féle szerelős posztokba...
Azt már megvételkor tudtam, hogy egy futóműállítást nem úszok meg, illetve 60 mérföld felett lehetett érezni, a kerekeken sem ott vannak a súlyok, ahol a helyük lenne. Erre találtam egy kupont a groupon-on, amivel féláron, fél sikerrel megcsinálták a Groovy Automotive-ban. Fél siker, mert 60 felett már nem rázott a kocsi, de még mindig szívesebben ment jobbra, mint egyenesen. Valamivel jobb lett. Összesen $50-be került az akció.
Ezután inkább használtam - úgy voltam vele, összeszedem a hibáit és egyszerre a nyakába öntöm a kedvenc olajos kezű austini szerelőmnek. Ez aztán úgy alakult, hogy Grannybe beleszaladt 2500 mérföld, én közben felmondtam a munkahelyemen és épp arra készültünk, hogy felforgatjuk az életünket. Ja, az autónak közben egy baja lett: elromlott a központi zár távirányítója. Ezt egy vállrándítással elintéztem és megjegyeztem: "Na végre, kezdesz már amerikai lenni!"
A következő állomás egy tervszerű megelőző karbantartás volt: olajcsere (egyébként 3000 mérföldenként kell), új gyertyák, benzinszűrő. A szíjak rendben, a fékek pedig még bírják. Egyébként ekkorra megszűnt az erős fékezésnél tapasztalt remegés, amit vásárláskor szintén a javítandók közé írtam fel (na ugye, megmondtam, ami egy amerikai autón nem oldódik meg magától, azzal nem érdemes foglalkozni!). És végre meglett az egyenes is. A karbantartások nagy részét magam is el tudtam volna végezni, de idő hiányában maradtam a szerelőknél. Összesen $445,90-et hagytam ott az OTS Auto szervizben.
A történetünkben itt következett az a fejezet, hogy mi eltűntünk egy időre, Granny pedig pihent egy garázsban. Egy barátom néha elvitte sétálni, de nem volt napi használatban.
Amikor újra Austinban voltunk, nem volt vidám az indítása: valami fémes hanggal kezdett, mintha a generátor felől jönne, olyan, mintha egy csapágy megadta volna magát.
"Mindegy, majd Omahában megoldjuk, egyébként is amerikai autó, ami nem oldódik rajta meg magától, azzal nem kell foglalkozni!" - ennyivel elintéztem, de azért a nap folyamán a bérelt teherautóval kapcsolatos gondok erősen árnyalták ezt az optimista kijelentésemet. Aztán később, amikor délután be sem akart indulni, mert megadta magát az akkumlátor (6 éves volt) tényleg elintéztem annyival: gond van a generátorral, nem kell vele foglalkozni. Amúgy is, ha bemelegszik, megszűnnek a zajok.
Így is maradt - vettem egy akkumlátort egy Autozone-ban ($174,55 mínusz a bankszámlán) még indulás előtt (azért a trélerről tudni kéne leállni) és nekivágtunk a 900 mérföldnek. Omahában még 2 hónapig használtam így, mire rászántam magam, hogy megnézzem, mi is adja a fémes hangot.
Egyik este leszedtem az ékszíjat, átforgattam amit lehet és a gyanúm beigazolódni látszott: a generátor adta a hangot. Multiméterrel ránéztem a töltésre - rendben volt. Így kicsit sajnáltam kidobni a generátort, de nem akartam későbbi gondokat.
Ismét Autozone, ismét kiadás, most $185,99 mínusz a számlán. Ez kevesebb lenne, ha otthagyom a régit (kb. $30), viszont a terv az, hogy lövök egy felújító szettet az ebay-n és nyáron helyrehozom a régit. Aztán vagy marad alkatrésznek, vagy megy az ebay-re.
Minden rendben is volt, egészen reggelig. Akkor újra kezdődött az egész ciripelés. Este, beszerelés után hiába egész nap állt az autó, nem adta a hibát, reggel újrakezdte.
Nem a legjobb felvétel (a telefonom amúgy sem a legjobb hangfelvételre), de talán valamennyire visszaadja a "ciripelést"
Itt adtam fel. Még ideköltözésünk előtt orcakönyvön megismerkedtünk 2 magyar családdal. Egyikőjük autószerelő, egyik este átgurultunk hozzájuk. Akkor kaptam a tippet: a feszítőgörgő lesz a hibás. Elég darabosan mozog, ha ki-be kapcsolom a klímát. "A generátor? Igen, az tényleg rossz, ha meg akarod tartani az autót, jobb, ha nem teszed vissza a régit. Azt inkább újítsd fel, jó lesz tartaléknak!"
Igen, újra Autozone... Vettem feszítőgörgőt (idler pulley) és övfeszítőt (serpentine belt tensioner with pulley). Ez utóbbi kellett. $34,44 ismét elment alkatrészre.
A zaj forrása...
Szerelés? Videó, kép nem készült róla, de max. 40 perc volt. Összesen. Azóta újra csendesen indul.
A feszítógörgő, amit később visszavittem. Hiába néztük meg az évjáratot, nem sikerült a megfelelő darabot megtalálni. Szerencsére ez nem is kellett.
Ahogy jött a tél, tudtam, a mostani 4 guminak mennie kell az autóról. A 4 évszakosnak csúfolt Goodyear köpenyeknek már egy eső után is kihívást jelentett a 369 Nm aszfaltra közvetítése. Nincs téli tapasztalatom a 4 évszakos abroncsokkal, de nem is szeretnék - így Granny kapott 4 új, Nokian téligumit. Ezt összesen $410,40-om bánta. A nagy hajó azóta tapad, lehet vele közlekedni, végre nem kihívás egy emelkedő eső után. A 4 Goodyear pedig ment a levesbe.
Valószínűleg először van ilyen az autón. Megemelve nagyon jól nézett ki, komolyan elgondolkodtam, mit lehetne kihozni egy Ford CVPI-ból emelt futóművel, terepgumikkal...
Egy nyarat még bírtak volna, de a tárolás többe került volna a téli szezonra, mint 4 új gumi tavasszal...
Ez az autó egy igazi texasi autó. A leghidegebb, amit Austinban az 5 év alatt láttam az -2 fok volt, a fagyálló folyadék hidegen hagyott - eddig. Ahogy egyre jobban csökkent a hőmérséklet, egyre inkább aggódtam, vajon meddig bírja a folyadék az öreg V8-ban. Újra autósbolt, vettem egy fagyálló mérőt ($3 kiadás), ami inkább való egy 5 éves gyereknek a Tisza-parton játszani mint bármi komoly dologra használni. Arra viszont jó volt, hogy mintát vegyek, és egy északára lefagyasszam a folyadékot. Este bedobtam a mélyhűtőbe és mivel reggel is folyt, így karácsonyig toltam az ügyet.
Közben újra esedékes lett az olajcsere ($46,88 költséggel), ahol tényleg meg is nézték a fagyállót: -35 Fahrenheit-ig (-37 Celsius) jó vagyok.
Pár apróság még. Be kell vallanom, a bőrülés hiba volt. Nyáron izzadok, nem tudom olyan hidegre állítani a klímát (illetve azt már én nem bírom), hogy ne izzadjon be a hátam, télen pedig hideg... -15 Celsiusban behuppanni az áthűlt vastag bőrfotelekre nem kellemes. Az pedig, hogy a motor lassan melegszik be csak tovább rontja a téli összképet.
Hideg ülés? Arra már korábban volt megoldás, amazonról rendelt, $15-os ülésfűtés formájában. 10 perc igazgatás, rögzítés és a luxus soha nem látott magasságokba csapott.
Ha már amazon - rendeltem távirányítót is. $9,89 kiadás (2 darab jött). A programozás pofonegyszerű, amióta van youtube mindenki mindent meg tud javítani :)
Ezzel lezárnám a bajok listáját, de január elején egy ismeretlen zörgés vetette fel a fejét a műszerfal felől az anyósülés oldaláról. Olyan, mintha egy ajtót mozgatna a szél, mégis valami fémes zörgés. Konzultáció Dr. Google-lal, majd arra jutottam, a "blend door actuator" lesz a hibás (ha valaki tudja a magyar nevét, jöhet kommentben). Amennyire lehet, lebontottam a kesztyűtartót hogy hozzáférjek. Próbáltam megtalálni, mi adhatja a hangot, mi zörög, esetleg mi az, ami nem működik. Semmi, de semmi gyanús, így mindent visszaszereltem. A zaj persze ezután megszűnt...
Ha már a garázsban voltam, nekifogtam az utasoldali ablaklehúzónak. Semmi baj nem volt vele azon túl, hogy valaki korábban bütykölte és fordítva tette vissza. Azon túl, hogy zavaró volt, semmi gond nem volt vele.
Ezzel vége a hibalistának. Ha jól számoltam, $1376,05-ba került Granny fenntartása. Havi $114,67, ami kevesebb, mint bármilyen új vagy használt autó törlesztőrészlete. Értékvesztés? Ennél az autónál már nemigen lehet róla beszélni... Plusz semmilyen új Nissan vagy Toyota nem adott volna ennyi élményt.
Gabi talán háromszor ha vezette. Utazni viszont nagyon szeret benne.
Egyre jobban megbízunk benne, de a hosszú utakra még mindig Bedekó a társunk. Főleg télen... és ha már tél! Fehér karácsonyunk volt. A reggelt bevásárlással kezdtük - konkrétan friss halat vettünk az ebédhez. Friss hóban, hátsókerék hajtással... azt hiszem tényleg igaz: a fogyasztásomat érdemesebb volt "Smiles per gallon"-ban mérni!
Pillanatok alatt visszamentem 17 évesbe, majd ahogy befejeztük a skype-ebéd programot, újra az utakon voltunk, hóangyalokat gyártani. Régen volt már ennyire jó karácsonyi ajándékom!
5-6 perc pörgés után. Nem tudom Gabi vagy én mondtam hamarabb: abba kéne hagyni, mert kezdem rosszul érezni magam...
Ekkor sikerült a legalacsonyabb fogyasztást is összehoznom - 9,6 mpg (ami 24.5 liter/100 km). Ha már fogyasztás: átlagban 17-18 mpg között kijövök, ami 13-14 l/100 km-nek felel meg. Ez nyáron jobb. És ebben több a városi használat, mint az országút vagy autópálya.
Egyszer mértem Omaha - Lincoln között: a szabályokat betartva 7.2 l/100 km jött ki, ami még akkor is hízelgő, ha hozzáteszem, hogy ez nem tankolástól tankolásig mért, hanem a fogyasztásmérő által számított érték. Ne feledjük, ez egy 4.6-os erősen elavultnak számító V8-as motor! Persze könnyen beszélek addig, amíg 1 liter benzin körülbelül 60 centbe kerül (google szerint ez most 153 Ft).
Sokat írtam a hibákról, de leginkább azért, hogy egy képet fessek arról, milyen az élet egy 10 éves, megbízhatatlan, sokat fogyasztó, sokat futott amerikai autóval. Az egyetlen olyan hiba eddig, ami miatt majdnem az út szélén (vagyis az apartmanban) maradtunk az akkumlátor volt.
Persze közel sem tökéletes az autó - ősszel néha erős benzinszag csapott meg a motor felől. A bal oldali hengersoron a két középső injektor felől jön: lehet tömítés, lehet az injektorokkal lesz gond. A tél beköszöntével ez azonban elmúlt. Néha úgy érzem, olyan az autó mint Christine... megjavítja magát :)
A fékbetétek csereérettek, amennyire lehet használom a motorféket, de ez egy 2 tonnás, 4 fokozatú automata váltóval szerelt autóval igazi kihívás. Halogatom a javítást tavaszig, ez mind olyan, amit egy egyórás youtube tréning után magam is meg tudok csinálni.
Naplemente, autópálya, V8...
Befejezés? Egyelőre nincs, csak folyt. köv.! Továbbra is élvezem az autózást az öreg V8-cal!
Ha tetszett a poszt, kövess minket a facebook-on, instagram-on is!
