Figyelem! Közérdekű Közlemény!

A blogunkat új felületre helyeztük és új nevet adtunk neki. 2021. októberétől az alábbi linken olvashatóak a bejegyzéseink: www.aborondomesen.com

A travelbug.blog.hu oldalon nem jelennek meg az új írásaink, viszont a régi posztok természetesen továbbra is elérhetőek lesznek itt.

Gabi és Miklós

Des Moines Iowa állam székhelye kétórányira van Omahától a majdnem nyílegyenes 80-as autópályán. Ez Amerikában nem távolság, így egy rövid hétvégét mi is szenteltünk már a városnak és meglepően sok néznivalót találtunk. Lévén Nebraska és Iowa amolyan ősellenségek - lelátókon, állami vásáron, rendezvényeken percek alatt fellángol a rivalizálás, kigúnyolják egymást, egymás futballcsapatát, bármit ami a másik államé - ha megkérdezünk egy nebraskait mit érdemes megnézni Iowában, nem biztos, hogy nyomdafestéket tűrő lesz a válasz. Nem ismeretlen az effajta évődés, cukkolás felénk sem és teljesen rendben van mindaddig, amíg át nem csap gyűlöletszólamokba. Szóval az ismerősök véleményét figyelmen kívül hagyva, kicsit böngésztünk a neten és úgy gondoltuk két napot megérdemel e rokonlélek (kisméretű, kukoricatermelő, középnyugati) állam fővárosa.  

Iowa az ország egyik legjobb minőségű, egybefüggő termőföldjével és több abszolút első hellyel dicsekedhet a mezőgazdasági profilú államok között. Nebraskával és még másokkal együtt az Államok éléstára. Persze sok klisé élhet a fejünkben: sok amis és mennonita él ott - tehát sok elmaradott gondolkodású és / vagy tanulatlan ember, igen ez is egy sokat emlegetett panel: a nehéz felfogású iowaiak.  Az állam nevét is rendszeresen használják további kifigurázásra: Iowa, ahol idióták kóborolnak mindenfelé (Idiots Out Wandering Around). (Ez nem az én véleményem, hanem amit hallok a környezetemben.)

Üzenet a State Capitol hirdetőtábláján

Bizonyosan van némi igazságtartalma ezeknek, de azért nem árt szem előtt tartanunk a tényt, hogy az amerikai választások rendre ebben a kis középnyugati államban kezdődnek a februári kaukusszal; ide minden fontos jelöltaspiráns ellátogat és kampányol. Mondják és tartják Iowában, hogy valószínűleg valamennyi lakost ölelte már meg leendő amerikai elnök valamely választási küzdelemben. Nem volt ez idén sem máshogyan, még vicsorgó mínuszokban hallgatták és ostromolták kérdéseikkel a választók az itt kampányoló indulókat a winterseti városházán vagy a Des Moines-i egyetemen. Michelle Obama önéletrajzi könyvéből tudjuk, hogy annyi egyszerű nappaliban, kisboltban, borbélynál és iskolai tornateremben sehol másutt nem beszélgetett polgárokkal szemtől szemben, mint Iowában (férje kampánya során).

Iowa történelmi tablója női szemszögből

Igen ez egy vidéki állam (rural Iowa) pár nagyobb várossal, igen nagyon sokan a mezőgazdaságból élnek, de a klisékhez az is hozzátartozik, hogy az unalmas téli estéken van alkalmuk megtartani és feleleveníteni régi szokásokat és hagyományokat, gyönyörű patchwork-takarókat készítenek, csipkét vernek, hímeznek és faragnak.

Kézzel hímzett kárpit a kormányzói ebédlőben

Az amisok lehet, hogy zárkózottan és modern technikát mellőzve élnek, de kiváló minőségű, tartós, csodaszép fabútorokat "gyártanak". A hagyományosan-szigorúan nevelt lányok-asszonyok pedig temérdek finomsággal, házi savanyúsággal, lekvárral, mézzel, süteményekkel, házi tésztával látják el a termelői és más piacokat, boltokat (még Omahában is!) Az egyszerű emberek barátságos, nyílt jellemére saját jelző is van az angolban: Iowa friendly. Nekem is van számtalan Iowában felnőtt kollégám a könyvtárban és ezt csak megerősíteni tudom: kedvesek, elfogadóak, figyelmesek, jószívűek, segítőkészek. Nekünk magyaroknak azt is illik tudnunk, hogy Kossuth amerikai útja során járt Iowában, s ennek emlékére az északi megyét róla nevezték el.

Következzen tehát egy szubjektív beszámoló szokás szerint a járt utakat elhagyva és a járatlanokon keresgélve!

Terrace Hill, a kormányzó rezidenciája

Több alkalommal jártunk már ezt az utat megelőzően is Iowában (Állami Vásár, Winterset, Hawkeye Point, Sioux City, Le Mars, a világ jégkrém-fővárosa) és van a listánkon látnivaló (Iowa 80 Truckstop, Okoboji-tó, amis és mennonita közösségek, Kossuth megye). Sőt valahányszor a reptérre megyünk Omahában, átmegyünk Iowán, mivel a Missouri kanyarulatában Nebraska területébe beékelődik egy kisebb iowai rész.

Iowa határán ez a tábla köszönti az érkezőt

Egyébként pár más okunk is van átruccanni: a karácsonyfánk ottani lerakatban végzi 3 éve, valamint Nebraskában nem, de Iowában legális a kaszinó - ott is megfordultunk már néhányszor.

A kormányzó középen ül, barna blézert visel.

Az iowai kormányzó, Kim Reynolds rezidenciája nagyon szép környezetben magasodik a belváros fölé. Nevét a helyéről kapta - Terrace Hill - s akit vonz az efféle látnivaló szinte jelképes belépő fejében, vezetett túrán sétálhatja körbe az épületet kívül és belül. Ennek a háznak nem sok tulajdonosa volt, így meglehetősen egységes stílust képvisel. Nem építettek hozzá ész és ízlés nélkül bármit, hanem inkább csak csinosították az amúgy is fényűzőre és extra kényelmesre tervezett kúriát. 

A háromemeletes "kastély a kukoricaföldek között" 1869-re készült el, hideg-melegvízcsapokkal, angol WC-vel, belső lifttel. A történelem és a természet viharai rendre megkímélték, soha nem használták másként, mint a város prominens személyiségeinek lakhelye. Iowa állam tulajdonába 1971-ben került, felújítások után, 1976-tól a mindenkori iowai kormányzó és családja hivatalos rezidenciája. 

Természetesen a mai kormányzó nem a képeken látható helyiségekben lakik életviteszerűen, azok a részek nem nyilvánosak; egyetlen kivétel van: a dolgozószobáját megnézhetjük.

Az idegenvezető elmondása szerint használják pl. az ebédlőt, amikor hivatalos vacsoravendégeket hívnak. Frederick Hubbell és felesége, Frances volt egyébként, aki a legtöbbet tette a kúria állagmegóvásáért és fenntartásáért.

A Hubbell-házaspár fotói a kocsiszínben rendezett kiállításon

A legtöbb eredeti kiállítási tárgy is az ő tulajdonukban volt. A széleslátókörű és művelt házaspár nagy társasági életet vitt, anyagi javaikat nemcsak a saját boldogulásukra, hanem a város fejlesztésére is bőkezűen használták: hozzájárultak az első villamos elindításához, a városi vízmű megépítéséhez, biztosítótársaság alapításához. A kastély 72 évig volt a Hubbell-család birtokában, az 1950-es években az utolsó nagyarányú felújítást legkisebb fiuk, Grover Hubbell vezényelte le. Azonban az ő felesége halálát követően a családtagok szétszéledtek, senki nem lakta már tartósan a kúriát. Leszármazottaik végül 1971-ben ajándékozták a birtokot Iowa államnak.

A kúria úszómedencéje

A kúrián kívül megtekinthető az egykori kocsiszín, gazdasági épületek, a medence és a valódi szakértelemmel gondozott szép park.

Des Moines másik érdekes és értékes látnivalója a Salisbury-ház szintén a múlt egy darabkáját őrzi és igyekszik a látogatók elé tárni. A túravezető itt kissé másmilyen volt, mint általában: állandóan rászólt a csoportban lévőkre, hogy ne menjenek közel, ne nyúljanak semmihez, 10 percenként ismételte a fotózás szabályait. Meglátásom szerint ez nem volt indokolt, nem viselkedtünk renitensen, mindenki tiszteletben tartotta a már belépéskor ismertetett "szabálylistát".

Ez a birtok is alapvetően egy iowai család történetét tudja megmutatni nekünk hullámhegyeivel és -völgyeivel együtt. A kozmetikai iparban tevékenykedő mágnás, Carl Weeks és felesége, Edith életműve és öröksége Des Moines Salisbury Oaks nevű városrészében található. Masszív szürke tömbje alaposan kirí lakóövezeti környezetéből. A házaspár egy dél-angliai utazás során járt Salisbury-ben és látta a King's House-t, amely eredetileg a Sherborne-apátság káptalani lakóháza volt.

A Weeks-család 1921-ben

Azonnal beleszerettek és elhatározták, hogy Iowában építtetnek maguknak hasonló stílusú vidéki kastélyt. Nem sajnáltak semmilyen áldozatot meghozni, hogy álomotthonukat megvalósítsák. Helyi és New York-i építészeket kértek fel a tervezésre. A munkálatok 1923-ban kezdődtek és a becsült költségük 150000 dollárra rúgott.

A Weeks-házaspár többször visszatért Angliába és Európába, hogy megfelelő építőanyagot és mestereket, majd később bútorokat és egyéb berendezési tárgyakat találjon, illetve vásároljon. A kastély a kornak megfelelően sok kényelmi funkcióval ellátva - vízvezeték, központi fűtés, szellőzőrendszer és több telefonvonal - 1928-ra készült el, végül három millió dollár összköltséggel (ez mai áron kb. 40 milliónak felelne meg.). Ekkor vette birtokba a hattagú Weeks-család. Az évszám azonban nem sok jót vetít előre.

Weeks a kozmetikai iparban üzletelt, a házban nem sok minden utalt erre ezen a szekrényen kívül.

A meglehetősen dörzsölt és találékony üzletemberként jellemzett Carl Weeks üzlete sem élte túl a világválságot, vagyona nagy részét elvesztette. A Salisbury-házat 1934-ben a Drake Egyetemnek adományozta és a család bérlőként lakott tovább a birtokon. A történelmi események nem segítették Weeks mentőtevékenységét, a világháború árnyékában az egyetem és a család hosszasan küzdött a ház csillagászati fenntartási költségei előteremtéséért. Végül az intézmény az eladás mellett tette le a voksát, de ez sem volt egyszerű: tíz évükbe telt, mire vevőt találtak Iowa Oktatási Szövetsége (ISEA) "személyében". A házaspár egy jóval kisebb házba költözött, fiaik már kirepültek ekkorra. Edith Weeks 1955-ben, Carl 1962-ben hunyt el.

Vendégfogadó terem

Ebédlő

Reggelizőszoba

A kastély fenntartási gondjai azonban nem szűntek meg, a szövetség többször is árverésre, illetve eladásra bocsátott a míves bútorokból és berendezési tárgyakból, hogy a költségeket fedezze. A mostani fenntartó és üzemeltető, a Salisbury House Foundation nonprofit alapítvány a szomszédok kezdeményezésére 1993-ban jött létre és vette gondozásába az egész birtokot. Pár egyszerű iowai polgár döntött úgy, hogy kézbe veszi a dolgokat és gyűjtést indítva 5 év múltán szerezték meg a birtok tulajdonjogát. A múzeum 1999-ben nyitotta meg kapuit a nagyközönség előtt, meglehetősen sokat megőrizve a Weeks-család hagyatékából, s persze dollármilliókat költve felújításra.

Majdnem teljes egészében egyben maradt a házaspár többezres könyvtára számos eredeti és egyedi kiadvánnyal, kézirattal és ritkasággal. Nekünk ez tetszett a legjobban, lévén, olyan kevés, gonddal megőrzött, értékének megfelelően megóvott régiséggel lehet találkozni az Államokban. A 42 helyiség legnagyobb részén önállóan is végigsétálhatunk a túravezetést követően: a fogadó- és bálterem, a családtagok hálószobái, fürdő- és vendégszobák, ebédlők, konyha, erkélyek, folyosók, garázs, a két kert, mellékhelyiségek természetesen nem átlagigényeket szolgáltak ki.

Edith hálószobája

Fiúszoba

Carl fürdőszobája

A Weeks-házaspár irodalom és művészetek iránti rajongásának bizonyítékául szolgál a kb. 10000 műtárgy, köztük számos festmény- és hangszerritkaság, szobor, kisplasztika, szőnyeg és falikárpit, valamint az őslakos indiánok népművészeti  gyűjteménye.

A ház hátsó része

Melléképület

Garázs

A poszt reméljük ötletadóként szolgál mindazok számára, akik kiváncsiak az amerikai Középnyugat kincseire és látnivalóira. 

Ha a kommentmezőkön túl szeretnél velünk kapcsolatba kerülni (bármi kérdésed van vagy csak szeretnél velünk megosztani egy történetet) akár írhatsz is nekünk a hellotravelbughu@gmail.com email címre!

Ha pedig követnél minket, megtalálsz minket facebookon, instagramon és néha youtube-on is!