Figyelem! Közérdekű Közlemény!

A blogunkat új felületre helyeztük és új nevet adtunk neki. 2021. októberétől az alábbi linken olvashatóak a bejegyzéseink: www.aborondomesen.com

A travelbug.blog.hu oldalon nem jelennek meg az új írásaink, viszont a régi posztok természetesen továbbra is elérhetőek lesznek itt.

Gabi és Miklós

Kinek mi jut eszébe először Las Vegas-ról? Pénz, csillogás, szerencsejáték, luxus, nők? A bűn városa... és még mennyi minden más: érzések, pillanatképek, benyomások. Figyelem: hosszú írás, sok-sok kép következik!

Vegas először 2010-ben került a "számomra talán megvalósítható célpontok" listámra. Az év júliusában 3,5 hetet töltöttem Austinban munka kapcsán. Megcsillant a lehetőség, hogy kiveszek pár nap szabadságot, keresek egy olcsó jegyet valamelyik fapados légitársaságnál és pár napra elrepülök Las Vegas-ba. Szálláskeresésig nem is jutottam: se olcsó jegy nem volt, se szabadság arra a hónapra.

Aztán 2012-ig semmi, fel sem merült a lehetőség, majd kiköltöztünk Austinba. Az akkori lista nem az utazásról, hanem az új élet elkezdéséről szólt, persze a hosszabb-rövidebb utazások szépen kúsztak be a családi költségvetésbe, de Las Vegas valahol a lista legalján állt vagy méginkább fel sem került rá.

2014-ben újra felcsillant a lehetőség - az év májusában minden csillag szerencsésen állt egy road triphez: összesen 11 és fél napig voltunk úton. Akkor egészen a Grand Canyonig volt biztos tervünk. Az ott töltött második esténken azon gondolkoztunk - merre tovább? Las Vegas kb. 4 órára volt autóval (Valle-ben voltunk), simán vállalható távolság az 1 napos túra után. Viszont a városnézés, kaszinózás már nem. Elképzeltem ugyan, milyen arcot vágnának a Bellagio-ban az egyhetes farmerünk, sáros túracipőnk és egyre leharcoltabb autónk láttán, de lemondtunk róla. Persze hozzátartozik az is: így belefért a White Sands Nemzeti Park... igazság szerint túrázni jobban szeretünk, mint aszfaltot koptatni. 

2015-ben aztán elég sok családi baj miatt elmaradt a tervezett nyaralásunk. A lemondott szállások és repülőjáratok után maradt 2 jegyünk a Southwest-nél, amit 2016. március 28-ig fel kellett használni. Év végére már láttam: márciusban Magyarországon leszek, addig pedig akkora a hajtás, hogy esélytelen bármilyen utazást tervezni, szóval fejben lemondtunk a megmaradt jegyekről.

Jött viszont egy váratlan lehetőség! Január 8-án reggel a következő mondattal kezdett a főnököm:

• "Mik a terveid a hétvégére?" 

Az egész decembert végighajtottam és reflexből válaszoltam:

• "Most már pihennék egy kicsit."

Ezeket a kérdéseket soha nem jópofizásból kapjuk, most is megvolt a mögöttes szándék:

• Dolgozni kéne a hétvégén!
• Olyan Isten nincs, majdnem végig egyedül voltam decemberben, projekt, napi hajtás, évzárás, hulla vagyok!
• Kapsz érte cserenapot!
• Akkor beszélhetünk róla!

Így lett vasárnap estére kész POC rendszere a munkaadómnak, nekem pedig véres a szemem a fáradtságtól és két napom, amit érdemes minél előbb felhasználnom!

Innen már összekapcsolódnak a szálak: a szabadnapok + megmaradt repülőjegyek nálunk egyenlő az utazással! Három tervezett célpontunk volt:

• Denver, Colorado
• Washington DC
• Las Vegas, Nevada

A poszt címéből már kiderül, Las Vegas nyert! Persze sok kétkedéssel, B-tervvel indultunk neki a bűn városának. Hosszú bevezető után jöjjön a képriport: élmények, benyomások, érzések...

Első nap - utazás, ismerkedés

Érkezés Las Vegas-ba. Ez a látvány fogadott, ahogy kiszálltunk a repülőből, ami azért valljuk be, nem a megszokott reptéri váró-berendezés! Az volt az érzésem az ott töltött majd 4 napban, hogy MINDENHOL van egy félkarú rabló, bárhol tudok szerencsejátékot játszani. 

A reptérről kikászálódva az autókölcsönzők felé vettük az irányt, illetve vette az ingyenes reptéri buszjárat. Előre foglaltunk, azonban volt egy kis kavarás a biztosítás körül, ezért kaptunk egy "ingyenes upgrade"-et, vagyis a kiválasztottnál eggyel magasabb kategóriájú autót. Körbefotóztuk, felírtuk a sérüléseit (karcok, horzsolások) és végre indulhattunk a város felé.

Az első napra (vagyis délutánra) belvárosnézést terveztünk. Úgy gondoltuk ezután majd becsekkolunk a szállodába és nyakunkba vesszük az éjszakát. A Las Vegas - Austin járatot költségcsökkentés céljából elég bénán, egy phoenixi átszállással sikerült megvenni, így mire beértünk a belvárosba, sokkal jobban érdekelt minket az, hogy mi kerül a hasunkba, mint a régi, már-már "történelmi" kaszinók. 

A képet már 2 Subway-szendvics után lőttem - ez egyébként az El Cortez, az egyik legrégebbi, ma is működő kaszinó reklámja.

Őrültek gyűjtőhelye - valami ilyesmi volt az első gondolatom, de nem ő volt az egyetlen, aki hogy is mondjam... hasonlóan volt öltözve. Méghogy "Keep Austin Weird"!

 A belvárosban lőttünk egy selfie-t a Las Vegas táblával, ami egyenesen a facebook-ra került egy, a Másnaposokból vett idézettel (kicsit átírva: "Two of us wolves, running around the desert together, in Las Vegas, looking for strippers and cocaine"). 2 perc múlva válaszolt is egy barátom: fogtok is találni. Nem sokkal azután lőttem ezt a képet. Szerintem megvan az első dealer!

Borat fürdőrucija, csecsemőnek öltözött fickó, dealerek, fura alakok, hajléktalanok... Az első óra után nagyon-nagyon nem tetszett ez környezet - nem érdekeltek a kaszinók, a fények, a D Hotel bögyös kiszolgálói. Örültem neki, hogy másnapra a Hoover-gátat tervezzük és hogy még indulás előtt kinyomtattam a Halál Völgyében bejárható autós utakat. 

"SlotZilla"
 

Bármennyire is taszítottak a pár órával ezelőtt látottak, bármennyire is tudtam fejben, ez egy műváros, évek óta látni akartam már. Tudom, le vagyok maradva, de nem sokkal a Las Vegas-i út előtt láttam a Másnaposok-trilógiát egy 10 órás repülőút során. Amikor a szállás elfoglalása után betettem az autót a parkológarázsba, a bejárat mellett egy csoport fiatal állt, az egyikőjük pont így volt öltözve. Szerencsére a feleségem elég sok hülyeségemben partner, így nem sokkal később a Bellagio parkolójának tetejéről koccintottunk jégerrel arra az éjszakára, amit soha nem fogunk elfelejteni :)

Las Vegas-ban elég nehéz elmenni a feltűnően sok hajléktalan mellett. Éles a kontraszt is - drága kaszinók, limuzinok, szórakozni vágyók mellett elég sokaknak az utca az otthona.

Las Vegas Strip, szombat este 9 óra.

Egy korábbi index.hu-n megjelent cikkben azt olvastam, a kaszinókban szigorúan tilos fotózni. Ezt a Bellagio szerencsejáték-barlangjában lőttem - tilos fotózás ide vagy oda, pár kép azért sikerült.

Komolyan! Miért akar valaki egy Ford sokszázötvennel bulizni menni? Első este, alig 6-7 óra eltöltése után megjegyeztem: itt tényleg semmi sem lehetetlen, a hülyeségnek csak a pénztárca szab határt!

Ki az, aki még nem látta a Ocean's Eleven című filmet? Nem az 1960-asra gondolok Frank Sinatra-val, hanem a 2001-esre George Clooney-val. Ha emlékszünk, akkor megvan a szökőkutas jelenet is. Nos, bármennyire is puccos a filmben szereplő Bellagio, a bejárás szabad: bárki bemehet az utcáról, játszhat a kaszinóban, reggelizhet a szállodában még ha nem is ott szállt meg.

Fura ezt összekötni, de számomra itt volt ez első pillanat, amikor oldódni kezdett az ellenérzetem Vegas-szal szemben: nem csak az előbb említett kaszinóba, hanem bármely másikba is szabad a bejárás és ez a szabadság kicsit közelebb hozta ezt a számomra fura világot.

 Mondtam már, hogy művilág? Nem olvastam utána, de szerintem ide mindent hoznak. Kamionnal, repülővel, etc. Ahogy ereszkedett a gépünk a levegőben egyre jobban kirajzolódott a Mojave-sivatag és a várost körülvevő hegyek. Majd egyszer csak, tényleg a semmiből előtűnve megjelent a város. A város, ahol minden van az Eiffel-toronytól a Szabadság-szoborig!

Nevadában legális a prostitúció

Szórakozni bárhol lehet

Az éjszaka fényei

Második nap - Hoover-gát, kaszinók

Igazi, régimódi amerikai reggeli (bár gyorsétterem, a feeling megvan: ötvenes pincérnők, kellemes kávéillat, jobb étel). Ahogy kerestük a szállodákat, csak olyat találtunk amiben nincs vagy csak felár ellenében van reggeli.

Második nap, Hoover-gát. Erről már született korábban egy poszt (itt olvasható). Az azért sokat elmond rólunk, hogy már a második napon elhagytuk a város határát.

A városba visszatérve az első megállónk a Hard Rock Hotel & Casino volt. Elég sok Las Vegas-i hotel egy témára épül (Luxor, New York, etc.)  - ennek az ihletet a rocklegendák adták. A kép a nagy kedvencemhez kapcsolódik - azt hiszem nem kell hozzá túl sok magyarázat.

Az este további része a kaszinókról szólt - fényképezőgép nélkül belevetettük magunkat az éjszakába és vad táncba kezdtünk Fortunával, kizárólag egycentes alapon a félkarú rablók sorában :) Egyébként játszani ugyanúgy lehet szombat éjjel, mint hétfő hajnali 3-kor vagy szerda reggel 7-kor. A gépek full üzemmódban, hétköznap esetleg kevesebb a pincér és a nyitott játékasztal.

Harmadik nap - Városnézés

Az előző éjszaka elég hosszúra sikerült a kaszinókban - valamikor hajnalban kerültünk vízszintesbe. Reggel nyolc óra körül ébredtünk, én még lustálkodtam volna, de Gabi azzal indított: nem azért jöttünk Las Vegas-ba, hogy a szállodában aludjunk (ezt korábban én mondtam), indulás! 

Ez a kép reggeli után készült az akkor még éppen ébredező városról.

Las Vegas a bűn városa! Las Vegas a kaszinók fővárosa! Las Vegas az esküvők fővárosa (is)!

Egy utcával a Las Vegas Boulevard mögött (bár még onnan is látható >> itt a google maps link << ) kiadó apartmanok. A betört vagy bedeszkázott ablakok nem éppen bizalomgerjesztő látványt nyújtanak. Mégis, ez sokkal inkább a valóság, mint az előző este látott csillogás!

Még mindig (alig pár utcára) a kaszinók mögött - kerítés, rács az ajtókon, ablakokon. 100-200 méterre a fő utcától olyan érzésem volt, mintha egy másik városba kerültem volna. Az egész Las Vegas Blvd a (mű)világ, szórakozásgyár, amire a város többi része ráépült. Éjjelente X ezer ember szórakozik akiket valószínűleg a sokszorosa szolgál ki.

Excalibur Hotel & Casino. Ázsiai hölgyek igaznak mondott gyöngyöt árulnak: ott helyben veszik ki a kagylóból és készítenek ékszert belőle. Pontosan már nem emlékszem, de $15 vagy $25 volt az egész, ami kicsit hiteltelenné tette az egész értékét!
 

Ingyenes tömegközlekedés az Excalibur, Luxor és Mandalay Bay kaszinók között. A tömeg alatt leginkább a 3 hotel/kaszinó vendégeit és az ott szórakozni vágyókat kell érteni!

A Luxor Hotel & Casino bejárata...
 

... és belseje. 

Ez még mindig a belseje - kicsit jobban látszanak a hotelszobák bejáratai.

Egy újabb hotel-kaszinó: New York New York.

Játszótér? Félkarú rablók tömkelege a New York New York hotelben.

Nagyvárosi magány. Munkába igyekvő ember. Ez is létező, valós arca Vegas-nak. 

Nem ez az első és nem is az utolsó kép a hajléktalanokról, utcán koldulókról. Feltűnően sok volt belőlük!

Tudom, nem szabad a külső alapján ítélni, de sokkal inkább elhiszem, hogy az otthon oly sokszor hallott "Figyelj, adj egy százast, buszjegyre kell!" helyzet áll fenn...

Még a témánál maradva: nem csak az épületek miatt éles a kontraszt. 

Fűre kell a pénz és ételre :D - olvasható a táblán.
 

 Elvis él!

Ez az utosó kép a hajléktalanokról. A harmadik nap végére talán meg is szoktam a jelenlétüket valamelyest. 

 M&M's-rajongók mennyországa: 3 emelet csak a színes bogyókról és a hozzá kapcsolódó termékekről szólt. Komolyan mondom, eddig soha nem látott, szó szerint minden elképzelhető színben kapható volt a csak szájban olvadó drazsé! (Gabi: Én is szívesen megtöltöttem volna pár tasakot az illatozó cukorkákkal, ha nem aranyárban mérték volna!)

Bellagio - az egyik legdrágább, egyben az egyik legízlésesebb, legszebb épület a Strip-en

Monte Carlo, Eiffel, Hollywood és Trump egy képen

A(z egyik) kihagyhatatlan kép - pózolj a Las Vegas táblával!

Sokáig néztem ezt a képet, valami megragadott benne. Igazából lehetne bárhol - Austinban, Tallahassee-ban és New Orleans-ban is épp ilyen egy parkolóház. Sokkal inkább a számomra amerikai dolgok vannak benne: szabályosan lerakott betonelemek, amik megállítják az autót mielőtt nekiütköznénk a betonkorlátnak, az egész rendszerint rendesen megvilágítva, vékony betonelemekből felépítve, mellette egy irodaház vagy hotel.

Ez előbbi parkolóház egy hotelhez tartozott: az értékelések szerint az az egyik legjobb hely távlati képeket készíteni a városról. Így néz ki Las Vegas, a város a sivatag közepén alig 10-15 km-re eltávolodva a szórakozó központtól.

Távlati kép a város másik oldaláról. Előtérben egy pofás, kertvárosi családi ház!

 Az elején arról írtam mennyire idegen volt a város. Az utolsó estére megváltoztak az érzések: tetszettek a fények, élveztem, hogy szabadon járhatunk a kaszinókban, nem zavart már a dohányfüst, a hangos zene, a gépek csilingelése.

 Ez is és az előző kép is a város még megmaradt, régi részén készült. A hangulat, a fények, a képvilág teljesen más, mint a Strip-en és persze a közönség is: talán több, hozzánk hasonló (inkább bámészkodó, mint nyerőgépekbe pénzt dobáló) turista van. Mi a következő képért mentünk be a Binion's-ba, de nem csak azt találtuk: a kaszinó egyik sarkában 12-15 hajléktalan vacsorázott és melegedett.

1 millió valódi dollár! Ez egyébként Las Vegas 10 legjobb, ingyenes programjának egyike, mármint hogy a Binion's-ban 1 millió dollárral szabadon fényképezkedhetsz! És igen, ebben a kaszinóban melegedtek a hajléktalanok is...

Nekünk a pénz is felfoghatatlan volt, így a kettő azonban még furcsább egyveleget alkotott!

Ezek a régi, játékonként 1 centet, mint legkisebb tétet megengedő gépek. Sokkal jobb a hangulatuk, mint az újabbaknak. Ezek még mechanikusan működnek: a kar lehúzása recseg, a hengerek forognak és csengetnek és nem egy kijelző pixelei vannak a szemünk előtt! 

 És ezek valamint az újak is százával várják a Fortuna kegyeiben reménykedőket. Mindenhol!

Régi kaszinó korban hozzáillő személyzettel!
 

Las Vegas-ban igazán elmosódik a valóság és az illúzió határa - ha akarod elhiszed, hogy egy bálvány áll előtted a színpadon, aki jól énekel és jól mozog és kellő mennyiségű alkohol után pedig mindegy is, hogy az igazi-e, a lényeg, hogy jól szórakozhatsz rá!

Naplemente után más képet ölt a város, a vibráló fények, neonok teljesen más hangulatot adtak - mintha nem is ugyanazon az utcán jártunk volna, mint első nap. Vegas Vic - ez a nem hivatalos neve a texasi cowboyra emlékeztető neonfigurának - talán az egyik legismertebb a fénylő formák közül.

Vegas Vic-kel majdnem szemben, az utca másik oldalán áll (ül) Vegas Vicki, aki tulajdonképpen egy sztriptízbár logójának a része.

Régi kaszinók, fények, neonok, cigarettafüst - első nap itt kezdtük a városnézést és az egész környezet idegen volt, nem találtam a helyem és mondhatni nem is éreztem jól magam. A harmadik napra megfordultak az érzéseim, olyannyira, hogy eldöntöttük: ide még egyszer vissza fogunk jönni! Időhiány miatt kihagytuk pl. a szervezett bűnözés múzeumát! 

Utolsó nap, búcsú a szállodától. A repülőgépünk csak délután indult, időnk még volt, de erre a napra már nem terveztünk sok mindent.

Végigautóztunk még egyszer a Las Vegas Boulevard-on még egy utolsó szippantást véve a város hangulatából, megnéztünk egy autómúzeumot (hiba volt) valamint a Silverton Casino-t, aminek hatalmas akváriumában élő sellők úszkálnak ( >> a videó itt elérhető << ).

 A Silverton Casino parkolójából készült ez a felvétel. Ha egy képpel kéne megmutatnom a Las Vegas-i valóságot, ezt választanám: egy város, ahol több százezren dolgoznak tízezrek szórakozásán. Kamionok jönnek, mennek, pihennek, repülők érkeznek és indulnak és szolgáltatások végeláthatatlan sora várja a bulizni vágyókat. 

Egy élő színház, aminek mi vagyunk a szereplői és elég csak 1 utcányira bemenni a színfalak mögé hogy a valóságot lássuk!

Nem szeretnék itt élni soha, viszont kicsit megismerni, rácsodálkozni és a tömeggel sodródni jó volt. És jó lesz még visszamenni is. 4 nap közel sem elég megismerni a várost, ahol bármi megtörténhet, aminek ezernyi arca van. 

Ha tetszett a cikk, kövess minket a facebook-on is!