Figyelem! Közérdekű Közlemény!

A blogunkat új felületre helyeztük és új nevet adtunk neki. 2021. októberétől az alábbi linken olvashatóak a bejegyzéseink: www.aborondomesen.com

A travelbug.blog.hu oldalon nem jelennek meg az új írásaink, viszont a régi posztok természetesen továbbra is elérhetőek lesznek itt.

Gabi és Miklós

Eltelt egy újabb év. Az első éves összefoglalóval ellentétben ezt a posztot nem sikerült időben megírnom, bár mondhatnám azt, hogy továbbra is hozzuk a formánkat, és később, néha sokkal később írjuk le a megélt élményeket.

Mielőtt hozzáláttam az összefoglalóhoz, újra meghoztam azt a szabályt, hogy havonta 5 képpel írom le a történteket. Többé-kevésbé sikerült is - a képekre kattintva galéria nyílik, amiben 124 kép van összesen - ez kicsivel több, mint a kétszerese a tervezettnek.

2 év telt el a megérkezésünk óta - megtartottam a megígért 2 évet. Még mindig sokan kérdezik, meddig maradunk. A válasz hasonló, mint 1 éve - jó kérdés, de nem tudom. Nem köt már a megállapodás, de továbbra is igaz: "A döntéshez szükséges egyenletben jóval több az ismeretlen, mint amit valaha is megoldottam. Minden szempontból jó döntés pedig sohasem lesz!". 

Elég sok csábító ígéret elhangzott, ami miatt úgy gondolom, megéri még maradni - de meglátjuk: október végén, november elején remélhetőleg már okosabb leszek. Amíg jól érezzük itt magunkat, biztosan maradunk! :)

De jöjjenek a képek - mi is történt, merre jártunk az elmúlt egy évben! 

Augusztus 

Először az NI Week-en. 2012-ben későn kaptam észbe, már nem tudtam regisztrálni az NI állítólag egyik legfontosabb rendezvényére. 2013-ban mind a ketten jártunk itt, igaz, külön utakon.

Útban Freeportba. Életünkben először láttunk gyapotmezőt!

"Leave only footprints" - Csak a lábnyomodat hagyd itt! Napsütés, kicsit sós, kicsit olajos tengervíz illat. Austintól 3-4 órára van a Mexikói-öböl. Mindig jó valamelyik partmenti városba visszatérni.

Igazi vidéki kiskocsma Dél-Austinban. Country zene, olcsó sör, jó hangulat. Barátaink tanácsára jártunk a Broken Spoke-ban.

Szeptember 

Ismerd meg Texas-t! Van, akitől fél év itt tartózkodás és 2 szomszédos város meglátogatása után az hallottam: "Ó, hát Austin egy tanya és különben is, mi már mindent láttunk itt, mi már nem megyünk itt sehova...". Egyszerűbb lenne azt mondani, hogy nem érdekel itt semmi vagy inkább spórolunk, és nem vagyunk olyan hülyék, mint ti, hogy utazásra költjük amit meg tudunk takarítani - de ez is csak egy vélemény. Mi kb. 20000 mérföld és 2 eltelt év után is találunk újat, mind Austinban, mind Texasban. Ez a kép a King Ranch-en készült, ami Texas legnagyobb ranch-e, nagyobb, mint Rhode Island... A túra során a méreteit hallgatva kicsit átértékelődött bennünk a "Texasban minden nagyobb" mondás!

Sánta lábú angyalka. Már az előző autónkban is társunk volt az utazások során.

Újabb tengerpart - a South Padre Island. Texas legszebb tengerpartjának tartják - joggal. Tiszta part, kék víz, finom mexikói ételek... 

Az oly nagyon szeretett MoPac! Gabi szerint szerelmes vagyok ebbe az útba. Az igazság az, hogy amíg nem kezdték el építeni a fizetős sávot, ezen lehetett a leggyorsabban eljutni a belvárosig.

"Autótalálkozó? Nem, jótékonysági rendezvény volt. Összegyűlt pár öreg autós, malacperselyt tettek az járművük orra elé. Beszélgettek, szivaroztak, ettek, gyűjtöttek. Egy 3 éves kislány szívműtétére folyt az adakozás."

Október 

Mióta kiköltöztünk, gyakran viccelődöm a kollégákkal, hogy az amerikai kormány válsága engem nem sokban érint. Ha rossz lesz itt nekünk, újra szedjük a sátorfánkat és továbbállunk. Ez az állítás októberben megdőlt - a US Government shutdown miatt kútba esett az a tervünk, miszerint 1 hétig nemzeti parkokban és rezervátumokban túrázunk majd (Mesa Verde, Monument Valley, Grand Canyon...). A szabadságom már mindenképpen ki kellett venni, október volt, nem tudtam se tovább csúsztatni, se átvinni a következő évre. Emiatt előálltunk egy "B" tervvel - elautózunk Floridába.

Key West, Southernmost Point, vagyis a legdélebbi pont. Itt voltunk a legközelebb Kubához, mégis elérhetetlenül távol.

Willie T bárja  Key West-en. Turisták ezrei hagyták már ott a nevüket és hogy honnan érkeztek. Mindenki egydollárosra ír, a falak, oszlopok és a bútorok már teljesen be vannak velük borítva.

Kihagyhatatlan, pálmafás, tengerparti naplemente Floridában

És az a csodás fehér homok...

Nem csak egy híres út van az Államokban - ez az 1-es, ami az északi kontinens legdélebbi pontjáról induló, Floridát átszelő 877 km-es aszfaltnyelv. A déli része elég hangulatos korallszigeteken vezet keresztül.

Miami kubai negyede. Nekünk ez a része tetszett a legjobban a városnak. A zene, az édes, erős, illatos kávé, a szivarfüst, a dominóval játszó öregek a parkban, furcsa történetek és találkozások... Az ajtókon rács volt, az emberek mégis szívesen beszélgettek, de nem igazán engedték meg, hogy lefényképezzem őket ("nem akarok bajba kerülni..." kijelentéssel). Volt egy - beleképzelt - romantikája a helynek.

Miami Beach. Lehetek őszinte? Saját autóval behajtani ebbe a városba (ekkor még ez volt a legtávolabbi hely ahova Bedekóval eljutottunk) hatalmas élmény volt egy vidéki suttyónak!

 Mojito és kubai kávé egy kubai ebéd után. Négy napot autóztunk, hogy öt napot tölthessünk  Key West-en és Miami Beach-en. Megérte? Az  utazás után úgy gondoltam, soha többet még egyszer. Eltelt lassan egy év, és reggelente egyre jobban vágyom az olcsó motelek édes-büdös szagára, a benzingőzre, az utazás fáradtságára, a szabadságra... Lehet nemsokára újra úton leszünk?

 New Orleans az a város, amire az elmúlt két évből a legszívesebben gondolunk vissza. Miami Beach körülbelül 2300 km-re van Austintól. 2 nap alatt autóztunk vissza a nyaralóparadicsomból, és "véletlenül" 1400   km vezetés után New Orleans külvárosában szálltunk meg. Nem volt kérdés, hogy másnap inkább este 11-ig vezetek, de újraéljük a korábbi élményeket.   

Camp Mabry, Veterán nap. Lőszerrel, tankokkal, kézigránátokkal, és fegyverropogással. Félve vittem el a fényképezőgépem (a 70-300-as objektívem otthon is hagytam) de bárhol, bármit lefényképezhettünk, és mindenhol mosolyt és üdvözlést kaptunk.

Novemberben már menthetetlenül közel volt a karácsony. Emlékszem, az első karácsonyi dalt már októberben hallottam a rádióban. Hiába, a gazdaság itt tényleg dübörög, a társadalom tényleg fogyasztó. Jártunk már olyan garage sale-en, ahol egy egész melléképület volt tele karácsonyi kiegészítőkkel (koszorúk, télapó, könyvek, diótörő, etc.). Ezt a képet a belvárosban készítettük a Four Season hotelben, ahol minden évben betölti a recepciót a karácsonyfa és a mézeskalács illata.

Forma-1 Fan Festival. A száguldó cirkusz újra Austinban. Igaz, a tavalyi jobb volt. Viszont Red Bull csapat ide, olasz autó-utálat oda, az ágaskodó lóval díszített tűzpiros versenyautó mellett állni felejthetetlen élmény!

Csapatot építettünk. Érdemes megfigyelni, hogy van győztes (winner) és nem-győztes (not winner). Vesztes? Az nem lehet senki! Nekem, magyar fejjel gondolkozva felfoghatatlan volt, hogy hogy lehet úgy versenyezni, hogy nem elgáncsoljuk egymást, nem a győzelem és a taposás a cél, hanem, hogy nevessünk és jól szórakozzunk. Persze ez a játék, az irodában sokkal keményebbek a szabályok, mégis könnyebb, más, jobb, mint otthon.

 Első, saját Hálaadás-napi ebédünk.

Szeretem az amerikai ünnepeket. Mármint azt a keveset, ami van. Régen is szerettem, mert olyankor délután 4-5 óra körül már haza tudtam menni, és nem kellett 7-ig benn maradnom az irodában, hogy tudjak a kollégáimmal beszélni. Most még inkább - mivel elég kevés a szabadságom, így ilyenkor mindig kirándulunk. Ez is egy ilyen út volt - Gabi az egyik angol óráján kapta a tippet a tanáraitól, hogy látogassuk meg a vidéki festett templomokat. Itt a világ (de inkább csak Texas) legkisebb katolikus templomaként hirdetett St. Martin's Church előtt ülünk. Egy másik fontos pontja is van az útnak - pont egy éve romlott el a fényképezőgépem, amit ezen a hétvégén, a nagy karácsonyi leárazások kapcsán végre lecseréltem! 

December

A világ legamerikaibb ünnepe, a Halloween. Texas-ban minden nagyobb, ami erre is igaz - nem kell messze menni ahhoz, hogy belássuk, túlzás nélkül túlzásokba tudnak esni az emberek.

Otthon, karácsonykor. Meglepő, de kettőnk közül nekem volt leginkább honvágyam. Bevallom, jó volt otthon, újra gyereknek érezhettem magam. A szabadság mindig kevés, és még ha nagyrészt dolgozni is kell a Magyarországon töltött hetekben, a család közelében lenni jó. 

A magyar kollégák közül sokan nem hiszik el, de a hazalátogatások soha nem céges költségvetésből zajlanak - mint magánemberek utazunk, saját költségünkön, saját szabadidőnkből. Annyi kedvezményem van, hogy otthonról dolgozhatok, persze főleg amerikai idő szerint. És ha már az ember kisebb vagyonokat költ arra, hogy együtt ünnepeljen a családjával, nincs is jobb, mint szilveszterkor a kollégáival kölyökpezsgővel koccintani a munkahelyen, ahelyett, hogy a szeretteivel lenne...

Ez már lehet nem is december, hanem január. Mindegy is, otthon elég sokszor volt részem ilyen ködös, autópályás utazásban.  

Január 

"Mi a fene ez a fehér?!" - januárban, miután visszajöttünk Austinba, többször is hóra, vagy csak hideg, jeges reggelre ébredtünk. 

"A tavasz első igazi napsugaraira egy januári szombat reggeli rövid autózás után a Lost Pines (Állami) Nemzeti Parkban poroltuk le a túracipőt."

Február 

"Genevieve Kenttől érkezett a meghívó egy délszláv zenés-táncos délutánra és bár egyikünk sem a parkett ördöge, a lelkünket megérintette a hívó szó." ... "Megérezhettük, milyen klassz egy olyan sokszínű világ apró kockájának lenni, ahol egymásra találnak tehetséges, fiatal amerikai zenészek és görög-olasz-macedón-orosz-török-cigány dallamok; a világ egyik legjobb zenei fővárosa, Austin és egy ízig-vérig amerikai lány, aki a magyar népzene és néptánc (s persze a nyelv) lelkes művelője."

A tavasz első pillanatai a Mayfield parkban. A hosszú tél után végre úgy érezhettük, ránk köszönt a napsütés.

Reggeli cowboyokkal a belvárosban. Igazi, szabadtűzön főtt kávét is kaptunk, és mire visszaértem az irodába, "kotu" szagom lett. Jó volt-e a kávé? Hááááááááát... Jó hangulata volt a rendezvénynek, és kellemes, füstös íze a kávénak. 

 Baylor Street-i graffiti

Március

 Talán már a legelső, 2008-as utam óta vágytam igazi rodeót látni. Márciusban ez valóra vált számunkra, és nem is akárhogyan - az Austini Rodeón koncertet adott Willie Nelson és mellette a színpadon inkognitóban Johnny Depp gitározott.

 Holi hai fesztivál, a színek kavalkádja. 

2013 év végén annyit utaztunk, hogy azt mondtam, egy darabig nem megyünk sehova. Márciusban már nem bírtam (igazán már januárban sem) - egy teljes napot autóztunk a vidéki Texas útjain. Ez a kép a Hamilton Pool-nál készült.

 Johnson City, Pecan Street Brewing. Igazi kis vidéki sörfőzde, elég jó konyhával társítva. Nincs is jobb, mint megállni autózás közben egy hamburgerre és 1-2 pohár frissen csapolt sörrel leöblíteni azt.

 Lassan két éve itt vagyunk, és ez volt az első olyan truck, aminek a platója nem üres volt, hanem rendeltetésszerűen használatban.

 Frontier Outpost - Fredericksburg, vagyis annak már bőven külterülete. Az egyik kedvenc vidéki helyem - innen kb. 10 perc az Enchanted Rock. Ez a kettő azon kevés helyek közé tartozik, ahova visszajárunk. Amikor először itt jártam (talán 2010-ben), csodálkozva néztem két fickóra, miért autózik valaki 100 mérföldet, hogy megigyon pár sört, de kezdek ráérezni az ízére, mi jó ebben!

 Ha már vidék, akkor az elmaradhatatlan longhorn...

 Hamisítatlan fánk-reggeli Round Rock fánkgyárában - Adam Richman nyomában járva.

 Texas állam jelképe, a szerény kékeslila bluebonnet-csillagfürt csodás virágszőnyegeket alkot mindenütt pár tavaszi hétig.

 Az eddigi egyetlen teljesen negatív benyomást az austini állatkertben szereztük: lehangoló környezet, depressziós állatok, szomorú sorsok.

 Március egyik szombatján nyílt nap volt az egyetemen, bejártuk a stadiont, kóstoltunk orosz ételeket és kvaszt, belekukkanthattunk az olajkutak működésébe, kísérletekbe. A lábunkat lejártuk a UT területén, de sok klassz részletet láttunk - többek között az NI-logót is - és a nap végén részesei lehettünk a Texas jellegzetes körvonalát megörökítő fotónak az Óratorony alatt.

Austin gasztronómiai sokszínűségének egy finom példája a belvárosi Russian House étterem, valódi ízekkel és ízléses belsővel, berendezéssel. A tulajdonos házaspár nagyszerű munkát végez, mintha másik világba lépnénk az ajtót magunk mögött becsukva.

Április 

Az első fotós könyvem körülbelül 10 éve kaptam Gabitól. Abban olvastam először a halszem optikáról - szerelem lett első látásra. Áprilisban vettem meg a sajátomat - használni sokkal jobb, mint álmodozni róla. Ez ez első képek egyike, ami az objektívvel készült.

2012-ben az első hosszabb utunk Galvestonba vezetett. Áprilisban megpróbáltuk újraélni az élményeket, vagyis bepótolni, amit az első út során kihagytunk. Sokszor viccelődünk azzal a kollégákkal, hogy Amerikának nincs történelme, Galveston mégis tele van régiségbolttal. Igazi kaland felfedezni, bejárni ezeket!

És ha már Galveston, a tengerpart nem maradhat ki. Még ha fürdéshez kicsit hideg is volt.

Ha Austin weird, akkor Dél-Austint nem is tudom milyen jelző illethetné. Az igazán "cool" része a városnak, hangulatos bárokkal, érdekes boltokkal, esténként élő zenével. A Galvestonban megkezdett régiségbolt túrát áprilisban itt folytattuk.

Miről híres Waco? A Texas Ranger múzeumról. És ki az a "Texas Ranger", akit a világon mindenhol ismernek?

 A Texas Ranger múzeum mellett Waco-ban van a Dr Pepper múzeuma is. A régi, szintes épület minden része látogatható. 

Május 

2014-ben egyre többször rendezvényen fotóztam, mint lelkes amatőr önkéntes. Miért? Szeretek fényképezni, és mindig tanultam valami újat. Ez az egyik kedvenc képem ezekről az alkalmakról. Gabi templomi angol órájának zárórendezvényén készült. A templomban többféle oktatás is folyik - a táncosok a balettoktatás növendékei.

Talán az egyik legkisebb texas-i falu. Uncertainről először Illés Gábor kollégámtól hallottam - neki talán a kedvenc helye Texas-ban. Mivel főleg túrázni, csónakázni, szabadban lenni terveztünk az itt töltött hétvégén, a nyári meleg beköszönte előtt el akartunk ide látogatni. Elég sűrű  lett a májusunk...

Uncertain talán egyetlen igazi nevezetessége a Caddo Lake. A csónakázás szinte kötelező rajta. Ezt mi késő délutánra terveztük - május ide vagy oda, már joggal tartottunk a leégéstől. A tó egyébként átnyúlik Louisiana államba is, bár a texas-i része sokkal szebb - azt ugyanis még nem érte el a gyárak szennyezése.

Texas és Arkansas határán, a határvárosban, Texarkana-ban 

"Május 16-án korán kezdtem a munkában és hamar eljöttem - este már Amarillo-ban akartunk aludni. Újra úton voltunk!" - 2013-ban elmaradt a 9 napos túránk, amit elég sokáig terveztünk a nemzeti parkok bejárására. Májusban szerencsésen álltak a csillagok - Gabi befejezte az angol óráit, elengedtek szabadságra így hát újra elővehettük a terveket és hozzáfogtunk a megvalósításhoz. Összesen 11 napig voltunk úton, jártunk a Grand Canyonban, a Monument Valley-ben, a 66-os úton. Összesen 3067 mérföldet (4936 km) autóztunk, megszámlálhatatlan fényképpel és egy életre szóló emlékkel tértünk haza. A mai napig nem volt elég időm és erőm végignézni a képeket és leírni a történteket. 

És mi van ezen a képen? Így nézett ki az autónk motorja a túra végén. Nemzeti parkokkal (vagyis onnan összeszedett porral) betakarva.

Június 

 Fredericksburg, TX. A sokadik látogatásunk. A főutcán, a boltok mögött igazi roncstelepet találtunk, körülbelül 60, jobb sorsra érdemes autóval. Egyik autó sem volt bezárva, senki sem őrizte őket, senki sem szólított meg, amíg elkészítettem kb. 200 képet, mégis - a rozsdát leszámítva egyben voltak, nem kifosztva, szétrabolva.

Ha Uncertain talán, akkor Luckenbach biztosan a legkisebb település Texas-ban - összesen 3 lakója van.

 Az előző évben ezt a rendezvényt elmulasztottuk, idén is véletlenül keveredtünk a belvárosba. A ROT Bike Rally Austinhoz illő fiesta: csillogó járgányok, motorosbandák, vakuvillogás, csinos lányok, eget rengető motorzaj és benzingőz.

 Az Egyesült Államok 36. elnöke - egy nagyszerű ember és igazi texas-i demokrata - életútjába láttunk bele saját birtokán, Stonewallban.

Július

"Happy wife, happy life"

Július 4.

Baseball, a világ egyik legunalmasabb játéka. Komolyan arra vártunk, hogy némelyik játékos még a pályán előveszi az okostelefonját a farzsebéből.

Lockhart, a város, amit Texas barbecue fővárosának tartanak. Kb. 20 percet álltunk a sorban, és a mögöttünk álló két, kedves és igen testes fickó alig akarta elhinni, hogy még nem jártunk itt. És őszintén sajnáltak minket hogy a mi hazánkban nincs ilyen eledel.

Wimberley, Rodeo. Az első látogatásunk során Jack Glover Emporiumában maga a tulajdonos és egy barátja adta a tippet - jöjjünk vissza július 4-én, mert az itteni rodeó az egyik legjobb Texas-ban. Nem csalódtunk - igazi, vidéki, kemény legények ültek - néha vérző fejjel - az állatokon.

Az első saját kiállításom. Amivel otthon félve, de többször is megpróbálkoztam, itt összejött. Debrecenben addig sem jutottam el, hogy megmutassam a képeimet, az első beszélgetés alkalmával leráztak. Az Austin Camera-ba teljesen ismeretlenül állítottam be, mégis 1 hónapra kiállították a képeimet, aztán még egy hónappal meghosszabbították (a poszt megjelenésének időpontjában még láthatóak).