3000 km, 15 nap, 3 ország, nyaralás!

2020. július 09. - solkim001

Nyaralás, Balkán, avagy élet a facebook és a blog előtt. Eredetileg ezt a címet szántam a posztnak, ugyanis szeretnék egy tévképzetet eloszlatni ezzel az írással.

A beszélgetéseink során elég gyakran terelődik a szó az utazásainkra. Azokban, akik csak a blogot vagy valamelyik közösségi média felületet követve ismernek minket, kialakulhat az a kép, hogy csak az Amerikába költözésünk után kezdtünk el utazni. Jogosan, hiszen az ezt megelőző évekről eddig nem osztottunk meg semmit. Pedig utaztunk, legalább annyit, mint most. Amíg otthon laktunk, kb. havonta egyszer találkoztunk a családdal, és egy vasárnapi ebéd után jöhetett a képes beszámoló az utazásokról. Ez a lehetőség a költözésünkkel megszűnt, maradtak az emailek és a hétvégi skype-ok. A bloggal az emaileket akartunk kiváltani, valamint magunknak megőrizni mindazt, amit átéltünk, tapasztaltunk, megtörtént velünk. 

Hogy ez utóbbi mennyire fontos, arra most jövök rá - pár napja eszembe jutott a 10 évvel ezelőtti nyaralásunk. Már harmadik estéje nézegetem a több mint kétezer képet, próbálom újra összerakni... hogy is volt?

Tovább

Helyzetjelentés (2020. június 29.)

Három hónapja írtam utoljára személyes(ebb) hangvételű posztot a vírus kapcsán. Két, egymásnak kicsit ellentmondó okból hallgattam: igazán nem történt semmi, de elég sok mindent csináltunk.

Kezdjük a munkával: továbbra is itthonról dolgozom. Az igazság az, hogy március közepe óta, mióta home office-ba vonultam, nem hiányzik igazán az iroda. Továbbra is későn kelek, a gyors reggeli után a munkába járást csak a konyha és a dolgozószobám közötti távolság jelenti. Naponta kb. 50 percet megspórolok ezzel. Van pár kolléga, aki hiányzik, de továbbra is mindent el tudunk intézni egy skype vagy webex meeting keretén belül. Igaz, pont a napokban cáfoltunk rá erre: négy különböző területről ültünk össze egy megbeszélésre és nagyon hiányzott, hogy egy teremben lehessünk, szemtől szemben lássuk egymást és legyen egy tábla, amire mindenki írhat/rajzolhat/magyarázhat. Nagyban könnyítette volna a kommunikációt! Ha bárkinek van ötlete vagy tapasztalata ezeket hogy oldja meg, akár kommentben, akár privátban jöhetnek a tanácsok!

20200329_140506.jpg

Tovább

Hello Chicago!

Számtalan dolog jut eszembe, ha Chicagóra gondolok. Al Capone és alkoholcsempészet. Kulturális és művészeti sokszínűség. Blues Brothers és Batman. Jazz és blues. Pizza és magyar kolbász. Nagy-tavak és jeges szelek. Michelle és Barack Obama. Metró és Metra. 66-os út eleje és vége. Filmforgatások és leszámolások. Amíg Texasban laktunk elérhetetlennek tűnt, pedig valamiért már akkor is vonzott minket. Miután az ország közepére költöztünk, első útjaink egyike ide vezetett.

DSC 9768

Tovább

Ahol a madár sem jár...

A mesebeli cím, amit választottam, kissé átértékelődik a vírus okozta önként vállalt bezárkózásunk idején. Jártunkban-keltünkben akadtunk bele az alábbi látnivalókba, igaz, hogy nem ezekhez a célpontokhoz tartottunk (hanem pl. Monowiba, Nebraska egyetlen lakosú településére.) Azokon a helyeken, településeken, ahol "a madár sem jár" felértékelődnek az olyan emberi tulajdonságok, mint a segítőkészség, az önzetlenség, a tenni akarás, az összetartás, az egymásra való odafigyelés. Kis dolgok jelentik az örömöt és kis dolgok is értéket képviselnek. Mindegyik helyen találtunk példát erre.

Ezek nem tömegturizmusra épülő tizenkettő egy tucat látványosságok. Nem világhírűek, de talán többet adnak. Tartsanak velünk!

 DSC 9078

Tovább

Botanikus kertetek

Úgy látszik a koronavírus idején nem csak engem ihletett meg a bezártság - az előző posztra kaptunk pár levelet a témában az olvasóktól, családtagoktól, akik a saját kertjüket, udvarukat mutatják be. 

Jöjjenek most ezek! Örömmel tesszük közzé a vendégfotókat és megtiszteltetésnek vesszük, köszönjük valamennyit!

Egy olvasó, aki szeretett volna képeivel névtelenül megjelenni:

Pár éve a gyerekeimtől kaptam egy fényképezőgépet. Nehezen barátkoztam meg vele, mostanra viszont megszerettem. Mivel társasházban lakom, az egész város a "kertem". Ha sétálni megyek néha magammal viszem a gépet, így készültek ezek a képek is.

Tovább

Botanikus kertem

Bevallom, az eredeti ötletet valahol a közösségi médiában láttam nem sokkal a karantén kezdete után, valamikor március végén vagy április elején. A lényeg annyi volt, hogy nem kell lemondanunk a fényképezésről a bezártság kapcsán, hiszen a közvetlen környezetünkben is rengeteg a téma.

Így végre újra elővettem a fényképezőgépet és a szünetek, amiket a számítógép előtt ülve elég gyakran elfelejtek betartani most sokszor a nyulak vagy a madarak lencsevégre kapásával teltek.

Tovább

Iowa rejtett gyöngyszemei

Des Moines Iowa állam székhelye kétórányira van Omahától a majdnem nyílegyenes 80-as autópályán. Ez Amerikában nem távolság, így egy rövid hétvégét mi is szenteltünk már a városnak és meglepően sok néznivalót találtunk. Lévén Nebraska és Iowa amolyan ősellenségek - lelátókon, állami vásáron, rendezvényeken percek alatt fellángol a rivalizálás, kigúnyolják egymást, egymás futballcsapatát, bármit ami a másik államé - ha megkérdezünk egy nebraskait mit érdemes megnézni Iowában, nem biztos, hogy nyomdafestéket tűrő lesz a válasz. Nem ismeretlen az effajta évődés, cukkolás felénk sem és teljesen rendben van mindaddig, amíg át nem csap gyűlöletszólamokba. Szóval az ismerősök véleményét figyelmen kívül hagyva, kicsit böngésztünk a neten és úgy gondoltuk két napot megérdemel e rokonlélek (kisméretű, kukoricatermelő, középnyugati) állam fővárosa.  hawkeyes

Tovább

Üdv a 9-es hangárban!

Kansas City a Középnyugat egyik legizgalmasabb és legvonzóbb városa. Fesztiváljai, jazzklubjai, múzeumai, BBQ-éttermei, sportrendezvényei, könyvtára, Legolandje számtalan lehetőséget kínálnak a kikapcsolódásra, feltöltődésre. Aki szívesen böngészné korábbi posztjainkat a témában, olvashat és klassz képeket nézegethet az Arabia gőzhajóról, a Jazz Múzeumról, a Központi Bankról, a város könyvtáráról, a Nelson-Atkins Múzeumról a linkekre kattintva!

DSC 6146

Tovább

Ismerd meg a könyvtáramat!

2017 nyarán érkeztünk meg Omahába és szeptemberben kezdtem dolgozni a városi közkönyvtár egyik fiókjában. Aki hosszabb ideje olvas, követ minket tudja, hogy a blogbejegyzések egyfajta naplórészletek is néha vagyis a dokumentálás célját (is) szolgálják a tengerentúli életünkben. Ez egy személyes poszt tehát, de igyekszem bepillantást nyújtani az amerikai közkönyvtárak világába, működésébe.  Nemcsak azért az én könyvtáram, mert ott dolgozom, hanem mert egyben az olvasója, használója is vagyok. Egy éve abba a városrészbe költöztünk, ahol ez a fiók van, tehát a mi adódollárjaink is bekerülnek az Omahai Könyvtár Millard részlegének költségvetésébe.

IMG 20180720 080615

OPL - Millard Branch

Tovább

A világ legnagyobb teher rendezőpályaudvara: Bailey Yard

Megírtuk már hány utazásunknál játszott szerepet egy klasszikus társasjáték, a Ticket to Ride. Omaha teljes meglepetés volt mindkettőnknek a játéktáblán. Hol van pontosan ez az alig hallott város és miért került ide? A pár perces netes keresés után elszégyelltük magunkat: egyikünk sem tudta, hogy Omaha milyen fontos szerepet tölt be az amerikai vasúti közlekedésben / szállításban. Ideköltözésünk után persze még több infóval gazdagodtunk. 1 évig a diszpécserközpont közelében laktunk, napont eljártunk mellette. Láttuk, hogy karácsony este is tele van a parkoló és pár héttel ezelőtti városi körutunkon is ugyanez volt a helyzet: láthatóan rengetegen dolgoztak az épületben a vírus okozta korlátozások ellenére is.

DSC06298

Tovább