travelBug

Üdv a 9-es hangárban!

2020. május 21. - Árva Gabriella

Figyelem! Közérdekű Közlemény!

A blogunkat új felületre helyeztük és új nevet adtunk neki. 2021. októberétől az alábbi linken olvashatóak a bejegyzéseink: www.aborondomesen.com

A travelbug.blog.hu oldalon nem jelennek meg az új írásaink, viszont a régi posztok természetesen továbbra is elérhetőek lesznek itt.

Gabi és Miklós

Kansas City a Középnyugat egyik legizgalmasabb és legvonzóbb városa. Fesztiváljai, jazzklubjai, múzeumai, BBQ-éttermei, sportrendezvényei, könyvtára, Legolandje számtalan lehetőséget kínálnak a kikapcsolódásra, feltöltődésre. Aki szívesen böngészné korábbi posztjainkat a témában, olvashat és klassz képeket nézegethet az Arabia gőzhajóról, a Jazz Múzeumról, a Központi Bankról, a város könyvtáráról, a Nelson-Atkins Múzeumról a linkekre kattintva!

DSC 6146

Ezúttal egy újabb izgalmas látnivalót ajánlunk mindazoknak, akik egyedit vagy érdekeset keresnek. Jöjjenek velünk Kansas City belvárosi repterére, a 9-es hangárba! Az Airline History Museum sokkal több, mint egy légitársaság sztoriját feldolgozó múzeum. A TWA története sok fordulatban gazdag, e bejegyzésben csak az érdekesebb eseményeket említem meg, a múzeum linkjére kattintva sokkal több információt találhatnak az érdeklődők.

DSC05934

A Trans World Airlines nevet csak az 1950-es évektől viseli a társaság, alapításakor Western Air Express-ként  (WAE) jegyezték be. A 20-30-as években több repüléssel és értékesítéssel foglalkozó cég beolvadásával, illetve felvásárlásával növekedett és bővítette szolgáltatáskörét. Továbbítottak postai küldeményeket, oktattak repülést, forgalmaztak gépeket, charterjáratokat indítottak. 1927-ben landolt az első államok közötti járat (Los Angeles-Phoenix-Tucson), majd 1929-ben az első keleti part-nyugati part viszonylatot is bevezették (Los Angeles és New York között) több köztes megállóval.

1929-ben egy másik társaság is hirdette már a fenti utat keletről LA-be. A Transcontinental Air Transport (TAT) útvonalát Charles Lindbergh fektette le, igaz ekkor még volt vasúti szakasza is az utazásnak. A TWA márkanév 1930-ban született meg a fent említett WAE és TAT egyesüléséből. A légitársaság neve közel 20 évig T&WA formában szerepelt (Transcontinental and Western Air). New York-Los Angeles tisztán légijáratát 1930-ban indította, az út 36 órás volt és több városban - Kansas City-ben is - megszakították. 

DSC05923

A luxusutak egyik reklámplakátja

A T&WA főhadiszállását 1931-ben Kansas City-be helyezte át, első áruszállító gépét St. Louis-ból indította. Már a 30-as években megkezdték a járatok Államokon kívüli bővítését és 1935-ben szolgáltak ki először utaskísérők a fedélzeten. 1940-ben szintén elsőként szórakoztatták az utasokat ülésenként önálló audioeszközzel. 1946-ban érkeztek meg az első T&WA-gépek Európa nagyvárosaiba (Párizs, Róma, Athén, Madrid). 2 évvel később Paris Sky Chief fantázianéven luxusutakat szerveztek New York-ból kényelmes alvási lehetőséggel. A társaság neve 1950-ben változik TWA-re (Trans World Airlines).

A következő évben a Missouri áradása komoly károkat okoz Kansas City-ben és a TWA létesítményeiben. Ekkor kezdik megépíteni a város új repülőterét a mai helyén. A társaság vezérigazgatósága New York-ba költözik, de minden más továbbra is KC-ből működik. 1957-ben újabb "a világon elsőként" szolgáltatást vezetnek be: az utasoknak a fedélzeten frissen főzött kávét kínálnak. Az új reptérről egyre nagyobb áruszállító hálózatot épít ki a társaság, s a Középnyugat legnagyobb javítókomplexumát üzemeltetik itt. KC közonti szerepe tehát vitathatatlan marad a TWA történetében.

1961-ben vetítik az első filmet az utazóközönségnek. 1940 és 65 között Howard Hughes neve fémjelzi a TWA működését, Hughes 65 tavaszán 546,5 millió dolláros áron adja el kb. 6,5 millió részvényét, s ezzel egy korszak zárul le a TWA életében. 1965-ben még egy emlékezetes esemény történt: VI. Pál pápa TWA chartergéppel tért haza Rómába történelminek tartott amerikai útjáról. Erről őriznek is emléket Kansas City-ben. 1969 az újabb mérföldkő: a TWA elindítja csendes-óceáni, s ezzel együtt világkörüli járatait. 

DSC05902

VI. Pál áldása a légitársaságnak

A 70-80-as években további újításokkal és szolgáltatásokkal jelentkezik a társaság. 1985 és 1993 között Carl Icahn kezében összpontosul a TWA vezetése, aki jó néhány kockázatos és romboló hatású üzleti döntést hoz. Távozása után a céget újjászervezik úgy, hogy a dolgozók is részvénytulajdonossá válnak. Számos más vonatkozásban őrzi a cég a "világon elsőként"-vonást. Azonban főként az utolsó évtizedben már nem tudnak kikeveredni a nehézségekből, csődeljárásból, gyarapodó problémákból. 2000-ben még megünneplik a 75. születésnapot, a következő évben pedig az American Airlines felvásárolja a TWA-t. A névhasználatot illetve a járatműködtetést végül az AA szárnyai alatt is fel kell adniuk: 2003-ban húzzák le a rolót végleg. Az AA 2010-ben zárja be a Kansas City-ben levő TWA-bázist.

DSC 6136 

DSC05882

Ezt a gépet nem lehetett belülről megnézni.

Ezeket az információkat inkább csak részleteiben hallottuk, láttuk, olvastuk a kiállítótermekben. Az önkéntesek (volt alkalmazottak) mindig nagyon lelkesek és leginkább abba mélyednek bele amire a látogatók kiváncsiak. Nem volt ugyan katonás rend, de mindenütt úgy éreztük nem léphetünk akárhová, vigyázni kell a mozdulatainkra, még a hangárban is. Persze a reptér, amelynek területén jártunk működik a belvárosban, napi 700 gépet fogadnak, az irányítótoronyban 24/7 beosztással dolgoznak. A folyosókon sok-sok dicsőségtáblát és a dolgozókat elismerő plakettet láttunk, akikkel beszéltünk mind büszkén viselték az egyenruhát - ez sokat elárul egy cég munkatársakhoz való viszonyáról.

DSC05848

Jobb oldalon az idegenvezetőnk, bal oldalon kék egyenruhában a szimulátoron dolgozó önkéntes

DSC05844

DSC05853

Nem is olyan bonyolult, csak fehér és sárga kábelek vannak!

DSC05856

Nem harapják le a fejünket, ha hozzányúlunk valamelyik kapcsolótáblához

Mint az USA-ban oly sok minden, ez a múzeum is civil kezdeményezésből indult: hogyan lehetne a legjobb körülmények között tudni egy restaurált gépet. Larry A. Brown és Dick McMahon először csak magukhoz hasonló amatőröket, a repülés szerelmeseit találták meg, majd hamarosan volt és aktuális TWA-dolgozókat is  - 1986-ban, amikorra  a múzeum alapításának évét teszik. A lelkes és kitartó gyűjtőmunka eredménye a ma látható bel- és kültéri tárlat, valamint a 9-es hangár.

DSC 6155

DSC 6156

Magam ugyan nem mondanám, hogy a repülés szerelmese vagyok, mégis sikerült rengeteg érdekességre bukkannom valamennyi helyszínen. Relikviák, fotók, gép- és ruhamodellek, leírások, kitüntetések, térképek, plakátok, szerszámok, TWA-logós használati tárgyak, szimulátorok, műszerfalak, tervrajzok, eseménynaplók, személyes tárgyak, repülőgépek segítenek megidézni a TWA aranykorát. 

DSC05891

Itt derült ki milyen nehéz egyenesben tartani egy gépmadarat.

DSC05887

Itt is kaptunk idegenvezetői segítséget, hiszen nem mászkálhatunk önállóan akárhol a reptéren. Később viszont többször elváltunk egymástól a nézelődés során, hiszen Miklóst nyilvánvalóan jobban érdekelték a gépek, a működés, míg engem inkább a történetek és a relikviák. Az egyik hangáron keresztülsétálva pl. megtudtuk, hogy ott évente kétszer élőzenés táncpartit tartanak nyitott ajtókkal, ami azt jelenti, hogy a hátteret a gépek, illetve a város pazar esti látképe adja. 

Következzék pár légijármű a gyűjteményből!

DSC05865

A piros TWA logós MD-83-as a kedvencünk lett, a falra is kikerült egy szelfi vele papírkép formájában. Repülni ugyan egyikünk sem szeret, csak úgy elidőzni, nézelődni a gép fedélzetén viszont kellemes volt.

DSC 6144

DSC 6139

A mellette parkoló Lockheed L-1329 JetStar II belseje lenyűgöző volt: faborítás, nagy és kényelmes ülések jó lábtérrel. Vezetőnk szerint ez a gép (bár a TWA örökségvédett flottájához tartozik) rendelkezik repülési engedéllyel és Elvis Presley is birtokolt egy ugyanilyet.

DSC05877

DSC 6162

A 9-es hangár legnagyobb gépmadara szintén műemlék, 1941-ben készült. Ez a Douglas DC-3 a ritkaságok közé tartozik: nem hadi teherszállításra használták, mint a legtöbb DC-3-at és egyike a nagyon kevés fennmaradt példányoknak. Utasszállítóként (24 utassal), chartergépként működött leginkább, illetve utóbb kutatási és magáncélra is használták. Kalandos életút után 1993-ban tért haza Kansas City-be, ottjártunkkor épp felújítás alatt állt, nem is lehetett belülről megnézni.

DSC 6197

DSC 6181

DSC 6178

A közelében álló Martin 404-et viszont bejárhattuk és a pilótafülkéjébe is beleshettünk. Ez a gép váltotta a DC-3-at az utasszállításban, kétszeresre növelt kapacitással (40 ember) és 280 mph sebességgel. Az 1912-ben alapított Glenn L. Martin Company repülőgépgyáraiban mindössze 103 ilyen gép készült. A TWA negyvenet vett meg belőlük. Többszörös tulajdonosváltás után érkezett haza ez a gép is a 90-es évek elején, a múzeum évekig használta légibemutatókon Skyliner Kansas City fantázianévvel. 

DSC 6224

Connie

DSC 6216

A múzeum legbecsesebb darabja minden bizonnyal a Lockheed L-1049 Constellation, hiszen ez adta az indíttatást az alapításhoz. Larry A. Brown és Dick McMahon Save-A-Connie (SAC) projektje sok civil energiát mozgatott meg 1986-ban. A Constellation ötlete Howard Hughes fejéből pattant ki, aki olyan gépet "rendelt meg" a Lockheedtől ami szexi külsővel, kifinomult belsővel bír és képes a felhők felett repülni. A gép jó párszor váltott funkciót és tulajdonost, utoljára 85-ben adták el egy aukción. Ekkor már nem használták, csak konzerválódott az arizonai sivatagban.

DSC 6208

A megmentése ma már mesébe illő történet, sokan fogtak össze, hogy pénzzel, munkaórákkal, ötletekkel segítsenek. A gép pedig meghálálta a sok törődést, sokaknak szerzett örömet miután újra repülhető lett: repülőshow-k, bemutatók állandó darabja volt. Connie-t egyébként Magyarországon is láthattuk ugyanis több filmben szerepelt: Voyager (1992), Ace Ventura (1995), Aviátor (2004). 

DSC 6201

2004-ben egy különleges küldetése is volt. Kelly Preston azzal a kéréssel fordult a múzeumhoz, hogy férje, John Travolta ötvenedik születésnapjára szeretné kibérelni  Connie-t egy pár napos mexikói kiruccanásra. Travolta egyébként már korábban beleszeretett a gépbe, egy ohiói légibemutatón látta és próbálta ki először. Connie meg is tette a mexikói utat gond nélkül, s a színész az élményt gáláns adománnyal hálálta meg a múzeumnak.

A nagyobb gépmadarak között bújik meg egy kétszemélyes sportrepülő, a KC Eaglet. Ezer szállal kötődik a városhoz és Nebraskához. Gyártóját, az American Eagle Aircraft Corporationt merész vállalkozásként indította egy repülősuli tulaja KC-ben 1925-ben. Sajnos az álmait összetörte a világválság, azonban a gép prototípusa túlélte a nehéz időket többek között egy lincolni cég (Lincoln-Page Aircraft Company), később egy omahai üzletember (Victor Roos) segítségével. A cég kb. 700 repülőt gyártott működése néhány éve alatt, 1928-34 között és a világ harmadik legnagyobb gyártójaként tartották számon.

DSC 6166

KC Eaglet

DSC 6170

Northtrop Delta 1D

A TWA Moonliner annak az űrhajónak a másolata, amely az Apollo-expedíciót követően született Walt Disney, Wernher Von Braun és Howard Hughes együttműködéséből. A Holdra lépés sokak fantáziáját megmozgatta, üzletemberek pedig meglátták benne az aranytojást tojó tyúkot. A 23 m magas Moonliner 1955-től Tomorrowland futurisztikus attrakciója volt. A mára már múzeumba vonult másolat Howard Hughes vezetése idején a TWA központi épületének tetején állt Kansas City-ben. Hughes távozásával megszűnt a kapcsolat Disneyland és a TWA között. A témapark attrakciója megmaradt, de a rakétát átfestették és már nem TWA-utazásként hirdették a Föld-Hold képzeletbeli kalandot.

DSC05944

A Curtiss-Wright-Dehmel szimulátor 1953-ban készült és a pilóták egyik első elektronikus tanulóeszköze volt. Dr. Richard Dehmel két amerikai egyetemen is dolgozott, több mint 40 szimulátor szabadalma kapott zöld utat, a nagy részük nemcsak papíron működött, hanem a tanulók valós kiképzése során, gyakorlatban is. Az első Curtiss-Wright által megépített szimulátor Topeka (Kansas) repülőmúzeumában látható. Csak kívülről lehetett megnézni. 

DSC 6172

Dr. Dehmel szimulátora

Válogattam még a múzeum érdekességeiből:

 DSC 6158

DSC05927

DSC05925

A képek tanúsága szerint régebben sokkal színesebbek és sokrétűbbek voltak az utaskísérő-egyenruhák. Az európai luxusjáratokra egzotikus és meglehetősen különc viseleteket is kreáltak a TWA dolgozói számára.

DSC 6160

Az 1968-as papírból készült uniformisok

DSC05913

Érdekes dokumentumokat találtam a múzeumban arról, hogyan válogatták meg a légikisasszonyokat. Súly, magasság és csípőméretek olvashatóak a fenti táblázatban, valamint az elvárások listája és persze a csúf előítéletek: állítólag csak mítosz volt, hogy makulátlan arcbőrrel, hibátlan fogsorral, kizárólag természetes hajszínnel és különleges, kifinomult külsővel rendelkező jelöltek jöhettek csak szóba. Több levél, hivatalos dokumentum szólt arról, mennyire diszkriminálták a házas, később várandós utaskísérőket, s hogy a nők mennyit küzdöttek a jogaikért.

DSC05912

A stewardesseket megkülönböztető intézkedések felszámolásának történelmi mérföldkövei

DSC05926

Németországban készült, első osztályon használt étkészlet és tartozékai

DSC05899

Kimustrált TWA-cuccokból készült lámpa

DSC05910

Egy kép a TWA emlékszobájából: a karcolt üvegtárgy a társaság legsúlyosabb tragédiájának állít emléket.

1996. július 17-én a New York-i JFK reptérről indulva, 12 perccel a felszállás után a Boeing 747-es pilótafülkéje levált, a törzse pedig felrobbant. A balesetet senki nem élte túl, a hírek 212 utas és 18 fő személyzet haláláról szóltak. A tragédia oka a kutatások szerint mechanikai probléma volt, a robbanást egy hibás vezetékből kipattant szikra idézte elő.

Nem titok, hogy a bejegyzést a koronavírus okozta korlátozó intézkedésekkel teli időszak alatt írom. A légitársaságok szerepe, fókusza, a repülés mikéntje valószínűleg sok változáson megy majd keresztül. Lehet, hogy visszatér a repülés aranykora? Magam örülnék, ha az utazást kellemesebbé tennék, ha valóban arra fókuszálnának, aki kiperkálja az összeget az ülésért. Persze az alapján amit látok / hallok, pesszimista vagyok: a dollárok ezerszer fontosabbak, mint a polgár jólléte az utazás során. Amikor 2018-ban Kansas City-ben jártunk, mindez meg sem fordult a fejünkben. Jó volt belelátni egy társaság történetébe, belemerülni abba a világba. Köszönet illeti tehát a múzeumot! Köszönjük mindenkinek, aki velünk tartott!

Ha a kommentmezőkön túl szeretnél velünk kapcsolatba kerülni (bármi kérdésed van vagy csak szeretnél velünk megosztani egy történetet) akár írhatsz is nekünk a hellotravelbughu@gmail.com email címre!

Ha pedig követnél minket, megtalálsz minket facebookon, instagramon és néha youtube-on is!

 

A bejegyzés trackback címe:

https://travelbug.blog.hu/api/trackback/id/tr915649046

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

süti beállítások módosítása