travelBug

Városnéző séták San Diegóban I.

2020. április 16. - Árva Gabriella

Egy éve, 2019 tél végén jártunk ebben a dél-kaliforniai városban, s miközben a posztot írom, jólesik visszarepülni gondolatban és a fotók alapján átbeszélni az emlékeinket. Sokan sokat írtak már az Államok nyolcadik legnagyobb városáról, a régió kulturális központjáról, az óriási kikötőről, a kontinens déli feléből érkező bevándorlók tömegéről. Mi megint csak travelbug-szemüvegen át szeretnénk megmutatni mindazt, amit láttunk és tapasztaltunk a Márai által elegáns városnak nevezett San Diegóból. Tartsanak velünk!

Aki kiváncsi e posztsorozat előző részeire, a linkekre kattintva olvashat Los Angelesről, óceánparti mini road tripünkről és egynapos gyalogos kirándulásunkról a határ másik oldalán, Tijuanában.

DSC 7405

Városnéző sétánkat San Diego szívében, a Gaslamp Quarterrel kezdtük. Hétköznap délelőtt lévén egy életteli, kellemesen bejárható, feltűnően tiszta negyedről kaptunk képet. Sok magunkhoz hasonló látogatóval találkoztunk, ki-ki kávéspohárral, reggeli péksüteménnyel a kezében sokszor megállva, emléktáblákat böngészve, épületekre rácsodálkozva fedezte fel az utcákat. A nevét az elmúlt században kapta, de nem igazán a gázlámpáknak köszönhetően. San Diegónak ez a része meglehetősen kétes hírnévre tett szert a történelem során: minden időszakban és ma is a város éjszakai életének központja számtalan szórakozóhellyel, bárral, kávézóval és étteremmel.

DSC09021

DSC 7347

DSC09017

A nagyon lelkes felfedezők 94 emléktáblát fotózhatnak végig a többnyire szépen karbantartott-felújított viktoriánus épületeken. Érdekes, vicces sztorikkal szórakoztatnak a táblák az egykori játéktermekről, bordélyházakról, masszázs-szalonokról és teaházakról, amelyek vendégkörének minden időben jelentős részét képezték a matrózok. 

DSC 7384

A Gaslamp Quarter szélén, a mai Convention Center környékén volt a város első szabad kínai negyede. Ez a tény azért érdemel említést, mert Kaliforniában hosszú időn át szegregálták a bevándorló kínai népességet (csak bizonyos negyedben bérelhettek lakást, üzletet, meghatározott iskolákba járathatták a gyerekeiket, etc.) - az egyetlen kivétel az államban San Diego volt, ahol sosem különböztették meg a kínaiakat. Ezért természetesen szép számban érkeztek a városba és költöztek a maguk választotta részbe.

DSC 7375

DSC 7357

Személyes sztorink a bérautóhoz kapcsolódik. Leparkoltuk az egyik utcában és amikor visszasétáltunk hozzá, hogy továbbálljunk a Balboa Parkba, Miklós úgy elment mellette, hogy észre sem vette, azaz jó pár méter után fordult vissza: hoppá, már elhagytam a boltot, ami elé letettem a Corollát.

DSC 7323

DSC 7356

Ez csak azért fontos momentum (aki olvasta az első részt, már tudja), mert kaliforniai kalandjaink egy Ford Mustanggal kezdődtek, azonban mi az álomautót nagyon hamar lecseréltük egy szürke Toyotára, mivel az előbbit rémálom volt vezetni LA-ben. Az unalmas szürke kis Toyota megbízhatóan és kiválóan tette a dolgát, s ezt a sofőrje azzal hálálta meg, hogy úgy elment mellette, mintha ott sem lett volna. 

DSC 7410

Visszapillantó a Balboa Parkból

DSC 7433

DSC 7510

A Balboa Park San Diego egyik legismertebb nevezetessége. Kialakítása kb. a Gaslamp Quarterével egyidejűleg kezdődött, az 1860-as években. Egyszerű városi parkként hol több, hol kevesebb támogatást élvezett fenntartója (a város) és adományozók részéről. Nagyobb arányú fejlődésnek a századfordulót követően indult a megemelt városi adóknak és a határozottabb településfejlesztésnek köszönhetően. Nevét (City Parkról változtatva) 1910-ben kapta Vasco Núnez de Balboa spanyol konkvisztádorról, aki az Óvilágból elsőként kelt át a Panama-földszoroson és fedezte fel a Csendes-óceánt.

DSC 7467

DSC 7498

Természettudományi múzeumát 1874-ben alapították. Mai formáját, építményei nagy részét az ott megrendezett két világkiállításra készítették, ezek közül is kiemelkedően fontos volt az első, az 1915-16-os Panama-California. A pazar spanyol reneszánsz stílus ekkor jelent meg az amerikai kontinensen. A XX. században folyamatosan nyíltak újabb és újabb múzeumok, központok, kertek, pavilonok a Balboa Parkban, köztük a világhírű állatkert is.

DSC 7441

DSC 7440

DSC 7461

A II. világháború egy dicstelenebb időszakot hozott, a parkot kisajátította a haditengerészet, kórházat és rehabilitációs központot rendeztek be az épületekben. 1978-ban két nagyobb tűzvész okozott nagy károkat. A Balboa Park ma látogatható részei tehát bőven kínálnak mesélni- és látnivalót a század történelméből. Természetesen rengeteg turista volt, de láttunk sok babakocsival sétáló anyukát, szabadidős sportolókat, kiránduló diákcsoportokat is. Mi leginkább egy átfogó képet nyertünk, nem néztük végig a park összes kiállítását, hiszen erre több nap sem elegendő. Nemzetiségi házai között magyar ház is található, amely a San Diego-i magyar közösség rendszeres találkozóhelye.

20190220 124742

Mivel már ebédidő közeledett és esőre is állt úgy döntöttünk tartunk egy kis pihenőt és keresünk mexikói éttermet az Óvárosban. Ma inkább skanzennek neveznénk ezt a részt, de szerencsére mindig élettel töltik meg - és ez nemcsak üzletsorokat jelent. San Diegóban is kulturális központ, fesztiválvároska, turistacsalogató az Old Town. A jó ebédnek köszönhetően nem csábultunk el csak egy kávéra - különben szép kis summát hagyhattunk volna a szivar-, bor-, fűszer-, csokoládéboltokban. 

DSC 7554

DSC 7546

DSC09121

A kis bemutatótermek, múzeumok és boltok megtartották a spanyol telepesek által megépített első városmag formáját: a négyszögletű teret keretezik minden oldalról. A tágabb környéket besétálva megtalálhatjuk a templomot, a történeti múzeumot, a temetőt, s persze hagyományos missziós- és lakóházakat.

DSC 7575

DSC 7541

DSC09080

DSC09100

DSC09098

A polgárháború utáni első zöldhasúak (zöldhátúak, angolul) egyike

Csepergő esőben bóklásztunk egyik helyiségből a másikba és meglepve fedeztük fel a magyar vonatkozásokat több helyen. Egyébként itt is kaptunk segítséget austini lelkészbarátunktól, Richard Mittwede-től, hiszen már itt is lakott és jó tippeket adott mit érdemes keresnünk.

DSC 7544

A Wells Fargo Múzeumban megnéztünk egy piros-sárga postakocsit és San Diego panorámaképét 1855-ből. A szivarboltban beszívtuk a stílusos eladó emlékezetes szivarfüstjét és hamar rátaláltunk egy Pesten faragott pipára. Aki erre jár és megteheti, töltsön több időt ebben a városrészben, bizonyosan megéri!

DSC 7558

DSC 7550

DSC 7571

DSC 7587

Bár városnéző címet adtunk a posztnak, San Diegóban nem telhet el nap az óceánpart nélkül. Legalábbis mi mindennap kimentünk. Így volt ez azon a szerdán is amit a fentebb leírtakkal töltöttünk. Még otthon megtaláltuk azt a részt, ahol egy nemzeti parkon belül apálykor száraz lábbal járkálhatunk a visszamaradt kis tócsák között (tidepools) és megcsodálhatjuk  az élővilágukat.

DSC 7651

DSC 7614

DSC09170

Próbáltuk elkapni az apályt, nem egészen sikerült: nem maradt volna száraz a lábunk és egyébként olyan erős szél fújt, hogy inkább csak a sziklák közelében maradva mászkáltunk. A tengeri élővilág védelme érdekében csak meghatározott időszakban látogatható a Cabrillo Nemzeti Parknak ez a része. A természet törékeny egyensúlyára vigyázni kell, velünk, turistákkal szemben. Sajnos gyarlóságunk kézzel fogható nyomai itt is megmutatkoztak: elhagyott ruhadarabok, sörösdoboz, pillepalack, jégkrémpálcika, stb. formájában. Egyébként nem is hajthatunk be akárhova, hiszen a Point Loma-félszigeten haditengerészeti bázis van katonai temetővel, illetve a vízművek egyik szennyvíztisztító-telepe.

DSC 7619

DSC 7664

DSC 7626

Utolsó napunkon még visszatértünk ide és az időjárás valamivel barátságosabb volt, mint szerdán, így felfedeztük a bejárható ösvényeket, valamint a Cabrillónak emelt szobor és a világítótorony magaslatairól csodáltuk a végeláthatatlan Csendes-óceánt és a várost (részletesebben a következő posztban írok erről). 

DSC 7753

Egyetlen programot terveztünk még az első estére: naplementét nézni a Naplemente-szikláknál. A Sunset Cliffs népszerű látványosság, Richard ennek ellenére is ajánlotta, mondván, tegyük félre a szokásos magatartásunkat  (messzire elkerüljük a tömeglátványosságokat) és táborozzunk le valamelyik parkolóban napszálltakor, mert megéri.

DSC 7747

Naplemente a Sunset Cliffsnél, 2019. február 20-án 

DSC 7743

Mivel az idő viharosnak ígérkezett, arra gondoltunk nem lesznek sokan, de tévedtünk: valóban vadászni kellett egy jó helyet, ahonnan tényleg élvezhető ahogyan a nap az óceánba süllyed. A körülmények nem voltak a legideálisabbak, de nem volt mit tennünk. Annyira hideg volt és olyan nagy szél, hogy Miklós alig szállt ki az autóból. Nekem minden ruhadarabomat áthűtötte a szél, a kezem ráfagyott a fényképezőgépre, de azért sikerült pár szép képet elkapnunk, s az élmény természetesen velünk marad. A kukákban kutakodók, kéregetők itt is szép számban feltűntek, így ezért is az autóba menekültünk és onnan néztük végig, ahogy a nap eltűnik a látóhatárról.

DSC 7754

DSC 7762

Sötétedés után immár szakadó esőben egy hirtelen ötlettől vezérelve kerestünk egy patikát, ahol kannabisszal készült dolgokat lehet venni. Egyszerűen kiváncsiak voltunk mit lehet kapni és milyen feltételekkel. A megkóstolással is kacérkodtunk gondolatban - mindaddig, amíg be nem csukódott mögöttünk a biztonsági boltajtó.

20190220 183033

Maga az élmény mindenképp megromlott, mert egy meghökkentő ellenőrzéssel kezdődött: a 150 kilós biztonsági  ember megnézte a táskámat és elvették / beszkennelték a személyinket. Szóval ha a hátralevő éveinkben csak a közelébe kerülünk valami gyanúsnak, Horatio Caine kollégái 1 perc alatt megtalálják a kapcsolódási pontot. A kis üzlethelyiség sokkal inkább volt bolt, mint patika: dekoratív és figyelemfelkeltő kínálat és elrendezés, percenként a segítségét felajánló eladók serege, maximális tisztaság és csillió lámpa.

20190220 182705

20190220 182944

20190220 183004

Fotózni tilos volt, csak pár kalózképünk van. Árultak kozmetikumokat, üdítőt, sört, csokoládét, csipszet, olajat. Mivel a dolgok 85%-án szerepelt a bio felirat, annyira az árakon sem lepődtünk meg. A kóstolás viszont meghiúsult, a penetráns szag mindkettőnket teljesen elriasztott.

DSC09204

Még egy meglepetést tartogatott számunkra az este. Megálltunk egy Whole Foods-ban snack-utánpótlásért és mivel egymással magyarul beszéltünk, ezt meghallotta és megszólított minket egy magyar pár. Kölcsönösen örültünk a találkozásnak, s megtudtuk tőlük, hogy viszonylag nagy létszámú magyar közösség él a városban. A közös hangot ugyan nem sikerült megtalálnunk, mivel sehogyan sem értették miért nem akarunk Kaliforniába költözni és hogyan is élhetünk olyan helyen, mint Nebraska?! Mi csak úgy véljük, egyszerűen mások a prioritásaink. E hosszúra sikeredett nap végén már csak arra volt energiánk, hogy bezuhanjunk az ágyba, hogy másnap újult erővel gyűjtsük tovább a lábunkban a kilométereket. Folyt. köv.!

Városnéző sétánk folytatása ezen a linken olvasható.

Ha tetszett a poszt, kövess minket a facebook-on, instagram-on is!   

A bejegyzés trackback címe:

https://travelbug.blog.hu/api/trackback/id/tr1715473830

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása