Figyelem! Közérdekű Közlemény!

A blogunkat új felületre helyeztük és új nevet adtunk neki. 2021. októberétől az alábbi linken olvashatóak a bejegyzéseink: www.aborondomesen.com

A travelbug.blog.hu oldalon nem jelennek meg az új írásaink, viszont a régi posztok természetesen továbbra is elérhetőek lesznek itt.

Gabi és Miklós

A texasi kormányzó rezidenciája

Érdekes látnivalót szeretnék ajánlani mindazok figyelmébe, akik már sok kipipálandót megnéztek Austinban; van az eddigi jelzőkön - hipszter, weird, zenei, etc. - túl is felfedeznivaló: ha kiváncsiak vagyunk hogyan éltek egykor a városlakók, elég csak a belvárosban szétnéznünk és a látogatható, történelmi emlékhellyé nyilvánított lakóházak, kúriák, "paloták" között csemegéznünk. Legtöbbjük magántulajdonban van és ma is lakott, mások gondozója egy-egy aktív nonprofit szervezet, s olyan is akad, amely a múzeum címmel büszkélkedik, de kibérelhető rendezvényekre.

Férfiak társalgója

Az egyik ilyen régi (elsők között említett - ma is használt) kúria lakója nem akárki: a mindenkori texasi kormányzó. Ma Greg Abbott - a mi látogatásunkkor Rick Perry rezidenciája a déli ültetvényes házak jegyeit viseli magán: az egyemeletes hófehér épület, az oszlopos tornác, a földig érő óriási ablakok, az árnyékolást és hűsítést biztosító nagy fák mind emlékeztetnek az államban vagy Louisianában, Georgiában még megtalálható egykori rabszolgatartók házaira, birtokaira. A kormányzói kúria építését 1854-ben fejezték be, 1856-tól működik a mindenkori texasi kormányzó és családja hivatalos rezidenciájaként. Az országban a negyedik legrégebbi ilyen lakóépület. A folyamatos karbantartásnak és modern felújításoknak köszönhetően ma szerepel az austini "legzöldebb" (azaz leginkább környezetbarát) lakóépületek listáján. Legutóbbi nagyobb átépítésére 2009-2012 között került sor, miután 2008-ban egy anarchista csoportnak tulajdonított szándékos gyújtogatás következtében az épület jelentős károkat szenvedett.

Női fogadószoba

Nem a fényűzés, inkább visszafogottság, kényelem, otthonosság és praktikum dominál a helyiségekben. A kandallókat valóban begyújtják, az ebédlőasztalt gyakran körülülik, a kertben sűrűn használják a grillezőt, hiszen a kormányzó mind protokoll-, mind magánrendezvényeit itt szervezik a ház dolgozói. Természetesen nem lehet nem észrevenni az európai hatásokat: az igényes ültetvényesek már az előző századokban is Olaszországból hozatták a márványt, francia és német műhelyekben faragtatták a kandallókat, készíttették a berendezési tárgyakat. S ez a megállapítás a többi austini kúriára is igaz.

Balra az asztalkán Anita és Rick Perry fényképe

Az Austin szívében álló gyönyörű lakóházat szigorúan őrzik, de az alsó szintjét, amely valóban a vendégek fogadására, hivatalos találkozók lebonyolítására szolgál, belépő fizetése nélkül, előzetes regisztrációval látogathatja a kiváncsiskodó. 

North-Evans kastély

Térelválasztó a North-Evans kastélyban

Pompásabbnak hat az Austini Női Klub által patronált és működtetett viktoriánus Bellevue Kastély, amely 1874-ben épült. Elegáns elnevezését nem olyan régóta használják - így megnyerőbb rendezvényhelyszínként - eredetileg a tulajdonos családok nevét viselte, az ős-austiniak North-Evans kastélyként emlegetik inkább. Mi az ünnepek előtt vettünk részt egyik nyílt napjukon, meglehetősen sok más látogatóval együtt.

Megálmodója egy New Orleans-ból érkezett gazdag, nagyvilági életet élő kereskedő-házaspár volt, Harvey és Catherine North 1874-ben vette meg és kezdte átalakítani a Little Shoal patakra néző szerény faházat. Több európai körutazást tettek, hogy ötleteket gyűjtsenek. Azonban a nem kedvező üzletmenet következtében beálló csődközeli helyzetükben pár év múltán túladtak az akkor már kastélynak beillő házon - alig féláron, mint amennyibe számukra került az építkezés. Mivel sokat utazgattak Amerikában és Európában, bár szerették volna, mégsem lett igazi otthonukká ez a ház. 1892-ben  Ira Hobart Evans őrnagy vette meg, aki a legnevesebb texasi építésszel karöltve több gyökeres átalakítást végzett az épületen az évek során.

Igényesség, hagyománytisztelet és célszerűség együtt

Bluebonnet (Texas állam virága) az ablakdísz

A faszerkezetet terméskővel borítják, új csempét kapnak a helyiségek. Újabb részeket építenek hozzá, valamint az ólomüveg ablakokat és kovácsoltvas díszítéseket is ekkor (1920-as évek) készítik. A patak is "eltűnik" a nagyszabású városrendezési tervek megvalósítása során: egy földalatti alagútrendszerbe vezetik a vizét.

Az ajtók feletti billenőablakok egykor a szellőzést biztosították a patak és a Colorado hűsítette levegő által.

A belsőépítészeti megoldások az austini aranykort idézik: a fából faragott keretek és térelválasztók, míves kandallópárkányok, Európából hozatott világítótestek és csempék a tehetős városiak jó ízlését tükrözik, s egyben sokáig meghatározták a társasági élet színtereit, illetve ezen keresztül Austin arculatát.

Egyetlen helyiség sem nélkülözte a karácsonyi díszítést.

Könyvtár és dolgozószoba, az ablak alatt ma is működő légkondícionáló berendezéssel.

Az épület az idők folyamán az egyetem kollégiumaként, illetve Richard Linklater Newton fiúk c. filmjének forgatási helyszínéül is szolgált. Ma Austin kísértetházai között is számontartják, bár a szellemek létezésére hitelt érdemlő bizonyíték nincsen. Rendezvények, céges partik,  esküvők romantikus helyszíne.

Női hálószoba - mesekönyvet "olvasó" macikkal

Ünnepváró figurák

Figyelemreméltó részletek

A karácsonyfa szoknyája

Egy a számos ízléses kandalló közül (további képek az albumban).

Neill-Cochran Lakásmúzeum

Austin  XIX-XX. századi történelmét végigszemlélte ez a ház, lakóin keresztül a városi élet aktív részeseként. Építésze ugyanaz az Abner Cook volt, aki a kormányzói palotát is tervezte. 

Megépítésére egy fiatal földmérő (és a felesége) adott megbízást 1855-ben, s mivel álmai jócskán túlszárnyalták az anyagi lehetőségeit, végül egyetlen napot sem lakott a házban. 10 évvel az állam székhelyévé válása után Austin óriási léptekben fejlődött. Számos városi és vidéki üzletember emeltetett házat a fővárosban (is), egymással versengve szépségben és egyedi megoldásokban.

A Neill-Cochran-ház többször cserélt gazdát, sokan bérelték hosszabb-rövidebb ideig, így lakói viszonylag sűrűn váltogatták egymást. Ezzel együtt folyamatosan alakult, átépült, szépült vagy romlott az állapota. A Skóciában született, kalandos életű Andrew Neill 1876-ban vásárolta meg és borospincét, könyvtárszobát rendezett be benne. Nagyon hamar az austini társasági élet központjává vált a ház prominens vendégekkel: ügyvédek, katonatisztek, szabadkőművesek, politikusok és művészek kortyolták a pezsgőt és kóstolták a süteményeket szinte naponta a fogadóhelyiségekben.

Az 1900-as évek végén Mrs. Neill bérbeadta egy befolyásos és gazdag házaspárnak, Thomas és Bessie Cochrannak, akiknek leszármazottai négy generáción át otthonuknak mondhatták ezt a házat. A múlt század közepétől nőszervezetek, önkéntesek, egyetemi gyakornokok végeztek az épületen és a kerten állagmegóvó-karbantartó munkákat. Utóbbiak gyűjtő és katalogizáló munkája alapozta meg a ma berendezett kiállításokat (bútorok, ezüsttárgyak, lámpák, fotók).

A lakásmúzeumot ma egy nonprofit szervezet működteti, nem kevés anyagi áldozat és befektetett munkaóra árán. Lehetőségeikhez mérten változatos programokat kínálnak: vezetett és önálló megtekintés, kézműves-foglalkozások, filmvetítések, előadások.

A bejegyzés megírásához a házak weboldalát, az idegenvezetők tudását, valamint a látott kiállítások anyagát használtam forrásként.

Ha tetszett a cikk, kövess minket a facebook-on is!