Figyelem! Közérdekű Közlemény!

A blogunkat új felületre helyeztük és új nevet adtunk neki. 2021. októberétől az alábbi linken olvashatóak a bejegyzéseink: www.aborondomesen.com

A travelbug.blog.hu oldalon nem jelennek meg az új írásaink, viszont a régi posztok természetesen továbbra is elérhetőek lesznek itt.

Gabi és Miklós

2013 januárjában egy szeles, időváltozást hozó vasárnapon tettünk kirándulást ebben a kisvárosban. A célunk eredetileg egy nemzeti park meglátogatása volt, de a központban tett séta során látottak hangulata olyannyira magával ragadott mindkettőnket, hogy a park megnézését elhalasztottuk.

Először kihaltnak tűntek az utcák, de aztán az első néhány ember, akikkel találkoztunk mind megszólított minket és miután kifejezték örömüket, hogy Európából meglátogatjuk az ő városukat, prospektusokkal és jókívánságokkal halmoztak el, szokás szerint elhangzott a mondat: Isten hozott Texas-ban! Ezt követte egy második is: Welcome to the real Old West! Ezek után már nem is volt kérdés: van keresnivalónk a városkában.

A központot környező utcákban igazi kincsekre leltünk: ezer aprócikket árusító ószeres boltjára, elhagyott iskolabuszra, használaton kívüli mezőgazdasági járművekre, érdekes kirakatokra.

Régi járművek szerelmeseként Miklós számos képet készített, hogy megörökítse az időutazás eszközeit.

Természetesen szembejött a tűzoltó-állomás, a mindig megállásra és csodálásra késztető, fényesen csillogó tűzpiros járgányokkal és az Államok-szerte kiemelt tiszteletnek örvendő tűzoltókkal együtt. Körüljártunk néhány szép templomot, mozit, a bíróság épületét és betértünk egy ma már múzeumként megtekinthető egykori börtönbe. Az alkalmazott mesélt kicsit a történetéről, de az igazán felejthetetlen élményt az nyújtotta, hogy szabadon bejárhattuk minden részét önállóan. Szokatlan és félelmetes érzések kerítettek hatalmukba - lévén, hogy mindketten először jártunk ilyen helyen. Bár 1975-ig volt használatban, nekem végig az volt az érzésem, mintha még az előző héten is lakója lett volna. Elgondolkodhattunk a kint-bent, jó-rossz, előtte-utána - érzések összetettségén.

A helyiek által ajánlott kisvendéglőben (Rodeo Restaurant) elköltött ebédünk után - amit csak azért érdemes megjegyezni, mert hamar ráéreztünk, hogy mindig az a legjobb étterem, amit az ott lakók ajánlanak és / vagy amely előtt a legtöbb truck parkol - a helytörténeti múzeum felé vettük az irányt, mert mint a nap során megtudtuk a városka fontos történelmi pillanat és esemény helyszíne volt: a texasiak első lövései itt dördültek el az 1835-ben Mexikó ellen vívott függetlenségi háború során.

A konfliktus kirobbantója, egy kisméretű ágyú megtekinthető a múzeumban, természetesen sok más, a múltat megidéző tárggyal együtt.

A kirándulás végére hagytuk a városka emlékmű jellegű házainak a megtekintését, ami azért is érdekes volt, mert egy térkép alapján autóval bejárhattuk az okosan eltervezett útvonalat, s hozzá rádión kaptuk az éppen megnézett ház történetét, adatait, érdekességeit. Az egyik mellett már illatozó nárciszokra leltünk!

Nem ez volt az első, de nem is az utolsó kirándulásunk a vadnyugaton :)