Figyelem! Közérdekű Közlemény!

A blogunkat új felületre helyeztük és új nevet adtunk neki. 2021. októberétől az alábbi linken olvashatóak a bejegyzéseink: www.aborondomesen.com

A travelbug.blog.hu oldalon nem jelennek meg az új írásaink, viszont a régi posztok természetesen továbbra is elérhetőek lesznek itt.

Gabi és Miklós

Ismét eltelt egy év, itt a május első vasárnapja. Viharos gyorsasággal, ahogy gyűjtöm az éveket, úgy érzem egyre gyorsabban telnek a hónapok, évek. Nyolc éve, hogy elköltöztünk, nyolc éve egyszer sem voltunk otthon Anyák napján. Most is így ünneplünk - nélkületek, s Ti nélkülünk. Számotokra idén még tovább nehezül egy láthatatlan apró élőlény miatt talán egyedül, sok könnyel. Az egyetlen vigasz az lehet, hogy ez időleges és a következő sokkal szeretetteljesebb és örömtelibb lesz. Biztosan. 

Nadányi Zoltán: Anyu

Tudok egy varázsszót,
ha én azt kimondom,
egyszerre elmúlik,
minden bajom, gondom.

Ha kávé keserű,
ha mártás savanyú,
csak egy szót kiáltok,
csak annyit, hogy anyu!

Mindjárt porcukor hull
kávéba, mártásba,
csak egy szóba kerül,
csak egy kiáltásba.

Keserűből édes,
rosszból csuda jó lesz,
sírásból mosolygás,
olyan csuda-szó ez.

"Anyu! Anyu! Anyu!"
hangzik este-reggel,
jaj de sok baj is van,
ilyen kis gyerekkel.

"Anyu! Anyu! Anyu!"
most is kiabálom,
most semmi baj nincsen,
mégis meg nem állom.

Csak látni akarlak,
anyu fényes csillag,
látni, ahogy jössz, jössz,
mindig jössz, ha hívlak.

Látni sietséged,
angyal szelídséged,
odabújni hozzád,
megölelni téged. 

Nem szabad szomorkodnunk!

A következő ölelés sokkal hosszabb és szorítóbb lesz.

A következő hívás nevetéssel teli.

A következő beszélgetés sok szép emlék felidézésével édesített.

A következő hang biztatóbb.

Biztosan tudom, hogy nem telik el nap úgy, hogy ne gondolnánk egymásra. Hogy ne egyszerre ragadnánk meg a telefont és írnánk meg egymásnak a legjelentéktelenebb kérdést (Én neked: Nem lesz túl sok az a zsír a kenyérlángoson? Te nekem: Hova kattintsak, ha semmit nem látok?). Hogy ne emlegetnénk kedvenc szavajárásotokat, hogy ne idéznénk fel emlékeket, hogy ne gondolnánk arra, hogy is csinálta ezt Anyu / Anya. Hiszen ha nem is valljuk be, de ugyanúgy csináljuk. S az örök mérce és visszatartó erő, legalábbis számomra: hogy állok elé és mondom ezt el? Covidnak köszönhetően még a kék szappantartó is eszembe jut mindennap, ahányszor csak dörzsölöm a kezemet. Idén ezen fogunk nevetni és erre emlékezni! S nem baj, hogy nem lesz Anyák napi sütemény, bár baj, hogy nem lesz Anyák napi csokor.

Ha távol is van a szív, ami az utolsó pillanatig értünk is dobog, ha távol is van az a tekintet, ami felhős ha a mi arcunk felhős és ragyog, ha a sikereinkről számolunk be, ha távol is van az a hang, amelyik a mienkből az első mondat után tudja, hogy minden rendben van / semmi nincs rendben, ha távol is van az a kar, amelyik mindig ölelésre emelkedik, még akkor is ha a szív fájdalommal teli - a legfontosabb, hogy VAN az a szív, az a tekintet, az a hang és az a kar.

Mécs László: A királyfi három bánata

Amikor születtem, nem jeleztek nagyot
messiás-mutató különös csillagok,
csak az anyám tudta, hogy királyfi vagyok.
A többiek láttak egy síró porontyot,
de anyám úgy rakta rám a pólyarongyot,
mintha babusgatná a szép napkorongot.
Maga adta nékem édessége teljét,
úgy ajándékozta anyasága tejét,
hogy egyszer földnek bennem kedve teljék.
Isten tudja, honnan, palástot kerített,
aranyos palástot vállamra terített,
fejem fölé égszín mosolygást derített.
Ma is úgy foltozza ingemet, ruhámat,
ma is úgy szolgál ki, főzi vacsorámat,
mint királyi ember királyi urának.
Amerre én jártam, kövek énekeltek,
mert az édesanyám izent a köveknek,
szíve ment előttem előre követnek.
Amíg ő van, vígan élném a világom,
nem hiányzik nekem semmi a világon,
három bánat teszi boldogtalanságom.
Az egyik bánatom: mért nem tudja látni
egymást a sok ember, a sok-sok királyfi,
úgy, ahogy az anyjuk tudja őket látni?
másik bánatom: hogyha ő majd holtan
fekszik a föld alatt virággá foszoltan,
senki se tudja majd, hogy királyfi voltam.
Hogyha minden csillag csupa gyémánt volna,
minden tavaszi rügy legtisztább gyöngy volna:
kamatnak is kevés, nagyon kevés volna.
Hogyha minden folyó lelkemen átfolyna
s ezer hála-malom csak zsoltárt mormolna,
az én köszönetem így is kevés volna.
Hogyha a föld minden színmézét átadom,
az ő édességét meg nem hálálhatom,
ez az én bánatom, harmadik bánatom.

Remélem, hogy elhiszitek, hogy mindketten tudjuk és érezzük azt, hogy mit jelentetek nekünk és igyekszünk értékelni és megbecsülni ezt nap mint nap. Hogy vagytok. Hogy van kihez fordulni. Van kitől kérdezni. Van kiben bízni. Van kit szeretni. Van kit felhívni. Van kinek köszönetet mondani. Van kinek hálásnak lenni. Ez jelenti leginkább azt, hogy a földi küldetéseteket summa cum laude tüntethetjük ki: megtanítottatok szeretni.

Köszönjük Anyu! Köszönjük Anya!

Ha tetszett a poszt, kövess minket a facebook-on, instagram-on is!