travelBug

Milyen nyelven imádkoznak a hazájukat elhagyók?

2019. december 04. - Árva Gabriella

Ez a kérdés ugyanolyan nehezen megválaszolható valószínűleg mint egy sor másik még:

  • milyen nyelven beszéljünk otthon a gyerekekkel egy-egy adott életkorban, ha idegen nyelvű iskolába járnak / környezetben tanulnak?

  • Milyen ünnepeket ünnepeljünk a választott országban? A helyieket? Az otthoniakat?

  • Hogyan hallgassuk meg az ország himnuszát, amely nem a hazánk, de a választott életterünk?

Azt gondolom egyik kérdésre sem adható fekete vagy fehér válasz, sok körülmény árnyalja a családok vagy egyes emberek döntését ezekben a helyzetekben. Magam ismerek olyan családot, ahol mindkét ország ünnepeit a megfelelő módon igyekeznek megünnepelni. Szintén van az ismeretségi körünkben olyan, aki sok lemondás és áldozat árán próbálja életben tartani a gyerekek magyar nyelvtudását – vagy éppen a sajátját – hiszen nem kell sok empátia ahhoz, hogy belássuk mennyire nehéz két vagy akár még több nyelven ugyanolyan szinten kifejezni / megértetni magunkat. Óhatatlanul megkopik az egyik, ha nem használjuk és felerősödik a másik, amin nap mint nap kommunikálunk szóban és írásban.

IMAG1678

A címben említett kérdés engem ugyanígy elgondolkodtatott: vajon teljesen egyértelmű-e hogy ha magyarnak születtem, akkor mindig mindenhol magyarul fohászkodom avagy idomulok a választott lakóhelyem nyelvéhez és szokásaihoz. Azoknak vitathatatlanul könnyebb a dolguk, akik tudnak anyanyelvű misére, istentiszteletre járni. A tengerentúlra költözve a magam helyzetét nem tudtam könnyen kezelni sokáig. Austinban van lelkes magyar közösség, ünnepléssel, hagyományőrzéssel, gyerektáborokkal, gyarapodó magyar nyelvű könyvtárral. Nincs viszont templom, ahol magyarul imádkozhattam volna.

IMAG1458

A folyosó kiállítótérként funkcionálva - Hill Country Bible Church, Austin, TX

Nem várt helyről kaptam segítséget, hiszen legelőször a nyelvtudásomat fejleszteni különböző egyházi közösségekbe jártam, részben mert ezek az alkalmak ingyenesek voltak, részben mert nagyon korrekt módon igyekeztek lelki és hitbeli segítséget is nyújtani az általában önkéntes tanárok. Ha akartam járhattam bibliaórákra, vasárnapi iskolába, de ha nem akartam, nem „kényszerítettek” (nem nyomultak, nem akartak megkeresztelni, beléptetni, taggá nyilvánítani, stb.). Rövid időn belül, amint kissé megismertem a fenti alkalmakat tartó embereket, én nem egyszer azt választottam, hogy látogatom pl. a bibliaórákat vagy összejöveteleket. Ismételten két okból: egyrészt újabb lehetőség volt a tanulásra; másrészt idegen országban hamar megszületik az ember lelkében a vágy, hogy valahová tartozzon, a lelkét is építő közösségbe járjon. Az én esetemben ez a leghelyesebb megfogalmazás, mert hívőnek tartom magam a magam módján, de nem tudok pl. minden vasárnap délelőtt istentiszteletre menni.

IMAG1454

Nem ritka ez a látvány belépve a templom épületébe. HCBC, Austin, TX

IMAG1468

Útbaigazítás HCBC, Austin, TX

Az Egyesült Államokban nagyon sokféle lehetőség közül választhat az ember, ha vallási közösséget keres és nem biztos hogy megtalálja ugyanazt a módot, ahogyan otthon tarthatta a hitét. Én megfordultam baptista, metodista, unitárius, katolikus és evangélikus alkalmakon. Itt tartózkodásunk hetedik évében találtam pl. olyan közösséget, ahol ugyanúgy zárják az imát, ahogyan mi magyarul. Nem lehet természetesen a felsoroltakat sem egyenesen lefordítva értelmezni: magam evangélikusnak fordítom az angolul Lutheran jelzővel illetett templomot, mert számomra ehhez áll legközelebb. Ahonnan gyorsan elmenekültem, az általában olyan vasárnapi iskola, bibliaóra vagy istentiszetlet volt, ahol nem tudtam a hallottakat elfogadni vagy összeegyeztetni a magam hitével. Ilyen is volt, itt sokan önmagukat kvalifikálják egy hosszabb „Bible Study” vagy „Mission Trip” után a Szentírás avatott magyarázójává és bátran összegyűjtenek akár a saját házukba rendszeresen összejáró közösséget és hirdetnek bizonyos dolgokat. Én sajnos találkoztam olyannal, aki nagyon tévesen értelmezett bibliai idézeteket, verseket és terjesztett félremagyarázásokat. Magam úgy vélem igenis legyen tanult és olvasott ember az, aki nekem szentbeszédet tart, bibliai verset magyaráz vagy úrvacsorát oszt.

DSC05334

Santuario de Guadalupe, Santa Fe, NM

DSC01419

La Purisima katolikus templom, Soccoro Mission, El Paso / Soccoro, TX

Az én kereső folyamatom tehát mindig úgy zajlott, hogy nem utasítottam vissza a hívó szót, elmentem misére, istentiszteletre, keresztelőre, ünnepi alkalmakra és bibliaórákra. S miután megtapasztaltam a hogyan-t és kérdezősködtem vagy a neten utánaolvastam az adott közösségnek vagy lelkésznek, eldöntöttem illik-e ez az én világlátásomba, illetve tudok-e magam illeszkedni az adott közösség hagyományaihoz és szokásaihoz.

IMAG1695

Austinban sokáig jártam (jártunk) meglehetősen messzire a lakóhelyünktől egy közösségbe, mert jónak éreztem. Hozzám szóló prédikációt hallottam, a lelkemet megérintő emberekkel találkoztam és a szívemig hatoló események részese lehettem. Mindezt angolul a Hill Country Bible Church templomában. Bár ebben a templomban nem volt harangszó, volt viszont XXI. századi technikával ellátott színpad és beerősített zenekar; interneten élőben követhető vasárnapi istentisztelet és „igazi” hóesés a karácsonyi ünnepi összejövetelen.

DSC05337

Ebben a közösségben mondta először egy önkéntes tanárom, hogy milyen csodás utazás keretében járt Budapesten (és mutatta meg albumnyi gyönyörű fényképét, helyesen és részben magyarul feliratozva az én fővárosomról). Ezen a karácsonyi ünnepen éreztem először életemben hogy a Születés valódi öröm: az egész istentisztelet azt a célt szolgálta, hogy örömet adjon, csak arról szólt a szentbeszéd, amit ünneplünk Karácsonykor; nem volt tökéletes a gyerekek színpadi éneklése viszont szívig hatolt a sok nevető arc és csillogó tekintet. S életünkben először vettünk részt olyan gyertyagyújtáson, ahol volt idő arra, hogy a betlehemi láng a teremben lassan mindenki kezébe eljusson és haza is vihettük (az autóban vigyázgatva a 20 perces úton). Ebből a közösségből hívott mindkettőnket a tanárom a saját házába Hálaadáskor ünnepi vacsorára, s be kell vallanom nagyon szerencsések voltunk, hogy rögtön az első évben családi hagyományoknak megfelelően ünnepelhettük vendéglátóink legfontosabb ünnepét: volt ételmegosztás, közös éneklés, játék és persze mindenki megválaszolta a kérdést, miért ad hálát ezen a napon.

DSC01356

San Elizario Mission Church, a végzősök ünneplése, El Paso, TX

Ha már megemlítettem a templomot, itt maga az épület is más. Legtöbbször úgy néz ki, mint egy pajta vagy csűr. Szinte kivétel nélkül kapcsolódik hozzá iskola, óvoda, közösségi tér, sok helyen kávézó, bolt, könyvtár. Az épület sokkal több közösségi célt szolgál, mint otthon. Sokkal inkább a praktikum vezérli az építést: a termek összenyithatóak vagy éppen több kisebbre lezárhatóak annak megfelelően mire van szükség. Nem európai értelemben vett szentély van sokszor, hanem színpad (stage) színházba illő fény- és hangtechnikával.

DSC00251

First United Methodist Church, karácsonyi díszben, San Saba, TX

Napközben zárva van – általában biztonsági okokra hivatkozva, illetve úgy tapasztalom, hogy itt nem is igénylik az emberek ami otthon mindennapos dolog: hétköznap, délelőtt, kora este, bármikor ha ideje van valakinek „beugorhat” és imádkozhat, csendes magányban lehet, megpihenhet, stb. Nekem (a harangszó mellett) talán ez hiányzik itt a legjobban. Most az ittlétünk nyolcadik évébe lépve kaptam engedélyt a lelkipásztortól, hogy miután jeleztem az információs pultnál, hogy miért jöttem, bemehetek az épület nyitvatartási idejében (ugyanabban az épületben van a templom és az óvoda) és gyakorolhatom mindazt, amit otthon is. Vannak hetek, amikor erre gyakrabban szükség van, mint az egyetlen vasárnap délelőtti istentisztelet.

DSC00249

A macik a templomba érkező kis barátaikat várják, San Saba, TX

Szertartásbeli különbségekről és hasonlóságokról nem szeretnék írni, hiszen az nagy mértékben idomul az adott közösséghez. Mára Omahában megtaláltam azt, amelyikbe a leginkább illeszkedni tudok. Hagyományos részei vannak az istentiszteletnek, közösen olvasunk a Szentírásból, nem „rockzenekar” játszik, hanem emberi hangon szólnak az énekek, úrvacsora vételkor bort iszunk (és nem szőlőlevet), a lelkész nem politizál (Austinban volt ilyen, hogy túl sok viccesnek tűnő, bántó megjegyzést tett a prédikáció közben másként élőkre, másként gondolkodókra vagy éppen a regnáló elnökre).

DSC01464

Körmenet El Paso-ban, Our Lady of Guadalupe Church

DSC01479

Our Lady of Guadalupe Church, El Paso, TX

Ami nekem mindenképp rokoszenves az a sokkal szabadabb légkör az istentiszteleteken:

  • vannak nyűgösebb kisbabával sétáló anyukák
  • ha beszél, kérdez, játszik egy kisgyerek, nem a szüleit bámulja az egész gyülekezet
  • bejöhet a mozgássérült embert segítő kutya
  • nem nézik ki a hajléktalanokat
  • van, aki a reggeli kávéját még befejezi a szertartás alatt
  • fesztelenebbül viselkednek és öltözködnek az emberek 
  • aki nem tud helyben részt venni, követheti online az igehirdetést
  • sokszor jelnyelvi tolmács segíti a megértést
  • gyerekmegőrző van felügyelettel és rengeteg játékkal

A lelkipásztori beszédek is könnyebben megérthetőek, nem félnek viccelődni és megnevettetni az embereket, sokszor mesélnek hétköznapi történeteket, hogy közelebb hozzák a nehéz témákat is, használnak kivetítőt, rajzokat, "világi" fotókat, videófelvételeket. Az emberek jobban részesei az alkalmaknak, válaszolnak, bekiabálnak, éljeneznek, tapsolnak, felállnak, ha olyan a szituáció. Miért ne szerepelhetne a szentbeszédben az egyetemi futballcsapat, Mickey Mouse, Ebenezer Scrooge, Edge vagy Jermaine Bell, egy hétéves floridai kisfiú? 

DSC01213

Húsvéti tojásvadászatra készülődve, Great Hills Baptist Church, Austin, TX 

A tojások a helikopter révén hulltak alá a parkolóban

DSC01217

Futás a tojásokért! GHBC, Austin, TX

DSC01216

Természetesen a húsvéti nyuszi is megjelent a vadászaton!

Austinban sokáig jártam több-kevesebb rendszerességgel a Great Hills Baptist Church alkalmaira, mivel az apartmankomplexumunk közvetlen szomszédságában volt - gyalog átsétálhattam. Nem tetszett minden maradéktalanul, de ki kellett egyeznem, mert kéznél volt. Sokszor épp az befolyásolta a döntést, hogy az egyetemi campus lelkipásztorának igehirdetését ugyan szívesebben hallgattam volna, csak az oda-vissza úttal együtt 2,5 óra elment a vasárnapból. Ezt nem mindig tudtam megtenni. A Great Hills lelkésze ritka karizmatikus lény, szinte mindig lenyűgözve hallgattam - angolul. Hogy a címben feltett kérdésre visszatérjek tehát, a szentbeszédet természetesen angolul hallgatom és az énekeket is, viszont mindig magyarul mondom a fohászokat. valahogy nem megy az átállás az angolra ezen a téren.  

DSC08669

Cathedral of Our Lady of the Angels, Los Angeles, CA

DSC08672

Falfestmény a fenti Los Angeles-i katedrálisból

Ahogy az idő telik, egyre többféle eseménybe vonódunk bele. Voltunk már keresztelőn, esküvőn, tojásvadászaton, karácsonyi és Hálaadás-napi ünnepi istentiszteleten. Pár hónappal ezelőtt az első temetésre is el kellett mennem, illetve helyesebb búcsúztatónak nevezni, mert a koporsó földbe helyezése nem történt meg. Egy kedves munkatársam a könyvtárból tragikus hirtelenséggel távozott az élők sorából és az ő búcsúztatásán vettem részt. Abban a templomban tartották, amelynek April tagja volt. (Ahogy beléptünk az előtérbe hangos nevetés és beszéd fogadott, mert egy pöttöm lánykánál eltört a mécses és jó páran igyekeztek megvigasztalni.) Koporsója a szertartás során végig nyitva maradt, sokan ekkor vettek végső búcsút tőle. A teremben ahol összegyűltünk egy kivetítőn családi és más (pl. munkahelyi is) fotók és videók mentek folyamatosan - róla. Számomra furcsa érzés volt a hangját hallani, a nevetését látni, miközben alig néhány méterre feküdt élettelenül. Nagyon röviden emlékezett egy lelkész az életének pár eseményét felsorolva, majd arra biztatta a jelenlévőket, hogy menjenek ki a színpadra és beszéljenek Aprilről. Ezt családtagok, barátok, kollégák, szomszédok megtették és nem előre megírt, hanem szívből jövő keresetlen szavakkal meséltek arról mit jelentett nekik az aranyszívű, csupamosoly April. Volt, hogy könnyeztünk, volt hogy nevettünk. Az egész esemény alatt be lehetett írni a gondolatainkat, emlékeinket egy megnyitott szép albumba. Emlékbe kaptunk egy fotót Aprilről és a szívének legkedvesebb bibliai verset is megosztotta velünk a családja. Ez is nagyon más volt tehát mint otthon.

IMAG0936

Első adventi koszorúnk Austinban, 2012 Karácsonyán

IMG 20191124 085838

A templom ahová most járok Hálaadás előtti héten

IMG 20191124 085959 1

Az előtér épp két alkalom között, a cserélődő látogatókkal

IMG 20191124 090014

Karácsonyra készülődve a fáról hazavihetünk egy cukorkát és cserébe hozhatunk egy rászoruló kisgyereknek készített ajándékcsomagot. 

Kicsit magamnak tartoztam ezzel a poszttal, köszönöm mindnekinek, aki elolvasta.

Ha tetszett a poszt, kövess minket a facebook-on, instagram-on és youtube-on is!  

A bejegyzés trackback címe:

https://travelbug.blog.hu/api/trackback/id/tr6415286862
süti beállítások módosítása