Figyelem! Közérdekű Közlemény!
A blogunkat új felületre helyeztük és új nevet adtunk neki. 2021. októberétől az alábbi linken olvashatóak a bejegyzéseink: www.aborondomesen.com
A travelbug.blog.hu oldalon nem jelennek meg az új írásaink, viszont a régi posztok természetesen továbbra is elérhetőek lesznek itt.
Gabi és Miklós
Ki az a legendás gitáros, aki stílust megújító játékával és tehetségével írta be magát a zenetörténetbe, s aki világhíre, elismertsége mellett arról nevezetes, hogy szűkebb hazájában rengetegen szeretik? A második legnagyobb amerikai államban nehéz olyan embert találni, aki ne ismerné a nevét és ne szeretné a zenéjét. Ez a poszt - egy kiállítás kapcsán - Stevie Ray Vaughan-ról szól.
Dallas és Texas szülöttéről hiánypótló kiállítás nyílt az austini Bob Bullock Múzeumban. Ahogyan az egyik ismerősöm megfogalmazta: tragikusan rövid pályafutása ellenére, őt mindenki ismeri, mindenki hallgatja, mindenki volt és / vagy ismer olyat, aki volt a koncertjén; mégis most egy helyen látni a hangszereit, fellépőruháit, kézzel írott dalszövegeit, fotóit, plakátjait és hallgatni a zenét, ez szívig hatoló dolog. Azt mondja nem tud olyanról, aki ne nézné meg ezt a tárlatot. Mi április első vasárnapján látogattunk a múzeumba sokan másokkal együtt.
Sokan kifogásolják általában, hogy nincsenek emberek a képeinken, íme az ellenpélda: tömeg a SRV-kiállításon
SRV Dallasban született és nevelkedett, gitározni a bátyja révén gyerekként kezdett. Kottát olvasni sohasem tanult, játékát és stílusát maga fejlesztette, elsősorban számtalan formációba beszállva, mindig új társak által inspirálva, új utakat keresve.
Stevie és bátyja, Jimmie Vaughan
A garázszenekarok, amatőr bandák, lokálok és változatos közönséget vonzó dallasi klubok jó iskolát jelentettek. 17 évesen a sulival is felhagy, hogy a zenére összpontosíthasson. Első, kifejezetten bluest játszó bandája a Blackbird lesz 1971-ben, velük költözik Austinba, ahol jó ideig még folytatja a zenekarról zenekarra vándorlást és ki-beugrásokat. 1979 hozza meg az élete végéig megmaradó saját bandát, a Double Trouble-t Jack Newhouse basszusgitárossal és Chris Layton dobossal.
Tommy Shannon (a kép jobb oldalán) 1981-ben került a zenekarba
A korai 80-as években sok helyen lépnek fel és rendkívüli népszerűségre tesznek szert Texas-szerte. 1982-ben a Montreux-i Jazz Fesztiválon keltik fel David Bowie érdeklődését, aki meghívja Stevie-t a következő albuma felvételeire.
A fesztiválon egy Zorróra emlékeztető figura a semmiből tűnt elő a déli folyami hajók szerencsejátékosainak jellegzetes kalapját viselve, egy Stratocasterrel és két társával az oldalán. Nem volt se neve, se albuma, se lemezszerződése.
A színpadot azonban porrá zúzta gitárjátékával, s ezután mindenki tudni akarta a nevét.
(Szabad fordításban James McBride cikkének első bekezdése a Montreux-i Fesztiválról.)
Bowie azóta is legnagyobb példányszámban elkelt Let's Dance című albumán a nyolcból hat számban Stevie penget. Innen már egyenes út vezet John Hammond Los Angeles-i stúdiójába.
Három arc, három látogató
Az 1983-ban kiadott Texas Flood című albumuk mérföldkő nemcsak Vaughan számára, de a zenében is. Pozitív és lenyűgöző kritikákat kapott mind blues, mind rock szakíróktól. Egy csapásra országos hírre tettek szert a rengeteg rádiós lejátszásnak és egy nagyszabású turnénak köszönhetően. 84-ben és 85-ben is új albummal jelentkeznek, amelyek mind azonnal átütő sikert aratnak, és egyre előkelőbb helyeken landolnak a különböző listákon. A Couldn’t Stand the Weather (1984) lett az első aranylemezük.
A Little Wing Grammy-díja
A felfelé ívelő karrier mellett magánéleti problémákkal küzd, ezeket többek között alkohollal és droggal igyekszik orvosolni. 1986-ban európai turnéjuk egy német állomásán a szervezete "jelez": összeesik a színpadon, így az összes hátralevő koncertet törölniük kell. Hosszabb kezelés és kihagyás után tér vissza a stúdióba és a fellépésekhez. Negyedik lemezével (In Step, 1989) nyeri az első Grammy-díját a legjobb kortárs blues kategóriában, s az album 6 hónap alatt aranylemez lesz.
Arany In Step
A kiállítás egyik aktív nézője
Egy Stevie Stratocaster-gyűjteményéből
Egyedülálló, blues-, jazz- és rockzenét ötvöző játékstílusa a kor legnagyobb hatású gitárosainak sorába emeli őt: Albert King, Buddy Guy és Albert Collins (blues); Jimi Hendrix és Lonnie Mack (rock); Kenny Burrell és Wes Montgomery (jazz).
S amiért a legnagyobb tisztelet illeti Stevie-t: fentebb is említett kedves ismerősöm szerint ő egy srác a szomszédból, egy közülünk való; az, hogy világsztár lett sosem változtatta meg a jellemét.
Füzetlapra írt vallomás
A 80-as évek végét sok elismerés és zenei termékenység jellemzi: az In Step szakmai és anyagi sikere közepette újabb hosszú európai turnéra mennek, Vaughan Robert Plant koncertsorozatán is vendégeskedik, a New Orleans-i Jazz & Heritage Fesztiválon világsztárként ünneplik őket. 1990 tavaszán a bátyjával kezd új lemez tervezésébe, ezt végül az év végére halasztják (többek között) egy sok államot érintő amerikai turné okán.
SRV-emlékek
Fellépőruha és egy újabb hangszer
Stevie kézírása
Augusztus 26-án az East Troy-i fellépést követően - amelyen az improvizatív örömzenélésbe Eric Clapton, Buddy Guy, Jimmie Vaughan és Robert Cray is beszáll - Stevie társaival helikopterrel indul Chicagóba , amely azonban a célját sosem éri el: röviddel a felszállást követően emberi hiba és a rossz időjárási körülmények miatt lezuhannak és a balesetet senki nem éli túl.
Number One
Sokan vallják, hogy ha nincs ez a tragikus este, akkor is hamarosan végzett volna vele a mérhetetlen mennyiségben fogyasztott whiskey-heroin páros. Lehetséges. Ez azonban semmit sem kisebbít a tehetségén és az alázatán amellyel a legnagyobb szenvedélye, a blues iránt viseltetett.
A Vaughan-testvérek ezen albuma posztumusz jelent meg 1990 szeptemberében
A kiállításon folyamatosan mentek az Austin City Limits felvételei, a látogató teljesen belefeledkezhetett SRV világába. Belépéskor egyébként nem is Stevie, hanem örökségének egyik legnagyobb austini letéteményese, Gary Clark Jr. életnagyságú fotója fogadott minket.
Gary Clark Jr.
Gary hathatós tevékenységének köszönhetően Austinban újra működik a legendás blues-klub, az Antone's, ahol Stevie maga is fellépett, jammelt Albert Kinggel, s amely klub zsarátnok volt a blues, jazz és rock legnagyobb hatású zenészei számára, s nem mellesleg mennyország a rajongóknak!
Plakát az Antone's-ból
Austin's Home of the Blues
Austin mindenképpen sajátjának tekinti Stevie Ray Vaughan életművét és muzsikáját. 1982 és 2000 között 14 rangos zenei díjat nyert (Stevie maga, albumai és dalai) az élő zene fővárosában. Ann Richards texasi kormányzó 1991-ben SRV-emléknappá nyilvánította Stevie születésnapját, október 3-át. Két év múlva pedig szobrot emeltek a Lady Bird Lake mentén, a mai Austin egyik legnagyobb szabadtéri koncerthelyszínén.
Stevie szobra Austinban a Colorado menten
Koncertplakátok a világ minden részéből
Gitárbűvölők I.
Gitárbűvölők II.
Üzenet a múltból
SRV és a Double Trouble 2014-ben az ACL, 2015-ben a Rock and Roll Hallhatatlanok Csarnokába is bekerült. A Pride & Joy: The Texas Blues of Stevie Ray Vaughan című kiállítás július 23-ig megtekinthető az austini Bob Bullock Múzeumban.
Ha tetszett a poszt, kövess minket a facebook-on is!
