Figyelem! Közérdekű Közlemény!

A blogunkat új felületre helyeztük és új nevet adtunk neki. 2021. októberétől az alábbi linken olvashatóak a bejegyzéseink: www.aborondomesen.com

A travelbug.blog.hu oldalon nem jelennek meg az új írásaink, viszont a régi posztok természetesen továbbra is elérhetőek lesznek itt.

Gabi és Miklós

El Paso-ba már rég készültünk, elsősorban a határ közelsége izgatta leginkább a fantáziánkat. Minden ismerősünk óva intett tőle, mondván mennyire veszélyes (igen, a határ másik oldalán levő város, Juárez sokáig a világ legveszélyesebbjének számított), s jellemzően ismét megkaptuk a szokásos kérdést is: miért mentek oda, nincs ott semmi érdekes. Minden sablon volt és minden megdőlt. Következzen néhány mozaikkocka Texas - szerintem - egyik legérdekesebb városából!

Tények, adatok

• A neve spanyolul hágót, hegyszorost jelent.
• Texas legnyugatibb fekvésű nagyvárosa, másik időzónához tartozik (mountain time).
• Őslakosai kukoricatermelő letelepedett indiánok voltak (Manso, Suma, Jumano, Tlaloc). Életszerető, egyszerű, keményen dolgozó emberek. A filmekből inkább ismert harcos, skalpgyűjtő mescalero apacsok inkább kalandoztak, portyáztak ezen a vidéken. 
• Az első spanyol telepesek 1598 tavaszán érkeztek a Rio Grande átkelőjéhez. A mai város alapjait 1659-ben Fray García de San Francisco tette le, akkor még El Paso del Norte néven. 
• Földjét nagyon sok vér áztatta, stratégiai fekvése miatt sokan akarták mindig is magukénak tudni. Legrégebbi utcája (El Paso Street) az 5 másodperc alatt 4 halott- párbajokról / tűzharcokról híres.
• Lakóinak száma közel 700 000, ezzel Texasban a 6. legnépesebb város.
• Történetében a háborúkon kívül a legfontosabb szerepet a vasút és az olaj játszotta.
• Sokkal több spanyol szót hallottunk, mint angolt.
• A határ túloldalán fekvő, El Paso-val teljesen összeforrt Juárez kétszer annyi lakossal bír.
• Nem lehet nem észrevenni az óriási katonai jelenlétet, a város és környéke az egyik legnagyobb amerikai támaszpont, Fort Bliss "otthona".

Biztonság

Természetes kiváncsiságtól fűtve hamar a határátkelő közelében találtuk magunkat, illetve ez így nem is teljesen igaz, mivel ebből El Paso és Juárez között több is van. A határ megállapításának kérdése nem volt egyszerű folyamat: ugyan egy 1848-as szerződés rögzítette, hogy Mexikó és az Egyesült Államok határa a Rio Grande, a folyó állandó mederváltoztatásával, átlábalható részeivel több évtizeden át vita tárgyát képezte a két ország között. A könnyű átkelő környékén a folyó mindkét oldalán egyre terjeszkedett a két város, s mivel a Grande általában dél felé húzódva egyre zsugorította a mexikói területet, mindkét fél sürgette a tárgyalásos végső rendezést. John F. Kennedy és Adolfo López Mateos abban állapodott meg, hogy egy közösen kijelölt mesterséges medret készítenek és abba terelik a folyót.

A kép bal oldalán látható szürkésfehér sáv a Rio Grande új medrébe terelve, jobb oldalon Juárez, Sebastian (Enrique Carbajal) ikonikus szobrával.

Ma - a helyi ranger szavait idézve - a kanálissá változtatott Rio Grande megrajzolt, betonozott medrével, mindkét oldalán gáton futó úttal (Border Highway Texasban) a béke és a barátság jelképe.

Ezt megpecsételendő létrehoztak egy emlékhelyet is: a Chamizal National Memorial a határ amerikai oldalán fekszik, mindkét nemzet lobogója leng felette és leginkább egy szabadidőpark a városlakók számára: padokkal, grillezőkkel, bicikli- és sétautakkal, kis múzeummal (aminek a legszebb része egy babakiállítás: Mexikó valamennyi államát 1-1 népviseletes baba jelképezi), szabadtéri koncertekkel, programokkal.

Népviselet Mexikó Sinaloa államában

Nayarit viselete

Chiapas népviselete

Veracruzi népviselet

Baja California Sur

San Luis Potosi (további szép képek az albumban találhatóak)

Graffiti részlete a Chamizal-parkból

A béke és barátság vonalát azért még több méter magas kerítéssel, számtalan megfigyelőponttal, teljes éjszakai kivilágítással és állandóan cirkáló járőrautókkal is erősítik. Miért is ne éreztük volna magunkat biztonságban, amikor 10 percet nem tudtunk haladni anélkül, hogy ne jött volna szembe / mögöttünk a zöld-fehér határőrautó? Kétszer is végigautóztunk az említett határvonalat követő úton és figyeltük a másik oldalt: egészen békés kisvárosias hangulat jellemezte a kanyargó, hegyoldalra felkapaszkodó utcákat, színes házakkal, kisboltokkal, játszóterekkel. A határon elképesztő a teher-, autós- és gyalogosforgalom. Bár fontolgattuk, mégsem merészkedtünk át elsősorban az éppen elbírálás alatt lévő vízumfolyamatunk miatt.

Persze amikor a mordályméretű fotómasinával túlzottan közel mentünk az átkelőhöz, 2 percen belül ott volt egy járőr és "barátságosan", figyelmeztetett, hogy inkább máshol fényképezzünk, egyben minden kérdésünkre udvariasan válaszolt.

Templomok, temetők

Azokon a helyeken ahol eddig jártunk az Államokban hétköznap lelakatolt templomajtó fogadott mindenhol. Nekem ez nagy szívfájdalmam, mert szívesen megnézem bármely vallás szent helyét, leülök a padsorokba, gyújtok egy mécsest. Szerencsére a katolikus bevándorlók templomai általában nyitva vannak, csak azokat találtuk zárva korábbi felfedezéseink során is, amelyeket épp renováltak. El Paso környékén egy teljes napot eltöltöttünk missziós templomok és a környékük, illetve temetők bejárásával. Elmesélhetetlenül szépek a hófehér templomok a vattafelhőkkel pettyezett vakító kék ég alatt! Az érzés pedig, amikor csak ketten vagyunk "fehér" emberek a misén, moccanni sem lehet a templomban, annyian vannak, gyönyörű az énekszó és valahogy hirtelen érteni véled a spanyol nyelvet - nem mindennapi. Csak pozitív tapasztalataink voltak, kivétel nélkül mindenütt nagyon kedvesen, nyitott szívvel fogadtak, behívtak a misére, nem hajtottak el a körmenetről. Szavak helyett beszéljenek inkább a képek!

San Elizario 

Hangulatkép a faluban sétálva

Az egykori börtönépület

A börtön legismertebb lakója Billy, a Kölyök volt

Socorro

Ysleta

Sajnos az Ysleta-templomot éppen renoválták, így csak kívülről nézhettük meg.

Our Lady of Guadalupe

Éppen Úrnapi körmenetet tartottak

Kinek-kinek eltérő a véleménye a temetők bejárásáról és fotózásáról. Mi azt gondoljuk semmi kivetnivaló nincs abban, ha képeket készítünk, hogy megmaradjon emlékként, illetve megmutathassuk mennyire mások a hagyományok a világ más részein. Természetesen maximálisan tiszteletben tartjuk a viselkedési szabályokat. Szerintünk érdekes egy amerikai katonai temető, meghökkentőek voltak a síremlékek New Orleans-ban és egészen rendhagyóak itt El Paso-ban.

Evés-ivás-vásárlás-parkolás

A truck platóján az alapanyagok, s az utcán vígan készül a vacsora.

Memorial Day-hétvégén jártunk El Paso-ban, éppen DJ-fesztiválnak adott helyet a belváros, így arról nem túl sok benyomást szereztünk. Amit láttunk nem különbözött más texasi városok szokásos hangulatától.

Belvárosi irodaépület (napfényes oldal)

"Felhőkarcolók" El Paso-ban

Lakóépület (árnyékos oldal)

Arc a belvárosból

Ami viszont nagyon különbözött más városoktól: El Paso Street.

El Paso Street - mexikói (kínai) piac és a nézelődők

Minden elképzelhető dolgot lehet kapni

Elképesztő árudömping, rengeteg nézelődő, parkoló autókból kedélyesen kiintegető, aranyfogú Keresztapák - kb. este 6-ig, azután olyan sebességgel ürültek a boltok és ereszkedtek le a rácsok-redőnyök, hogy ugyanúgy légüres térben találtuk magunkat, mi, bámész turisták, mint Mostarban.

Tömérdek giccs, művirág, neonszínek egy menyasszonyiruha-bolt kirakatában

Ennyi cipőt, táskát, menyasszonyi ruhát, törölközőt, olcsó semmirevalóságot nem tudom mikor láttam életemben utoljára! Feltűnő, világító neonszínek, "arany-ezüst" kirakati díszek és lelombozóan sok "médincsájná". 

A parkolással semmi gondunk nem akadt, talán az államban szokásosnál többször akadt össze a bajszunk az első verdával menőző aranyifjakkal, de az udvariasság vagy az engedékenység (okos enged, szamár szenved) most is átlendítette balerinaautónkat és tehetséges sofőrünket a feszültségeken.

Még pózoltak is nekem :)

Nagy szívfájdalmunk, hogy nem sikerült echte mexikói ételt kóstolnunk. Pedig reméltük, hogy ennél autentikusabb helyen már csak Juárezben kereshetnénk. A Tripadvisor javasolta étterem az átlag alatt volt: rengeteget vártunk, semmi extra étel szőrszállal dúsítva és még a kiszolgálás sem volt az ínyünkre. Nem akartuk az időt kisebb egységek keresésével tölteni, mert sokszor megjártuk már: ünnep és hosszú hétvége lévén zárva vannak a családi kisvendéglők.

A belvárosi Craft and Social sörözőben azzal a mondattal fogadtak minket: Jé, ti fehérek vagytok! A hely cool, a sör finom, míves IPA, a csapos hipszter, mint Austinban - nekünk bejött!

Craft and Social

A The Hoppy Monk-ot vicces neve alapján választottuk és az első meglepetés akkor ért, amikor azonnal beleütköztünk az austini kedvenc sörfőzdénk nedűjével töltött Adelbert's-poharakba. Pontosabban már előtte is volt áll-leesés:  az ajtón előttünk egy apuka sétált be két kisgyerekkel és nem rontott rá a rendőrség / gyermekvédelem. Megvacsoráztak csak - épp a közelükben telepedtünk le. Nemcsak a megkóstolt Indian Pale Ale és a sörcsap-szökőkút, hanem fontos beszélgetés miatt is emlékezetes marad nekünk a bár.

Indiánok

A Chamizal kedves parkőre ajándékozott meg minket egy kis prospektussal és javasolta, hogy álljunk meg a Tigua indiánok kis centrumában. Ysleta del Sur Pueblo (El Paso közelében) a Tigua indián törzs ősi lakóhelye. Kis múzeumuk, közösségi helyszínük nyitva áll a látogatók előtt, folklórprogrammal és kenyérsütéssel várnak bárkit. Mivel útba esett és ránk is fért némi ejtőzés hűvösben-árnyékban, körbesétáltuk a múzeumot és ajándékboltot, kenyérsütés éppen nem volt, de néhány táncukat megnézhettük és láthatóan a fényképezés sem zavarta őket. Az udvaron épp csak kikelt kukoricanövénykék pedig az én szívemet azonnal hazarepítették a szüleim kertjébe.

A Tiguák a Nap népének tartják magukat

A múzeum részlete

Arcok a múltból

Trinidad Granillo Tigua törzsfőnök 1988-ban

Múzeumok 

El Paso tárlatai közül csak a Határőrség  Múzeumát néztük meg. Több órán át böngésztünk a fotók, járművek, egyenruhák, fegyverek, emléktárgyak, csempészmódszerek, segédeszközök között. Mind az északi, mind a déli határszakaszon létrehozott egységekről szólt a tárlat.

Nem sokan gondolnánk, hogy az Egyesült Államok határőr-századait nem az illegális mexikói bevándorlás hívta életre, hanem a Kínából korlátozás nélkül érkező embertömegek. Már az 1862-ben megszavazott, első bevándorlási törvények a kínai alien-ek megfékezését célozták. 1904-ben állították fel az első, 75 tagú, teljes felszereléssel ellátott határvédő egységet (Mounted Guard) a déli határon, El Paso központtal elsősorban a Kínából, (később Európából) illegálisan (az Ellis Island-en kiutasított) érkezőkkel szemben. 1914-ben alapították az első járőrhajós és -autós századot, s a fő problémát még mindig a kínaiak jelentették.

A meseautó a bűnt üldözte egykor

Nem éppen sivatagi lopakodó

Austinban szinte az összes lakóparkban mexikóiak dolgoznak karbantartóként, a tapasztalatunk szerint az égvilágon mindent meg tudnak javítani - azaz inkább az angolul a fixin' igével jelölt eszkábálásról / kókányolásról (csúnyább szóval taknyolásról) van szó: semmiből, szinte semmivel jobbítanak az adott helyzeten. Ennek az eredetét az El Paso-i Border Patrol Museum-ban értettük meg: mekkora találékonyság kell az eszköztelenségben túlélő és haladni képes járművek összerakásához!

Ősinek tűnő számítógépeket, kamerákat és egy illegális határátlépő elfogásának teljes, maketten való ábrázolását is megnézhettük. Amerikában megszokott módon fotókkal és táblákkal adóznak a szolgálatteljesítés közben elhunyt katonáknak és határőröknek . Sokan személyes tárgyaikat, üzeneteiket is elhelyezik az ilyen szobák falain - tisztelegve a családtagjuk emléke előtt.

A tárlatba jól belefeledkezve nem túl sokat fényképeztünk, aki még szívesen nézelődne: a múzeum honlapján megteheti.

Amit nem szabad kihagyni

Az ajánlók El Paso Scenic Drive címszó alatt javasolják a nem túl hosszú, autós körutat, különösen naplementekor és utána: a Rio Grande két partján összenőtt két óriási kiterjedésű város kivilágítva valóban páratlan látvány!

El Paso belvárosa az egyik kilátópontról.

Sokan találkahelynek, vacsorázó, pihenő pontnak tekintik és kettesben vagy nagycsaládokként fagylaltoznak, beszélgetnek, fényképezkednek a számos kilátóponton. Érdemes óvatosan vezetni a sok-sok kisgyerek, sötétben megbúvó szerelmespár és érzelmileg túlfűtött autós / gyalogos / nézelődő okán.

Sokak arcát figyelve gondoltunk arra, vajon kiben milyen érzések munkálnak, milyen emlékek bukkannak fel a határ másik oldalát pásztázva - az elhomályosult, könnybe borult, jótékonyan napszemüveg mögé rejtett szemekben. Biztosak voltunk benne, hogy nem mindenki ugyanazt látja Juárez-El Paso fényeiben, mint mi magunk.

Ha tetszett a poszt, kövess minket a facebook-on is!