Figyelem! Közérdekű Közlemény!

A blogunkat új felületre helyeztük és új nevet adtunk neki. 2021. októberétől az alábbi linken olvashatóak a bejegyzéseink: www.aborondomesen.com

A travelbug.blog.hu oldalon nem jelennek meg az új írásaink, viszont a régi posztok természetesen továbbra is elérhetőek lesznek itt.

Gabi és Miklós

Nehéz európai szokásokkal elképzelni azokat a sokszor vicces képeket, amik itt leírják a tömegközlekedést. Itt, Texas-ban, mert (ezen a téren is!) óriási különbségek vannak az egyes államok között. A tapasztalatok tehát csak az austini közlekedésre vonatkoznak.

Kiköltözésünk előtt már tanulmányoztam a helyi "BKV" honlapját, nem tűnt nagyon bonyolultnak a rendszer. Honfitársakat, ismerősöket megkérdezve szinte ugyanazokat a válaszokat hallottam: ha nem vezetsz Texasban meghaltál: semmit sem tudsz elérni; csak a hajléktalanok használják a buszokat; first and last-élmény a tömegközlekedés: egyszer kipróbálod, aztán soha többé nem kívánkozol felszállni egy járműre sem. Nos valamelyest mindannyiuknak igaza volt... viszont a muszáj nagy úr, tehát én ma is rendszeresen használom a tömegközlekedést (amellett, hogy már vezetek). 

Texas állam székhelyén a tömegközlekedést vasút és busz jelenti. Napi rendszerességgel a buszokon utazom, mivel a város egyetlen helyi vasútvonallal rendelkezik, amit utasok használnak (áruszállításra sokkal inkább használják a vasutat), a vonat legközelebbi megállója is meglehetősen messze van tőlünk és nehéz ott a parkolás. Az biztos, hogy a MetroRail a leggyorsabb eszköz a belvárosba való eljutáshoz (ha leszámítjuk a megállóig való autózás perceit). Egyébként külsőre leginkább az otthoni elővárosi vonatokhoz hasonlít, praktikus, nem a kényelemről szól, hiszen nem hosszan utaznak vele, elfogadható az ára, pontos.

A város többféle buszjáratot üzemeltet. Tavaly nyáron vezették be a MetroRapid elnevezésű gyorsjáratokat, szép piros, klímás, (többnyire) csuklósbuszok, amelyek képesek befolyásolni a lámpaváltásokat, hogy időt nyerjenek. Igazából nem sok időt lehet velük spórolni, leginkább csak hosszú távon. Mindössze 2 útvonalon járnak és még mindig túl sok megállóval (szerintem).

Leginkább ingázók használják az Express Routes járatokat az egyetem / belváros és a város nagyobb P+R parkolói között. Ezek valóban gyorsak, mivel az autópályákon járnak, bár borsosabb is az áruk.

Az egyetemi campusokat összekötő és az azokon belüli járatok a UT-buszok, összetéveszthetetlen színnel. A tanévhez igazodva közlekednek (tehát pl. nyáron limitált módon), minden egyetemi hallgató és dolgozó ingyen használhatja őket a kártyájával. 

A város különböző részeit a belvároshoz kapcsoló Flyer Routes-buszok kevesebb helyen állnak meg, az áruk egy picit magasabb, mint a helyijáratoké.

A helyijáratok (Local / Crosstown / Feeder Routes) rengeteg helyen megállnak, a város nagy részét lefedik és a legolcsóbbak.

Vannak még az éjszakai járatok és a vonat megállóihoz kapcsolódó rövidebb útvonalat bejáró Special Service-buszok. A MetroAccess buszokat meghatározott kritériumoknak megfelelő sérült emberek használják díj ellenében, rögzített útvonalon járnak, előre foglalhatóak. A MetroRideShare minibuszok havonta bérelhetőek 5-12 utas számára, ezeket leginkább munkába ingázásra használják kötetlen útvonalakon, sok plusz szolgáltatással.

Vannak persze köztes megoldások is az egyszemélyes autózás (ami itt a leggyakoribb sport) és a tömeg között: ridesharing, Uber, Lyft, zipcar, car2go, taxi. Természetesen vannak egyértelműen pozitív és negatív vonásai a rendszernek.

Pozitívumok

• olcsóság: 2,5 dolláros napijeggyel az összes sokmegállós vonalat lehet használni bárhányszor, bármely irányban és vonalon a váltástól számított 24 óráig (Később írok még az árakról.)
• utasbarát sofőrök: udvariasak, segítőkészek, sokat mosolyognak, a legtöbbjük minden egyes utasnak köszön és leszálláskor elbúcsúzik - igaz persze, hogy az utasok 95%-a is megköszöni a munkáját és elköszön (Have a safe drive. / Have a nice day. / Take care.)
• alacsony padló (ezt itt kneeling bus-nak hívják, azaz a busz leereszkedik a padkához, amikor szükséges) 
• lehajtható rámpa a kerekesszékek és más eszközök könnyebb feljutása érdekében
• ingyenes kerékpárszállítás: a buszok orrára 3 bicikli szállítására alkalmas szerkezetet szereltek 
• az emberek többsége rendkívül türelmes a látás-, hallás-, mentálisan sérült, kerekesszékes utastársakkal szemben, valamint a hajléktalanokkal is; nem egyszer kisegítik apróval őket (akár az egész szükséges összeggel!)
• az utasok egymással is barátságosak egy bizonyos szinten, sokszor megszólítottak már engem is (hol vettem a cipőmet vagy a szemüvegemet )
• minden két nyelven van kiírva (angol, spanyol)  
• kifelé - befelé egyaránt kamera rögzíti a történéseket, amitől én pl. jobban érzem magam; utaztam már Kelet-Austinban úgy a buszon, hogy én voltam az egyetlen fehér ember
• magas színvonalon tájékoztatnak, számtalan prospektus, térkép, menetrend, jól működő weboldal, QR-kódok a megállókban, letölthető alkalmazások segítik az utasokat

• a városi rendezvényekre, fesztiválokra hosszabbított és sűrített járatokkal készülnek
• negyedévenként nyilvános meghallgatások vannak a szolgáltatások jobbá tétele érdekében, valamint sok más fórumon is kifejezhetik az utasok a véleményüket
• felszálláskor sorban állnak a járdán, egyszer sem láttam még tolakodást, nyomulást
• leszálláskor csak akkor állnak fel az emberek, ha a busz megállt, sosem nyomakszanak az ajtónál, nincs lökdösődés, egymás eltaposása, sokszor elhangzik az Excuse me / Excusas mondat

Valamennyi busz első részében külön ülések vannak a mozgásukban akadályozott és idős utasok részére. Ezeket kérés és felszólítás nélkül adja át azonnal mindenki az illetékeseknek.

   Így néz ki az előbb leírt üléssor akkor, ha éppen felszállni készül valaki kerekesszékkel. A sofőr kötelessége az eszközök biztonságos rögzítése. Ha nincs mozgássérült utas, akkor bárki leülhet természetesen ezekre az ülésekre is.

Negatívumok

• az alapbuszok túl sok helyen megállnak (minden 2. utcánál!!), ez különösen a belvárosban bosszantó és időrabló, mert ha át is jut a busz a lámpán, hopp itt egy megálló, mire le / felkászálódnak az emberek már 2X pirosra váltott a lámpa (én itt már mindig jóval előbb leszállok, mert gyalog hamarabb odaérek a célomhoz, mint a busz a közelebbi megállóhoz)
• nem a vezető kezeli a jegyvásárlást, tehát ha csak nagyobb címletű bankjegyed van, a gép nem ad vissza (magyarán célszerű a pontos összeggel próbálkozni)
• minden járművön klíma van, ami szükséges, hiszen az év nagy részében párás, fülledt hőség van Austinban, csakhogy igen nagy a különbség a kinti és a benti hőmérséklet között és mivel számomra kb. 40 perc az út a belvárosig nagyon fázom általában (nyáron pulóver, zokni kell - és szerintem ez megszokhatatlan, ma is ugyanaz a helyzet, mint 3,5 éve)
• az emberek tisztálkodási szokásai igen eltérőek egy ilyen soknemzetiségű városban, ha csak 10 percig kell elviselni egy hajléktalant körbevevő felhőt vagy parfümegyveleget az oké, de 40 percig!! Engem zavar az is, ha látom valaki ruháján a kutya-, macskaszőrt és nekem ugyanarra az ülésre kell leülnöm, ahol ő ült. (Itt nagyon sokan osztják meg az életüket ember helyett háziállattal, így nem 1-2 esetről van szó / év.)
• a viselkedési szokások is mások: simán felrakják az utasok a lábukat cipőstől-csizmástól az ülésekre (és a sofőr elvétve szól rájuk); nem jellemző, hogy átadná bárki a helyét másoknak; mivel itt illetlenségnek számít a nyilvános orrfújás legtöbben a kezüket használják "ideiglenes orrtörlésre", amivel aztán megfogják a kapaszkodókat, stb. Mások sminkelnek, kézkrémet, naptejet használnak utazás közben. Persze simán mondhatja erre valaki, hogy ezért TÖMEGközlekedés, nem is tiltakozom, s lehet, hogy ezek a dolgok csak engem zavarnak a szokásosnál jobban.

A leszállási szándékot az ablakok mentén futó citromsárga zsineg meghúzásával lehet jelezni: egyszerű és mindenki eléri.

 Gyakran versek, gyerekrajzok díszítik a buszokat és egészen normális reklámok. Graffiti vagy rongálás nincs, mivel a járműveket kamerával látják el és a büntetések igen súlyosak.

S hogy miért adtam az ÉN-központú címet az írásnak? Összefoglalva az a személyes véleményem, hogy az iPhone / iPad / iWatch / iCloud / iTunes / iDrink által uralt társadalomban egyáltalán csoda, hogy van közösségi közlekedés. Inkább ülnek egyesével az autójukban és a dugóban, mint hogy csökkentsék az autók számát (pl. azzal, hogy férj és feleség egy autóban jár dolgozni). Itt mindig csak ezt hallom I wanna / I gonna / My family / My house, sosem mondják azt, hogy a mi családunk, a mi házunk. SOHA. Senki soha nem ül le a járműveken más mellé amíg van olyan hely, ahol egyedül ülhet. Nagyon ritka, hogy leülnek másik ember mellé, de ha ott van egy hátizsák, táska, akkor biztosan nem, nem is kérdezik meg, hogy esetleg szabad-e az a hely. Maximálisan igyekeznek elkerülni a testkontaktust (véletlen érintés, lábadra lépés), ha mégis bekövetkezik, legalább kétszer bocsánatot kérnek. Fentebb leírtam, hogy előfordult már, hogy kellemetlenül éreztem magam, mert én voltam egyedül fehér ember a buszon, de pár hónap alatt rájöttem, hogy nem a feketéktől, mexikói, kínai, akármilyen bevándorlóktól kell leginkább tartanom, hanem a saját fajtámtól: a hozzám hasonló fiatal-középkorú, átlagosan kinéző (fehér, amerikai) emberek a legveszélyesebbek. Sérült lelkek, eldobott gyerekek, magukra hagyott, traumákkal teli veteránok, mókuskerékbe, válásba, magányba "beleőrült" embertársak, akik a leginkább attól szenvednek, hogy ÉN-világban élnek. 

A fentebb ígért összefoglaló az árakról:

Mi lehet tehát a konklúzió? Tulajdonképpen mindenkinek igaza van, mert tömegközlekedés nem használható a város bármely részében, bárhol, bármikor. Kifejezetten vannak olyan pontok, amik busszal, autó nélkül elérhetetlenek, viszont a lakóhely ügyes megválasztásával, esetleg uber/lyft ride-ok kihasználásával a tömegközlekedés elég jó alternatíva az autóra, különösen ha a belváros vagy az egyetem megközelítéséről van szó.

Ha tetszett a cikk, kövess minket a facebook-on is!