Figyelem! Közérdekű Közlemény!
A blogunkat új felületre helyeztük és új nevet adtunk neki. 2021. októberétől az alábbi linken olvashatóak a bejegyzéseink: www.aborondomesen.com
A travelbug.blog.hu oldalon nem jelennek meg az új írásaink, viszont a régi posztok természetesen továbbra is elérhetőek lesznek itt.
Gabi és Miklós
Texas-ban nincs élet autó nélkül - ez jó pár posztban leírtuk már. Arról azonban még nem esett szó, hogyan jutottunk el az első hetek bérautójától Bedekóig (a mélyvörös Mazdánk, "aki" 3,5 éve társunk szinte minden utazásunkban).
Jöjjön most egy poszt az autóvásárlás különböző módjairól!
Az autó az élet része, viszont a javítása már közel sem olcsó mulatság. 2012-ben a kiköltözésünkkor azt terveztük, hogy amennyit csak időnk és pénztárcánk engedi, kirándulunk majd - eredeti célunk az volt, hogy 2 évig maradunk csak és ebbe kéne minél több utat belesűríteni, hogy amennyire csak lehet megismerjük az új világot.
Amerikában az autók olcsóbbak, mint Magyaroszágon, így mérlegelve egy új autó vásárlása során mögöttünk álló garanciát és az "új autó jó autó, úgysem romlik el" érzést, ez lett volna a legkézenfekvőbb döntés.
Ahogy lenni szokott, közbeszólt a pénz: zsebünkben lévő dollárcsomó esélytelenül kevés volt a szalonok kínálatához, a hitel pedig szóba sem jöhetett: egyrészt hülyeség lett volna az eredetileg viszonylag rövidre tervezett tartózkodás miatt, másrészt hiteltörténet nélkül elég nehezen, csak magas kamattal kaphattunk volna kölcsönt.
Azóta persze változott a világ, a tervezett két év már majdnem négy, és alkudtam már Kia-szalonban Bedekó lehetséges utódjára.
Mégis, hogyan is zajlik egy új autó vásárlás? Ha megvan a kiszemelt típus, érdemes szétnézni mind a szalonok, mind a használtautókat hirdető weboldalak kínálatában. Az előbbiekben azért, mert elég gyakran vannak akciók (év eleji készletkisöprés, tavaszi nagytakarítás, munka ünnepe, húsvét, iskolakezdés, karácsony - az indok bármi lehet, a lényeg, hogy a vevőt be kell csábítani); az utóbbiakon pedig azért, mert folyamatosan felkerülnek az új autók is - akciós áron.
Az új autók ára soha nincs kőbe vésve - elég rugalmasak a kereskedők, a listaárból pár ezer dollár szemrebbenés nélkük lealkudható. Városok között is különbségek vannak: megéri 100-180 mérföldet autózni San Antonio-ig, Houstonig vagy Dallas-ig: a benzinköltség sokszorosan meg fog térülni.
Továbbá elég jól működik a price matching (árak egyeztetése): ha van egy nagyon nagyon jó ajánlatunk San Antonio-ból, érdemes felkeresni vele egy helyi kereskedést: szinte biztos, hogy legalább ugyanazt, esetleg még jobb árat kapva távozhatunk egy új autóval.
Megtörtént eset: az egyik ismerősöm ismerőse autót akart vásárolni a férjével. Az Austinban kapott ajánlattal felkeresték ugyanannak a márkának a houstoni szalonját. Nem csak jobb ajánlatot, de az Austin-Houston útra 2 repülőjegyet is kaptak a szalontól. A vásárlásig nem is találkoztak személyesen - új autóról volt szó, nem volt szükség próbaútra :)
Hagyjuk kicsit az új autókat és kanyarodjunk vissza a saját történetünkhöz! Azt mondanám megbízhatóságban rögtön az új autó alatt ott van a certified pre-owned autó, ami a garanciás használt autót jelenti. Ezek 1-5 éves autók, vezetett szervizkönyvvel, leinformálható háttérrel és 1 év teljes körű garanciával, valamint a fődarabokra (motor, váltó) 7 év vagy 100000 mérföldig kiterjesztett garanciával. Mindez az autó újkori árának 60-70%-áért (az árak kb. 14-15000 USD magasságában indulnak).
Túl szép, hogy igaz legyen, és ez így is van - itt sincs rózsa tövis nélkül: az ilyen autók nagyrésze korábban bérautóként szolgált és erre még az is rájön, hogy más-más gyártók máshogyan értik a teljes körű garanciát.
A posztjainkban látott Bedekó becenévre hallgató Mazda 6 is ilyen előélettel bír, és 2012-ben valószínűleg Texas legolcsóbb így megvehető autója volt, legalábbis 100 mérföldes körzetben biztosan.
Bedekó nem sokkal azután, hogy a nevemre vettem. Itt még az ideiglenes rendszám volt rajta. A névrevétel kemény 14500 USD-be fájt (ebből 1093 USD volt a ténylegesen névrekerülésért kifizetett összeg) és az összes otthonról hozott pénzünket elvitte. Akkor még "csak" 225 Ft volt egy USD.
Sokszor elmondtam már, hogy autót nem szabad sietve venni, érdemes kivárni a jó(nak tűnő) ajánlatot, minket viszont sürgetett az idő. Mire mostani autónkhoz eljutottunk, már kb. egy tucatot megnéztünk, de nem találtuk az igazit. A költözés-lakáskeresés-élet újrakezdése okozta stressz sem épp pozitív irányban hatott a döntési képességeinkre!
Bedekóra Killeen-ben akadtunk rá, a próbaúton semmi különös bajt nem produkált (mégis, mi baja lehetne egy 1,5 éves Mazdának 36000 mérfölddel?!), a feleségem pedig le volt nyűgözve, amikor begördült a szalon elé (az az arc, amikor meglátta megért volna egy fotót). Az alacsony árból még sikerült is egy szemtelent alkudnom, így egymás kezébe csaptunk.
Aztán az alacsony ár hamar visszaköszönt - pár hónap múlva Bedekónk 4 napot töltött a szervizben. Köszöni szépen, azóta is jól van, de a garancia érvényesítése közel sem ment zökkenőmentesen...
Nagy különbség a használt és az új autó vásárlásában, hogy az új autóra kapunk egy ajánlatot, ami 1-2 napig érvényes (ez az, amivel egy másik kereskedésbe mehetünk alkudni, árat csökkenteni) a használt autóra viszont nincs ilyen - fizetsz és viszed. A fizetés alatt nem dollárkötegek átadását kell érteni - Amerikában még mindig jól működik a 90-es évek sorozataiban látott csekkírás, általában ezt használják autóvásárláskor is.
Azt már mondtam, hogy Austinban magasabbak az árak, mint a környező városokban. San Antonio a legközelebbi "olcsó" város. Az interneten nézelődve elég hamar meg lehet találni egy-egy kiszemelt típust 500-1000 dollárral kevesebbért, és ha nem akarunk San Antonio-ig autózni, a kinyomtatott hirdetés is nagy segítség lehet az alkuban.
Az alkunál maradva elég sok, az autók értékelésével foglalkozó weboldal van. Az egyik legelterjedtebb a Kelley Blue Book (www.kbb.com) - kivételes esetek vannak, de a "kbb ár" felett senki nem szeret autót venni, szóval ez kimondottan jó alap az alkuhoz.
Nem beszéltünk még az autók előéletéről. Kollégák szerint 15-20 évvel ezelőtt itt is nagy divat volt a mérföldállás módosítása, mostmár azonban közel sem így van - az autók műszere a legtöbb esetben hiteles állást tükröz. Azért itt sem szabad vakon bízni - a CARFAX (www.carfax.com) oldalon $39,99-ért lekérdezhetjük (különböző csomagok is vannak, pl $54,99-ért 2 hónapra korlátlan lekérdezés) az autó futásteljesítményét, valamint a leírásban benne vannak a korábbi szervizek, balesetek, tulajdonosváltások is.
Jobb kereskedések az ilyen CARFAX-jelentést már az első találkozáskor, az autó megtekintésekor megmutatják, de nem csak csillogó szalonok és jó kereskedések vannak.
Az élet a földön szén alapú, Texas-ban pedig autózásra épül, ezt tükrözi a kereskedések száma is: bőven van belőlük. És nem lehet minden autó csillogó, megkímélt, garanciás: itt a négykerekű általában nem státuszszimbólum: egy Mazda 6, Honda Accord vagy egy Toyota Camry csak egy autó, ami elvisz A-ból B-be, keveset fogyaszt, megbízható és újonnan is megkapja őket az ember 20000 USD körül (ezalatt az alapmodellt kell érteni). Az emberek benne élnek, reggel munkába menet nem egyszer látok nőket az autóban sminkelni.
A nem garanciás autók árában és állapotában viszonylag nagy a szórás. Az árak kb. 2000 USD-ről indulnak és 10000-12000 USD magasságában már elég jó autót lehet kapni. A kereskedések általában őszinték: ezek az autók egy elnagyolt takarítás után kerülnek a piacra. Legalábbis azokról, amiket eddig kipróbáltam, ez volt a benyomásom: kidobálták belőlük a szemetet, kaptak egy felületes porszívózást, mosást és már mehettek is a vevők elé.
Mielőtt elhozzuk a kereskedőtől, persze rendesen kitakarítják őket: vagyis minden ragyogni fog a pasztázás és szilikonozás után, de az első randin még a smink nélkül látjuk a menyasszonyt.
Akár új, akár használt autót veszünk, az alkudozásnak megvan a maga forgatókönyve. Mosolygás, üdvözlés, kit keresünk, miben segíthetnek kérdések után hamar a kiszemelt autóhoz vezetnek. Ezt követi egy hosszabb-rövidebb próbaút. Az annyira nem lepett, meg, hogy a próbaút előtt lemásolják a jogosítványomat, de az teljesen mellbevágott, hogy ezek után az esetek 70%-ában az eladó nem kíván velünk jönni: a kocsira feltesznek egy ideiglenes rendszámot és vihetjük is, általában azzal az útravalóval hogy van benne benzin bőven, majd hozzuk vissza ha rendesen megnéztük.
Szintén egyedi eset volt az, amikor a feleségemnek kerestünk autót. Kifejezetten olcsó, tanulóautóra vadásztam, amin megszerezheti a vezetési tapasztalatot. Így került a látómezőnkbe a kínálat legaljáról (értsd: nagyon olcsó) levadászott Ford Focus. Próbaút után kicsit ment a huzavona az árról, majd a kereskedő felajánlotta, hogy hozzuk el egy napra a kocsit, hátha úgy könnyebb dönteni(!!)
A "rendesen megnéztük" próbaút után jön az alkudozás hosszú, idegörlő és részben nevetséges folyamata. Párszor alkudtam már kollégákkal - a következőkben leírtak mintha lassított filmként zajlanának minden egyes vásárlás során.
Miután helyet foglalunk, eladónk komótosan elsétál a nyomtatóhoz és visszahoz egy első kalkulációt.
Autóvásárláskor Texas-ban minden egyes esetben adót (ha úgy tetszik ÁFÁ-t kell fizetnünk) - ez minden egyes autóra 6,25%. Erre rakódik még rá az új rendszám költsége, a regisztráció díja, az átírás és egyéb költségek. A pontos összeg mindig az autó árától függ, általában 8-10% plusz költség a vételáron felül. Akit érdekel, az egyik kereskedés oldalán egy kalkulátor is elérhető az alábbi linken: www.carmax.com/enus/tax-title-tags-fees-calculator/default.html
A talált és vélt hibákat ekkor kell felrónunk: nem csak azért, mert árcsökkentő tényezők - megállapodhatunk arról, hogy ezeket átadás előtt megjavítják az autón (gondolok itt fékbetétekre, kopott gumiabroncsokra, futóműállításra, etc.).
Ha kereskedőnél vásárolunk, ő fogja intézni az átírást is - ezért semmi plusz költséget nem számolnak fel a kötelező díjakon felül, de az árkalkuláció részét képzi.
Innen jön az igazi alkudozás - anno több itteni kollégámat is megkérdeztem: "Mégis, mennyit lehet alkudni az árból?", a válasz pedig: "Amennyit nem szégyellsz!"
Mindent be is kell vetni: kbb-ár, San Antonio-ban kinézett autó ára, etc. Hó végén mindig engedékenyebbek a kereskedők, hiszen szeretnének egy jó hónapot zárni eggyel több eladott autóval. Év végén ez még jobb. Sok minden segíthet, de a lényeg az, hogy határozottak legyünk és tudjuk mit akarunk, ne féljünk felállni és otthagyni a tutinak látszó üzletet!
Csak az arányok érzékeltetése végett: legnagyobb sikerem eddig $2200 lealkudása volt a $11000 indulási árból egy Toyota Camry-re. Ugyanakkor a volt főnököm szerint ha otthagyom a kereskedőt úgy, hogy forr a méregtől, akkor biztos, hogy jól alkudtam. Van még hova fejlődnöm :)
Az alkudozás tényleg hosszú folyamat, melynek során oda-vissza mennek az árajánlatok: én lent kezdek, a kereskedő fenn, és közben a nepper oda-vissza sétál köztem és a főnöke között, hiszen az árajánlatomra neki kell rábólintani. S ha mindezen túlvagyok, és már alig állok a lábamon (hiszen itt már legalább 3 órája tart a folyamat) még egy óra papírmunka van hátra...
Őszintén mondom, nem irigylem a neppereket!
Ha magánszemélyről veszünk, mindez kicsit egyszerűsödik. Az ilyen hirdetések legjobb gyűjtőoldala a craigslist, a helyi internetes bolhapiac. Ugyan itt is hirdetnek nepperek, de az árak olcsóbbak, mint a neves kereskedésekben.
A hirdető magánszemélyek általában bizalmatlanok: sok esetben telefonszámot sem adnak meg és emailben indul a kommunikáció. A személyes találkozóra is az esetek legalább 50%-ában egy semleges helyen kerül sor, valamely étterem vagy áruház parkolójában. Hogy miért? Jó kérdés, egyik barátom szerint senki nem akarja, hogy egy elégedetlen vevő tudja a címét, ha esetleg nem tudnak megegyezni az árban.
Az alkudozás itt nem tart addig, mint a kereskedőknél és az eleve alacsonyabb ár miatt sokszor nincs is akkora mozgásterünk.
Gagarin, a 14 éves Nissan Sentra. A lemenő nap sokat javít a kinézetén - a valóságban sokkal szakadtabb autó.
Az átíratást pedig mindenki szereti közösen intézni: ekkor kerül át az eladó nevéről az autó a vevő nevére, valamint cserél gazdát pénz és indítókulcs.
Mi a feleségem tanulóautóját vettük magánembertől. A vásárlás a következő módon zajlott (ez is a sokadik megnézett autó volt, a forgatókönyv 80%-ban igaz minden esetre).
Egy parkolóban találkoztunk, az eladó őszinte meglepetésemre hozta az autóval az eddigi szervizeket igazoló számlákat (14 éves autónál ez egy kisebb lexikont jelentett, mivel megőrizte az első tulaj gyűjteményét is, beleértve az első átadásnál kapott papírokat). Pár kötelező udvariassági kör, majd próbaút - ami elég hosszúra sikerült mivel mind a ketten ki akartuk próbálni az autót - ahová az eladó nem kívánt velünk jönni. A parkolóba visszaérve kezdődött az alkudozás, ami alig tartott tovább 2 percnél: az alig $2000 fölé lőtt autó árából így is kemény $400-at sikerült lealkudni.
Ez az egész munka után zajlott, így a papírok rendezése másnapra maradt: közösen mentünk a hivatalba: az eladó az autót hozta valamint az előkészített hivatalos papírokat, én a pénzt vittem.
A vétel előtt még pár dollárért lekérdeztem egy központi nyilvántartó adatbázisból, nem lopott-e az autó, nincs-e rá körözés kiadva, majd kértem egy ajánlatot a biztosítómtól is és megkértem az ügynököt, maradjon elérhető, hogy az adás-vétel idejében élesítse a biztosítást (biztosítás nélkül nem írják át az autót).
A hivatalban összesen 30 percet töltöttünk, ezalatt gazdát cserélt a pénz, papírok, törzskönyv, élesítettem a biztosítást, kifizettem a járulékos költségeket és megkaptam az új rendszámtáblát. Az ügyintéző pedig elnézést kért, hogy sokáig váratott minket...
Kusza és összevissza a történet? Egyetértek! Fél tucat kollégámnak segítettem már autót venni, 2 saját autóvásárláson vagyok túl, de ez minden esetben egy sokismeretlenes egyenlet, amelynek megoldásában egy pillantás vagy gesztus sokat segíthet, de sokat is ronthat. S akinek még ez kevés, íme egy könyv autóvásárlási tanácsokkal.
Ha tetszett a cikk, kövess minket a facebook-on is! A sorozat következő részében az éttermekről írunk és játszani hívjuk az Olvasókat!
