Figyelem! Közérdekű Közlemény!
A blogunkat új felületre helyeztük és új nevet adtunk neki. 2021. októberétől az alábbi linken olvashatóak a bejegyzéseink: www.aborondomesen.com
A travelbug.blog.hu oldalon nem jelennek meg az új írásaink, viszont a régi posztok természetesen továbbra is elérhetőek lesznek itt.
Gabi és Miklós
Őszintén megvallva nem sok ismerettel rendelkezem ebben a témában a világ országait illetően, csak arra szorítkozom ebben a bejegyzésben, amit tapasztaltam az Államokban (és amit gondolok otthon). Azért tartom fontosnak ezt a témát, mert ledönthet egy újabb klisét a fejünkben az amerikaiakról. Magam is meglepődtem, amikor ezt saját szemmel megtapasztaltam: a világ legindividualistábbnak, leglustábbnak és (majdnem) leggazdagabbnak tartott nemzete ugyanis jeleskedik az önkéntes - tehát nem fizetségért végzett - munkában.
Szinte bármelyik múzeum, könyvtár, templomi közösség, iskola, a város maga és szervezetei, rendezvények, boltok honlapján szétnézve biztosan találunk VOLUNTEER címszót és információt. Ha írok egy emailt a kérdéseimmel, aznap tuti választ kapok, s ha megfelelünk egymásnak minden szempontból hamarosan egy összetartó, vidám, lelkes, elégedettnek és boldognak tűnő társaságban találom magam - önkéntes munkát végezve.
A 2013-as Hálaadás-napi pulyka és készítője a közös ünnepi ebéden.
Először persze én magam is a másik oldalról találkoztam e dologgal: olyan angolórákra jártam, ahol önkéntesek tanítanak. Austinban számos egyházi közösség hirdet nyelvtanulási lehetőséget, több szinten és más tevékenységekkel is összekapcsolva. Gyorsan szeretném leszögezni: nem téríteni igyekeznek, nem kell misére / istentiszteletre járni, ha nem akarunk vagy más vallást követünk. A legtöbb helyen ilyen alkalmakat is felkínálnak (bibliaóra), de csak annak, aki szeretné látogatni ezeket. Egyébként nem utolsó tapasztalat találkozni olyanokkal, akik soha életükben nem hallottak Noé bárkájáról vagy Jézusról.
Tanulók és tanárok a 2015-ös karácsonyi ebéd előtt
Nem is mindig szakképzett tanárok tartanak órákat, hanem pl. volt újságírók, idegenvezetők, de edzővel és optikussal is összehozott már a sors. A legfontosabbat eddig nem írtam, természetesen nagyrészt nyugdíjas emberekről van szó, hiszen leginkább nekik van erre idejük és alkalmuk. Azonban ez nem jelenti azt, hogy kizárólagosan csak idősek önkénteskednek. Miklós cégénél is számtalan lehetőség van erre, illetve amikor én is átléptem a másik oldalra vagyis elkezdtem dolgozni, akkor láttam csak mennyire vegyes összetételű egy-egy önkéntes csapat kor, nem, szakma, életcél, körülmények szempontjából.
Legelső angolóráim helyszíne, a First United Methodist Church Austin belvárosában
Legkedvesebb tanáraim nemcsak a nyelvet igyekeztek átadni, hanem szocializáltak, tanácsot adtak, elkísértek ha segítséget kértem, bátorítottak, megértettek, meghallgattak, vendégül láttak a lakásukban (a férjemmel együtt), érdeklődtek, kiváncsiak voltak az én kultúrámra, nyelvemre, országomra, egyszóval bizalmukba és barátságukba fogadtak.
Kedves tanárom, Dawn, aki második találkozásunkkor megmutatta a budapesti utazása során készült fotóit.
Nem helyes a múlt időt használnom, hiszen ezek a folyamatok ma is tartanak, sokukkal a ami napig tartom a kapcsolatot, idén karácsonykor és szilveszterkor is vacsorameghívást kaptunk a családi asztalukhoz. Én biztosan rengeteget nyertem általuk, amiért hálás leszek mindig a sorsnak.
Legfelejthetetlenebb tanárom, Linda (ősz hajjal), aki számtalan személyes tragédia után is tud őszintén nevetni és nyílt szívvel szeretni (és az okostelefonját 70 fölött(!)ördögi ügyességgel kezeli).
S hogy ők mit nyernek? Sosem felejtik el megosztani velünk ezt: minden viszony kölcsönös, tehát ők is barátra, bizalmasra egyáltalán társra, beszélgetőpartnerre lelnek bennünk, hetente kétszer nem otthon ülnek egyedül vagy a háziállatukkal, hanem nyitott szívvel (füllel, szemmel) együtt vagyunk, tanuljuk, megismerjük egymást, tapasztalatot cserélünk, nevetünk és szomorkodunk, ünnepelünk, megosztjuk és megkóstoljuk egymás ételeit.
Amerikai kiejtés-órán a legklasszabb kiscsoportban: 2 tanár, 3 diák felállásban.
Általunk sokat újat tanulnak, hiszen a világ minden részéből érkezett emberek annyiféle gondolkodásmóddal és szokásrendszerrel, tradícióval és neveltetéssel bírnak: ugyanarra a kérdésre megannyi különböző válasz adódik legtöbbször.
Thai csoporttársak és meseszép ruháik
Ételkavalkád 2013-ból
Én mindig igyekeztem aktívan részt venni bármiben, nyelvórai játékban, éneklésben, de munkában és imában is. Igen, én segítettem pakolni másfél órát, amikor a tanárom megkért, főztem már jó sok magyar (os) ételt, támogattam a betegségben a talán legkedvesebb, legelső tanáromat, rakodtam székeket és asztalokat rendezvényhez, múzeumba mentem velük vagy csak tereferéltünk, kávéztunk, sétáltunk egyet. Nem magamat szeretném fényezni, ők sokkal többet adtak nekem, mint amennyit én valaha is vissza tudok adni, bár igyekszem. Máshol, máskor, másoknak.
A St. Paul Lutheran Church tanárai és diákjai 2015-ben
Szeretném név szerint megköszönni a megismert embereknek a velem való törődést és sok szeretetet (nem értenek ugyan magyarul, de tudom, hogy számosan olvassák a bejegyzéseimet a Google-fordító segítségével):
Kathy, Jim, Carol, Kathleen, Beth, Terry, Cathy, Jennifer, Linda, Doris, Dawn, Mary, Gloria, Lila, Elizabeth, Brenda, John, Al, Richard, Marcia, Mark, Betty, Nancy and Harvey, KÖSZÖNÖM!
Átállva a munkavégzés oldalára, mára elmondhatom magmaról, hogy december elejétől a harmadik helyen önkénteskedem, Austin egyik könyvtárában. Nagyon jó érzés volt erre a munkára úgy jelentkezni, hogy már két előző tapasztalatot beírhattam! Minden eddigi munkám a könyvekkel volt kapcsolatos; elsőként egy kisebb templomi könyvtárban asszisztenskedtem, utóbb pedig egy alapítványnál (amely az általános iskolás korosztályt célozta meg olvasást népszerűsítő programjaival és könyvadományaival) "mindeneskedtem". Mindkét helyen nagyon szerettem dolgozni, mert sokat tanultam és klassz társaságban voltam.
Miklós külön fejezetben tudna mesélni ugyanerről, hiszen számos céges rendezvényen és más eseményen fotózott már (zumba-edzés, táncest, SXSW).
A fesztivál fotóscsapatának tagja és az "aranyjelvény" birtokosa
Mindent összevetve az önkéntes munkavégzés az egyik legklasszabb dolog a világon: semmi negatív oldaláról nem tudok, csak előnyei, hozadéka van és biztosan profitot termel.
Végezetül két személyes élményt szeretnék megosztani. Nem kellett a világot beutaznom ahhoz, hogy házi készítésű amerikai, bangladesi, grúz, kurd, lengyel, iráni, argentín, thai, koreai, indiai vagy kínai ételt kóstolhassak.
12 nemzet ételei a tányéromon 2015 karácsonyán
A desszertek közül a legfinomabb az amerikai "pumpkin bread" (bal felső sarokban a barna szelet) és az iráni "tejberizs" (középen málnával) volt.
Igen elgondolkodtatott egy rövid beszélgetés még 2013 elején az egyik nyelvtanulós csoporttársammal. Ő Mexikó talán legszegényebb vidékéről egy apró faluból érkezett, fiatal kora ellenére sokat látott (átélt, szenvedett) kétkezi munkás, én Magyarország második legnagyobb városából 17 év tanulással a hátam mögött (még nem éheztem, nem kellett menekülnöm, sem végkimerülésig dolgoznom). A "Boldog vagyok ..." kezdetű mondatot kellett befejeznünk, ez volt a feladat. S míg én hosszú percekig való gondolkodás után is csak vacilláltam, ő őszinte mosollyal, komolyan rám nézve mondta: Boldog vagyok, mert élek. (I'm happy while alive.)
Köszönöm Javier!
Ha tetszett a cikk, kövess minket a facebook-on is!
