travelBug

Csábító, sötét Chicago: a valóság vonzereje

2020. augusztus 26. - Árva Gabriella

A valóságnak van vonzereje? Lehet vonzó a valóság?  Épp az, ami Chicagóban van? Mindaz, amit Balin / Tenerifén / Floridában (tetszőlegesen behelyettesíthető helyen) valóságnak hiszünk szép és vonzó, de a szürke hétköznapok, átlagos történetek egy nyüzsgő nagyvárosban? Ne viccelj! Aki mégis kiváncsi erre, vonzónak talál valamit az átlagemberek, bevándorlók hétköznapjaiból, tartson velünk! Aki tengerpartra, csillogásra, felhőkarcolókra vágyik, csalódni fog, ugyanis ez a poszt nem arról szól. A kiállítást 2018-ban volt szerencsém látni az Art Institut of Chicago múzeumban. 

DSC06636

A tárlat mottóját Nelson Algren City On the Make című lírai esszéjéből választották a kurátorok. Soha valóságosabb szépséget / Soha valóságosabb szerelmet - Fotó- és filmművészet Chicagóban, 1950-1980. Szerintem mindkét fordítás helytálló lenne, de ezek csak az én faragványaim. Az  eredeti idézet, amelynek utolsó mondata a kiállítás címe, így szól: 

It's every man for himself in this hired air.

Yet once you've come to be part of this particular patch, you'll never love another. Like loving a woman with a broken nose, you may well find lovelier lovelies. But never a lovely so real."

Nelson Algren: City On the Make (1951)

DSC06685

Art Sinsabaugh: Chicagói látkép No.26, 1964

Chicagót a 200 kerület városának is szokták nevezni. Ezek a kerületek adják a város sokszínűségét, egyik legfőbb vonzerejét. Kifejezőbb az angol eredeti (neighborhood), illetve magyarul is jobban visszaadja a lényeget: 200 szomszédság. Hiszen a város egymás mellett békében és háborúban, keveredve és gyűlölködve, nagyon is létező határvonalakkal körülbástyázva létező, 200 kisebb-nagyobb közösség egyvelege. Segít elképzelni a következő térkép, amely Chicago nagyobb egységeit (a side-okat) ábrázolja.

chicago community areas map-288x300.png

Forrás: thechicago77.com

A múzeum saját gyűjteményéből azokat a képeket és filmeket tárták elénk, amelyek a közösségek valódi mélyéről származnak. Keserédesek, költőiek, melankolikusak, meghökkentőek. Magukkal ragadnak és beszippantanak. Taszítanak és megbabonáznak. Érdekes, hogy a legtöbb képnek címet sem adtak. Nem ikonikusak és monumentálisak, sokszor a hétköznapi élet legegyszeűbb pillanatait ragadják meg. Az erejük talán éppen ebben rejlik. Ahogyan egy blogbejegyzésben olvastam: chicagóiak képei chicagóiakról és Chicagóról - ajándékként a világnak. Ám ezek olyan ajándékok, amelyeket a szemlélő a csontjaiban érez majd.

DSC06670

Billy Abernathy: Anyák napja, 1962

DSC06681

Paul D'Amato: Esőben, 1991 (a fotósorozat első darabjai a 80-as évekből valók)

DSC06649

Ozier Muhammad: Cipőtisztító fiúk, 1973

A művészek többsége nem profi, inkább amatőr, kibontakozó tehetség, a közösség tagja, hiszen ők máshogy látják a történéseket, mint a kívülállók és köztudott, hogy helyieknek könnyebben nyílnak meg az alanyok. A megjelölt időszakot illetően az első két évtized gazdagabb kulturális, politikai és társadalmi változásokban, eseményekben, mint a harmadik. Ez tükröződik a képek számában is.

DSC06672

Darryl Cowherd: Jackson Park, 1965

DSC06674

Darryl Cowherd: Blackstone, Woodlawn / Chicago, 1968

Billy Abernathy, Darryl Cowherd, Bob Crawford, Roy Lewis, Robert A. Sengstacke és Valeria "Mikki" Ferrill munkái érzékenyen és intim módon mutatják be Chicago egyéni vonzerejét, de keménységét is. Szinte dokumentálják a kibomló vagy csak érlelődő művészeti irányokat és társadalmi mozgalmakat. Gordon Parks fotói a polgárjogi mozgalmakra, azon belül Chicago vezető szerepére fókuszálnak két, a Life magazinnak készített sorozatban (1953 és 1963).

DSC06657

Gordon Parks: Ledbetter tiszteletes, 1953

DSC06658

Gordon Parks: Cím nélkül, 1953

DSC06651

Gordon Parks: Önvédelmi tréning, 1963

Természetesen az évek során változtak is a városrészek. Mikki Ferrill The Garage-sorozata egy évtizeden keresztül dokumentálja a South Side-on lévő klub vasárnapjait, koncertjeit. A Garage nem mai értelemben vett klub volt, hanem valóban egy nyitott garázs (610 East 50. utca), szájról szájra terjedő alkalmakkal és fellépőkkel vagy bárki által hozott bakelitlemezekkel. Mikor melyik DJ vagy zenész ért rá, beállt / beült és már indult is a buli, vasárnap délután egy órakor.

DSC06663

DSC06661

DSC06660

Tulajdonosa Arthur "Pops" Simpson igyekezett hangulatossá tenni a helyet jazz-délutánokkal és élő jam sessionökkel. A vendégek sokszor csak leparkoltak a környező utcákban és csatlakoztak a többiekhez összehajtható asztalokkal és székekkel. Nem volt belépő, bár, kidobóember - ezekre nem volt szükség. Este 8-kor lehúzták a rolót. A fotóst az évek során abszolút befogadták, a közösség tagjának tekintették. Tíz évig rendszeresen fotózta a Garage-t.

DSC06662

DSC06665

DSC06666

Valamennyi képet Mikki Ferrill jegyzi, cím nélkül, 1970 és 80 között.

Danny Lyon Uptown-sorozata a kerületbe érkező bevándorlókat örökítette meg. 

DSC06641

Danny Lyon: Négy kamaszfiú, 1965

DSC06638

DSC06640

DSC06639

Valamennyi kép Danny Lyon sorozatából van, cím nélkül 

1965 után rengetegen érkeztek Dél-Amerikából jócskán megváltoztatva a Pilsen, Little Village és Lower West Side  városrészek arculatát. Rivális bandáik, drogdílereik, fegyveres konfliktusaik, falfirkáik beivódtak a mindennapokba.

DSC06643

Luis Medina: Westside, 1980
DSC06645

Luis Medina: Latin Kings, 1980

DSC06648

Luis Medina, A Latin Kings banda jele egy falon, 1980

A múzeumban bemutatott filmek közül egyet találtam meg a youtube-on, közzéteszem, remélve, hogy elérhető és megnézhető Magyarországon is. Kenji Kanesaka, japán független filmes műve 1966-ban Marv Gold szerény chicagói filmstúdiójában készült egy underground kísérleti együttműködés során.  

Marwin E. Newman, Merry Renk és Nathan Lerner a School of Design, később Institut of Design hallgatói voltak Chicagóban, ahol állandó, Moholy-Nagy László művei és módszertana inspirálta workshopokat és órákat tartottak.  DSC06678

Marwin E. Newman: Cím nélkül, 1951

 DSC06683

Jonas Dovydenas: Szent Patrik-napi felvonulás, 1966

Kb. ötvenezer litván bevándorló él Chicago Bridgeport nevű részében. Dovydenas gyerekként menekült szüleivel az USA-ba a II. világháborút követően és a 70-es években szabadúszó fotósként dolgozott Chicagóban.

DSC06690

Terry Evans: Üres parkolók, Englewood, Westside, 2004

Kedvenceim közül válogattam ebbe a bejegyzésbe a kiállítás képeiből. Köszönöm mindenkinek, aki végignézte. A múzeum alábbi linkjére kattintva további fotókat lehet böngészni: https://www.artic.edu/visit-us-virtually

 

Ha a kommentmezőkön túl szeretnél velünk kapcsolatba kerülni (bármi kérdésed van vagy csak szeretnél velünk megosztani egy történetet) akár írhatsz is nekünk a hellotravelbughu@gmail.com email címre!

Ha pedig követnél minket, megtalálsz minket facebookon, instagramon és néha youtube-on is!

 

Forrásaim:

https://www.artic.edu/exhibitions/2749/never-a-lovely-so-real-photography-and-film-in-chicago-1950-1980

https://ecinemaacademy.files.wordpress.com/2014/02/marvgold-productionnotes2.pdf

https://blog.lareviewofbooks.org/reviews/imagining-chicago-art-institute-chicagos-never-lovely-real/

https://www.mocp.org/detail.php?type=related&kv=7066&t=people

A bejegyzés trackback címe:

https://travelbug.blog.hu/api/trackback/id/tr6115702118

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása