travelBug

Amerikából jöttem, mesterségem címere ...

2019. december 19. - Árva Gabriella

Elfeledettnek tűnő mesterségek nyomába eredtünk Nebraskában. Grand Island-ben van egy falumúzeum, ahol lelkes mesteremberek és önkéntesek igyekeznek életben tartani hagyományokat és mesterfogásokat. Egy kis időutazásra invitáljuk a blog olvasóit a földrész szívében, Középnyugaton.

DSC 6590

A múzeum hivatalos neve Stuhr Musem of the Prairie Pioneer, de errefelé mindenki inkább Railroad Town néven emlegeti. Ha beírjuk a googlemaps keresőjébe bármelyiket, persze ugyanoda vezet: Nebraska majdnem-közepére, e kis állam fő ütőerét jelentő 80-as autópálya közvetlen közelébe. (Az igazsághoz tartozik, hogy a falumúzeum csak egy része a  Stuhr-nak.)

DSC 6627

DSC 6621

Be kell vallanom, hogy ezt a múzeumot ajánlotta nekünk valaki (és nem magunk akadtunk rá), de nem bántuk meg, hogy megálltunk útban a világ legnagyobb rendezőpályaudvarára. Nekem azért is emlékezetes mert itt keresztezte először az utamat kígyó Nebraskában, azóta sem derült ki melyikünk rémült meg jobban a másiktól. Ünnepnapon jártunk ott, csak egyes részei voltak nyitva, ez egyben azt is jelentette, hogy nem volt tömeg. 

DSC 6594

DSC 6637

Az nem derült ki pontosan milyen részei "eredetiek" és melyek csak az üzlet fenntartása érdekében pár éve létrehozottak. Kis idő után feladtam eme irányú kutakodásomat és csak belefeledkeztem abba, amit látok. A bádogos vagy a kovács például annyira normálisan viszonyult hozzánk: válaszolt ha kérdeztük, de egyébként hagyott nézelődni, csak úgy belemerülni a szemlélődésbe.

DSC 6865

DSC 6805

Mi is kellett tehát egy kisvárosi vasúti csomópont működtetéséhez a XIX. században? Kovácsműhely, iskola, templom, posta, bank, malom? Igen, és volt börtön, kalapos, borbély, hotel, "átrakó", fogorvosi rendelő, nyomda és szerkesztőség is.

DSC 6725

DSC 6604

DSC 6602

Az épületekben és közöttük sétálva általában kicsit visszarepülünk pár évtizedet és elképzeljük milyen lett volna az élet akkor. Azt hiszem az ilyen helyeknek ez a legnagyobb előnye. Persze errefelé a történelmi hitelességet messze megelőzi az élmény vagy hogy valamilyen emlékezetes sztorival térjen haza a látogató - még akkor is ha a történetben több a kitalált elem, mint a "hiteles". Nem szeretnék állást foglalni egyik mellett sem, ki-ki azt választhatja, amelyik közelebb áll hozzá. 

DSC 6714

DSC 6723

DSC 6765

A régi kályhákra és tűzhelyekre mindenhol rábukkantunk. A legnagyobb kincset jelentik a nebraskai télben.

DSC 6599

DSC 6767

Őszinte tisztelettel viseltettünk egyébként a kis műhelyekben tevékenykedők iránt, hiszen egyáltalán nem könnyű a modern világban megőrizni a hagyományokat, a régi módon művelni egy szakmát. Nem vethetjük a mester szemére, ha XXI. századi technikát használ, amivel megkönnyíti a saját dolgát vagy éppenséggel egy újabb eszköz van a kezében, mivel a régi elhasználódott és nincs már aki megjavítaná.

DSC 6658

 DSC06256

DSC06263

DSC06239

A bádogosmester ritka nyugodt ember volt, szívesen megmutatott 1-2 fogást.

DSC06248

DSC06243

DSC06245

Sok-sok régiségboltra bukkantunk eddig abban a 2 államban, ahol huzamosabb időt volt szerencsénk eltölteni, mindig van tehát olyan réteg, amelyik keresi, megőrzi, megvásárolja, használja, kiállítja a régi tárgyakat. A bolhapiacoktól a garázsvásárokon át egészen a míves, restaurált holmikkal teli vintage-boltokig fürkészhetjük és fellelhetjük  a régi szerszámokat, eszközöket, dísztárgyakat, játékokat, gyerekkorunk emlékeit. 

DSC 6646

DSC 6642

Mrs. Amanda Glade, a kalaposműhely tulajdonosa

DSC06224

DSC06201

Aki erre jár, szánjon rá időt, megéri. Az időutazás. A műhelyek levegője. Egy régi ajtó nyikordulása. Egy másik látogató meséje az árnyékban megállva. A kovács tekintete. Élmény mindazoknak, akiknek a szeme, szíve nyitott a befogadásra. Aki rá tud csodálkozni a nebraskai naplemente, a középnyugati szántóföldek, folyópartok szépségére vagy az őszi avarözön és a város felett is megérezhető nehéz téli füstök illatára.

DSC 6850

DSC 6787

DSC 6675

DSC 6702Szőlőugas

Miklós képeslap-szerű fotói rögtön visszarepítenek Grand Island-be (nem titok, hogy a bejegyzést később, Omahában írom).  Ahogy raktuk össze a szöveget és a képeket, csupa jó érzés és emlék idéződött fel bennünk. Két órát nyugalomban, saját tempónkban bogarászva töltöttünk. Ezért érdemes az ilyen helyeken feltétlenül megállni.

Ha tetszett a poszt, kövess minket a facebook-on, instagram-on is! 

A bejegyzés trackback címe:

https://travelbug.blog.hu/api/trackback/id/tr4015218364

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása