Figyelem! Közérdekű Közlemény!

A blogunkat új felületre helyeztük és új nevet adtunk neki. 2021. októberétől az alábbi linken olvashatóak a bejegyzéseink: www.aborondomesen.com

A travelbug.blog.hu oldalon nem jelennek meg az új írásaink, viszont a régi posztok természetesen továbbra is elérhetőek lesznek itt.

Gabi és Miklós

A Holy Family Shrine (Szent Család Szentély) az első olyan nevezetesség Nebraskában, amelyre alig valamivel ideköltözésünk után akadtunk rá - nem volt nagyon nehéz; az állam fővárosa felé vezető autópálya mellett / felett magasodó épület vonzza a tekintetet. A praktikus vagy éppen látszatgazdag egyforma amerikai épületek, lakóházak között mindenképp kilóg a sorból és nem akar illeszkedni.

Megálmodói szerint ez a kápolna egy megállót jelképez az Istenhez vezető úton vándorok és zarándokok, hívők és nem hívők számára; illetve kaput a sietők, megtorpanók, tévelygők, útkeresők, kiváncsiak számára, amely egyaránt lehetőséget nyújt a belépésre avagy a visszafordulásra.

Sokan vallják - magam is -, hogy az élet egy utazás fontos állomásokkal és kitérőkkel, hullámhegyekkel és -völgyekkel. A kormánykerék mindenkinek a saját kezében - fejében - szívében van és arra halad, amerre ezt a kereket fordítja. Mindenki útján vannak kereszteződések és elágazások, ahol megállva eldönthetjük, hogy merre tovább. Szerintem azok a legszerencsésebbek, akik a saját útjukat járják és nem engedik magukat eltéríteni bármennyire is csábító / csillogó a mellék- vagy zsákutca. De ha az utat nem ismeri fel, nem vállalja be az ember, akkor is vannak olyan életszakaszok, amelyekben valahonnan valahová tartunk: egyedüllétből a házasságba, családba; társas életből a magányba; karriercél felé törtetve; betegségből a gyógyulásba; rombolásból az újjáépítésbe; függőségből a függetlenségbe; a valóságból a képzeletbe; talmi ragyogásból a belső fénybe. Az úton mindannyiunknak szüksége van pihenőkre. Egy ilyen figyelemreméltó pihenő a Holy Family Shrine Nebraskában a 80-as autópálya mentén, a Platte folyó völgyében, Omaha és Lincoln között a 432-es lehajtónál.

A szent hely alapítóit az Szentlélektől eredő inspiráció vezette, valamint az a szándék, hogy úton lévő keresők megtalálhassák a békét, a lelki megnyugvást, kérdésükre a választ, az ima szavait, illetve hogy hozzájuk hasonlóan megtapasztalják, újra felfedezzék Krisztus szeretetét, megmentő erejét és a hit csodáit. A kápolna nyitva áll bármilyen felekezetű ember előtt, aki magányos elmélyülésre, csöndre, jelenlétre, megvilágosodásra vágyik. Nem hagyományos értelemben vett templom, itt nem miséznek rendszeresen, nem esketnek, nem keresztelnek. Nincs szentáldozás, gyóntatás vagy papszentelés. Lehetséges viszont  - előzetes egyeztetéssel - imádságot, istentiszteletet, misét, találkozókat és összejöveteleket tartani születésnap, jeles évfordulók, meghatározott családi események, cserkésztalálkozók alkalmából.

Az érkező az autópályáról lehajtva és járművét leparkolva egy domboldalba épített látogatóközpontba léphet, amely Krisztus sírját jelképezi. Igyekeztek a tájba illően, illetve a természetes környezetet legjobban megtartva építkezni (keveset rombolni). A terem közepén stilizált faragvány függ, amely Krisztus halotti leplét szimbolizálja. Ezen a szobron keresztül lép az épületbe a fény és a víz. Ahogyan az alatta lévő kis medence lassan, csendben megtelik vízzel, a látogató is töltekezhet a Szentlélekkel. A láthatatlanság és az érezhető jelenlét misztériumát igyekeznek a lassú vízfolyással szemléltetni, amely keskeny mederben folyva vezet minket s lép be velünk együtt a kápolnába.

Az íves, vörös cédrus faszerkezet és az üvegfalak révén a leülő vagy sétáló ember azt érezheti, hogy egészen közel van a természethez, illetve része a folyó fölé magasodó szelíd lankás mezőnek. A hullámzó gabonatáblák, a falakon szabadon beáramló napsütés, illetve holdfény körülöleli az embert és megerősíti az ég és föld közötti lebegés élményének érzetét.

A víz a kápolnában kettéválik és a padsorok mentén az oltár felé folyik. Úgy tűnik, mintha maga vájta volna az utat a padlóba, s a látogató kis mészkőpallókon haladna a szentély irányába. Utunkon végigkísér a tizenkét apostol: fából faragott ábrázolásuk az íves épületszerkezetre és a szélben hullámzó gabonára rímel. Az oltáron Krisztus a kereszten, felette egyetlen 5 méter magas üvegtáblába vésve a Szent Család látható. Képet nem sokat készítettünk a kápolnában, ezért próbáltam szavakba önteni a látványt.

A leírt elemek mind az isteni jelenlétet és gondviselést szimbolizálják / erősítik. Mindkettőnk nevében elmondhatom, hogy ha a szemünk és a lelkünk nyitott, megható, különös élményben lehet részünk: a vágyott megnyugvás, megérkezés élményében, a lelkünk fürdőzhet a "jó helyen, jó kezekben" vagyok nyugalomban és csendben. Biztosan érezhetjük, hogy élhetünk nyugalomban és harmóniában a természettel, önmagunkkal és az Istennel.

Jákob pedig fölébredvén álmából monda: Bizonyára az Úr van e helyen és én nem tudtam. Megrémüle annakokáért és monda: Mily rettenetes ez a hely; nem egyéb ez, hanem Istennek háza és az égnek kapuja.

Mózes I. könyve 28:16-17

Ezért érdemes megállni a 432-es kijáratnál.

Ha tetszett a poszt, kövess minket a facebook-on, instagram-on is (ez utóbbin elég gyakran posztolok autókról)!