Figyelem! Közérdekű Közlemény!

A blogunkat új felületre helyeztük és új nevet adtunk neki. 2021. októberétől az alábbi linken olvashatóak a bejegyzéseink: www.aborondomesen.com

A travelbug.blog.hu oldalon nem jelennek meg az új írásaink, viszont a régi posztok természetesen továbbra is elérhetőek lesznek itt.

Gabi és Miklós

Az előző rész ott ért véget, hogy délután 4-kor kiléptünk a Berkshire Hathaway irodájából egy paksaméta papírral és a ház(unk) kulcsaival a kezünkben. Ez egészen pontosan 2019. április 2-án volt, egy hónappal a bérleti szerződésünk lejárata előtt. Egy hónap nem sok idő, viszont nem sok mindent terveztünk a házban - úgy gondoltam az idő elég lesz a hálószobákat kifesteni és a padlószőnyeget kitakarítani (esetleg kicserélni) és persze költözni. Persze pár dolog közbejött.... azonban ne rohanjunk ennyire!

Miért is döntöttünk a házvásárlás mellett, holott korábban évekig tiltakoztam ellene? Pár dolog azóta megváltozott - a legnagyobb a költözésünk volt. Az új városunkkal egy teljesen más ingatlanpiac tárult elénk, mint amit magunk mögött hagytunk. Mind a bérlés, mind a vásárlás terén.

Az első évünkben Omahában egy 2 szobás, 2 fürdőszobás belvárosi lakást béreltünk havonta azon az áron, amiért Austinban egy külvárosi, egyszobás lakást kaptunk. A rezsiköltségek kb. ugyanúgy alakultak: itt többet kellett fizetni a fűtésért, ott nyaranta a klíma dobta meg a számlát. Ha már fűtés: itt a téli hónapokra garázst béreltünk, ami nem sokkal, de szintén emelte a havi költségeinket. 

Aztán a lakások helyett a házakat kezdtük el nézegetni és elég hamar rájöttünk, hogy a fentebb leírt apartman bérleti díjának megfelelő összegért már igazán jó házat tudunk kivenni: 3 szobával, 2 fürdőszobával és szinte mindig 2 garázzsal. A rezsi sem sokkal magasabb - én összességében egy 20-30%-os növekedést láttam a lakáshoz képest, miután múlt évben házbérlésre adtuk a fejünket. 

Most, 4,5 hónappal a kulcsátvétel után is azt mondom, szeretek bérelni és szeretek albérlő lenni. Nem, nem hiányoznak a belvárosi szomszédok, de hiányzik a belváros. Hiányzik az a felelősségmentes élet is, amit az albérlői státusz ad. Ugyanis:

• ha valami elromlik, azt a tulajdonos (főbérlő) javíttatja meg (egy lakásban ez egészen a kiégett villanykörtéig és klímaszűrőig terjed. Egy házban ez a kettő az én dolgom, minden más a tulajé).
• a fűnyírás megbeszélés tárgya (nekünk benne volt a házbérletben), csak télen a hóeltakarításra van gondom (apartmanban, lakásbérlés során egyikre sem).

Egy szó mint száz, kifizetem havonta az albérleti díjat, időben fizetem a számlákat és más dolgom nincs: a karbantartás, felújítás nem az én dolgom. 

Azonban folyamatosan ott motoszkált a fejemben: "azért az összegért, amit havonta a főbérlőmnek átutalok, lehetne egy saját házunk". Persze ebben van ferdítés, hiszen:

• továbbra is fizetek a lakhatásért havonta, csak immár nem a Downing Investment lesz a főbérlőm, hanem az XY bank.
• megszűnik a "nyugalom", vagyis ha ezután elromlik a sütő, nem mondhatom azt Gabinak, hogy szólj a főbérlőnek, ez Megan (tényleg így hívták) dolga lesz. Minden javítás és azok költsége minket terhel.

Vagyis ha belevágunk, a lakbér szó átváltozik havi törlesztőrészletre. A havonta utalt összeg pedig a következő részekből áll össze:

• tőketartozás
• kamat
• ingatlanadó
• biztosítás
• hitelbiztosítás (ez csak akkor van, ha az önrész nem éri el a 20%-ot)

Omahában évente legalább 4-5%-kal emelkedik a házak értéke. Ez mindenképpen pozitív és vásárlás mellett szóló tény. Bár a piac most még mindig az eladóknak kedvez...

Oldalakon át sorolhatnám még az érveket és ellenérveket, amik felmerültek bennem, azonban január elsején az ebédet készítve megbeszéltük: belevágunk. Elkezdünk keresni és ha addigra pontot tudunk tenni az ügy végére (találunk egy házat, ami tetszik, megfelel az igényeinknek, átmegy a műszaki vizsgálaton és a bank jóváhagyja a hitelkérelmet...), mire az albérletet fel kell mondani akkor belevágunk - ez volt a terv. 

Nem szaporítanám a szót - Gabi megírta a keresés folyamatát - kanyarodjunk oda vissza, hogy átvettük a kulcsokat, én lecseréltem a zárakat, Gabi pedig porszívózott. A feladatokról írtunk egy listát, ami nagy vonalakban ennyiből állt:

• hálószobákat kifesteni
• szőnyeget kitakarítani (esetleg cserélni)
• az egész házat végigtakarítani

Úgy gondoltuk, hogy az apróbb javításokra majd kitérünk akkor, ha már beköltöztünk. A festéssel kezdtünk a két kisebb szobában és szőnyegtakarítással a nagyobb hálószobában. Ott volt rosszabb állapotban a padlószőnyeg, ha ott ki tudjuk tisztítani, akkor pár évig még megússzuk a cserét.

Egész jól haladtam, már amennyire munka mellett lehetett. Ezen a téren szerencsém is volt. Egy olyan projekten dolgoztam, ami az időzónák átfedése miatt eltolt munkarendet kívánt meg. Ez most igazán kapóra jött (egyébként sem szeretek korán kelni): egy kényelmes reggeli kezdés után lehúztam egy műszakot a házban festéssel, takarítással, majd délután háromtól éjfél-hajnal egy óráig a húztam az igát a multik világában. Átfedések, csúszások persze voltak, így előfordult, hogy headsettel a fejemen, konferenciahívás közben némított mikrofonnal mázoltam a plafont (a projekt azóta sikeresen befejeződött). Vagy mégis nyolctól ötig volt a munkaidőm és este-éjszakába nyúlva dolgoztam a házban.

Már majdnem kész voltam 2 szobával, amikor egy szombati napon elkezdődtek a bajok. Gabi dolgozott, én minden ablakot nyitva tartva festettem a házban, amikor egyszer a szobából kijövet füstszag csapott meg. Nem cigaretta, füst. Körbenéztem, nem égett semmi, nem volt gond semmilyen berendezéssel, így tettem a dolgom estig. 

Másnap mindketten a házban voltunk, körbeszagoltuk a falakat. A nappaliban olyan érzésünk volt, hogy dohányoztak vagy valami mással füstöltek már korábban. Egy héttel később a két, akkor már kifestett kisszobában is. Azon túl, hogy enyhén úgy éreztem, megbolondultam és kerestük az okát, úgy döntöttünk, ha már minden szét van szedve, festéshez készen, rendesen megcsináljuk. A két kisebb szobát is újrafestjük és mindent alapozunk. Speciális festékkel, ami lezárja a szagokat. Ezzel igen nagy terhet vontam magamra: vannak olyan falak, amelyekre összesen hat réteget kentem fel.

A füstszag egyébként mindvégig rejtély maradt, csak találgatunk az okokról.

Laktam már (1 hétig) olyan házban, ahol korábban dohányoztak. Hiába volt kifestve, a szőnyeg kicserélve, egy nap után nem volt olyan ruhadarabom, ami ne vette volna át a szagot. Ebben a házban pedig eredeti a konyhabútor, eredetiek az ajtók és mindennek fenyőfa illata van... Néha komolyan az őrület határán álltunk.

Közben az is világossá vált, a szőnyegből nem tudjuk kiűzni az előző tulaj kutyájának a szagát, így cserélnünk kell. Összesen két helyről kértünk ajánlatot a cserére, ahol az előzetes beszélgetések során eléggé letörték az amúgy sem rózsás kedvem: "Örüljek, ha a szőnyeg felfogta a vizeletet és nem szivárgott át a padlóba. Akkor azt is cserélni kell..."

Nehéz leírni amit éreztem. Nem akartuk megvenni a chileiek házát, mert féltünk a ránk szakadó temérdek munkától és egy jó állapotúnak gondolt házba majdnem ugyanannyi munka szakadt ránk. Gabi azzal nyugtatott, innen már csak felfele van, de engem ekkor nem vigasztalt semmi. 

Úgy döntöttünk mi magunk szedjük fel a szőnyegeket - egyrészt ha baj van, úgyis meg kell csináltatni, másrészt azzal, hogy mi magunk szabadulunk meg tőle, kevesebbe kerül az új szőnyeg lerakása. Felhívtam a szemétszállítással foglalkozó céget és megerősítették, elviszik. 

Egy 8 perces youtube-videó után tapasztalt kárpitosnak nyilvánítottam magam. Gabinak igaza lett, innen felfelé volt. A szőnyeg alatt a padló nem kapott vizeletet, ezzel tényleg bazi nagy kő esett le a szívemről. A biztonság kedvéért minden padlót 2X lekentünk vizeletszagot lezáró padlófertőtlenítővel.

Sem a csere költsége nem hiányzott, sem az az idő, amennyivel emiatt elcsúszott volna a beköltözésünk. Ekkor még reménykedtem, hogy május elején a kész, kifestett házba tudunk beköltözni. Nem egy félkész, padlószőnyeg nélkülibe. Ez utóbbi lett, bármennyire is igyekeztem, ugyanis:

1. Nebraskában tavasszal hatalmas áradások voltak. Miután elkezdtek a földek felszáradni, a házakat is megpróbálták helyrehozni. Már amit nem vitt el a víz. Szabad mestert a szőnyeg lerakására szinte lehetetlen volt találni.
2. A már említett projekt mindkét irányban csúszott - nem csak konferenciahívás közben festettem, hanem volt olyan nap, amikor semmit nem tudtam haladni a házon.
3. Sokkal több mindenhez hozzányúltunk és felújítottuk, mint amit terveztünk. Az elején még arra gondoltunk, a plafont sem kell festeni. Vagy a folyosó maradhat, úgy ahogy. Ezzel szemben nem volt elég csak 1-2 réteg festéket felvinni - szőnyeget cseréltünk, falat simítottunk, alapoztunk, festettünk. 

Így a költözés is csak annyi volt, amit lehetett, lehordtunk az alagsorba, ami pedig kellett a mindennapi élethez, az ment a nappali-ebédlő-konyha részbe. Ami az elkövetkező három hétben az életterünk lett.

Úgy emlékszem a hálószoba festését sikerült befejezni mire költöztünk, aztán pakolás után, szombat-vasárnap a kisebb nappalit is. A többi váratott magára.

A nem tervezett, de elvégzett munkák között volt az emeleti padló megerősítése is. A padló itt gyakorlatilag farostlemez, alatta talán némi szigeteléssel a gerendákra szögekkel felerősítve. A szögek 15 év után már nem tartanak olyan jól, ahogy szilárdul az alap a házszerkezet mozdulhat ("settlement issues"). Itt nem 10-15 centikre kell gondolni, de szinte biztos, hogy egy ennyi idős ház padlója már nyikorogni fog. Nekünk két helyen volt ilyen, azonban - biztos ami biztos alapon - végigmentem az egészen még az új padlószőnyeg letétele előtt.

Szőnyegünk május közepén lett. Ekkor már tényleg nem siettünk. Elcsúsztunk minden tervezett határidővel, minden általunk kitűzött dátummal. Nekem közbejött két hétvége is, amikor dolgozni kellett ami szintén nem segített a dolgok helyrerázódásában.

Tényleg lassan rázódtunk helyre. Május 24-én kaptam egy cserenapot, május 27. pedig "Memorial Day" volt, ami számunkra szintén szabadnapot jelentett. Így egyben, a hosszú hétvége 4 szabadnapját kihasználva fejeztük be a maradék két szoba és az egyik fürdőszoba festését. Ekkor fúrtuk a helyükre a polcokat is a beépített szekrényekben. Számomra ez igazi mumus meló - két képet nem tudok úgy feltenni a szobában, hogy egy magasságban legyenek, itt pedig nem 2 polcról volt szó. Igen, hallottam már a vízmértékről, de reménytelen eset vagyok.

Végre áttettük az alvás helyét a nappaliból a ténylegesen ebből a célből kialakított hálószobába. Alig 3,5 hét csúszással... 

Meglepetés: Magyarországon gyártott izzó a fürdőszobában!

A festésben talán a legrosszabb az alapozó volt. Olvastam róla, mennyire nehéz vele dolgozni, mennyire könnyen megszalad, de a gyakorlatban sokkal rosszabb volt, mint amire készültem. Amire pedig nem számítottam, az a szaga volt. Borzalmas. Ez talán a fürdőszobában volt a legdurvább. Ha már fürdőszoba, akkor a másik, a zárófestéket is megemlíteném. Ahogy felkentem a falra, jobban felmelegítette a helyiségeket mint egy kisebb fűtőtest. A fürdőszobán nincs ablak, hiába ment a klíma és a szagelszívó, szakadt rólam a víz.

Visszatekintve az eddigiekre azt mondhatom, annak ellenére, hogy nem ez az alaptermészetem, túlságosan optimista voltam. Bíztam benne, hogy az általunk megvett, látszólag nem eladásra kicicomázott házat ha elkezdjük felújítani (a felújítás szót túlzásnak gondolom, leginkább a kedvünkre kipofozni illik a munkánkra), nem hullik ki majdnem minden nap egy újabb "csontváz" a szekrényből. Tévedtem. Mindezek mellett pedig: tapasztalatlan voltam. Bár nem először festettem, vagy dolgoztam felújításon, itt minden más. Sokszor leirtam már ezt az életről, mindennapi dolgokról amióta kiköltöztünk az Egyesült Államokba - a saját magam bölcsessége erre is érvényes. 

Gabi ugyan összeszámolta, én viszont tudni sem akarom mennyit költöttünk eddig festékre, alapozóra, maszkolószalagra, ecsetekre, hengerekre és minden egyéb dologra, amit a festéshez használtunk... Arról nem is beszélve, hogy semmink sem volt a munkához. Kell egy létra? Irány a Home Depot. Kifogyott az alapozó? Irány a Lowe's, mert épp ott akciós. Elfogyott a festék? Irány a Sherwin-Williams...

Megszámlálhatatlan utunk volt a közeli nagy barkácsáruházakba vagy a festékboltba. Próbáltunk előre tervezni, a fent említett létra egy nagybevásárlás során került hozzánk, de 3 naponta biztos kiderült valami, pl. elfelejtettem térdvédőt venni a szőnyegfelszedéshez, vagy nincs megfelelő méretű imbuszkulcsom a fürdőszobában a törölközőtartók leszedéséhez. Erre jött még a Walmart, vagy a Baker's az élelemellátás biztosítására. Illetve a kedvenc indiai éttermünk: "2 adag biryani elvitelre"!

Persze egy csomó mindennek nem tudtam a nevét angolul, ezért az anyagbeszerzés néha érdekesen alakult. Ezért is szeretem a youtube videókat: nem csak azt tanulom meg, hogyan kell valamit megcsinálnom, hanem azoknak az eszközöknek a nevét is, amit használnom (vagyis beszereznem) kell.

Ha már minden határidőt felrúgtunk, egy biztosan ott lebegett a szemünk előtt: július közepén vendégeket vártunk Austinból. Addigra a szobákat lakhatóvá tettük, azonban a vendég fürdőszoba még hátra volt. Sétagaloppnak gondoltam, de kevesen múlt, hogy nem bontottam falat (akaratlanul) - mind a tükröt, mind az egyik törölközőtartót sikerült egy-egy tenyérnyi falfolytonossági hiánnyal levenni.

A faljavítás miatt sikerült egy hetet csúszni - barátaink érkezése előtt egy nappal raktam a helyére mindent. Beleértve a vendégágyat is... Végülis jól sült el a látogatás, extra kedvesek voltak, dicsérték a kényelmes ágyat és nem panaszkodtak, hogy festékszag van az egész házban.

Szeretnék még a kertről beszélni. A házban, ahol ezelőtt laktunk a kert gondozását a tulajdonos magára vállalta, illetve megbízott vele egy céget, ezért 0 tapasztalattal vettem kezelésbe a kertünket. Azaz nem csináltam vele semmit. Áprilisban még javában el voltam havazva a munkával mind a házzal, mind a céges projektemmel kapcsolatban. A kerben nem is jártam. Rendeltem az amazonról egy fűnyírót, egy szegélyvágót és valamelyik barkácsáruházban vettem egy 30 méteres hosszabbítót, majd ezeket betettem a garázsba és az egészet elfelejtettem. Aztán május elején már láttam, ebből gondok lesznek. A fű 20 centi körül járt, volt ahol foltokban a 25-öt is elérte. Mivel még mindig bőven akadt tennivaló a házban, egy délután levágtam a füvet amilyen rövidre csak lehetett a géppel. Ezt két hét múlva megismételtem. Majd két hét múlva ismételtem... mire észbekaptam, a nyár már tombolt, a fű elkezdett barnulni és egyre több gyom jelent meg. 

Korábban kellett volna, de csak ekkor mentem el egy kertészetbe a mit tehetek kérdéssel... a válasz tulajdonképpen az volt, amire számítottam: semmit. Locsolnom kéne, ha van öntözőrendszerem akkor azt mostmár sürgősen kapcsoljam be. Plusz ne vágjam rövidre a füvet, bármilyen jól is néz ki úgy!

Sprinkler rendszer van, de a műszaki vizsgálat során márciusban még tomboltak a mínuszok, nem tudtuk kipróbálni. Használni még nem használtam ilyet, felhívtam ugyan a céget, amelyik telepítette. Szívesen jönnek, beüzemelik, megmutatják hogy kell használni - kifejezetten van ilyen szolgáltatásuk - de olyan árajánlatot kaptam, ami alapján úgy éreztem, erre nem tartok igényt amíg youtube mesteremmel nem konzultáltam.

Íme a videó - nekünk ugyan más szelep van a házon, de dallamában megvolt, mit kell csinálni. És működött!... viszont két helyen is csöpögött. Fejvakarás, gondolkodás, google keresés. Az egyik elég egyértelmű volt - az elzárókar rozsdásodott, olyannyira, hogy összenőtt a csapbetét tengelyével. Amikor nyitni próbáltam nem csak a tengely fordult, hanem a csapbetétet tekertem és lazítottam ki. Rozsdaoldó, villáskulcs és kb. 5 perc volt helyrehozni.

A másik úgy tűnt, tipikus hiba lesz ennél a márkánál. Rendelhető a javítókészlet, de elég sokan bizonygatták, elég csak kitisztítani a tömítéseket és megoldódik a probléma. Kételkedtem ugyan, de mit veszíthetek alapon szétszedtem, levegővel megfújkáltam majd biztos ami biztos, mindent lefújtam WD-40-nel (értelme ugyan nem volt) és összeraktam az egészet. Jobb lett. Sokkal. Egy darabig még felfogtam a vizet (kb. 0,5 dl/nap) aztán miután 2 nap zsinórban szárazon találtam a műanyag edényt, felhagytam a nézegetéssel. Lehet, hogy csak egy kis törődésre vágyott? Elképzelhető, viszont a darazsak, akik a teraszunkra költöztek, biztosan nem. Mivel elég sokáig nem használtuk a kertet, a szélvédett, nyugodt részében 4 darázscsalád vert tanyát. A legnagyobb jó 2 tenyérnyi fészket épített mire észrevettük. Nem tudom, allergiás vagyok-e a darázscsípésre, de ha lehet, nem itt szeretném megtudni. Ide már szakembert hívtunk, úgy voltam vele, a $101 biztosan kevesebb, mintha a sürgősségin végzem. 

Ezzel egy időre felfüggesztettem a belső munkálatokat. Az alagsorral még vannak terveim (ez már tényleg a távolabbi jövő), viszont a konyha-ebédlő-nappali részt az idén még szeretném átfesteni. Innen visszanézve semmi extra nem történt - tapasztalatlanul, folyamatos hibákba ütközve, munka mellett, hónapokon át küzdöttem magam végig azon, amit pár szakember valószínűleg 4-6 nap alatt megcsinált volna... 

Arra a kérdésre pedig, hogy mit csinálnék máshogy, elég egyszerű a válasz: bele se fognék! Nagyon elfáradtam, sokszor idéztem az Argo klasszikusát : "Tibi, sok nekünk ez a meló!" 

Ha tetszett a poszt, kövess minket a facebook-on, instagram-on is (ez utóbbin elég gyakran posztolok autókról)!