Figyelem! Közérdekű Közlemény!
A blogunkat új felületre helyeztük és új nevet adtunk neki. 2021. októberétől az alábbi linken olvashatóak a bejegyzéseink: www.aborondomesen.com
A travelbug.blog.hu oldalon nem jelennek meg az új írásaink, viszont a régi posztok természetesen továbbra is elérhetőek lesznek itt.
Gabi és Miklós
A világ egyik legsikeresebb dokumentumfilm-készítője hat év után jelentkezett új filmmel, s benne a tőle megszokott módon fontos problémákat feszegető kérdésekkel. S szintén a tőle elvárt módon teli humorral, őszinte meglepetéssel, találó kérdésekkel, nem mindentudó-megmondó a stílusa, hanem emberi, kiváncsi és optimista.
(A kép forrása: www.rottentomatoes.com)
Több kritikus Bernie Sanders-kampányfilmnek minősíti a Where to Invade Next című filmet. Tény, hogy Moore januártól hivatalosan is belépett a vermonti szenátort támogatók sorába, szerintem mégsem ez a legfőbb mondanivalója.
Moore egy óriási amerikai lobogóval a kezében "világgá megy", hogy aztán otthagyja azt elsősorban európai, tőle idézve: olyan országokban, amelyeknek jobbára csak kiejteni tudja a nevét cserébe ötletekért, módszerekért hogy miként is lehetne az életet jobbá tenni a hazájában. Tessék?! Nem Amerika a világ legjobb helye?
(A kép forrása: www.mydailynews.com)
Mindnyájan tudjuk, hogy az USA a szabad világ első számú nagyhatalma, legerősebb országa, példaként állított demokráciája, az amerikai álom földje, de messze nem tökéletes vagy hibátlan. Sőt, 2016-ban is szembetűnőek, égetőek a gondjai: milliók biztosítás nélkül, női egyenjogúság, rendőri brutalitás, hiányzó oktatási reformok, egyre duzzadó hadi kiadások, etc. A társadalom minden szintjén téma az, hogy nem jó irányba mennek a dolgok, változásra van szükség, csak persze nagy kérdés, milyen változásokra és hogyan csináljuk meg azokat! Michael Moore - lelkes patriótaként - magára vállalja a feladatot: keresi a választ Mitől jobb az élet...? kérdésekre. A válasz, amit végül megtalál meglepetés is meg nem is. Tanulságos.
Tavalyi molinó az austini egyetemről
Olaszországban elcsodálkozik a munkavállalók fizetett szabadságán: 6 hét az átlag amerikai dolgozók számára elérhetetlen dolog.
Franciaországban összeveti egy kisvárosi iskolai menza gondosan megtervezett, változatos, egészséges étrendjét az amerikaival. A francia szakács és a gyerekek véleménye lesújtó a képek alapján az utóbbiról.
Átlagos gyerekebéd az USA-ban (a kép forrása a fentebb belinkelt oldal)
Hogyan lehetnek a finn iskolák a legjobbak a világon, amikor mindössze 20 órát vannak a gyerekek suliban és egyáltalán nem kapnak házi feladatot?
Szlovéniában elmesélik neki az egyetemisták, hogyan érték el, hogy a felsőoktatás ingyenes maradjon. Egy amerikai számára egészen döbbenetes, hogy vannak emberek, akik nem ismerik a hitelből tanulás fogalmát.
Németországban egy ceruzagyárban (Jé, ez egy gyár?? Hiszen vannak ablakai!!) megtalálja a középosztályt - hány országban is nemlétező fogalom a hagyományos polgári jólét letéteményese: a nyugodtan élő, kapcsolatait ápoló, kultúrára költő middle class?
Portugáliában az Egészségügyi Minisztérium dolgozója mondja a kamerába a kérdésre Használ-e valamilyen drogot?: Persze: alkohol, internet, édesség.
Izlandon nem akármilyen leckét kap. A női egyenjogúság kérdéseit boncolgatva beszélget három vezető beosztásban dolgozó, igen markáns véleményt megfogalmazó hölggyel. Egyikük egyenesen a rendező szemébe mondja: ha fizetnének sem élne az Egyesült Államokban és soha nem szeretne egy amerikai szomszédja lenni. Moore közli is, hogy ettől elég rosszul érzi magát. Mire a nő: az jó, (akkor még van remény). Számomra a film legerősebb képsora az a pár kocka, amelyeken utcán szembejövő, hétköznapi, őszinte női arcok tekintenek egyenesen a kamerába egyetlen szó nélkül: egyértelműen megmutatják a nők valódi szépségét, erejét, hatalmát és képességét a világ jobbá tételére.
Norvégiáról csak annyit: a leghosszabb büntetésre ítélt bűnözők számára (mivel Norvégiában nincs halálbüntetés és az életfogyt 21 évig tart) a Halden börtön dolgozói üdvözlő videóklipet készítettek, hogy segítsék az érkező beilleszkedését.
Ha ez még kevés kedvcsinálóként, elárulom, hogy a következő kérdésekre is választ kaphat az, aki megnézi Moore filmjét:
- Hányszor esznek sültkrumplit a gyerekek a francia iskolai menzán?
- A több és jobb szex hogyan járul hozzá a társadalmi jóléthez?
- Mit gondol egy portugál rendőr az emberi méltóságról?
- Tiltott vagy engedélyezett az abortusz Tunéziában?
- Milyen fegyvere van az őröknek a legszigorúbb norvég börtönben?
A végére hagytam egy ütős zenét a filmből.
Enjoy the show! mondják az amerikai moziban a vetítés kezdetén - a teremben 30 perc elteltével már nem nevetett senki. Nem meglepő, hiszen nem görbe tükröt tartottak nekik, hanem valódit. Talán ráeszméltek, hogy az általuk dédelgetett ideál (pénz, pénz, pénz) nem is annyira oké és sokkal jobb helyek és gondolatok vannak a világon...
Ha tetszett a cikk, kövess minket a facebook-on is!
