Figyelem! Közérdekű Közlemény!

A blogunkat új felületre helyeztük és új nevet adtunk neki. 2021. októberétől az alábbi linken olvashatóak a bejegyzéseink: www.aborondomesen.com

A travelbug.blog.hu oldalon nem jelennek meg az új írásaink, viszont a régi posztok természetesen továbbra is elérhetőek lesznek itt.

Gabi és Miklós

Igazi örömposzt ez nekünk.

Február első hétvégéjén zsűritagként vehettünk részt egy kis vidéki közösség barbecue-készítő versenyén. A meghívást a templomi beszélgetőórás tanáromtól kaptuk. John - nagyon kedvesen és nagylelkűen - a saját helyét kínálta fel számomra a zsűriben. Mivel Miklósnak dolgoznia kellett a hétvégén, kicsit bizonytalanul mondtuk rá az igent a meghívóra. Aztán amikor szombat délelőtt megérkeztünk Walburg városka közösségi házába, illetve annak udvarára, olyan fogadtatásban volt részünk, hogy azonnal otthon éreztük magunkat! 

Kedves vendéglátónk és lelkes idegenvezetőnk, John Jacob majdnem valamennyi rokona az említett településről származik, így örömmel mutatta meg nekünk családja egykori lakhelyét, kovácsműhelyét, a városka nevezetességeit. Személyes elbeszélésének hatására és látva a vidék szépségét ismét megszólalt bennünk a belső hang: milyen jó lenne kipróbálni a vidéki életet Texas-ban! Bizonyosan nem véletlenül volt több filmforgatás helyszíne is Walburg környéke.

Mindenki kedvesen fogadott, igaz valószínűleg ritka a magyar vendég arrafelé: a városka őstelepesei Cseh- és Németorszábgól érkeztek, anno. John gyorsan körbevitt és összeismertetett minket sokakkal, mert már kezdődött is  a verseny első körének értékelése. Rövid egyeztetés után mindkettőnknek lehetővé tették a zsűrizést. Elfoglaltuk a helyünket, megkaptuk az értékelő lapokat és a szempontokat, ismertették az alapszabályokat. Rendkívül jó humorú asztaltársakat kaptunk, így nagyszerű hangulatban kóstolgattuk az illatozó mintákat!

Csirkehús, sertésoldalas és marhaszegy szerepelt a versenyen, ebben a 3 kategóriában hirdettek győztest. Hogy hogyan készül a texas-i BBQ, azt nem írnám le még egyszer - ebben a posztban olvasható - Walburgban új ízeket fedezhettünk fel, a már ismert csípős füstös illat mellett. Bár a teljes családi recepteket nem árulta el senki, azért beavatást nyertünk egyikük szószának receptjébe: a hagyma, fokhagyma, olaj, paprika mellé ő lime-ot és ananászt is tesz bele, viszont paradicsomot nem! Természetesen befolyásolja a végeredményt az állat kora, a fa minősége és a texasiak szerint az elfogyasztott sör mennyisége is!

A füstölés mellett mindenki jól érezte magát a kiscsoportos eszmecserékben,, játékokban, közös fotózásban, kóstolgatásban, iszogatásban. Élénken érdeklődtek a mi konyhánk és hagyományaink iránt, tanulták magyarul az üdvözlést, kérdezgettek a mai politikai viszonyokról. Készült velem vicces villáminterjú a sehol-sem-fogható-rádió számára és ennyi cowboykalapos és -csizmás férfi kézfogását és vállveregetését még sehol nem élvezhettük!

Az ízek és illatok mellett egy egészen személyes élmény tette emlékezetessé számunkra ezt a napot. Amikor 3,5 évvel ezelőtt megérkeztünk Miklós meglehetősen jól beszélt már angolul, de persze akcentussal (én gyengécskén). Kezdettől fogva sok helyre elmentünk, vidéken éppúgy beszélgettünk, mint kocsmazajban, koncerten, mint a belvárosban hajléktalanokkal. Eleinte bizony nagyon nehéz volt megérteni a helyieket, a szlenget, a vidéken élőket, de sosem adtuk fel. Ők persze mindig széles mosollyal kérdezték a szokásosat (az eltérő akcentust hallva) Honnan jöttél? A legtöbben egyébként elég pontosan elhelyeztek a térképen: Germany? ezt tippelték általában. Aztán a 2014-es road trip során Colorado-ban történt először, hogy nem kérdezte meg Miklóst az egyik beszélgetőpartnere, hanem simán austininak tekintette. Ennek nagyon örültünk.

Most Walburgban ez a kérdés fel sem merült (persze unikumként szerepeltünk a vendéglistán), de mégsem az akcentussal törődtek az őt üdvözlő férfiak, hanem miután "tisztázták az erőviszonyokat" (mit, hol dolgozik, mit szeret csinálni, etc.) azt kérdezték két vállveregetés között: Miért nem csizmában és kalapban jöttél ide közénk?

Ahogyan beszél Texas-ról, abból mindig kiderül, mennyire itthon érzi magát, milyen jó fotózni a Hill Country-t (szűkebb környékünk), mennyire szereti a barbecue-t, mennyire jól ért az itteniek nyelvén - átvitt értelemben is, milyen sok helyen jártunk már az államban, ismeri és érti az itteniek alapelvét: Work hard, play hard. Mindezekért itt tisztelik őt, tisztelnek minket.

Elgondolkodtunk azon, lehet-e még ennél befogadottabnak lenni. Az érzés mindenesetre nagyon jó.

Ha tetszett a cikk, kövess minket a facebook-on is!  

Bármelyik képre kattintva album nyílik további fotókkal!