Figyelem! Közérdekű Közlemény!

A blogunkat új felületre helyeztük és új nevet adtunk neki. 2021. októberétől az alábbi linken olvashatóak a bejegyzéseink: www.aborondomesen.com

A travelbug.blog.hu oldalon nem jelennek meg az új írásaink, viszont a régi posztok természetesen továbbra is elérhetőek lesznek itt.

Gabi és Miklós

A Wimberley-ben tett kirándulásunk azért jelentős, mert egyrészt ekkorra véglegesítettük a blogírás koncepcióját, másrészt pedig mindkettőnknek nagyon tetsző üdülővároskát fedezhettünk fel benne. Az ötletet egyébként a számunkra az egyik legkedvesebb itteni magyar családtól kaptuk – s mint azóta már kiderült, bár poszt még nem készült róla, mégis volt ismerős, akit Miklós fotói késztettek arra, hogy ellátogasson ide a családjával.

Wimberley Austintól kb. 45 km-re fekszik dél-nyugatra a Cypress Creek (patak) mentén,  nyugodt, szép környezete nagy mértékben hozzájárul ahhoz, hogy horgászok, sétálók, túrázók paradicsomává vált. Mi januárban jártunk ott, amikor a kellemes, mondhatni tavaszias napsütés és ragyogó kék ég először csalogatja ki a motorosokat az utakra – jó néhány csillogó járgányt csodálhattunk meg a városka apró főterén ebédidőben, ami egy igen jó találkozóhely is betérésre csábító kisebb-nagyobb üzletekkel, kávézókkal, éttermekkel, borozóval. Sok barátságos, mosolygó emberrel találkoztunk, ami igazi feltöltőerő a lehangolóbb téli hónapok után (még Texasban is!) 

Wimberley egyik legfontosabb nevezetessége a pár utcából álló falumúzeum – pioneer village az itteni kifejezés, amivel illetik: az első telepesek házait, templomát, iskoláját, boltjait megelevenítő poros  utcácskákon sétálva igazi időutazáson vehettünk részt. Európában ilyet csak vadnyugati filmekben láttunk eddig és nagyon jó volt megtapasztalni milyen lehetett az élet másfél száz évvel ezelőtt egy vidéki kistelepülésen.

Természetesen volt kovácsműhely, bank, borbély, börtön, postahivatal, templom, ivó és szatócsbolt. Hangulatos képeket készíthettünk és belesve az épületek ablakain, mintha tényleg visszarepültünk volna az 1800-as évekbe. Az egyetlen nyitva tartó üzlet Jack Glover Emporiuma (Cowboy Museum) volt, a tulajdonos egy barátjával a bejáratnál hívogatta az arra járókat és nagyon jó ötlet volt betérni hozzá, azt hiszem legalább 2 órát töltöttünk el a szinte múzeummá nemesedett kétszintes boltban.

Óriási gyűjteménnyel büszkélkedhet a mindennapi élet használati tárgyaiból ( nyergek, fegyverek, szerszámok, edények, ruhadarabok, csizmák, telefonok, rengeteg fénykép, dísztárgyak és szögesdrót), melyek közül számosat megvételre is kínál.

Számunkra az egyik legérdekesebb rész a szögesdrótról szóló helyiség volt, amiről megtudtuk, hogy bizony igen fontos és hasznos eszköz volt, amikor „feltalálták” az állatállomány egybentartásához, valamint nemkívánatos egyedek kívültartásához. Szinte művészi szintre fejlesztették a kovácsmesterek a fajtáit és típusait, valamint a díszítését, s mint a tulajdonostól megtudtuk nemcsak ő igyekezett összegyűjteni belőle sok szép darabot, hanem Texasban még sokan mások is.

Találtunk fotókat olyan vadnyugati hősökről, akik a mi betyárjainkra emlékeztettek és arról a Texas Ranger-ről (ugye ezt a kifejezést senki számára nem kell lefordítanunk?), aki a Bonnie és Clyde néven elhíresült párost üldözte és elfogta.

Jack Glover nagyon készségesen mesélt a gyűjteménye darabjairól, mi pedig igyekezhettünk megérteni különös szóhasználatát és kiejtését :) Végül nem vettünk tőle semmit (hiszen hogyan is lehetne egy Európába tartó repülőgépre szögesdrót-gyűjteménnyel vagy egy szép régi fegyverrel felszállni?!), de múzeuma fenntartásához hozzájárultunk egy kis adománnyal.

Miután ebédeltünk az egyik hangulatos étteremben és sétáltunk egy rövidet Wimberley főutcáján (s persze megvettük az első texasi csillagunkat :), a patak felé tartottunk, amelyet egyébként már a településre vezető út mentén felfedeztünk.

Texasban, ha nem éppen felhőszakadás idején jár az ember a vízfolyások közelében, sokszor száraz lábbal át lehet kelni vagy sétálgatni és fényképezni a patakmedrekben; nos erre itt is lehetőségünk volt, majd pedig amikor a víz melletti sétaútra tértünk, ismét lélegzetelállító képeket fotózhattunk. A víz színe a napsütéssel együtt változott a kék, a türkiz és a zöld sok árnyalata között a texas-i vidék egy újabb arcát villantva ránk.

Felidéződtek Brad Pitt több mint 20 éve készült filmjének (Folyó szeli ketté) csodaszép folyóban horgászós képei. Mellesleg a film operatőre Oscar-díjat nyert 1993-ban. Az egyébként úszásra is alkalmas Blue Hole vize most nem fodrozódott a beleugrálóktól, csak néha mozdult meg kacsák szárnycsapásai vagy általunk megzavart kisebb állatok menekülése folytán.

A helybeliek szerint bármely évszakban nagyon szép a kisváros és a környéke, mi biztosan visszatérünk még ide, ha másért nem a gondosan megmunkált szívvel-lélekkel készített magányos csillagért!