Szeretem. Nem szerelem.

2013. június 11. - solkim001

Figyelem! Közérdekű Közlemény!

A blogunkat új felületre helyeztük és új nevet adtunk neki. 2021. októberétől az alábbi linken olvashatóak a bejegyzéseink: www.aborondomesen.com

A travelbug.blog.hu oldalon nem jelennek meg az új írásaink, viszont a régi posztok természetesen továbbra is elérhetőek lesznek itt.

Gabi és Miklós

Elég sokat gondolkoztam azon, miért rajongok annyira a Trabantért. Ez volt az első autóm, de valamiért mindig is többet jelentett, mint egy olcsó, duroplast lemezből készült papírjaguár, ami az árlista legalján helyezkedik el a magyar használtautó-piacon. Úgy látszik mindig is csudabogár voltam - ezt egy barátom meg is jegyezte pár hónapja: weird vagy, mint Austin. Most pár évre jó helyen vagy. De ez egy másik szál.

Aztán egyszer bevillant valami - a Kisvakond (Krtek) autója. Tudom, furán hangzik, hogy a csehszlovák rajzfilmsorozat szereplőjének bármi köze is legyen a kék füstöt eregető kelet-német csodához, de volt egy rész, amiben autót szerez magának Krtek. Egy felhúzható, nyitott tetejű játékautót. Valahogy az autó eleje, hátsó lámpái a Trabantot juttatják eszembe. A mesét még gyerekkoromban láttam - diafilmen - de úgy látszik a kis négykerekű, aminek igazán semmi köze az NDK-s rokonához, jó mélyen a retinámba égett.

Na de vissza az alig 10 évvel ezelőtthöz, amikor megvettem életem első autóját.

Akkor Debrecenben, a Jerikó úton laktam, a majdani autóm a lakótömb előtt parkolt, a tulajdonosa a szomszéd lépcsőházban lakott. Nekem már a sokadik megnézett darab volt, neki a féltett kincse. Este, amikor papírokat cseréltünk ő sírt én pedig örültem.

Család kedvence lett, bár senki nem akarta, hogy megvegyem. Két és fél évig volt nálam, ezalatt 50 000 km-t tettem meg vele - nagyon sokat kirándultunk.

Többször járt a Balatonon, de eljutott a Vereckei-hágóig is (a határon kételkedve néztek rám: "Ezzel?").

A Trabi után egy "komolyabb" autó jött - akkorra a Trabi motorja (és igazán minden más is) eléggé elhasználódott, én meg nagyon vágytam valami olyanra, amiben van rendes fűtés - a rossz emlékű Skoda Favorit személyében. Havonta legalább egyszer rossz volt, és mire minden ki lett benne javítva, meguntuk és egy Opel Astra személyében beköszöntött a megbízható nyugat, majd 4 év után az is eladó lett, mi pedig kiköltöztünk Texasba.

Texasban minden más - itt úgy gondoltam elképzelhetetlen bármi kelet-európai is. Főleg egy Trabant. Eddig a pontig.

Szabadságon voltunk New Orleans-ban, amikor a totalcar-on olvastam Kőváry Barna és Muczán Gábor túrájáról (további képek, részletes beszámolók elérhetők az unsaferacing illetve a trabantusa blogon).

Mindkettőjüket még egyetemista korom Trabant-rajongó korszakából ismerem. Bár... az ismerem az túlzás! Kőváry Barna jópár Trabantos videóját láttam, Muczán Gábor pedig az alsóörsi Trabant-találkozókról volt ismerős (ahol kétszer én is jártam a Trabantommal).

Szabadság után bármennyire is zsongott a fejem a New Orleans - Austin autóút után, úgy voltam vele, megpróbálok összehozni egy találkozót. Itt vannak Texasban, Houstonból mennek Arlingtonba, lehetetlen, hogy ne tudjunk valahol összefutni. Így gondolkoztam, de mivel már elég kevés idő volt a túra indulásáig, az esélytelenek nyugalmával csütörtökön (május 30-án) írtam egy levelet Barnáéknak.

Kőváry Barna, Arlington, Texas

Pénteken csörgött a telefon, és a vonal másik végén megszólalt Barna. Rövid egyeztetés - szombaton Arlingtonban a Hot Rod túra regisztrációs napján találkozhatnánk. Ez alig több mint 3 óra Austinból (kb. 200 mérföld). Útitársat nehéz volt találni, de péntek estére 2 autó és 8 ember összejött.

Amikor megérkeztünk, épp szereltek. Nem a Trabantot, az nem romlik el. Az autót, ami a trélert húzza. Igazán mind a ketten (a feleségem is beoltott rajongó) úgy voltunk, hogy amíg nem látjuk, nem hisszük el, hogy itt tényleg van egy Trabant.

8 év után újra Trabantban. Texasban. Soha nem hittem volna, hogy ez itt lehetséges!

Texas arról híres, hogy itt minden nagyobb. Ezek után itt egy Trabant, ami szabályosan részt vehet a forgalomban

26 lóerő és két henger is elég egy Hot Rod túrához

Aztán valahogy a beszélgetés, fotózkodás, régi történetek felelevenítése elfeledtette az égető napot, vízhiányt és egyéb bajokat.

Az egész találkozásnak volt valami hihetetlen varázsa - hazánktól 10000 km-re magyar szót hallani, a nagy víz másik oldalán élők számára elképzelhetetlen autóban ülni, az éppen arra járóknak mesélni róla (érthetetlen, hogy lehet egy 600 köbcentis, 26 lóerős autó elég egy 4 fős családnak - igen, itt más a mérce).

Barna az útvonaltervet magyarázza. 7 nap, 7 város és 5 állam áll előttük

Furcsa, milyen történetek találkoznak egy kis sárga papírporsche felett: repülőgép pilóta, autóversenyző, nyelvtanár, autószerelő, IT szakemberek, karonülő és babakocsis gyerekek. És valahogy mindenki egy irányba tart - megismerni, felfedezni, megmutatni, elmondani, átélni, megosztani...

Akár Alsóörs is lehetne - csak a háttér nem stimmel

Aztán továbbálltunk - a Hot Rod Power Tour jópár másik autót tartogatott még számunka. Állítólag az eső miatt nem jöttek ki annyian, mint egy éve, de látnivaló így is volt bőven, bár kicsit mindenki csalódott volt: jobb szervezettséget, gumifüstölést, több benzingőzt vártunk vagy bármit, amivel autó-fanatikusokat le lehet nyűgözni. Főleg, ha már Amerikában vagyunk.

Lehet, csak én vágytam túl sokra, és nem is a ZZ Top számának hangulatát, de kicsit az alsóörsi Trabant-találkozók érzését szerettem volna újra átélni. Bár azt is meg tudom érteni, hogy egy 3500 mérföldes túra első napján senki sem akarja tönkretenni a félve őrzött kincsét.

De jöjjenek a képek!

60-as vagy 70-es évek autós étterme - bár ma is van ilyen. Tálca az ablakra - ami szépen karcolta a karosszériát - és a motorizált világban ki sem kell szállni a szeretett vasunkból hogy a tápanyagot bevigyük a szerveztünkbe