Figyelem! Közérdekű Közlemény!
A blogunkat új felületre helyeztük és új nevet adtunk neki. 2021. októberétől az alábbi linken olvashatóak a bejegyzéseink: www.aborondomesen.com
A travelbug.blog.hu oldalon nem jelennek meg az új írásaink, viszont a régi posztok természetesen továbbra is elérhetőek lesznek itt.
Gabi és Miklós
Május elseje van, Anyák napja. Én az Anyukámtól sokezer kilométerre lévő testben, de mellette, a közelében levő szívvel írom ezeket a sorokat. Mielőtt eljöttünk otthonról sokat terveztünk, beszélgettünk, pro és kontra érveket sorakoztattunk, mi lesz ha-kérdéseken vitatkoztunk.
Mennyi szakmai tapasztalatot gyűjtünk! Sokat utazhatunk, világot láthatunk! Sokat tehetünk félre! Mennyi újat ismerhetünk meg (embereket, szokásokat, kultúrát, ételeket, vidékeket)! Nyelvet tanulhatunk anyanyelvi környezetben! A változás meghozza a maga gyümölcsét! Eltávolodhatunk problémáktól, mókuskeréktől, nemszeretem-közélettől!
S igen, csak egymásra számíthatunk. Az életet újra kell kezdenünk egy másik földrészen. Idegen nyelven kell szerződnünk, szemüveglencsét készíttetnünk, autót javíttatnunk, a dokinak elmagyaráznunk, mi a baj, az áramszolgáltatóval problémát megoldanunk, jaj! Be kell illeszkednünk, meg kell tanulnunk közlekedni. Barátokat találnunk. Időjáráshoz, ízekhez, szagokhoz akklimatizálódnunk.
Egyvalami máshogyan működik, mint bármi amit erről otthon elképzeltünk: a családtagjainktól, szeretteinktől való távol levés. Ezt nem tudjuk tervezni, előre kiszámítani. Hogyan töltjük majd a Karácsonyt ketten egyedül (ahogy eddig sosem)? Ki süti meg a kedvenc szülinapi sütimet, főzi meg a hagyományos húsvéti sárgatúrót? Ki hív fel először a névnapomon? Kinek mondhatom Anyák napján, hogy köszönöm?
Hol fogtok aludni? Mit fogtok ott enni? Úristen, az a 28 órás repülőút...! Ki visz be titeket a reptérről a városba? Hogy fogsz ott meggylevest / túróscsuszát / lángost / kakaóscsigát / lecsót főzni-sütni? Hogy fogtok ott gyógyszert venni? Mi lesz, ha lerobban a kocsi / elromlik az órád / meg kell talpalni a cipődet? Mikor jösztök haza? Kit fogsz felhívni, ha... Gyermekem, én ezt el sem tudom képzelni!
Nem kell sokáig gondolkodni, kinek az aggódó mondatai voltak ezek (és még többszáz másik). Természetesen az Anyáké. S a legfontosabb: hogy fogunk ezentúl beszélni egymással?
Anyáink gyorstalpaló számítógépes kiképzése Miklós érdeme, sok gyakorlás, sok kérdés, sok érthetetlen ikon, sok türelmetlenség, sok humor - és ma működik: Anyáink skype-olnak, emaileznek, fényképet töltenek fel, internetet használnak (Apáink nehezebben barátkoztak a modern technika eme vívmányaival). Megannyi csoda, aminek örülnek és ami számunkra is kapaszkodót (köldökzsinórt) jelent. A laptopra mindkettőnk Édesanyja az életénél is jobban vigyáz, hiszen az jelenti a kapcsolatot velünk.
Beszéltünk ma is a skype segítségével velük. A szívünk mégsem könnyű. Jó a mosolyukat látni és a hangjukat hallani. De megölelni nem tudjuk őket. Nem szívhatjuk be azt a semmihez nem fogható Anya-illatot és melegséget. Nem érezhetjük az óvó ölelésüket, hajuk, kezük simítását. Nem viszünk tulipán- vagy orgonacsokrot senkinek. Pedig hogy szeretnénk! Ezzel nehéz megbirkózni bárhány évesek is vagyunk immár.
Kedves Skype-Anyák, - Apák, - Testvérek, - Gyerekek, - Nagyik, - Nagypapák, - Nénikék, - Nagybácsik, - Keresztgyerekek, - Barátok!
Fontosak vagytok, hiányoztok mindennap, minden családi ünnepen! Nagyon sokat gondolunk Rátok és olyan jó, hogy vagytok nekünk! Ma is meghatározza a tetteinket a gondolat: hogy állok ezzel Édesanyám és Édesapám elé?
Anyukám, Anyósom, Nagymamám, Húgom! Boldog Anyák napját nektek!
G&M
