travelBug

WFH

2020. március 30. - solkim001

Aki nem szeretné az egészet végigolvasni, röviden összefoglalom a posztot: a koronavírus megfékezése érdekében elég sok korlátozást vezettek be Omahában. Az egyik ilyen két hete volt: bezárták a könyvtárakat a városban. Gabi emiatt (is) két hete nem dolgozik. Nálam jobb a helyzet, az irodát home office-ra cseréltem, a tárgyalókat pedig WebEx-re és az élet megy tovább. A többi a részletekről szól, ha úgy tetszik napló az első hét hétről.

Március 16. Későn indult a napom. Nem vagyok egy korán kelő típus, reggel 7 órakor nekem még szenvedés kimászni az ágyból. Sokszor úgy érzem, reggel 9-kor ébredek, amikor már túlvagyok a reggelin, kávén, sőt beautóztam az irodába. Bár még nincs meg a jóváhagyás, itthonról fogok dolgozni, így megengedem magamnak az alvást 8 óráig.

Munka előtt még telefonról átfutom a céges leveleket - a főnököm szólt, hogy otthonról dolgozik, mert nem érzi jól magát. Az egyik kollégám családot látogat Floridában, a másik múlt héten már csütörtökön szólt, hogy maradnia kell pár napra a gyerekekkel a tavaszi szünet miatt. Elvileg két ember lenne a csapatból, aki bemegy az idodába - ebből az egyik én magam lennék. A reggeli meetingek után érem csak utol a főnökömet - vázolom neki mi a helyzet. "Semmi gond, maradjak nyugodtan csak ahogy eddig is, erről szóljak neki!" - kapom a szokásos választ. Miután tisztázzuk, hogy ez most nem egy napra szól az alapján amit a belső honlapon találtam, változik a hangnem és érzem, ő is hasonló  okok miatt nem érezte jól magát. Délutánra meglesz a hivatalos "áldás", nem csak én, hanem innentől az egész csapat "home office"-ra vált. 

Március 17. Ismét későn kelek, 8 órakor kimászom az ágyból, reggeli, kávé, majd egy agyonhasznált melegítőben és egy kopott felsőben leülök a gép elé. Kezdek végre lejönni a folyamatos hírolvasásról, ezt az utóbbi időben túlzásba vittem. A múlt héten a munka sem fogott igazán, bőven van mit bepótolnom. Végre nyugalom van - mindketten itthon vagyunk, nem kell kimozdulni sehova és a kollégák sem szakítanak meg 15-20 percenként mindenféle kérdéssel. Tudok haladni! Délután majd egy órát konferenciázok egy San Francisco-ban élő kollégával. Náluk elég rossz a helyzet a vírus kapcsán. Igen, ők is otthonról dolgoznak.

20200326_153756.jpg

Tárgyaló helyett épp skype meeting

Március 18. Könnyű megszokni a későn kelést, a hétköznapi ébresztőket már tegnap átállítottam a telefonomon 8 órára. Nem először dolgozom itthonról ez a helyzet most mégis új kicsit. Gabival is régen voltunk már ennyit összezárva, úgy gondoljuk, jobb ha nap közben elkerüljük a konfliktust, hozunk pár szabályt, hogy ne zavarjuk egymás köreit. Az egyik legjobb része a napnak az ebéd - lapcsánka! Ez frissen az igazi, fokhagymás tejföllel. Van előnye is a videókonferenciának! A híreket is egyre kevesebbet olvasom, bár a délutáni sajtótájékoztatókat nem hagyom ki. Nap végére a melóban is elég sokra jutottam: mindig mondom, otthonról hatékonyabban lehet dolgozni! Mellesleg a cégnél is folyamatosan változnak a szabályok - egyre több infót kapunk a belső honlapon és tanácsolják a munkavégzéshez szükséges egyéb eszközök hazavitelét (egeret, billentyűzetet, monitort...)

Március 19. Fel kéne tölteni a készleteket. 6 napja voltunk bevásárolni, a friss alapanyagok megfogyatkoztak, a konzervekhez, fagyasztott, tartós élelmiszerekhez még nem akarunk nyúlni. Jó lenne ma letudni a bevásárlást a hétvégi várható roham előtt. Egy órára kiterjesztem az autóra a home office fogalmát: mobilnet be, Gabi vezet, bevásárol, én a végén bemegyek fél órára segíteni. Ugyan gumikesztyűben vásárolunk, a kocsiba visszaülve mégis a kézfertőtlenítés az első. A forgalom egyébként nagyobb, mint amire számítottam bár szerintem a boltban sokkal kevesebben vannak, mint amit valaha is láttam. A nap végén szól a főnököm, ő bemegy az irodába összeszed pár dolgot, szerinte jobb, ha berendezkedek hosszútávra. Kizárt, hogy 1-2 hét után visszamegyünk az irodába.

Március 20. Reggel felhívom a pékséget. Ebben semmi különös nincs, vírus nélkül is meg szoktam őket kérni, tegyenek el a nap végéig 3-4 kenyeret. Az viszont változás, hogy megkérdezik, akarom-e telefonon intézni a fizetést (ezzel is csökkentve a boltban töltött időt és a személyes kontaktust).

20200320_122709.jpg

Felhívás a pékség ajtajában

Ebédidőben elugrom érte - a forgalom kisebb a városban, az autópályán viszont nem érzek különbséget. A munkában pénteken általában hamarabb végzünk - próbálunk időben hazamenni. Most viszont mindenki otthon van. A csapatmegbeszélésen elhangzik, amit tegnap privátban hallottam: jobb ha bemegyünk és elhozzuk, ami kell az irodából, mert lehet, hogy hamarosan az egész épületet bezárják. Egyébként mind csütörtökön, mind a mai nap végére elégge fájt a nyakam és a vállam.

20200320_123943.jpg

Az autópályan egyelőre (március 20.) nem csökkent a forgalom

A hétvégén elég sokat ülünk a skype előtt, próbálunk az otthoni családtagokkal beszélni. Furcsa érzés fog el szombaton délelőtt: megnézem a céges leveleimet, van amire válaszolnom kéne, van amelyik problémát 5-10 perc alatt meg tudnám oldani. Félig-meddig végül is az idodában vagyok, hiszen alig pár lépésre van a dolgozószobám (ezt már jó előre eldöntöttem, megpróbálom nem kihozni a szobából a munkát ezzel is határt szabva az adhoc munkavégzésnek). Viszont ez nem munkanap, ügyeletes sem vagyok. Hagyom a fenébe.

20200321_132427.jpg

A másik dolog, amit észrevettem hétköznap az akadozó hálózat. Nem a sebességgel van a baj, hanem teljesen változatos időben random eszközök nem tudnak csatlakozni. Közel 20 wifi eszköz van a lakásban és ezek üzemelnek is. Ideje átgondolni a dolgokat: az utazások miatt vásárolt okos lámpakapcsolóknak és kameráknak most nem sok haszna van, teljesen feleslegesen lógnak a hálózaton. A telefonok szintén, hiszen korlátlan adatforgalmat kaptunk a szolgáltatótól (azt hiszem májusig). 

Megírok egy posztot is, illetve elég sok képet feltöltök Gabi következő írásaihoz az indafotóra. Ez olyan jól végződik, hogy sikerül negatívba mennem a tárhellyel. 

tarhely.jpg

Vasárnap ebéd előtt úgy döntök, én is bemegyek a cuccaimért a munkahelyre. Valószínűleg kényelmesebb lesz a napi munkavégzés a monitorokat nézve. Bár még nincs tudott vírusfertőzés a dolgozók között, mindent lefertőtlenítek. Meglepődöm, hogy a mi szintünkön még nem sokan pakoltak össze. 

20200329_140506.jpg

Március 23. "Várjunk, ma nem kell bemennem. Akkor ehetek hagymát! :))))" - ezzel a mondattal indul a reggel. Apró örömök ezek, csak úgy mint a már említett ebéd is. Egyébként az kifejezetten jó, hogy együtt tudunk ebédelni Gabival (már amikor nem szól bele egy meeting). És frisset, nem valamit tegnapról/hétvégéről melegítve. Ezen a héten ügyeletes leszek és "hóvégezárás" van, szóval bolondokháza lesz, sok jóra nem számítok (csak túlórára). Hétfő este is dolgoznom kell, viszont nap közben elkezdem összerakni az egy éve vett polcokat a söröspohár gyűjteményemnek. Este - fél szememet a számítógépen tartva - fel is szerelem. Van még egy a pincében - hátha hamar lecseng a vírus és nyáron folytathatom a polcfeltöltés áldozatos munkáját: kóstolás, új főzdék kipróbálása, még több kóstolás. 

img_20200323_214940_318.jpg

Március 24. Hétfőn este elég sokáig dolgoztam, még később kelünk. Gabinak még vasárnap volt egy ötlete: a céghez 5-ből 4 nap vasalt ingben, nadrágban járok, alig hordom a (nem éppen az irodába való, vicces vagy feliratos) pólóimat - itt az alkalom, hogy újra felvegyem őket. A harmadik napnál járok. Jó ötleg volt, még akkor is ha csak abban segít, hogy jobb kedvvel dolgozom. A munkát leszámítva igazán semmi érdemleges nem történik a napban.

20200329_182631.jpg

Március 25. Újra lapcsánka az ebéd. Az igazság az, hogy ezt most egész héten el tudnám viselni. Kicsit felturbózom brokkolival és friss csírával. Megveregetem a vállamat, mert mindkettőnknek ízlik.

img_20200325_130007_388.jpg

Napok óta figyelem a kertszomszédot - a kutyáját van, hogy hetekig nem látom, most ő is itthonról dolgozhat, mert akármikor kinézek, a blöki kinn kolbászol a kertben. Este ismét dolgozom, ami nem a legjobb tudva, hogy másnap ismét készletfeltöltést (és koránkelést) tervezünk.

dsc_5589.jpg

Március 26. Már előző nap szóltam, hogy csak 10-kor kezdek. Reggel elintézzük a bevásárlást - mostmár tényleg üresek az utak, alig látni autókat. A boltban is kevesebben vannak. Sokkal több emberen van kesztyű, szájmaszk. A pénztárak előtt megjelent pár lila jelzés - ezek hivatottak segíteni megtartani a 2 méter távolságot a vásárlók között. Egyébként a távolságtartás érezhető a vevők között is: most inkább megvárják, amíg elhaladok vagy be sem jönnek a sorba. Ezt korábban egy "Excuse me!"-vel elintézve simán bejöttek elém vagy mellém. Március 20. óta egyébként is az a szabály, hogy maximum 10 ember "gyülekezhet" - ezt ahogy a hírekből halljuk elég jól betartják. Itthon munka előtt még segítek összedobni az ebédet. 

Március 27. Majdnem eltelt a második munkahét! A nap lassan csordogál. Délután erre kapom fel a fejem - a közeli általános iskola tanárai szerveztek egy autós felvonulást, hogy kicsit feldobják a hangulatot és hírül adják: a diákok nagyon hiányoznak a suliból!

Egyébént jó páran kinn van az utcában, sok gyerek is: most éppen rajzolnak a járdákra, kocsifeljárókra. Váltunk pár szót a szomszédommal is - ő már harmadik hete itthonról dolgozik.

dji_0196.JPG

dji_0200.JPG

Hétvégén ismét a szokásos dolgok: skype, pihenés és az ügyelet miatt munka. Továbbra sem érzem úgy, megbolondulnék a bezártságtól. Igaz, ebben segít az időjárás is - hétből négy nap az orromat sincs kedvem kidugni, lévén jeges szél, eső, jégeső és/vagy mínuszok. 

Itt és itt is követhetsz minket! 

20200329_152222.jpg

Autós-találkozó a két méter távolságot szigorúan betartva

A bejegyzés trackback címe:

https://travelbug.blog.hu/api/trackback/id/tr7015562190
süti beállítások módosítása