Figyelem! Közérdekű Közlemény!

A blogunkat új felületre helyeztük és új nevet adtunk neki. 2021. októberétől az alábbi linken olvashatóak a bejegyzéseink: www.aborondomesen.com

A travelbug.blog.hu oldalon nem jelennek meg az új írásaink, viszont a régi posztok természetesen továbbra is elérhetőek lesznek itt.

Gabi és Miklós

Ehhez az évhez nem egyszerű bevezetőt írni. Számomra ez egy küzdelmes, nehéz döntésekkel és veszteségekkel teli év volt. 

A szokásos kérdés, miszerint meddig maradunk még mindig nyitott. 4 éve landoltunk, vagyis pontosan kétszer annyi időt töltöttünk már itt, mint amennyit eredetileg terveztünk. 

A sok vegyes érzés mellett azért ezt a sorozatot mindig jó szerkeszteni, a képeket válogatni és visszanézni. 

Augusztus

Az előző, elmúlt egy évet összefoglaló poszt ezzel fejeződött be: "Családtagjaink látogatásával már egy új történet kezdődik...". Sógorom és sógornőm - ők voltak az első látogatóink Magyarországról. Mindazt, amit eddig nem tudtam a családtagjaimnak megmutatni, ők most koncentráltan megkapták azalatt a három hét alatt, amit itt töltöttek.

Hogy mennyi mindent csináltunk? 15 és fél percnyi vidóban sikerült mindezt összefoglalni - valószínűleg fáradtabban mentek haza, mint ahogy megérkeztek, de az idő és a rengeteg élmény utólag úgyis mindent megszépített!

Szeptember

4 éve, amikor a debreceni állomáson elköszöntünk egymástól, benne volt a búcsúzásban, hogy utoljára látjuk egymást. Szeptemberben megkaptam azt a levelet, amitől 4 éve tartottam: apa kórházba került és...

2015 szeptemberében, amikor hazautaztam, már nem találkozhattunk.

Ezúton szeretnék elnézést kérni azoktól, akik szeptemberben láttak Magyarországon vagy tudták, hogy otthon vagyok, de egy köszönésen túl nem sok egyebet kaptak tőlem - kellett a magány, tenni-venni a szülői ház körül (sokszor értelmetlen dolgokat), emlékezni, elengedni... 

Október 

Még mindig Magyarországon. 4 éve alig van lehetőségünk családi ünnepeken résztvenni. Ez egy kivételes és emlékezetes alkalom volt: Gabi szüleinek 44. házassági évfordulója!

Újra itthon, Texasban. A hónap végén (ismét) ellátogattunk a híres állami vásárra Dallasban. Első évben, amikor ott jártunk, a vásár egyik szimbólumának, a képen látható Big Tex-nek már csak a hamvai voltak láthatóak (a vásár híres a sült ételeiről: sült csirke, sült sör, sült fagyi, etc. - a helyiek akkor azzal viccelődtek, hogy kifogytak a sütnivalóból és ezért égették meg a nagydarab texasit). Szerencsére az idén a vásár végéig kitartott a sütnivaló!

Pulykacomb-mennyország (az állami vásáron Dallasban)!

Miközben a posztot szerkesztettem, egyre több cikk jelent meg a szombat esti lövöldözésről a Hatodik utcán. Ennek tükrében talán morbidnak is hat: "Kihagyhatatlan véres Halloween-jelmez a Hatodik utcáról!"

Szerencsére Halloweenkor mindez jelmez és része a shownak!

November

November 1., ahogy mi emlékeztünk. 

A novemberi esők eredménye, avagy ideiglenes faljavítás a 21. században Austinban, egy jobb környéken az átlagosnál drágább lakóparkban (azok a fekete izék kukászsákok).

Utolsó bevásárlás csapatépítő előtt. Az egyszemélyes konyhánkban egy délelőtt alatt 4 fogásos magyar ebédet hoztunk össze ketten a 6 fős csapatomnak húsos és húsnélküli változatban. Mekkora volt a siker? Aznap este senki sem vacsorázott és volt aki másnap még reggelizni sem bírt.

Nemcsak szóban dicsérték az ételeket, hanem mindent megettek!

Gabi és Gagarin - együtt túljutottak a jogosítványszerzésen! Apróságnak tűnik, de óriási lépés volt!

Hálaadás, Új-Mexikó. November végére mind a ketten lemerültünk. A négynapos hosszú hétvége mellé kivettem még egy szabadnapot, az így nyakunkba szakadt szabadsággal hirtelen azt sem tudtuk, mihez kezdjünk. 2 lehetséges célpont jött szóba: El Paso, Texas, illetve Carlsbad, Új-Mexikó. A képből már kiderült: az utóbbi mellett döntöttünk.

Carlsbad Caverns, Új-Mexikó. A dermesztő mínusz fokok elől egy barlangba menekültünk a hegyen való túrázás helyett és nem bántuk meg!

 Köd, fagy, jég, hideg és csak néhány kiránduló. Ez ekkor mind a kettőnknek jólesett, sokkal inkább erre vágytunk, mint a nagyváros ünnepi forgatagára. Jó döntés volt ide jönni El Paso helyett. 

Bedekó, más sokadszor a komfortzónáján kívül. Itt valahol épp 2000 méter magasan járunk. Rajtunk kívül csak SUV, truck és terepjáró járt ezen az úton a Lincoln Nemzeti Erdőben :)

Valahol Amerikában, a vadnyugaton!

5 napot töltöttünk Új-Mexikóban és Texas nyugati részén Hálaadáskor. A hazaindulás előtti napon megkegyelmezett az idő és mégiscsak tudtunk túrázni...

...viszont Texas legmagasabb csúcsát, a Guadalupe Peak-et az erős szél és a köd miatt nem sikerült meghódítani. 

Annak ellenére, hogy a túrázásban elég rendesen megfáztam a 2015-ös év egyik legjobb 5 napja volt ez az út!

December

 Hálaadáskor, Új-Mexikóból hazafelé jövet keresztül hajtottunk San Sabán. A főút mellett ez a templom épp így volt kivilágítva. A város többi része már csak ráadás volt - nyomban eldöntöttük, hogy ide vissza fogunk jönni...

 ... egy decemberi hétvégén erre sort is kerítettünk. Ez a kép a város legrégebbi templomában készült.

A lelkész házaspár (furcsa véletlen: a pap korábban Austinban élt és a Dell-nél dolgozott fejlesztőként) egy rövid beszélgetés után magunkra hagyott minket - nekem itt nagyon jólesett csendben, magunkban ülni az üres padsorokban.

Ez a kép elég jól tükrözi a novemberi/decemberi hangulatomat.

San Sabában egyebként mindenki nagyon kedves volt, a másik templom lelkésze körbevezetett minket, megmutatta az irodáját és a beszélgetés végén meginvitált délutánra betlehemezni. De nem csak rá volt ez igaz: kedvesek voltak a boltban, az egyetlen helyen, ahol lehetett ebédelni és néhány idős autó öreg sofőrje folyton integetett nekünk.

Karácsony Párizsban. Van ennél romantikusabb?
 

Paris, Texas. Itt karácsonyoztunk, nem a francia fővárosban.

 Cowboy-csizmás Jézus?! 

Paris-ból hazafelé jövet folyamatosan szakadó eső kísérte az utunkat, s csak kb. Austin előtt egy órával kegyelmezett meg nekünk. 

Félreálltam ezért a képért: a texasi vidék engem néha/nyomokban emlékeztet a magyar Alföldre!

"Az egész történet egy szimpla csettel indult az orcakönyvön. Egy rég nem látott barátommal beszélgettünk, aki többek között arról kérdezett, milyenek az ünnepi díszek, fények felénk az Egyesült Államokban. 

A nappaliban a kedvenc IKEA-s fotelemben ülve már majdnem leírtam a szabvány választ: igen, itt elég sok ház fényárban úszik, ugyanakkor mi nem követjük ezt a divatot. Aztán meggondoltam magam és ezt a mondatot kitöröltem: úgy érzem az erkélyre kitett 250 égő, valamint a december elején felállított karácsonyfa fénye kicsit beárnyékolta volna a válaszom hitelességét."

Január - február

"Ha már egész hétvégén dolgoznom kell, kezdjük holnap fejfájással!" - ezzel a kommenttel töltöttem fel a képet a facebookra januárban. Egy nehéz év, egy hajtós december után mindenre vágytam, csak arra nem, hogy az újév első hétvégéjét munkával töltsem...

...ugyanakkor azért a munkával eltöltött hétvégéért cserébe kaptam 2 szabadnapot, volt 2 megmaradt repülőjegyünk; ez a kombináció nálunk egyenlő az utazással. Így jutottunk el Las Vegasba.

"... ez Budapest, a szárazföld, megtudta megint, ki várja őt."

Igaza volt a volt főnökömnek, miszerint a január és a február úgy el fog repülni a számomra, hogy észre sem veszem. Pontosan így történt: munka hétvégén, rohanás, pakolás, repülőtér, Las Vegas, munka hétvégén, rohanás, pakolás, repülőtér, Magyarország!

Március - Április

Szóval a március és még április egy részét is Magyarországon töltöttem. A legfőbb célja az utamnak a hagyatéki ügyek lezárása és anya kisebb lakásba költöztetése volt.

A családtagok mellett nagyon hiányoznak a hazai ízek is. Ha hazamegyünk, mindig igyekszünk bepótolni ezt. Most sem volt ez másként: lángos, jó kenyér, szalonna, paprika, retek, sonka, Túró Rudi...

... és az elmaradhatatlan szalonnasütés!

Nem várt lehetőség, érdekes előadói tapasztalat egy szakmai konferencián.

Újra Texasban, újra együtt. Sokan meglepődtek rajta, de Gabi itthon maradt Austinban, amíg én Magyarországon voltam. Nagyon hosszú volt az a 6 külön töltött hét!

Első nap az irodában, 6 hét otthonról dolgozás után (szó szerint, hiszen Magyarországról dolgoztam a texasi időzónához igazodva). Nem is tudom, minek örültek jobban a kollégák? Hat hétig nem láthattak vagy hat hét után újra láthatnak?!

Máig nem megfejtett dolog az, hogy mit árul el ez az arc, amikor elmondtam, hogy a menedzserem rábólintott a szabadságomra. Meglepetés? Hitetlenség? Talán öröm?

Avagy Gabi most tudta meg, hogy június végén és július elején 2 hétig úton lehetünk és elkezdhetjük tervezni az előttünk álló 5000 mérföldet!

Május

Apró örömök az életben: kovásszal készült ropogós héjú kenyér, magyar pálinka és szalonna Austinban. Erre igaz a gyorsétteremlánc jelmondata: I'm lovin' it!

Nem adja vissza teljesen a változást ez a szög, de Austin belvárosa jelentősen átalakult az elmúlt 8 évben (azóta járok ide)!

Már régóta terveztünk pár napot El Paso-ban tölteni. 2 évvel ezelőtt, amikor road tripre mentünk a Mazdánk nagy szervize 2 nappal indulás előtt lett kész. Persze nem lett tökéletes. Ezt elkerülendő most korábban kapta meg a "törődést" és mindenképpen akartuk tesztelni egy hosszú úton. Ennek célpontjaként a legnyugatibb texasi város tökéletes volt: 900 km, másik időzóna, magasabban fekszik, mint Austin...

Sajna itt nem jött elő minden hiba, de ez már egy másik történet!

A városok fényei. Bármennyire hihetetlen, a fényesebb rész Mexikóban van (Juárez)...

Úr napi körmenet El Paso-ban. Hiába Texasban voltunk, bármerre jártunk, az volt az érzésünk mintha Mexikó lenne.

Június - Július

Április végén kezdtül el szervezni az autós körutat. Magam sem hiszem el, de június 24-én ahogy elterveztük, 2 órakor lezártam a laptopomat és 1/4 óra múlva már észak felé tartottunk.

Az első látnivalónk az Arches Nemzeti Park volt Utahban, majd Salt Lake City és környéke következett.

Az út során újra beigazolódott, az USA igen gazdag természeti szépségekben, végtelen utakban, mesés hegyekben. Szerintünk nem a városok miatt érdemes igazán erre a földrészre látogatni - az igazán szép helyek a városhatárokon túl, az autópályákról mellékutakra letérve vannak.

3 sivatag egy képen. Nagyon nehéz visszaadni mindazt, amit egy ilyen út során látunk. Hiába készítünk X millió képet, több órányi videót, a táj és vele együtt az arcok változása, az illatok, érzések nem mennek át 100%-ban a monitoron.

Köszönjük minden ismeretlen ismerősnek, rokonnak és barátnak, aki az elmúlt négy évben követett minket!

Igyekszünk folytatni és meghálálni a figyelmet! 

 Ha tetszett a poszt, kövess minket a facebook-on is!