Figyelem! Közérdekű Közlemény!

A blogunkat új felületre helyeztük és új nevet adtunk neki. 2021. októberétől az alábbi linken olvashatóak a bejegyzéseink: www.aborondomesen.com

A travelbug.blog.hu oldalon nem jelennek meg az új írásaink, viszont a régi posztok természetesen továbbra is elérhetőek lesznek itt.

Gabi és Miklós

Hetek óta tart már az egyik leginkább "nemszeretem" időszak az időjárást illetően Austinban: elképesztően párás, fülledt meleg napok, 30 fok körüli csúcshőmérséklettel, néha óriási záporokkal, súlyos, sötét esőfelhőkkel. Minden nedves, a levegő, a föld, nem száradnak a ruhák és a törölközők, szúnyogok milliói kínozzák az embereket, a hajad 2 nap alatt összeesik, olyan, mintha épp az uszodavízből szálltál volna ki. Én nagyon nem szeretem ezt az időt, fáj a fejem, nem alszom, rossz a vérnyomásom, a nap nem süt (csak vakon), mégis leég a bőröm. A napi szenvedések közepette - míg a parkolóból beérsz az irodai székedhez először leizzadsz a 28 fokban és elázol az aprószemű szitáló sűrű esőben bőrig, majd az épületbe belépve rádzúdul a klímából a 17 fokos hűtött levegő - elgondolkodtam, milyen volt az élet errefelé a légkondícionáló berendezések munkába állítása előtt. Idősebb ismerőseim megkérdezése és a világhálón való keresgélés után érdekes dolgokra bukkantam.

"Texasban olyan meleg van, hogy ventilátorokat állítottunk a szabadba"

(Forrás: jokideo.com)

Austin ugyan nem az állam legsivatagosabb részén fekszik, dimbes-dombos részeivel, kiterjedt zöldterületeivel, a Colorado folyóval (s a hozzá kapcsolódó sok kisebb patakkal) szerencsésnek tekinthetjük a várost. Nem is csak a forróság az, amit le kell küzdeni az élet elviselhetőségéhez, hanem a nehéz, párás levegő, a mindenhol virágzó penész és ennek allergia-következményei. Nem kell hozzá túl sok képzelőerő persze, hogy eszünkbe jusson mivel is hűthették a házaikat, munkahelyeiket, üzleteiket az idők során az ide települők. A XIX. század elejéig az elődök által is használt módszerekkel: okos építkezéssel, vízvezetékhálózattal, árnyékolással.

Vályogházak, Taos Pueblo, Új-Mexikó

Taos ezeréves vályogházainak némelyikét ma is lakják

A letelepedett indiánok vályogtéglából (adobe) építették meg falvaikat (pueblo), később a déli államokban az ültetvényesek házait fákkal árnyékolva és a folyóra néző homlokzattal  tervezték, a szellőzőablakokat pedig célszerűen helyezték el, hogy a beáramló hűs levegő "végigmehessen" a helyiségeken. Nem véletlenül toldottak jókora verandát sem a házakhoz, hosszú időn át ezeket használták nemcsak délutáni sziesztára, hanem éjszakai pihenésre is.

Jellegzetes déli ültetvényes ház verandával körbevéve, Houmas House Plantation, Louisiana

A házat óriási fák árnyékolják és a folyóra néz.

A ház bejárata előtt készült ez a kép, a háttérben a gát mögött a Mississippi.

Nagy előrelépésnek számított már a ventilátor (amit egyébként a pálmalevél-legyezők ihlettek).

(Forrás: fantique.com)

Ugyanakkor kedves itteni önkéntes tanáraim olyan egyedi módszereket is felemlegettek szüleik-nagyszüleik múltjából, mint a "jégszoba", ahol tárolták a létfontosságú jeget és ahová bejártak hűtőzni vagy a nedves lepedők és alsóruhák jéghidegre hűtése / fagyasztása, illetve a termény és a hús tárolására használt földalatti vermek és pincék. 

(Forrás: mentalfloss.com)

A felsorolt példák azonban egyre kevésbé jelentettek igazi megoldást Texasban a gyapot szárazon tartásához vagy a dohány penésztől való megóvásához. Természetesen ezekre a célokra is jeget, illetve nagyobb teljesítményű ventilátorokat használtak legelőször. 1867-ben az Államok 8 jéggyártó üzeméből 3 a texasi San Antonio-ban működött. 1871-től üzemelt az első hűtőházzal ellátott mészárszék Texasban. A nagyméretű jégtömbök népszerűek voltak és olcsók: szintén nagyszülői emlék az, hogy a bejárati ajtó előtt földbe ásott tartályba helyezték a tömböket, zsákvászonnal fedték le, ezek így több napig nem olvadtak el és az általuk lehűtött levegőt áramoltatták kereszthuzattal a ház helyiségeibe. Házi találmány (és ma is előszeretettel alkalmazzák) a már árammal hajtott ventilátorok elé tett jegesvödör. 

Willis Carrier (Forrás: en.wikipedia.org)

A ma használt légkondícionálók prototípusát Willis Carrier tervei alapján készítették 1902-ben; ez azért volt mérföldkő, mert nemcsak a levegő hőmérsékletét, hanem a páratartalmát is tudta szabályozni. Sokat csiszoltak még a túl nagy, túl hangos és túl drága készüléken, mire  Texasban az 1950-es években luxuscikkből alapvető háztartási felszereléssé vált az AC. 

(Forrás: wsj.com)

A houstoni Majestic Metro volt az állam első középülete (filmszínház), amely légkondival tervezve épült meg 1923-ban. 1928-ban húzták fel az ország első felhőkarcolóját beépített légkondícionáló rendszerrel San Antonio-ban (Miami Building). Magánember először egy évvel később rendelte meg a Carrier Corporation-től az irodája ablakára szerelhető egységet. A háziasszonyokat nem volt nehéz reklámkampánnyal meggyőzni arról, hogy a készülékek tisztábbá és egészségesebbé teszik a lakást.

(Forrás: bridgebizstem.wordpress.com)

Austin a század közepén lép be a légkondi történelmébe: 1954-től az ablakra szerelhető készülékek, 1968-tól pedig a központilag beépített rendszerek tömeges tesztelésére használják a város épülő házait, irodaépületeit. Folyamatos fejlesztéssel és korszerűsítéssel mára hatékonyabbá és energiatakarékosabbá igyekeztek tenni a rendszereket, de tudvalevő, hogy rengeteg pénzt emészt fel a hűtés mind a központi, mind az egyéni költségvetésekben. Egy amerikaiak által kedvelt átlagos méretű családi ház (170 m2) nyári áramszámlája többszáz dollárra rúg az AC-nek köszönhetően havonta.

Méretes veranda, ahol hűsölni, sziesztázni, aludni is lehet.

Pioneer Farms, Austin

Múlt századi családi szieszta a Pioneer Farms-on

Akik rendszeresen olvassák a bejegyzéseinket, már tudják, hogy Texasban extra nehéz az élet autó nélkül. Ugye nem meglepő, hogy az autók légkondival való ellátása is itt válik létszükségletté? John R. Hamman, houstoni üzletember (aki mindenekelőtt a szénanáthától szenvedett) adja az első megbízást 1930-ban autója elviselhetőbbé tételére a Kelvinator Company-nak. A dolog drágaságából adódóan ezekben az években csak luxusautókba és limuzinokba szerelnek utasteret hűtő egységet. 1939-ben a Packard volt az első gyártó, amely clevelandi üzemében sorozatban tette a kocsikba (bár még mindig kizárólag vevői megrendelésre). Az üzletet Texasban a dallasi Artic-Kar Company futtatja fel (már emberibb árakon) az 50-es évektől kezdve. Hűsítő modellneveket is használnak: Iceberg, Husky, Alaskan, Penguin.

1957, Rambler Custom Cross-Country wagon

(Forrás: commons.wikimedia.org)

A 60-as évek elején népszerű vicctéma volt a texasiak körében, hogy vajon a Holdra lépést vagy egy baseballstadion 73 F-re (22,7 Celsius) hűtését sikerül-e előbb véghezvinnie az emberiségnek. Mindkettő megvalósulása Houstonhoz kötődik : 1965-ben megépült az Astrodome, 4 év múlva Neil Armstrong kiejtette híres mondatát: The Eagle has landed.

Amerikában elképzelhetetlennek tűnik az életünk a légkondi nélkül, néha azonban nem árt egy pillanatra megállnunk és tisztelettel adóznunk ezért.

Ha tetszett a cikk, kövess minket a facebook-on is!

A poszt megírásához a következő forrásokat használtam: 

http://www.texasmonthly.com/articles/the-heat-generation/

http://mentalfloss.com/article/16842/life-air-conditioning

http://www.apartmenttherapy.com/how-did-people-survive-before-air-conditioning-221945

http://www.slate.com/articles/arts/culturebox/2011/07/a_history_of_air_conditioning.html

https://www.bostonglobe.com/ideas/2013/07/20/how-live-without-air-conditioning/4DqSdLtDiJ4iAn29lNCjaI/story.html

http://content.time.com/time/nation/article/0,8599,2003081,00.html

Leila Meacham: Somerset

Margaret Mitchell: Gone with the Wind