Figyelem! Közérdekű Közlemény!

A blogunkat új felületre helyeztük és új nevet adtunk neki. 2021. októberétől az alábbi linken olvashatóak a bejegyzéseink: www.aborondomesen.com

A travelbug.blog.hu oldalon nem jelennek meg az új írásaink, viszont a régi posztok természetesen továbbra is elérhetőek lesznek itt.

Gabi és Miklós

Egy új földrészre, országba, városba, közösségbe költözve természetes, hogy idomolunk a szabályokhoz, elfogadunk, beilleszkedünk, belepillantunk az ünnepeikbe – különösen, ha annyira különböznek, mint a mi esetünkben. Az Államokban október 31-én ünnepelt Halloween sokunk számára nem új, hiszen angolszász országokon kívül is már sok helyütt tartanak partikat, öltöznek jelmezbe vagy faragnak töklámpást az emberek.

Az egyik leginkább „amerikai” ünnepnek tartott Halloween számos leg-jelzőt kaphatna, a mi vélemenyünk szerint legjellemzőbb vonása az, hogy „egy kicsit ebből, egy kicsit abból” (a little bit of everything). Sokféle hagyományt, szokást átörökítettek az Újvilágba érkezők, valamint átalakítottak az új lakóhelynek megfelelően. Ha 5 amerikait megkérdezünk, honnan ered a töklámpások készítése, miért járnak házról házra a gyerekek cukorkahegyeket gyűjtve, mióta öltöznek vad, furcsa vagy éppen vicces jelmezekbe, meglehet, hogy öt különféle választ kapunk – s ez voltaképpen nem baj: sokan saját szájízük szerint ünnepelnek, de vannak abszolút hagyományos elemek is.

Az előző évben a legizgalmasabbnak ígérkező programot és helyszínt választottuk: Austin szórakozónegyedében a 6. utcát, ahol sötétedéskor lezárják a forgalom elől az utca egy részét és ezt teljesen birtokba veszik hajnalig a sokszor rémisztő, meghökkentő, zavarbaejtő vagy csak simán humoros álöltözetek. A jelmezek a legtöbbször nagyon részlet- és ötletgazdagok, igényesek és (b)ámulatra méltók; weboldalak tucatjai adják a tippeket, boltok százai kínálják a hozzávalókat, az amerikaiak többsége pedig minden évben jelentős összegeket hajlandó költeni egy néhány órás átváltozás-vakuvillogás, kicsit talmi csillogás s persze a nézelődők elismerő-elszörnyedő-irigykedő tekintetének fogvatartása érdekében. Mi is koboldok, szellemek, vámpírok, boszorkányok, csontvázak, hercegnők, szuperhősök, filmszereplők, rendőrök, tévés celebek és mesealakok kavalkádjában kapkodtuk a fejünket. Én azt gondoltam nem engedik majd szívesen fotózni magukat, (így nem készültünk fotómasinával, sajnos), de tévedtem: sokkal nagyobb a megmutatni-vágyás, s persze az erős sminkek, parókák és öltözékek egyébként is rejtik az eredeti személyiséget. Számos egyenruhás biztosította a rendezvényt, de az otthon tapasztaltaktól teljesen eltérően jókedvűek, segítőkészek a rendőrök, szívesen fényképeszkednek bárkivel (akár ölebbel is!), kezet ráznak, beszélgetnek – mindamellett, hogy a munkájukat is ellátják.

 S hogy miért is öltöznek tehát jelmezbe Halloween éjszakáján?

A kelták (pogány) hite szerint október 31. nemcsak a nyár és a tél között képezett választóvonalat, hanem az élők és a holtak világa között is, s mivel ezen a napon úgy hitték, hogy az eltávozottak visszatérnek a földre azért, hogy többeket magukkal vigyenek a másvilágra, célszerű volt rémisztő ruhákat és álarcokat ölteni, hogy elijesszék a holtakat. A tánc és vígasság, örömtüzek gyújtása is egyrészt a betakarítás kemény munkájának befejezését és eredményes voltát hívatott jelképezni, másrészt a szellemek és kísértők távoltartását szolgálja.

Szintén a kelta hagyományból eredeztetik a Csokit vagy csínyt! (trick or treat) mai formáját, s ez egyben az előző gondolathoz is kapcsolódik. Sokan úgy hitték nemcsak elijeszteni érdemes az élőkért visszatérő holtakat, hanem szerencsésebb, ha terített asztallal, minden földi jóval békítik és vendégelik meg őket, tehát régen kint hagyták a kertben vagy a ház előtt az ételeket, gyümölcsöket, édességeket. Ezeket persze legtöbbször hontalanok, vándorok, szegények fogyasztották el valójában, s a szokás úgy alakult tovább, hogy később már be is kopogtak a házakba ennivalót kérve, cserébe jókívánságokat és áldást, imát mondtak.

Ma pedig leginkább a gyerekek járják (szigorúan szülői felügyelettel) az utcákat sötétedés után, jelmezbe öltözve s felkínálva a házigazdáknak a csokoládéajándékozás lehetőségét, s persze ezáltal elkerülhetik a csínytevéseket! Ezek legtöbbször ártalmatlan megijesztések, túlvilági történetek, velőtrázó sikolyok, de néha valóban bosszúságot és kárt okozó garázdasággá is elfajulhatnak. Régen a kiskaput emelték le a helyéről és dobták el pár utcával odébb vagy feje tetejére állították az udvari árnyékszékeket. Ma  teleszórják konfettivel a szépen ápolt gyepet vagy néhány guriga WC papírt dobálnak át a fák lombkoronáján, amit ha egy kis eső „megkoronáz” igen fáradságos munka eltüntetni.

Néhány évvel ezelőtt egyébként felfüggesztették a cukorka-csokoládégyűjtés szokását sok államban, mivel pár bosszús felnőtt pengéket rejtett a csokikockákba, s ez gyerekek halálát okozta. Mára megtanulta mindenki, hogy elegendő a kinti lámpákat leoltani, ha jelezni kívánják a kicsiknek, hogy nem szívesen látott vendégek az adott háznál.

Gyerekek és felnőttek szinte kivétel nélkül részt vesznek Halloween-partin is, ahol kedvelt szórakozás a kísértet-vámpír-szellem-történetek mesélése, eljátszása; valódi nyomozás lefolytatása elképzelt bűnügyekben; almahalászat valamint férjjósló praktikák és szerencsejátékok kipróbálása.

 A tökéletes férfire várva...

Ebben az évben úgy döntöttünk inkább autózunk egy kicsit Észak-Austinban a kertvárosi részeken és megörökítjük hogyan díszítik házukat és kertjüket a helyiek Halloween-kor. Többször találkoztunk vidám jelmezes gyereksereggel, s persze a kísérő szülőkkel, akik „áldozathozatalukat” csokoládémajszolással igyekeztek feledtetni :) A képek beszédesek és lenyűgözőek.

Véleményem szerint dekorációra is számos dollárt szánnak az itt lakók, már augusztus végén megjelennek a boltokban a félelmetes kellékek, lámpafüzérek, életnagyságú csontvázak valamint a változatos méretű és mintájú tökök. Idén Miklós is faragott töklámpást, ami amellett hogy jó kikapcsolódás volt még itteni barátaink csodálatát is kivívta. Eszközként mindössze egy evőkanalat és egy hajdúsági magyar bicskát használt.

A nagyméretű narancssárga színű tökök arcokká faragása szintén régi hagyomány és az ír folklórban gyökerezik. Angolul a töklámpást Jack-o'-lantern-nek (Lámpás Jack) nevezik, megőrizve a legendák főszereplőjét. Jack egy iszákos, fukar, pimasz alak volt, aki többször is fogadást kötött a Sátánnal valamint becsapta őt. Földi élete bevégeztével sem a pokolba, sem a paradicsomba nem nyert bebocsátást. „Jutalma” az lett, hogy egy égő széndarabbal világítva magának, kóborol azóta is a világban. A szenet beletette egy fehér répába,  hogy könnyebben használhassa, majd a répát  az idők folyamán a tök váltotta fel az Újvilágban. Ma legtöbben persze játékból faragnak ijesztő vagy mulatságos arcokat, denevéreket, boszorkányokat, pókokat a tök húsába, de a legenda szerint ezeket is azért tették ki az ajtó elé vagy a kertbe, hogy Jack-et távoltartsák a házuktól.

Számunkra kettős érzelmekkel telítődött immár másodszor ez az ünnep, hiszen a mi kultúránkban egészen más gondolatokban gyökerezik és hangulatban élhető meg a Halottak és Mindenszentek napja. Szép és belső indíttatás, hogy mécsest gyújtva emlékezünk elhunyt szeretteinkre, s ugyanakkor jó érzés Happy Halloween! e-maileket, üzeneteket, jókívánságokat, széles mosolyokat küldeni – adni és kapni.

További képek a poszthoz: