travelBug

Önkéntes karantén

2020. március 23. - solkim001

Nincs olyan hírforrás, média ahonnan ne ömlenének ránk a hírek a koronavírusról. Legyen az hazai vagy külföldi hírportál, családi vagy munkahelyi beszélgetés, szinte biztos, hogy nem marad érintetlenül a téma. 

Több helyről elhangzott már: a vírus meg fogja változtatni az életünket. Ezt jobb, ha bevesszük a fejünkbe, jobb ha elfogadjuk.

Ez történik velünk is, de kezdetnek talán pörgessük vissza az idő kerekét január végére! Épp Magyarországon voltunk, három hétre, családlátogatásra. Szigorúan csak a családdal - az idő rövid volt, senkinek nem akartunk róla szólni hogy hazai földön vagyunk. Most is csak azért írom le, hogy teljes legyen a kép.

Akkor hallottam először a vírusról majd kezdtem el bújni a híreket. Hol rémülten, hol bizakodva figyeltem a görbéket a koronavírus terjedéséről. Megjelent egy vírus, amiről szinte semmit nem tudunk és ellenszer nincs. Felgyógyulhatunk belőle? Reménykedni lehet. Naivan azt mondtam jó anyámnak egy beszélgetés során, ha most, 2 hónapra minden utasszállító gépet leállítanának, ha mindenki felfüggesztené az utazást, talán megoldódna a dolog. 

untitled.png

A poszt írása kezdetén (március 21.) néztem rá a flightaware.com-ra. Az oldal szerint most is elég sok repülőgép van épp úton.

Február 6-ra szólt a jegyünk Budapestről Omahába. Két átszállással: London majd Charlotte, NC. Tudom szinte lehetetlen lett volna a munkánk és kötelezettségeink miatt, de komolyan latba vetettük: mi lenne ha maradnánk pár hetet (esetleg hónapot) amíg lecsendesül a dolog. Elvetettük, nem tettük át az utzásunkat, mondván a helyzet valószínűleg csak romlani fog és egyáltalán nem biztos, hogy márciusban bármivel is jobb lenne utazni. Ekkor még mind Európában, mind az Egyesült Államokban bőven 100 alatt volt a fertőzöttek száma.

case_tracket.jpg

Február óta nagyon megugrottak a számok (forrás: https://www.arcgis.com/apps/opsdashboard/index.html#/bda7594740fd40299423467b48e9ecf6)

A 4 reptér közül egyébként a budapesti volt az, ahol úgy éreztük, a legkomolyabban veszik a helyzetet: több nyelven láttunk tájékoztatást a vírusról, több helyen is volt kézfertőtlenítő kitéve. London, Charlotte, Omaha? Igazából semmi. 

Itthon ugyan figyeltük magunkat, de a szokásos, átállás miatt tapasztalható tüneteken túl semmit nem éreztünk magunkon. Persze dolgozni bejártunk, február elején még semmilyen előírás nem vonatkozott az Európából utazókra. 

Valahogy úgy, mint a visszaút során egy idő után most is próbáltam más irányba terelni a gondolataimat, február elején abban bíztam, a vírus nem terjed át Európába, február végén még mindig reménykedtem, hogy az amerikai kontinens kimarad ebből. 

Persze az események nem ezt mutatták és újra elkezdtem bújni a híreket. A fordulópont március 6. (péntek) volt. Emlékszem, épp kézfertőtlenítő után jártam, amikor a Walgreens (patika) parkolójában olvastam a hírt az első omahai betegről. Ezen a héten kezdtük el feltölteni a készleteinket arra az esetre, ha bármi miatt 2 hétre karanténba kell vonulnunk. Gabinak már kedden szóltam, jobb ha betárazunk pár dolgot, anyát szerdán, a munkába menet hívtam fel ugyanezért. Emlékszem, a telefonban azt mondtam neki, pár nap múlva meglesz az első beteg nálatok, menj bevásárolni! Pár óra múlva bejelentették.

Március 7. szombat. A családi skype előtt még híreket olvastam, amikor ez került elém: Első trip a Giuliával. Basszus, ennek a fele sem tréfa: ez egy sima, szerelős poszt Csikós Zsolttól és ebből sem marad ki a vírus? Az egész hétvége gyakorlatilag válságmegbeszélés volt. Az első omahai eset egy dologban nagyban hasonlított az első olasz esethez: elég sokáig járt a beteg "szabadon".

Gabi a város legforgalmasabb közkönyvtárában dolgozik, én egy irodaházban, ahol kb. 1000 dolgozó osztozik 8 szinten. Ez nem sok, de elég sokan utaznak hozzánk más államokból és országokból. Plusz a mi szintünkön ötből négy napon konferenciát tartanak. Végig azon agyaltunk, itt van-e már az ideje annak, hogy elkerüljük a munkahelyet és elkezdjünk otthonról dolgozni vagy jobb-e még várni... Ez utóbbira szavaztunk hasonlóan érvelve, mint a februári hazaút során.

Az elmúlt két hétben megtanultam - talán soha nem mostam alaposan kezet!

A következő 5 nap ugyan bejártam, de a munka nem fogott. Ahogy teltek a napok egyre inkább erre terelődtek a beszélgetések. A városban újabb betegeket jelentettek, csütörtökön és pénteken pedig egyre több rendezvényt töröltek, intézményt zártak be. Én közben kétszer meetingeztem az IT vezetőjével és próbáltam kongatni a vészharangot. Láttam mi történik Európában és ekkor már nem reménykedtem, tudtam, hogy itt is az lesz. 

Pénteken (március 13.) úgy tűnt a fél iroda üres. Mindenképp hamarabb le akartam lépni és délelőtt szólt is a főnököm, ebédidőben mehetek és folytassam otthonról. Hazafelé menet még megálltam bevásárolni, de ekkor már eldöntöttem, hétfőn home office-ból dolgozom akármire is jutnak a feletteseim. Estére jutottak is: a cég támogatja az otthoni munkavégzést!

Március 14-15. tulajdonképpen szinte csak hírolvasással telt. A lezárások, rendezvény-lemondások folytatódtak, majd a vasárnap délutáni sajtótájékoztatón bejelentette a polgármester: határozatlan időre bezárnak a könyvtárak.

Azóta itthon vagyunk, két alkalmat leszámítva. Csütörtökön újra voltunk bevásárolni - nem akartuk a hétvégére hagyni a készletfeltöltést, amikor valószínűleg zsúfoltabbak a szupermarketek. Pénteken, ebédidőben pedig elugrottam kenyérért. Ez utóbbi érdekes volt - felhívtam a pékséget, nyitva vannak-e és megkértem őket, tegyenek félre 4 kenyeret a számomra (ezt vírus nélkül is így szoktam). Most azonban megkérdezték, akarom-e telefonon intézni a fizetést (ezzel is csökkentve a boltban töltött időt és a személyes kontaktust). 

20200320_122709.jpg 

Egyébként a pékségbe menet, a forgalmon nem igazán érződött semmi. Kisebb volt, ez igaz, de nem annyira, mint azt a helyzet alapján vártam.

20200320_122403.jpg

Úgy döntöttünk, amíg lehet, itthon maradunk. Nem járunk el szórakozni, nem utazunk, ha csak lehet nem megyünk sehova. Nem tudjuk a "tutit", de most úgy látjuk, a legtöbbet azzal tesszük, ha távoltartjuk magunkat mindentől és mindenkitől. Ezzel lehet nem csak egymást óvjuk meg a betegségtől, hanem a környezetünket is, ami valljuk be, a munkánk kapcsán nem is annyira kevés ember. Ha egy kicsivel is hozzá tudunk járulni ahhoz, hogy ne terheljük túl a kórházakat, valamennyivel le tudjuk lassítani a vírus terjedését, már része voltunk valami jónak!

Persze, az az önző indok is benne van, hogy távol akarjuk magunkat tartani a vírustól. Azt azonban senki nem tudja, hogy ezt meddig lehet...

curve.JPG

Forrás: https://stacks.cdc.gov/view/cdc/11425

Viszont, szerencsések vagyunk, mert én könnyen tudom folytatni mindazt itthonról, amit eddig az irodából végeztem, Gabinak pedig ha akarná sem lenne más választása. 

stay_home.jpg

Forrás: https://twitter.com/supermantweets

Miért írtam ezt az egész posztot? Az elején úgy kezdtem, a vírus meg fogja változtatni az életünket. Sokmindent terveztünk erre az évre, de úgy látszik, az élet átírja a dolgokat. Nem véletlenül került az évzáró posztba egy kép Gabiról egy új autó volánja mögött. Tervek törölve. A sógoromék júliusban jöttek volna látogatóba. Tervek törölve. Le akartam lassulni ebben az évben, úgy néz ki erre most rákényszerít az élet.

Hirtelen az egészség mindennél fontosabb lett, a távolság ellenére a család közelebb került, többet kérdezzük meg egymást arról hogy vagyunk, rendben vagy-e, OK-e minden.

Így van ez a barátokkal, ismerősökkel is: az elmúlt két hétben elég sok kapcsolat újra felelevenedett. Egyelőre nem érzem hátránynak a bezártságot!

A blogunk eddig az utazásainkról szólt, ez ezután sem lesz máshogy. Évek óta görgetünk magunk előtt meg nem írt anyagokat - a legrégebbi, amire most fejből emlékszem 2015-ből van. Nem leszünk fotelturisták, az utazós posztok továbbra is a mi élményeinkről szólnak majd a saját képeinkkel. Most viszont végre bepótoljuk mindazt, ami eddig elmaradt!

Ha tetszett a poszt, kövess minket a facebook-on, instagram-on is!  

Az új cél 2020-ra pedig: stayin' alive!

 

A bejegyzés trackback címe:

https://travelbug.blog.hu/api/trackback/id/tr3915542518
süti beállítások módosítása