Republikánus elefánt kontra demokrata szamár

2016. június 10. - Árva Gabriella

Figyelem! Közérdekű Közlemény!

A blogunkat új felületre helyeztük és új nevet adtunk neki. 2021. októberétől az alábbi linken olvashatóak a bejegyzéseink: www.aborondomesen.com

A travelbug.blog.hu oldalon nem jelennek meg az új írásaink, viszont a régi posztok természetesen továbbra is elérhetőek lesznek itt.

Gabi és Miklós

Hírportálok, újságok, blogok telis-tele vannak az amerikai elnökválasztási folyamat híreivel. Ez nem meglepő, hiszen a világ jó része számára nem közömbös a kérdés: ki foglalja el a világ első számú hatalmának központi irodai székét. Ebben a posztban arról szeretnék írni, amiről még nem sokat olvastam magyarul: mióta és miért az elefánt és a szamár a jelképe az Amerikai Egyesült Államok két vezető pártjának.

(Forrás: mediafocus.com)

A két állat közül elsőként a szamár lépett a politika színpadára. 1828-ban John Quincy Adams és a demokrata Andrew Jackson küzdött az elnöki pozícióért minden idők egyik legpiszkosabbnak tartott kampányában. Míg Adams a korrupt, arisztokratikus és szabados jelzőket kapta ellenfeleitől, Jacksont nem egyenes jellemű, heves vérmérsékletű, erőszakos embernek festették le. Nevére asszociálva hamar ráakasztották a jackass szót, ami hím szamarat jelent és azonosították az állat ostoba, megátalkodott természetével. Andrew Jackson ravaszul a saját javára fordította a támadók élceit: a szamár képét és általa hangsúlyozott jellemzőit, mint állhatatosság, kitartás, és nehéz terhek rendületlen viselése felhasználta a kampány során. A nép egyszerű fiához, aki minden amerikai elnöke akart lenni (nem úgy, mint a rátarti, arisztokratikus Adams csak a felső tízezeré) nagyon is jól illett a szamár, mint szimbólum. 1829-től két cikluson át Jackson volt az Egyesült Államok elnöke. Ezután azonban a szamár eltűnt a politikai hadszíntérről és csak mintegy 30 év múlva jelent meg újra Thomas Nast karikatúráiban.

(Forrás: smithsonianmag.com)

Az elefánt először egy 1864-es (Lincoln-szimpatizáns) választási prospektusban jelent meg a republikánusok jelképeként.

(Forrás: todayifoundout.com)

Ekkor a seeing the elephant kifejezés a szlengben azt jelentette: részt venni a harcban, nem hátrálni meg. A transzparenst vivő állat tehát az északiak polgárháborús győzelmeit hivatott hirdetni, s egyben Abraham Lincolnt támogatni a kampány során.

E két korai feltűnés azonban még nem lett volna elegendő ahhoz, hogy az állatok jelképpé váljanak a köztudatban. Ehhez szükség volt minden idők egyik legsikeresebb politikai karikaturistájának, a Harper's Weekly illusztrátorának, Thomas Nastnek a színrelépésére. Nast 1846-ban kisgyerekként érkezett Németországból Amerikába. Hamar kiderült, hogy tehetséges rajzoló, azonban a családja nem volt képes finanszírozni a tanulmányait, ezért munka mellett igyekezett önerőből tanulni. 1862-ben alkalmazta őt a Harper's Weekly, egy decemberi számban megrajzolta a máig ismert Santa Claus-figurát. A pirospozsgás arcú, fehér szakállas vidám, kövér figura egykettőre belopta magát az amerikai olvasók szívébe, Nast pedig ismert lett.

(Forrás: history.com)

A magazin 1870 januárjában közölte Nast karikatúráját, amelyen a szamár ismét megjelent, ezúttal a demokraták azon csoportjának jelképeként, akik ellenezték a polgárháborút és a déli államokkal való békés megegyezés mellett erősködtek (Copperhead vagy Peace Democrats). A rajzon a szamár belerúg egy döglött oroszlánba. Ezen oroszlán-ábrázolással Nast az előző év karácsonyán elhunyt Edwin M. Stanton egykori hadügyi államtitkárnak állít emléket, aki az amerikai polgárháború legendás alakja mindvégig feddhetetlen magatartásával, példamutató hozzáállásával és gondolkodásával. Nast a szamárral tömören és egyértelműen kifejezte a demokraták lebecsülését, mivel szerinte szégyent hoztak Stanton szellemi örökségére. (Stanton élete végéig demokrata elveket vallott, Nast meggyőződéses republikánus volt és fontos hangsúlyozni, hogy a két fogalom értelmezése nem ugyanaz az 1860-as években, mint 2016-ban.)

(Forrás: smithsonianmag.com)

Az elefánt ugyancsak Nast ceruzája alól került a magazin lapjaira ezúttal a szamárral együtt. 1874-ben készült Harmadik ciklus-pánik (Third Term Panic) című rajzán a szamár bőszen ijesztgeti és szétkergeti a többi állatot, köztük a nálánál sokkal nagyobb elefántot. Persze a "republikánus szavazat" feliratot viselő roskatagnak tűnő elefánt épp egy szakadék szélén áll, a szamár pedig oroszlánbőrbe bújt, hogy erősebbnek tűnjön. Nast a karikatúrával emlékeztetni és felrázni igyekezett a republikánusokat: a párton belüli marakodásnak nem lesz jó vége. A címmel egyúttal sokak félelmének adott hangot: úgy tűnt, hogy Ulysses S. Grant harmadszor is harcba száll az elnöki pozícióért, s ez mindkét oldalon heves ellenérzéseket váltott ki. Demokraták és republikánusok egyformán veszélyben érezték a demokratikus rendszert Grant "diktatórikus" személyes ambíciójával szemben.

(Forrás: smithsonianmag.com)

Nast ezek után állandóan használja az állatokat a két párt megjelenítésére, s mivel a politikai karikatúra népszerűvé és egyre erősödő médiatényezővé válik, az ostoba, lassú és makacs szamár megmarad a demokraták, míg a hatalmas, erőt sugárzó, bár nehézkes és bumfordi elefánt a republikánusok jelképeként.