Ez is Amerika

2019. március 21. - Árva Gabriella

Kétszer jártunk már Kansas City múzeumában (Nelson-Atkins Museum of Art) és mindkétszer meghökkentő / figyelemfelkeltő kiállításra bukkantunk a fotós termekben. A fotózás mindkettőnket érdekel, ezért megragadjuk az adódó lehetőségeket, hogy újat lássunk, tanuljunk. Miklós sokkal magasabb szinten és jobb technikával műveli, mint én és kár, hogy ez a szenvedélye az utóbbi időben háttérbe szorul a többi teendő mögé. Ez a két tárlat, amelyekből pár képet válogattam,  jócskán árnyalja a fejünkben lévő Amerika-képet (elsősorban klisék sokaságát). Azok figyelmébe ajánlom ezt a bejegyzést, akiket érdekel a talmi csillogáson (drága autók, kolbászból font kerítés,  almás kütyük, "Amerikábanmindenszépésjó") túli világ.

DSC04731

Dorothea Lange (Kalifornia, 1936)

Tovább

"...akkor úgy éreztem, kitolom a garázsból, hozok egy kanna benzint és felgyújtom..."

Lassan tavaszodik. Az igazság az, hogy ez a posztot még múlt évben, október 14-én kezdtem el írni. Épp akkor esett le az első hó, hazajöttünk a városból és egy pohár Moonshine mellett ülve, az ablakon át bámulva a fehérbe borult zöld gyepet eszembe jutott, ideje lenne már írni az öreg hölgyről... elég sok minden történt vele az utóbbi időben!

Valahol a "blend door actuator" és az ablaklehúzó környékén hagyam abba az egyéves összefoglalót. Akkor még a belvárosban, a "gyárban" laktunk. A téli hideg beköszöntével garázsba kerültek az autók. Mélygarázsba, ahol a társasház szabályai szerint nem lehetett szerelni, bár nagyon nem is kívántam. Ha valamit nem tudok összerakni, vagy újra működésre bírni a mínusz második szintről a 2 tonnás romomat nem biztos, hogy rutin munka lett volna kikanalazni. Így minden hibát csak halogattam - nem szerettük a helyet, és tudtuk, hogy tavasszal költözünk.

Christine kegyes volt hozzám, ezidő alatt (és azóta is) semmi komoly hibát nem produkált. Két, idegesítő apróság volt ugyan... illetve három, és az utolsó nem is annyira apróság, de ne rohanjunk ennyire előre!

Tovább

Nebraska? Honestly, not for everyone!

Texasból való ideköltözésünk előtt unalomig cukkoltak már ismerősök és barátok azzal, hogy ahová készülünk, a Középnyugaton az égvilágon semmi nincs csak kukoricaföldek. Sok előző posztban bizonyítottuk már az ellenkezőjét (és elárulom: még több meg nem írt élmény, fel nem dolgozott fotó van a tarsolyunkban). Persze amikor visszakérdeztünk, hogy

  • ugye szereted a tortillacsipszet?
  • ma is ettél mexikóit?
  • tankoltál az autódba?
  • használtad / bevetted az allergia gyógyszereidet?

... akkor biztosan ettél / használtál kukoricát valamilyen formában. Mit gondolsz az honnan van?

DSC 0732 vm

Tovább

Chicago House of Blues - Képriport

Sokan kérdezték és várják chicagói beszámolónkat; sajnos az idő mindig kevesebb, mint amennyire szükségünk lenne. Lassan érkeznek. Igazából ráuntunk már az amerikai nagyvárosokra, hiszen bizonyos szempontból mindegyik egyforma. Azonban a szeles várost és St. Louis-t még ki akartuk pipálni, így egy kedvező repülőjáratot lehalászva a július 4-i hosszú hétvégén Illinois-ba utaztunk. Mivel egyikünk a blues rajongója, a House of Blues kihagyhatatlan látnivaló. New Orleans-ban éppen koncert volt, csak egy italra ültünk be. Chicagóban viszont zenét is hallgattunk. A hely hangulatát képekben jobban vissza lehet adni, ezért nem szövegelek sokat. Jó böngészést, nézelődést Minden Kedves Olvasónak!

DSC06855

Az üzleti negyedben a folyótól egy ugrásra iroda- és parkolóházak között bújik meg az épület.

Tovább

Éljenek a könyvtárak!

Nem tudnám megmondani mikor olvastam utoljára könyvtárról bejegyzést, cikket, bármit - ez volt az első lökés ahhoz, hogy megírjam ezt a posztot. A következő persze az, hogy Nebraskába költözésünk után nem sokkal elnyertem egy állást az omahai közkönyvtár egyik fiókjában.DSC07410

Tovább

Középnyugati emlékeim - Az elmúlt egy év képekben

Rendhagyó ez a poszt. Az Államokba érkezésünk évfordulóján az eddigi években Miklós szedett össze egy csokorra valót a legemlékezetesebb pillanatokból. Ez idén elmaradt. Az ünnepek közeledtével mégis nosztalgiázni támadt kedvem és így született ez a bejegyzés. Sok képpel, történetmeséléssel, emlékekkel. Ajándék-előzetesként. Előre szólok: hosszú lesz és szubjektív.

DSC04285

Lincoln belvárosában sétálva egy bolt kirakatában mosolygott ez a zászló (hibásan, fordítva a piros - fehér színekkel): még mindig bárhol azonnal észrevesszük és szívesen gondolunk vissza a Texasban eltöltött évekre. Azonban az életünk immár Nebraskában folytatódik.

Tovább

Buffalo Bill Cody legendája

William Frederick Cody nevét minden bizonnyal kevesebben ismerjük, mint Buffalo Billét. Buffalo Bill a Vadnyugat híres nyomkeresője és bölényvadásza; a hadsereg kitüntetettje; farmer és showman William Cody néven született az amerikai Középnyugaton.

DSC06355

Azt valószínűleg még kevesebben tudják róla, hogy a női egyenjogúság harcosa; Alekszej Alekszandrovics nagyherceg idegenvezetője és az amerikai hadsereg katonája volt. Nem mindennapi élettörténete akkor keltette fel az érdeklődésemet, amikor megláttam a mellszobrát a nebraskai Capitoliumban. A törvényhozás épületében olyanok között kapott helyet, mint Flanagan atya, Standing Bear (Álló Medve) vagy Mari Sandoz, a Vadnyugat talán legelső írónője.

Tovább

Egy bolt ami talán nem is létezik!

20181020 162511

Legutóbbi bejegyzésünk egy nem mindennapi boltról szólt, ezt a mostanit is illethetnénk a szokatlan vagy hihetetlen jelzővel. Jártunkban-keltünkben akadhatunk a világ sok csodája közül a legegyszerűbbekre. Mint ez a farm Nebraskában, Omahától egyórányi autóútra délkelet felé ... és mindenképp a Paradicsom irányában.

Tovább

Bolt a semmi földrajzi közepén

DSC 4881

Sokáig gondolkodtam milyen címet adhatnék ennek a posztnak, hiszen egy boltról szól "a semmi földrajzi közepén" (a tulajdonosok saját megfogalmazása szerint). Kit és miért érdekelne egy bolt sztorija a poros országút mellett Dél-Dakotában?

Tovább

Találkozzunk a kamionparkolóban!

Az egész történet egy ártatlan tankolással indult. Hazafelé menet elnéztem egy autópálya kijárót és bár elnéztem, épp jó helyen, egy E85-öt (is) árusító benzinkút mellett sikerült kijönnöm. Lassan tankolnom kellett volna, így megálltam, majd teletöltés után, már tényleg hazafelé véve az irányt, megláttam egy hirdetést: hétvégén, a benzinkút melletti kamionos parkolóban lesz az évenként megrendezésre kerülő veterán kamion találkozó. Elég érdekesen hangzott ahhoz, hogy eldöntsem, ide vissza kéne jönni. Gabi pedig - szerencsémre - partner az ilyenekben.

Így szombaton ott járkáltunk mi is a szélben, készülődő viharban (ez utóbbi elmaradt) a kamionok között. Következzen egy képes riport az eseményről!

DSC 2334

Sokszor láttam már leírva, ez a motor olyan tiszta, hogy enni lehetne róla. Most is igaz, viszont ez egy kamion motorja!

Tovább