Figyelem! Közérdekű Közlemény!

A blogunkat új felületre helyeztük és új nevet adtunk neki. 2021. októberétől az alábbi linken olvashatóak a bejegyzéseink: www.aborondomesen.com

A travelbug.blog.hu oldalon nem jelennek meg az új írásaink, viszont a régi posztok természetesen továbbra is elérhetőek lesznek itt.

Gabi és Miklós

Barangolásaink Nebraska vidéki útjain megannyi emlékezetes találkozást ígérnek. A következő helyeket a szokásos keresés után találtuk: bármi ami egyedi és nem tömegvonzó látványosság (off the beaten path). Monowiba például egy indexes írás nyomán jutottunk el.  Ezek a helyek megérnek egy látogatást annak ellenére, hogy nem szerepelnek címlapokon. Tartsanak velünk, ha igazi amerikai unikumra vágynak!

Valahol Nyugat-Nebraskában

Carhenge, Alliance

A Carhenge forrása a Roadside America oldala, s valóban egyszerű útmenti megálló a Sandhills északnyugati sarkában. Nem kell belépőt fizetni és nincs ajándékbolt a területén. Az ötlet egy mérnök fejéből pattant ki, Jim Reinders az édesapjának szeretett volna emléket állítani a sokak által Autohenge-nek vagy autótemetőnek csúfolt műalkotással.

A Stonehenge mintájára veterán amerikai gyártmányú autókból épített látnivalót 1987 nyári napfordulóján adták át / nyitották meg a látogatók számára. Az amerikaiak szeretnek viccelődni azzal, hogy nekik mindenből sajátjuk van, igen, saját és amerikai, de legfőképp vicces. Nem mágikus, nem kultikus, nem gyógyító erejű. Nem képvisel kiemelkedően magas szellemi értéket. "Csak" egy családi beszélgetés során felmerült egyszerű ötlet, amit aztán egy kitartó és eltántoríthatatlan fiatalember kézzel foghatóvá varázsolt.

Voltak Alliance-ben akik le akarták rombolni. Voltak akik szégyellték és kinevették. Az Autópálya Felügyelőség roncstelepnek nyilvánítva kerítéssel akarta körbevenni. Ma viszont útleírásokban szereplő, műalkotásként is jellemzett, sokezer úton levőt megállító vonzerő, amire immár büszkék Alliance lakosai. Autórajongóknak azt hiszem mindenképp ajánlott, klassz fotóstéma, utazó csodabogaraknak pedig kötelező: a legközelebbi autópálya sok mérföldre van, de megéri letérni és rászánni az időt.

Szörnyeteg vagy műalkotás?

Hallgatni a szelet a járgányok között. Elgondolkodni a múlandóságon. Megérinteni azt, ami egyszer történelem lesz.

Úton-útfélen Nebraskában

Go Big Red!

Sandhills

Chimney Rock, Bayard

Nemzeti történelmi emlékhely és minden nebraskai szíve csücske, a kéményre emlékeztető képződmény a North Platte folyó völgyében, Nyugat-Nebraskában. A nemzeti parkok közé sorolt Kémény-szikla a vadnyugat meghódításának jelképe, az útnak indulók igazodási pontja, határkő mindhárom nyugatra tartó ösvényen (Oregon, California, Mormon). Korabeli útleírások szerint a vándorok nagy része megmászta a sziklát, inkább szükségből mintsem vircsaftból. Ma 143 méterre magasodik a folyó fölé, de az 1800-as években valószínűleg magasabb volt még. A nemzeti park honlapján levő fotók tanúsága szerint az alakja is más volt korábban. Az indiánok tipinek és wigwamnak nevezték, a telepesek toronynak és hajókéménynek. 

A Chimney Rock-ról (a már sokat emlegetett) austini lelkészbarátunk feleségétől hallottunk először. Marcia Nebraskában született, talán ő volt az egyetlen akinek felderült az arca, amikor bejelentettük, hogy ideköltözünk. S persze azonnal kezdte sorolni, hogy mit fogunk megszeretni, ha Nebraskát választjuk, köztük volt ez a szikla is.

Érintettük már korábbi posztban azt a témát, hogy ezt a kis államot a nyugatra tartók kapuként tartották számon az út során. Bármelyik ösvényen indultak el, szükségük volt mérföldkövekre, jelzésekre, hogy jó irányba tartanak Kalifornia vagy Oregon felé. Lóháton, szekérkaravánon vagy gyalogosan haladva már tisztes távolságot tudhatott maga mögött a vándor, ha megpillantotta ezt a sziklát. Az egyre szaporodó útleírásokból pedig sejthette, hogy az út emberpróbáló szakasza elé néz, hiszen át kell jutnia a Sziklás-hegységen. A Kalifornia felé tartókat kecsegtette az aranybányák híre, de megfélemlítették a sivatagok, a Halál-völgye. Ezen a vidéken a Józsué-fákat vélték további útmutatónak, amelyek a karjait az égnek emelő és segítséget remélő Józsuét jelképezték számukra. Ha mást nem, némi biztonságérzetet adtak ezek az útjelzők a nemegyszer halálos veszélyekkel teli utazás során.

Vándorunk Nyugat-Nebraskában

A mi ottjártunkkor kellemes idő volt, langyos széllel és aranyló napsütéssel. A barátságtalan, szürke látogatóközpontban nem sokat időztünk, a sziklánál viszont igen, elolvastuk a táblákat és sétáltunk a temetőben. S mint már sokszor, megállapítottam, hogy nemigen vállalkoztam volna erre az utazásra erősen kényszerítő körülmények nélkül.

Monowi

Ez a festői helyen fekvő apró település az egyik legemlékezetesebb utunk és élményünk 2019-ből. Hiszem, hogy nem véletlenül találunk rá az ilyen gyöngyszemekre, mint ez a falucska Nebraska északi részén a Missouri és a Niobrara folyók közötti völgyben.

Monowi csak annyiban nevezetes, hogy az egyetlen olyan, irányítószámmal bíró település az Államokban, amelynek egyetlen állandó lakosa van. Elsie Eiler férje 2004-ben bekövetkezett halála óta él egyedül Monowiban, működteti  kiskocsmáját és évente sokezer látogatót fogad. Tavaly júniusi látogatásunkkor is tele volt az üzlethelyiség, az egyik nyugdíjasklub tagjai quadokkal érkeztek Miss Elsie-hez visszatérő vendégként.

Elsie Eiler a pult mögött

Ennyi vendég volt amikor ott jártunk

Monowi megközelítése tavaly nyáron nem kis kihívás volt, ugyanis a nebraskai folyókon levonuló jeges, majd tavaszi árhullámok jócskán átrendezték a mellékutakat. (Csak mellékzönge: a nebraskai kormányzó március 22. óta mindennap sajtótájékoztatót tart a vírushelyzetről, a rendelkezéseiről és gyakran igyekszik lelkesíteni az állam lakóit kitartásra, együttműködésre buzdítva és felemlegetve a tavalyi áradásokat: akkor is összefogtunk, akkor is erősek voltunk, akkor is túléltünk - együtt!) Nekünk is egy helyi lakos segített: elmagyarázta melyik az egyetlen járható út arrafelé, amerre menni akartunk - hálásak is voltunk neki.

Terelőút áradás idején

Szóval Monowiban a legfőbb nevezetesség maga Miss Elsie, aki korát meghazudtolóan aktív: főz és kiszolgál a tavernájában, ajándékboltot működtet, rendeléseket intéz, adóbevallást készít, vendégekkel szelfizik és szívesen megmutatja a vendégkönyvét vagy mesél a látogatóiról. S ami a fő: nem érzi magát magányosnak! Ez szinte hihetetlennek hangzik, de aztán elmesélte, hogy természetesen a közeli város rendőrei, postása, lakói naponta megnézik, megkérdezik hogy van, van-e szüksége bármire. 

Ha körbesétálunk még állva találjuk az egykori bárt, a Miss Elsie férjéről elnevezett ötezer kötetes könyvtárat (ami az ő ötlete és álma volt), a konténerházat,  amiben az idős hölgy él, a férje egykori motorkerékpárját és pár elhagyott ház, elvadult kert maradványait. Miután megettük a sültkrumplit és megittuk a kétdolláros sört, vettünk pólót és kinézelődtük magunkat a helyiségben kicsit nyakunkba vettük a környéket és arra a megállapításra jutottunk, hogy összességében nem szomorú a kép egyáltalán.

Monowi könyvtára

Mi éreztük magunkat kitüntetve és szerencsésnek, hogy találkozhattunk Monowi polgármesterével, könyvtárosával, jegyzőjével, bárpincérével -  egy személyben.

Miss Elsie háza

Rudy Eiler járgánya

Miss Elsie vendégkönyve

Képek csak úgy Nebraskából

Arbor Day Farm, Nebraska City

A farmon már többször is jártunk részben mert nagyon szép az odavezető út, részben mert itt szerezzük be a téli almakészletünk alapját. A Nebraska City-be tartó úton találtuk azt a becsületkasszás kis gazdaságot is, amitől leesett az állunk. 

Az Arbor Day alapítója, J. Sterling Morton kezdettől fogva forradalmi újításokban gondolkodott. Amikor 1855-ben földet vásárolt itt, szokatlan dologba fogott: gyümölcsfákat ültetett. Éveken át kísérletezett, keresztezett és nemesített, elsősorban almafajtákkal foglalkozott. A gazdaságát hamar 105 hektárra növelte és 1872-ben nevezte el Arbor Day-nek. Ez év áprilisában először hirdették meg a faültető versenyt, amely aztán hamarosan nebraskai ünnepnappá avanzsált. Április utolsó péntekén a fákat és a fatelepítést ünneplik Nebraska-szerte, hiszen az állam mindaddig szinte fátlan préri volt. 

Morton birtokán ekkor már jó néhány gyümölcsfa- és szőlőültetvény, örökzöldek, virágok, díszcserjék, sövények, sőt még egzotikus fajok is dacoltak a prérin végigrontó széllel.  Melegházat, nemesítő-kutatóközpontot és egy, a Fehér Házra emlékeztető kúriát álmodott meg. Ezeket részben ő maga, részben pedig az örökségét minden értelemben továbbvivő fia valósította meg.

Ma az Arbor Day Farm Nemzeti Történelmi Emlékhely, az Arbor Lodge vendégfogadó és konferenciaközpont és a birtokon helyet kapott még a folyamatos fejlesztések révén

• egy kis bolt (rengeteg, almából készült termékkel)
• túraösvények
• játszóház (treehouse)
• fák tetején megépített kalandpark (Treetop Village)
• kukorica-labirintus
• borkóstoló terem
• golfpálya
• körbesétálható melegház
• egy nagy szabadtéri játszótér 

Háttérben a szedd magad-kert jonatánalmafái, előtérben a kukoricalabirintus bejárata

Hangulatképek a tanösvényen

S hogy miért érdemes ellátogatni Nebraska City-be? A felsoroltakon kívül lehet friss levegőt szívni a birtokon tett séták során, szedd magad-akciókban gyümölcskészletet feltölteni, élménykocsikázni tök-, kukorica- és  napraforgóföldeken, almából készült finomságokat kóstolni, kézműveskedni, megnézni egy filmösszeállítást olyan művekből, amelyekben a fák fontos szerepet játszanak  és végül, bármely belépős program árában benne van egy ajándék facsemete, amit a melegházban magunk választhatunk ki.

A címben szereplő kifejezés a heartland angol szóról jutott eszembe. Itt Nebraskában sok biznisznek névadója és kifejezi azt, amiről írni szerettem volna. Persze az én szívemnek kedvesebb a magyar "szívem csücske", de mindkettőnk nevében mondhatom, ha tudunk, bármikor viszatérünk (térnénk) ezekre a helyekre. Bár nem adnak lehetőséget lájkvadász szelfikészítésre, valami egészen mást nyújtanak: békességet, időtlenséget, napfényt, feltöltődést, illatokat és ízeket.

Ha a kommentmezőkön túl szeretnél velünk kapcsolatba kerülni (bármi kérdésed van vagy csak szeretnél velünk megosztani egy történetet) akár írhatsz is nekünk a hellotravelbughu@gmail.com email címre!

Ha pedig követnél minket, megtalálsz minket facebookon, instagramon és néha youtube-on is!