Figyelem! Közérdekű Közlemény!
A blogunkat új felületre helyeztük és új nevet adtunk neki. 2021. októberétől az alábbi linken olvashatóak a bejegyzéseink: www.aborondomesen.com
A travelbug.blog.hu oldalon nem jelennek meg az új írásaink, viszont a régi posztok természetesen továbbra is elérhetőek lesznek itt.
Gabi és Miklós
Őszi kirándulásunk Iowában azért fontos és szép emlék, mert texasi öt évünk után nagyon jól esett évszakváltozást, levélhullást látnunk és megélnünk. Ki gondolná, hogy ennek is lehet örülni? Az apropóul választott fedett hidak Winterset városka (Madison megye, Iowa) környékén találhatóak, s azt hiszem mindkettőnk nevében mondhatom, hogy ha visszagondolunk arra a napra, akkor a csodás őszi színek és a régen nem érzett avarillat jut először eszünkbe.
A Madison megyei fedett hidak sokunk számára ismerősek lehetnek egy jó néhány évvel ezelőtti film révén. Francesca Johnson szívhez szóló, egyszerű története nemcsak a romantikus lányregények kedvelőinek maradandó emlék. A szív hídjai címmel 1995-ben bemutatott filmben Meryl Streep és Clint Eastwood remekel a főszerepekben. Már a trailerben elhangzik a Középnyugat nehéz körülményeit és életreszóló hagyatékát leíró mondat:
"Nincs hová menned." (There was nowhere else to go.) A vonzást, az érzést ismerjük: ez az otthonom, hová is mehetnék innen? Ez egyszerű és kőkemény igazság, akkor is ha a mondatot árnyaljuk a befejezéssel. Több ismerőst, kollégát megkérdeztem és a midwestiek számára elsősorban Robert James Waller azonos című, keserédes bestselleréből ismerősek a hidak - és nem a filmből.
A fedett hidaknak nincsen különösebb története, ennek ellenére egy csomó posztot és írást találtam arra vonatkozóan, hogy miért építették így meg őket a XIX. században. A legegyszerűbb és egyben legvalószínűbb magyarázat annyi, hogy azért fedték be és látták el (olcsóbb fából készült) fallal a hidakat, hogy megvédjék a jobb minőségű átkelőfelületet az időjárási viszontagságoktól. A 19 egykori hídból mára hat maradt fenn viszonylagos épségben. A filmben még áthajtottak a Roseman-hídon autóval, ma már a hat közül csak egyiken van autós forgalom. Sajnos nemcsak az időjárás rombolja őket egyébként, hanem a látogatók vandalizmusa is. A sok-sok bevésett név és üzenet meglehetősen szomorú látványt nyújt.
Jellegzetes vörös színük legtöbbünk számára azonnal felidézi Amerikát. Valóban számos épült belőlük országszerte, valahogyan mégis az iowaiak a leghíresebbek. A Wintersetben élők persze ki is használják ezt, minden októberben fesztivált rendeznek a városkában, amely természetesen nem nélkülözi a szokványos elemeket (beöltözős felvonulás, kirakodóvásár, ételudvar, autóstalálkozó), de magát Wintersetet és a hidakat is bemutatja.
Winterset emellett John Wayne szülőhelye, egy amerikai filmbarát számára ez már elegendő is ahhoz, hogy autóba üljön és ellátogasson Iowa középső részébe egy laza hétvégére. Mi is a fesztivál idején látogattunk Wintersetbe és bár John Wayne szülőházát nem kerestük fel, de a város közepén álló bíróság épületébe belépve nyomban egy Susan B. Anthony (pontosabban az őt megszemélyesítő Diane Lair) által vezetett túrába csöppentünk. Ennek apropója mindössze annyi, hogy pár évtizeddel korábban, ugyanazon épület lépcsőjén állva beszélt Anthony az iowaiakhoz országjáró körútjai egyikén.
A kiváló szónok Susan B. Anthony az amerikai egyenjogúságért küzdő mozgalmak egyik legismertebb alakja. Egész életében fáradhatatlanul járta az országot, tartotta felrázó-lelkesítő beszédeit, gyűjtötte az aláírásokat petícióihoz, szervezte a találkozókat és vett részt meghallgatásokon. Wintersetben a fedett hidak fesztiválján, minden októberben megemlékeznek róla.
Az általam megtalált források szerint elsősorban az egyenlő munkáért egyenlő bért és a nők váláshoz való jogát tűzte zászlajára, bár a neve leginkább a női választójogért való harccal fonódik össze. Sok férfit megszégyenített, vitapartnereket semmisített meg logikus érvelésével, műveltségével és szónoki képességeivel. Újságírói kérdésre egyszer azt válaszolta, hogy nem egészen biztos abban, hogy készenáll-e a választójog gyakorlására. Abban viszont 100%-ig biztos volt, hogy a mozgalom nem bukhat el semmiképpen. ("Failure is impossible!")
Szintén nagy becsben tartják azt a széket / helyet, amelyen Clint Eastwood ült a filmben a Northside Café-ban, épp szemközt a bírósággal. A rajongók képesek sorban állni azért, hogy ugyanott ehessenek. Mi csak a szerényebb, sima részében ebédeltünk (nem akartunk órákat várni) és megállapítottuk, hogy nem a konyhája miatt látogatják az emberek ezt az éttermet, az biztos. Életem talán legrosszabb rántott húsos szendvicsét ettem itt. Azért azt megjegyeztük, hogy valamiért minden elnökválasztást megelőző kampánykörút biztos pontja ez az étterem, csakúgy, mint az Iowai Állami Vásár.
Ezek után már csak keveset bámuldoztunk, sétáltunk a kirakodóvásárban és kihagytuk az Iowa Quilt Museum körbejárását is. A Középnyugaton nagy hagyományokkal bír a tűzdelt takaró-készítés (patchwork), nagyon "szegény" az a család, amelynek örökségében nincs ilyen generációkat túlélt, kézzel varrott takaró.
A nap többi részében elautóztunk a fedett hidakhoz és csak bóklásztunk, fotóztunk és élveztük az őszt: színekben, szagokban, megnyúlt árnyakban, fényekben.
Roseman-híd
A hidak leghíresebbje mindenképp a Roseman-híd. 1883-ban épült és 1992-ban újították fel. A filmben ezt idézik és ezt láthatjuk a legtöbbször. Ma a szerelmesek hídjaként tartják számon, de kísértetjárta hídként is ismert a látogatók és helybeliek élményei / történetei alapján. A filmbeli Francesca minden évben elmegy a hídhoz a szép emlékek felelevenítése, s a szívfájdalom enyhítése okán.
A Cutler-Donahoe-híd a legrégebbi, 1870-ben épült. Nem eredeti helyén áll, hanem afféle mementóként egy winterseti parkban. Az első, az utókor számára megmentett és helyreállított fedett híd. A környezete ma nagyon szép, mondhatni idillikus.
A Hogback-híd a többiekkel ellentétben nem a legközelebb lakó családról kapta a nevét, hanem egy közeli mészkődombról. 1884-ben épült, Harvey P. Jones és George K. Foster tervei alapján.
A Holliwell-híd szintén eredeti helyén áll a Middle folyón és a leghosszabb a megmaradt iowai fedett hidak közül. Ennél időztünk a legtöbbet, mert szép volt a környezete és nagyon kellemes volt az idő.
Az Imes-híd a legrégebben épült az Iowai Kereskedelmi Kamara honlapja szerint. Ezt a hidat több alkalommal is áthelyezték és a társaihoz hasonlóan a 90-es években újították fel.
A Cedar-híd 2017-ben egy gyújtogatás során majdnem megsemmisült. Újjáépítése utolsó stádiumában van, az elmúlt két év alatt önkéntesek 720 000 dollárt gyújtöttek össze a munkálatokhoz. Az egyetlen a fedett hidak között, amelyen át lehet gurulni autóval azaz nyitott a forgalom számára.
Ezt a kirándulásunkat 2017-ből elevenítettük fel, s mivel az idei fesztivál a mostani hétvégén lesz ráadásul 50. alkalommal rendezik meg, valószínűleg újra Wintersetbe látogatunk.
Ha tetszett a poszt, kövess minket a facebook-on, instagram-on is!
Források:
https://www.movie-locations.com/movies/b/Bridges-Of-Madison-County.php
http://www.madisoncounty.com/portfolio/northside-cafe/
https://en.wikipedia.org/wiki/Susan_B._Anthony
https://www.womenshistory.org/education-resources/biographies/susan-b-anthony
https://www.britannica.com/biography/Susan-B-Anthony
http://www.madisoncounty.com/covered-bridge-festival/